Magyarország, 1908. január (15. évfolyam, 1-27. szám)
1908-01-01 / 1. szám
F Iladapest, 1908. szerda, január Ti MAGYAROSSZA® feére. Csakhogy mi a józan logika szabályai szerint egy lépéssel tovább megyünk és biztosítani akarjuk magát a fővárost is, valamint az ország adófizető polgárait is arról, hogy az állam által nyújtandó segély kárba ne veszszen. Maga Vázsonyi a tanú arra, hogy miként gazdálkodtak a régi rendszer emberei évek során át a városházán. Midőn a törvényhozás többsége segítő kezet nyújt a fővárosnak, egyúttal arról is kívánunk gondoskodni, hogy a nyújtandó segélyt jó kezekbe tegyük le. Kívánjuk tehát a főváros anyagi támogatását, de egyúttal kívánjuk a fővárosi törvény revízióját, vagy legalább is annyit, hogy a virilizmus intézménye a fővárosban eltöröltessék, a községi választói jog kiterjesztessék, az öszszeférhetetlenség pedig törvényben osztályoztassék. Ezen állásponttal szemben Fabriciusokat emlegetni egyszerűen gyermekmesébe való rossz viccct. 1 Kifogásolja Vázsonyi, hogy egyes fővárosi polgárok — megjegyzem, az alkotmány- és törvényellenes uralom hatása alatt — a függetlenségi párthoz csatlakoztak és ezt épp Vázsonyi veti szemünkre, aki, ha körülnéz táborában, úgy fogja találni, hogy jelenlegi többségének nagy részét épp azok képezik, akiket czikkeiben annak idejében legádázabb ellenfeleiként támadott, ebben a kérdésben tehát Vázsonyi Vilmos a politikai erkölcsbíró szerepében igazán nem jól fest. Örömmel veszem tudomásul, hogy a gázgyár megváltása «nem esett a kútba», tehát meglesz. Ezt jól jegyezzük meg magunknak. Ami a villamos alkalmazottak fizetéseit és egyesülési jogát illeti, Vázsonyi a kormányhoz utasít, mondván, hogy eltévesztettem az ajtót, amidőn a városházán kopogtatok. Legyen nyugodt, ez ügyben máris kopogtattam és fogom ezentúl is kopogtatni a kormány ajtaját, minthogy azonban e kérdésnél Vázsonyit cserben hagyta emlékezőtehetsége, segítségére sietek. Egy nemes fölbuzdulás pillanatában u. i. a főváros közgyűlése egy gyönyörű határozatot hozott, amidőn kimondotta, hogy a fővárosi közlekedési vállalatoknak zájább vonalak nyitására mindaddig engedélyt is ad, amíg a vállalatok alkalmazottaik anyagi helyzetét a kor igényeinek megfelelő-g nem rendezik. Íme tehát volt módjában a fővárosi törvényhatóságnak a villamos alkallazottak érdekeinek előbbrevitelére és Vá■— Hová mégy? — tudakolta a csitri. Giza indulatosan felelt. Reszketett a kéjes láztól. Finom orrszimpái tágultak. — Dolgom van. Ne kérdezz... Tisztába kell jönnöm már magammal... Tovább így nem élek... Vagy... vagy... & rohant, akár a szélvész. A csitri a nagy megdöbbenéstől még csak kiáltani sem tudott, hogy anyját figyelmeztette volna a közeledő katasztrófára. Maga is reszketett és sírt. Félóra múlva azonban már visszatért Giza. Olyan volt, mint egy szegény, dérülött, fonyadó virág. Szeme vörös a visszafojtott könyöktől. Arcza halvány, szinte palaszürke a kiállott izgalmaktól. Tekintetében csalódás, öngyűlölet, s tán harag, ügy, amint volt, levetette magát a diványra s összevont szemöldökkel meredt egy pontra. Még a kalapot se vette le a fejéről. — Hol voltál, édes?... — törleszkedett hozzá a csitri, hogy megengesztelje. Anyja is kérdezte, szokatlanul lágy, kérlelő hangon. Giza behunyta a szemét, úgy beszélt: — Nála voltam a hivatalban. Azt hittem, hogy elhagy az eszem, ha el nem megyek. Ah, csak most látom, hogy milyen ostoba állat az asszony, ha értelme alól kerül a tusában... Szentnek, hősnek, istennek láttam azt az embert... méltán lakolok érette, bevallom. Ha nem volna olyan szomorú a felébredés, igazán nevetnem kellene... Tudjátok, hogy kicsoda? Egy közönséges, fanyar lélek, aki még beszélni is alig tud... Aztán egy foga hiányzik elől s ha kitátja a száját, fekete üresség tátong az emberre... Brr! Ez a fekete üresség csakhogy el nem nyelt. Sohasem tudok meglakolni eléggé ezért a botorságomért! Eltakarta a szemét és sirt... A mama pedig és a kis csitri vidáman, boldogan mosolyogtak össze. Vázsonyinak nincs-e tudomása arról, hogy ezen nemes határozatát a t. közgyűlés csakhamar a személyzet kárára, s az egyik vállalat nagy előnyére, félretette, sutba dobta? Avagy talán Vázsonyi úr nem lett volna jelen az ominózus szavazásnál, hogy erről megfeledkezni méltóztatott? Ami végül Wekerle adóreform-javaslatait illeti, készséggel elismerem, hogy 600 korona létminimum csekély, noha sajnos, vannak még elegen, akiknek évi összjövedelme a 600 koronát meg nem haladja. Tény, hogy azok az urak, akik ma Vázsonyi Vilmosnak tapsolnak, évtizedeken át intézték Magyarország törvényhozását és az adózás terén egyebet sem tettek, minthogy folyton újabb és újabb adóterheket raktak a kisemberek vállaira, a koalíciós kormány ellenben eltörli az I. és II. oszt. kereseti adókat, törvénybe iktatja az adómentes létminimumot, és a progressziót; legalább is különös tehát, ha a régi rendszer táborából hangoztatnak kifogásokat radikális irányban Wekerle javaslataival szemben. Ámde sebaj, kevés a 600 kor létminimum, igyekezzünk azt felemelni. Hogy ezt megtehessük, természetszerűleg több adót kell a vagyonosabbakra áthárítanunk, mert utóvégre a sok fölmerülő igénynyel szemben, az államkincstár megfelelő bevételeiről is kell gondoskodnunk. E téren Vázsonyi Vilmos nagy szolgálatokat tehetne az országnak. Nézzen egyszer végig a fővárosi virilisták jegyzékén, s ő, aki oly jól ismeri a fővárosi polgárság anyagi helyzetét, bizonyára meg fog döbbenni azon, hogy egyes nagy jövedelmű urak mind aránytalanul csekély adókkal vannak megterhelve és ha ezekről meggyőződött, fújja le a nagyobb jövedelmek erőteljesebb megadóztatása ellen megindult mozgalmakat, ha ez sikerül neki, könnyen fel lesz emelhető, sőt a törvénytervezet intenciói szerint, önmagától fel fog emelkedni az adómentes létminimum. Egyébként haladok tovább a magam útjain és .t. képviselőtársam kívánságához képest, szolgáltatok majd az ő villamos lámpájához újabb töltésekkel, például majd legközelebb megvilágítom a legnagyobb demokrata alkotást, a vásárpénztárt, stb. eféléket, csak aztán legyen magja a Long Tom ágyúnak is, mert a vaktöltések csak nagyot durrannak, de kárt nem tesznek senkiben. Kolics Vladimir dr., volt osztályfőnököt jelölték független szerbpárti programmal, de, mint lapunknak jelentik, Nikolics Karloviczban is fel fog lépni Kraszojevics radikális szerb ellen. Érdekes jelenség, hogy Supilo Ferencz nem régi kerületében, hanem a delniczei választókerületben lép fel, mert úgy látszik, saját kerületében már nincs talaja. A szoczialisták mintegy húsz kerületben állítanak fel jelöltet. Budapest, december 31. A pártok újéve. A szövetkezeti pártok holnap, újév napján délelőtt 10 órakor keresik fel Wekerle Sándor dr. miniszterelnököt, akit a koalíció nevében Sághy Gyula fog üdvözölni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert, a függetlenségi és 48-as párt vezérét Holló Lajos üdvözli a párt nevében. A közös indemnitás. A hivatalos lap mai száma közli a delegációknak a három havi közös indemnitásra vonatkozó határozatát a király jóváhagyási és megerősítési záródékával ellátva. Itt említjük meg, hogy nem áll néhány lapnak tíz a közlése, mintha a közös indemnitást az 1908-ik évi költségvetési előirányzat összegei után lett volna megszavazva, mert a delegációk határozata világosan a következőket mondja: A közösügyi rendes kiadásokat s a Boszniában, Herczegovinában és a Lim-területn levő parancsnokságok, csapatok és intézetek szükségleteinek 1908. január 1-től márczius 31-ig leendő teljesítésére az 1907-ik évre e czímen megszavazott költségeknek három hónapra eső arányos része állapíttatik meg. A horvát választások:. Horvátországban a választási küzdelem mindegyre nagyobb hullámokat ver. A horvát-szerb koalíczió tegnap Zágrábban tanácskozott az egyes kebletekben való jelölés tárgyában. A Zágrábból ékező hírek szerint erős harcz várható Verőczében, ahol az unionisták a Szarcsevics- és rezoluzionista pártokkal szemben Tomasics volt minisztert jelölték. Vinkovczében Tropp volt képviselő, egyetemi tanár ellenjelöltje Krsnjavi dr., volt közoktatásügyi osztályfőnök lesz. Belovárban Rojcs Milán ellen a Starcsevicspárt Babics nyugalmazott altábornagyot jelölte. Liczkopetrovoszelóban az eddigi képviselő, Pribicsevics Szvetozár dr. lép fel. Szemlinben A politikai helyzet. —Saját tudósítónktól.— _,_ * Budapest, deczember 31.A. Szokatlanul gazdag tartalma van a hivatalos lap ez évi utolsó számának. Az országgyűlés által ezen ülésszakban letárgyalt összes törvényjavaslatokat ő felsége a tegnapi napon szentesítette, s igy azok törvényerőre emelkedtek. Midőn e törvényeket ily nagy számban együttesen veszszük vizsgálat alá, azoknak horderejét mérlegeljük, aki elfogultság nélkül, tárgyilagosan ítélkezik, el kell, hogy ismerje, hogy daczára a sok viszontagságnak, amelylyel az Országgyűlés már hosszabb idő óta küzködött, annak működése nem volt meddő. Ezek a törvények az ország legfontosabb, életbevágó érdekeinek, viszonyainak rendezését foglalják magukban, s biztos és erős alapot állítottak föl a további munkára és haladásra. 1 Az autonóm vámtarifáról szóló törvény megadja a módot, hogy a most Ausztriával kényszerhelyzetben megkötött kiegyezés lejárta utáni időre Magyarország teljesen önállóan és függetlenül, a saját törvényhozása által megszabott vámtételek tekintetbevételével kösse meg a külföldi államokkal a kereskedelmi szerződéseket. Ez a törvény megdönthetetlen garancziája teljes gazdasági önállóságunknak. Annak jelentőségét tehát kicsinyelni nem lehet. Az Ausztriával kötött kiegyezést magában foglaló s törvénytárunkba 1907 . LTV. szám alatt beiktatott törvénynyel 10 évig tartott bizonytalan helyzet nyert megoldást. Ennek a törvénynek jövő gazdasági fejlődésünkre kiható jelentőségét már maga az az egy körülmény is kétségtelenné teszi, hogy az ország egész közvéleménye sóvárogva várta, hogy végtére rendezést nyerjenek az Ausztriával szemben függő kereskedelmi és vámkérdések, s gazdasági helyzetünk oly nyugvópontra helyeztessék, melyen a következő 10 év alatt zavartalanul fejleszthessük iparunkat és kereskedelmünket; egyszersmind előkészülhessünk gazdasági önállóságunknak a kiegyezés lejártával való tényleges, teljes megvalósítására. A kiegyezésben foglalt határozmányokkal ennek létesítése elől minden közjogi és gazdasági, sőt nemzetközi akadály el van hárítva, és tisztán, egyedül a nemzettől függ, hogy annak idején akaratát keresztül vigye. Alaposan remélhető tehát, hogy konszolidált viszonyok megteremtése folytán iparunk és kereskedelmünk minden irányban élénken fel fog lendülni, az egész országban a bizonytalan viszonyok között megbénult vállalkozási kedv új erőre kap, s különösen a belföldi tőke életképes ipari vállalatok létesítésében keres gazdagon gyümölcsöző érvényesülést. Ezek a nagy gazdasági, pénzügyi és politikai előnyök elviselhetővé teszik, s a beruházás jelegével látják el a kvóta felemelése által hozott áldozatot. A nyugodt fejlődésnek biztosítására szolgál a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvény is, amelylyel az 1906: III. t.-czikkben a kormánynak e viszonyoknak szükséghez képest leendő rende-