Magyarország, 1913. március (20. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

Budapest, 3913. sz­ombat, m­árc. MAGIABORSZÁG túlvinni jelöltjüket, most pedig a járt­ mint ilyen, még jelöltet sem a fővárosban állítani! Egy nagypénztű­ tőkést fogtak, aknerte magát nyíltan munkapártinak de még igy sem kellett a fog­y­­­asz­tó­inak­. Ekek egy hatói edlen" zékit akartak' választani. Springt ^pett egy héttel a választás előtt tölt.n ^ e­3- n­a­g­y g­y­ő­z­e­l­e­m­m­e­l vitték me°" választását. Az az óriási többség, amit “n2®^ ck" írt, a legvermesebb reményt f­ülha­­ladta. Bizonyára az egész or“11, ^edces visszhangja fog lenni a fővár'­^^ szánt küzdelmének. Azt mondják: az árnáv­a,]«2^ munka­párt elköltött most is vagy '•Sza,Zi®'®r ko­ronát, de ezzel a töméntelen 2^ fent bírt itt elérni semmit. Az ipolysági kerületben sikerült a Jan' körien minisztert kibuktat­ árt'ek a mun­­kapártiak fűt-fát, főgimtv0*’ mindenféle iskolákat és emellett folyt®2 és dolgozott a hivatalos apparátus. ЈеГ’ egy erő­szakoskodó szolgabirót az őszült nép meg­vert és kisült, hogy a?Nógrádmegyéből jött át az odavaló szolgábnak segédkezni. Már a rendelkezésre álll­atirói h­adat is épp úgy berendelik a kékbe­­el m­egy vá­lasztásra, mint ahogy rendőröket messze vidékről oda konc­sntra így is alig bírták jvich újdonsült mi­niszter megválasztásiátegz,toll sorszorizni. Mára már a tegnapi óhuja a munka­párton alább hagyott, nem v°lt már olyan nagy vigasság a rorkon, mint tegnap. A józan valóság h­ama'zret®riti a legvakbuz­góbb munkapárti lé is. Ma már a Zegfőmunyt)lap, a­­«Buda-­­­pesti II­­ r­­­a p» inkácsék bukásáról be­szél. Kénytelen leesni, hogy az általa dé­delgetett kormány elég megbukott, csak felszereléssel. «Lil roomja», ahol 700 ta­nuló­­étkezhet egyrre­ Főzőiskolája és mosó­­háza, ahol a fák praktice tanulnak meg mindent és minert egyetlen tanuló sem fizet egyetlen piát sem; nemcsak a taní­tás, hanem a t­erek használata­ is ingye­nes — itt, vajmnt az összes városi isko­lákban. Azt mondják a budapesti ember folyton költözködik, hogy-9 budapesti házat még még n­­em ilik költözködni? Lám New­­yorkban megé­­nült a borsón eltolt tündér­­kastély meséi itt a házak költözködnek, ha megunják a lemezédságot. Amikor a múlt­­ hát egy regeán arra ébredtem, hogy utczánk­­ egy kétemelés kőháza kifordult helyéből és elállja a v utcza közepét, azt hittem álmo­dom, vagy rent a józan eszem! De bárho­gyan dörzslöm a szemeimet, a ház bizony csak ett­ől keresztben és hosszában vastag szántalpaki. Egy óriási fehér vászonplakát hirdette­­ mb­éli lakóhelyét és a költöztető «Moving 0» nevét és irodáját. A tulajonos nem is volt otthon, de házát a legnagabb rendben hagyta hátra és a fe­hér függnyös ablakok barátságosan moso­lyogtak z­aferára. Ha új rendeltetési helyére ér, már árja a kész alapozás., Víz- és villany­­vezetéki, gáz és melegvíz csöveit bekapcsol­ják és ályik benne tovább a mindennapi élet. Miután magas dombról kell lecsúsznia, a ke­resztládat erős vascsavarokkal hozzák min­dig virazintes helyzetbe. Lám, nem az Ezeregy éjszaka meséje már Aladiti mozgó palotája. Csakhogy a szellemek helyét­ itt a praktikus «Moving Co» pótolja; bizony mindent mer és mindent elér ez a nép,­ mely szakadatlanul tör előre — csillagos lo­bogója alatt — egyesült erővel! még néhány dolgot akar előbb elintézni Ke­sernyésen esik persze ezt­ tudomásul venni, de már nem tudnak semmit se tenni a megváltoz­hatatlan dolog elhárítására. Lukács­­és Tisza beszédeit, czikkei, in­terjúi már nem képesek semmi reményt se csepegtetni a szorult munkapárti telkekbe. Tisza szidalmai természetesen az ellenzékire hullanak, amely nem­ akar résztvenni az ő «al­kotó munkájukban». De mintha ők is fáznának ettől az «al­kotó munkától.» Előbb úgy volt, hogy talán már szombaton napirendre tűzik a választói javaslatot, ma pedig már azt mondják: talán kedden, vagy szerdán. Ez a halogatás, kapkodás persze csak az ijedelemnek és rettegésnek jele, fáznak szembe­szállni a fenyegető viharral és szeretnék azt minél későbbre halasztani. Emellett f­aj veszélyesnek amiatt, hogy a nem­zet széles rétegeiben mind teljesebb­ az össz­hang és egyetértés. Fáj nekik, hogy a polgár­ság, munkásság és a társadalom előkelő osz­­tályai egyaránt megértik egymást és készek váll­at-vállhoz vetve küzdeni az orszá­g alkot­mányáért és a népjogokért. — Hihetetlen, hihetetlen! —­ kiáltoznak nagy szemforgatással és rimánkodva. Az ellenzék barcsira készen áll a bekövet­kezendő eseményekkel szemben. A független­ségi párton nagy­­örömet okozott J­ü­s­­­ti Gyula sürgönye is, amelyben tudatja, hogy egészsége erősen javult, és ha szük­séges, azonnal Budapestre jön. Lukács László ellenzéke. Amióta Lukács László a minisztere közi székben ül, azóta gyakran hallottuk munka­párti oldalról azt a fenyegetőzést, hogy a miniszterelnök az ellenzék sorait meg fogja bontani és az ellenzéki küzdelmet ilyen mó­don diskreditálja. Láttuk azt is, hogy ez a terve mennyiben sikerült,de egészen bizonyos, hogy e téren jövőben sem fog nagyobb ered­ményeket elérni. Amint Lukács László mi­niszterelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy Bécs felé dokumentálni kell a szövetke­zett ellenzék soraiban a vélemények külön­bözőségét, nyomban megalakult egy kis mű­­ellenzék. Az álfüggetlenségiek «aggódó és kö­telességtudó» hazafiakként jelentkeztek egy­másután Tisza István parlamentjében, ott­hagyván előzetesen pártjaikat, melyeknek el­vei mandátumhoz juttatták őket. Az ilyen módon megalkotott ellenzék azután most, a legkritikusabb időben, munkába ké­szül lépni. A nemzetiségi képviselők, akik Ti­szával egy év óta szövögetik az árulást a nemzet ellen, mára már felvonultak és részt­vettek a legelőkről szóló nagyfontosságú ja­vaslat «vitájában». Giess­wein Sándor, aki úgy gondolja, hogy a minden egyes ülésen való megjelenés, és minden egyes beszéd egy-egy újabb lépés a püspöki szék felé, ma dühös ellenzéki társával, Lengyel Zoltánnal együtt megjelent a Házban, felszólalásra készen a tanítók fizetésrendezéséről szóló javaslathoz. Ennél kellemesebb meglepetést okozott azon­ban S­e­n­n­y­e­y Miklós báró megjelenése, a­kit ugyancsak «hazafias aggodalmai» vezettek a Házba. És fel is szólalt, hogy az ellenzék-­­ nek elégtételt kérjen a munkapárttól. Ezt­­ megelőzőleg azonban az obstrukc­iót nemzeti veszedelemnek deklarálta, s volt pártját, a Kossuth-pártot oldalba rúgta a­­választójogi harcz miatt. —­ Ez aztán becsületes beszéd! — kiabál­ták, kezeiket vörösre tapsolva, a mungók. A nagy tetszésnyilvánítás csak ott szűnt meg, mikor az «aggódó hazafi­ proforma — éppen, hogy valamit kisüssön — új választá­sokat követelt, s a választójogi javaslat na­pirendre tűzését ellenezte. Ezt az ellenzéki­nek látszó finálét némán hallgatta a munka­párt, de azért melegen szorongatták Seny­­n­y­e­y kezeit munkapárti barátai a beszéd be­fejezése után.­­ Talán még ennél is jobban örvendeztek a Tisza táborában Szabó István (nagyatádi) és H­ercz­eg Sándor gazdapárti képviselők meg­­jelenésének. Szabó István beszélni, Ster­­c­zeg Sánd­or hallgatni jött a Házba. Szabó megpróbálta mentegetni eljárását a­ folyosón az Újságírók előtt.­­— Ne gondolja senki, hogy én ja! ellenzéki Vagyok, amiért bejöttem a Házba. Engem eső «pártom» és kerületem valósággal kényszerített arra, hogy be­jöjjek és az osztatlan közös legelőkről szóló törvény­­javaslat tárgyalásánál felszólaljak­. Ez a javaslat reánk, kisgazdákra rendkívül sérelmes s én több módosítást fogok benyújtani a javaslathoz. Minden­ben helyeslem az ellenzék küzdelmét s abban részt is veszek. Sok ideig azelőtt a dilemma előtt állot­tam, h­ogy lemondok mandátumomról, inkább mint­sem bejöjjek. Szép dolog a­­választók­ és a párt akarata», de az egész ország­­érdeke és az­ alkotmány megvédése mégis csak kényszerítőbben­ szabja meg az ellen­zéki képviselők kötelességeit. Az ellenzéken nem tudják elképzelni, hogy Szabó István miért ad okot a gyanúsításra? A választójogi javaslat a Házban. A Búd. Tud. jelenti: A választójogi tör­vényjavaslat tárgyalása nem hétfőn, hanem valószínűleg kedden vagy szerdán ke­rül sorra, minthogy a tanítók f­ize­tésrende­zéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásával előreláthatólag csak­ hétfőn, esetleg kedden végez a Ház. Az Intéző bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék intéző bizottsága holnap, szombaton délelőtt tizenegy órakor értekezletet tart Kossuth Ferencz lakásán. Minisztertanács. Félhivatalosan jelentik: A kormány tagjai ma délután minisztertanácsot tartottak. Lőtte. Katonai készenlét. A munkásság és — bízvást elmondhatjuk! — a polgárság teljesen fölkészült az általá­nos sztrájkra. Ugyancsak készülődik a katonai erő is. Az általános sztrájk idejére ismét ostromállapot lesz a fővárosban. Az utczák katonai táborrá változnak át, minden szögletből a gépfegyve­rek fognak rámeredni a járókelőkre. A karhatalmi főparancsnok Fail­i Gries­sen altábornagy lesz. Helyettese Schay vezérőrnagy. Mind a ketten a rendőrfő­kapitányságon fognak tartózkodni. A fővárost hat körletre osztják. Körletpa­rancsnokok: Podhoránszky vezérőrnagy, Lukachich ezredes, Men­gel­e alezredes és Plan­er ezredes. A perifériákon mozgó­ tartalékok is vessülnek. Az egész várost a katonaság számára külön telefonnal is fölszerelik, sőt utczai­­ telefon­­állomásokat is fogunk látni. Mindegyik mozgó­­tartaléknál egy nyílt parancscsal ellátott rendőrtiszt lesz. Az összes fővárosi üzemeket katonaság szállja meg, sőt a munkásokat is katonák váltják fel, így a vízműveknél, a világítási üzemeknél, a kenyérgyában és a vágóhidakon. A rendőrfőkapitány már kijelentette, hogy a jövő héten semmi néven nevezendő gyűlést vagy felvonulást nem engedélyez. A sssoczialisták a főkapitánynál. Ma délelőtt tizenegy órakor megjelent Bod­­a Dezső főkapitánynál Buchingesi Manó és Farkas István, a szocziáldemokrata párt vezetőségének a tagjai, s bejelentették a főkapitányságon, hogy a Szocziáldemok­rata párt a jövő heti általános sztrájk első napján nagy felvonulást szándékozik ren­dezni, a sztrájk második napján pedig het­venhat helyen akarnak népgyűlést tar­tani s ezekhez kérték a rendőrség beleegye­zését. A főkapitány azonban egész kerekeit kijelentette, hogy a sztrájk ideje alatt sem­miféle felvonulást és népgyűlést nem vesz tudomásul és semmiféle cso­portosulást megengedni nem fog, hanem a rendelkezésére álló fegyveres erővel mindeét ilyen kísérletet, vagy próbálkozást meg fog akadályozni. Buchinger és Farkas biz­tosították a főkapi­­tágyt, hogy a pártvezetőség kezességet vár- 3

Next