Magyarország, 1909. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1909-02-02 / 27. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1909. FEBRUÁR 2. KEDD XVI. ÉVFOLYAM 27. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. FőszerkesztőiSzerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-körut 19 sa Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Liajos: Hirdetések milliméter számítással díjasakék szerint. Megújított vádak: Budapest, február 1. Eddig is felhangzott a függetlenségi párt ellen az a vád, hogy mint kormánytöbbség letért a programmjában hirdetett elvek megvalósítása felé vezető útról s bár negyvennyolcas elveket hirdet, valójában hatvanhetes politikát csinál. Aki azonban a dolgok mélyébe tekintve vizsgálta a politikai helyzetet s mérlegelte azokat a körülményeket, amelyek között a függetlenségi párt a kormány támogatására vállalkozott, az igazságos kritika szemüvegén megítélhette, hogy ezen vádnak komoly alapja nincs. Amidőn a koalíczió megalakult, az előző kormány által teremtett kényszerhelyzetet talált. Éppen a felforgatott viszonyok és a helyzet konszolidácziójának keresztülvitele tette szükségessé, hogy a függetlenségi párt számoljon az adott helyzettel s hogy vágyainak és törekvéseinek kivívására a zsilipeket megnyithassa, ne helyezkedjék a negáczió merev álláspontjára, hanem czéljainak érdekében vegye ki részét a rendezés munkájából. És a párt működését elsősorban abból a szempontból kell megítélni, váljon a konszolidált állapotok előkészítésében szem elől tévesztette-e a nemzet önállósági törekvéseit. És ha el is tekintünk a koalíció belügyi alkotásainak vizsgálatától, amelyek az ország nemzeti és gazdasági megerősödését és így közvetve a fő czélt, az önállósági törekvést szolgálták, s kizárólag azokat az alkotásokat vizsgáljuk, amelyek az Ausztriával fennálló viszonyunkkal kapcsolatosan létesültek , könnyű bebizonyítani, hogy e tekintetben is az önállósági törekvések teljes figyelembevétele vezette a pártot. Az előző kormányok által a külfölddel megkötött kereskedelmi szerződések lehetetlenné tették, hogy az Ausztriával megkötött vám- és kereskedelmi szerződések létesítése alkalmával a külön vámterület jogi állapota Ausztria és Magyarország között a vámsorompók felállításával ténylegessé változtattassék. Azonban, hogy még e kényszerhelyzetben is az önállóság iránti törekvés a lehető teljes mértékben döntő szempont volt, az a lecáfolhatatlan tény igazolja, hogy a szerződésekben minden akadály elháríttatott, amely a szerződések lejártakor felmerülhetne, hogy a külön vámterület akkoron ténylegesen létesíttessék. A párt tehát nem volt abban a helyzetben, hogy már a mostani vám- és kereskedelmi szerződés alkalmával megvalósíthassa a külön vámterület tényleges állapotát, de programjától való eltéréssel csak abban az esetben lehetne alapos indokokból vádolni, ha nem gondoskodott volna kellő elővigyázattal arról, hogy amidőn Felgyújtják a magyarok falait. Legyilkolják még a csecsemőt is. Jellasics vezeti őket. Egyre haragosabban vonták össze a huszárok szemöldökeiket, ahogy a legény egyremásra mindig szomorúbb hírekről olvasott fel nekik. Annál jobban csillogott a szemük, amikor Lenkey hazatérése híréről hallottak. Hogy úszta át századával a folyam vizét. Hogy ment át a sziklás hegyeken. Milyen fáradságos útón jutott haza? Hogy fogadták őket otthon? Milyen kitörő örömmel, milyen lelkesedéssel. Hogy dobogott a huszárok szive, amikor ezt a mesébe való kalandot hallgatták. Egyszerre csak kutyaugatás hallik. Az újság eltűnt a legény zsebébe... félrerúgta a széket és egy pillanat múlva már minden huszár a lova körül álldogált. Nagybajszai, ősz huszár volt az, aki most belépett. A legények szíve megkönnyebbült, János bácsi volt az. Olyan három kapitulácziót kiszolgált «üveg huszár», aki régen őrmester lenne már, ha irni-olvasni is tudott volna. Nem igen tanították még az ő korában irni-olvasni a gyerekeket,közlegény maradt hát, de azért ő volt a század lelke, ő rá hallgatott minden ember. A tiszt urak is ő vele közöltek elsősorban mindent. — Mondok valamit, legények. A huszárok újra otthagyták a lovaikat és a vén huszár köré sorakoztak. — Alighanem indulunk haza! — Haza? haza? — kérdezték mohón a többiek. — Olyasvalami!, szimatolok. A tiszt urak sok mindenféléről kérdezősködnek, az alkalom meg fog nyilni, törekvései létesülhessenek. És emellett az is elvitathatatlan valóság, hogy a szerződések megkötésénél különös gondja volt arra, hogy az önálló vámterület előfeltételét képező önálló bank a közös bank szabadalmának lejártakor fel legyen állítható. Hisz tudott dolog, hogy az osztrák kormány a kiegyezési tárgyalások során mindent elkövetett, hogy a bankközösség fentartásához Magyarország hozzájárulását megnyerje. Ámde a kabinet függetlenségi tagjai éppen a párt törekvéseire való tekintettel az osztrákok ezen kívánságának nem deferáltak, hanem világosan fentartották a parlament szabad kezét. Ezek a tények tehát kétségtelenül igazolják, hogy tartható alapja nincs annak a szemrehányásnak, mely szerint a függetlenségi párt politikája irányt változtatott volna. Hiszen tisztában volt minden komoly politikus, hogy a párt által kitűzött czélokat s hirdetett elveinket azonnal és egyszerre meg nem valósíthatjuk. Oly nagy térre terjed ki a nemzetnek önállósági törekvése, hogy azt különösen akkor, midőn már adott terminusokkal állunk szemben, csak céltudatos, kitartó és következetes politikával hódíthatjuk meg. Oly sok akadálylyal állunk szemben, hogy azoknak leküzdése a törvényes után, úgyszólván máról-holnapra, nem vihető keresztül. De ha a kitűzött irányban visz— Tán a rácsok ellen visznek? — kérdezte az egyik élet meggondolatlanul. — Mit tudtok ti a ráczokról? — monda az öreg mogorván. — Nem tudunk mi semmit, csak úgy kérdeztem. ’ Az öreg hümmögött egy kicsit, azután megszólalt: — No hát akármit tudtok, ne kotyogjatok sokat. Az ördög tudja, kik ellen visznek. Csak azt mondom, hogy készen legyetek. Valami parancs érkezett a magyar kormánytól, azon tanakodnak. Bécsből vártunk egy levelet, aztán majd ahhoz igazodnak. * De ha parancs érkezett, mért kell azon tanakodni ? — Mit értesz te ahhoz? Most olyan világ van, amikor senki se tudja, hogy mi lesz a vége? Azért jobb ebbe bele se szólni. Majd, ha minekünk azt mondják, hogy «Mars», akkor masírozunk. Nagy sóhajtás volt rá a felelet. A vén huszár kifordult az ajtón, a legények pedig tovább beszélgettek. Mi fölött tanakodhatnak olyan nagyon a tiszt urak ? Azután ismét Lenkeyre tértek, azt hajtották, azt vitatták vágyó szivel, villogó szemekkel. Amíg ők a csendes istállóban hányták-vetették meg a dolgokat, azalatt a tiszt urak törték a fejüketa kapitány lakásán, boros üvegek mellett, afölött a kapott parancs fölött. Mert megjött az a parancs, annak rendjemódja szerint. Az állott benne világosan, hogy a század azonnal induljon és menjen haza Magyarországba. Csakhogy ezt a parancsot Mészáros Lázár A mi bárónk. Irja: Feszty Árpád. . Messzié idegenben, egy kis cseh faluban, busán abrakoltatták a huszárok lovaikat. A falusi istállóban csak egy lógó lámpa bágyadt fénye hintett gyér világosságot a lovak hátára, falára. A huszárok szótalanul végezték dolgukat, s amikor már mindent rendbe hoztak, odaállottak mind a lámpa alá. Alig hallhatólag szólalt meg egy hang: — Halljuk hát, mi van benne? Az egyik huszár kinézett az ajtón, vizsgáló szemekkel tekintett szét a sötét udvaron, s miután semmi gyanúsat nem látott, újra visszajött a lámpa alá, s atilláját kigombolta, belső zsebéből egy darab papirost húzott ki. Mind összébb szorultak most, és szó nélkül bámulták azt az összehajtott, nyomtatott írást, amelyet a huszár a kezében szintjelteregetett.A huszár felállott egy istállószékre és az írást jó magasra, egészen a lámpához közel emelte, hogy jobban lássa azt, ami benne van. Akadozva olvasott a regény, de csak elolvasta mégis azokat a nyomtatott betűket. Az ő szavain kívül a néma csendet nem zavarta semmi nesz, csak a lovak ropogtatták jóízűen a zabot. A többiek szótlanul, lélegzetüket is visszatartva, hallgatták azokat a szomorú híreket, amiket a regény abból az újságból olvasott. . Azok a hírek rettenetesek voltak. 1 _A ráczok betörtek Magyarországba Lapunk mai száma 32 oldal.