Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)
1914-12-30 / 335. szám
Budapest, 1914. szerda, december 30. 3£A GYÁR ORSZAG Görög hadihajók vizrebocsátása Athén, december 29. December 18-án volt az ünnepélyes vizrebocsátása annak a négy új görög torpedóvadász hajónak, amelyeket egy angol gyár készített Görögország számára A hajók nevei: Igréta, Samos, Chios és Mityléne. Az ünnepélyes vízrebocsátást december 18-án, az első görög-török tengeri ütközet évfordulóján tartották meg. (N. T. H.) • A semleges államok Chile semlegessége Berlin, december 29. A Berliner Tageblatt jelenti Génfből. A párisi chilei követség kormánya megbízásából tiltakozott a francia lapoknak ama gyanúsítása ellen, hogy Chile a német hajóknak adott kedvezményekkel megsértette a semlegességet. A kormány nagyon sajnálkozik azon, hogy ily rosszul értelmezik azt a rendkívüli fáradozását, amelylyel ily súlyos viszonyok között semlegességét meg akarja őrizni. A semleges államok nemzetközi konferenciája Newyork, december 29. A Times jelenti Washingtonból: Venezuela kormánya a pánamerikai egyesülés vezetőségének azt az előterjesztést tette, hogy valamennyi semleges állam nemzetközi konferenciáját hívja egybe, hogy ezen a tanácskozáson a semleges országoknak háború idején való jogainak revízióját megbeszéljék. A kárpáti csatatereken — A Magyarország kiküldött tudósítójától — __december 27. Mennyi bánat járja ez utakat, mennyi vér hullott fenyőfák tövébe, sötét erdőkben, lapályos hegyoldalakban, hol a földeket feltúrták a gránátok, mely lyukakat vájtak bele emberek, lovak, ágyuk temetőjéül. A birkózás tart már hetek óta, katonáink elkeseredetten ismétlik meg a szuronyrohamokat, a gerinceken fölállított ütegek ontják a halált, de az orosz ellentállás szívós. Uj és uj századokat dob az elsöpröttek helyébe. Uj ágyuk váltják föl az elnémítottakat, uj gépfegyvereket állít az elvettek helyébe. Ám végig a hosszú fronton, Ung nyugati csücskétől Majdánkáig, még sincs megállás honvédeink előtt. Beregben Volóc fölött szétszórtuk az orosz hadakat, Ungban már az uzsoki hágónál folyik a küzdelem. Fenyvesvölgy, Mior a legnagyobb erőfeszítésre volt szükség, Tiha, Viharos, Fiavasköz, Patakőfalu és Kiesvölgy újból a miénk. E vidék legnagyobb községébe már nem juthatott be teljesen az orosz, csak a község felső végébe. Alól a mi katonaságunk tanyázott, naponként volt puskatűz, szuronyroham. Aztán egy végső, egy utolsó hulláma annak az erőáradatnak, mely a 800—1000 méteres hosszú hegygerinc felé tört. A támadás elborított mindent, ami útjába akadt: orosz drótsövényt, futóárkot, tartalékot, fákatt, gödröket, mindent, mely ellenállott... Etájon csodálatos szépet alkotott a természet. A hegyek egymás háta mögött mind magasabbra emelkednek, finom fehér hó a csúcsokon és átláthatlan ködgomolyag az érintkezési völgyek fölött, mint sűrű fátyol. Vékony erecskékből hullik a trahit között a víz kristálya, a nyugalom csöndes álmának teremtődött e vidék, melyet csak szarvasbőgés, néha egy-egy vonatzakatolás háborított, vagy, fent a csúcson megeredt a juhpásztor száján valami furcsa, monoton dal, a felhők felől pedig lomhaszárnyú sas tekintett alá. Jobbról-balról végelábatan meredekek, mind összébb szűkül a tér, az országút és a négy-öt méter széles patakocska alig férnek benne. Az egész olyan, mint egy nagy tölcsér, melynek oldalán lyukat vájt a rozsda' s ebben a lyukban áll az út és a gyorsan fodrozódó patak... Ki, ott a hegyháton óriás, csupasz kőszikla. Fölötte egy másik, majd harmadik, csoda, hogy le nem zuhannak. És az erdő fái deréknyi vastagok, századokon át szemlélik már az oromra telepedett havat és oly sűrűen állanak, hogy ha vadkan téved erre a szomszéd rengetegből, bizonyára nem fog visszatalálni. És a tölcsérek egymást követik. Kisebbek és nagyobbak, néha a völgy két kilométeres átmérőjűvé is kiszélesedik s íme, kibéklik belőle az apró házak sora. Az utak elevenek, katonáktól nyüzsgők... Ott most kapaszkodik tizenkét ló ma feszülten a hegynek. Muníciót és ágyút vontatnak. Mellettük csöndeskén, mint egy kékes felhőfoszlány Ilarcszerűen fölfejlődve rójja az emelkedést egy bataillon gyalogos. Autó tülköl... sebesültek jönnek__ Dragonyosok vágtatnak, huszárjárőr indul földerítő szolgálatra... Kakastollas csendőrök jönnek nyakig sárosan, fáradtan, álmosan... És jön a hír is: Fenyvesvölgyet az éjjel visszafoglaltuk. A parancsnokság előtt vidáman álldogált a baka. És vidám volt mindenki, a mókáskedvü ordonánchiuszári hadnagy azt mondja, ha nem volna reggel, most pezsgőt inna. A parancsnok már hajnal óta talpon van. A szomszéd szobából állandóan hozzák a lábon sürgönyöket, az őrnagyot gyakorta hívják a telefonhoz. Beérkeznek a jelentések a fenyvesvölgyi ütközetről, a beregmegyei eredményekről. — Jól állunk. Az eredmény fényes és sokra biztató. — Hallatszik az irodákban. Fenyvesvölgyet nyugatról és délrőlegyszerre támadtuk. Haubitzaink közvetlenül az országút mellett voltak felállítva egy takarásban és állandóan lőtték az orosz ütegeket, melyeknek egy része a község fölöd északon, más része a vasúti pálya közelében tüzelt csapatainkra Fzélkarójunk, mely a községet átfogni szándékozta, egyrészt erdőszéleken, másrészt hevenyészett földhányásokban helyezkedett el. Gépfegyvereinket sikerült úgy elrejtenünk, hogy az oroszok nem tudták fölfedezni és állásainktól az orosz gránátok mindég jó távol csaptak le, úgy hogy kárt sem okozhattak. A sturm, két napi tüzelés után, hétfőn este indult meg. Az oroszok kétszeres drótsövényt húztak, melyet nesztelenül közelített meg egy kis különítményünk. A drótsövényeket felrobbantottuk, aztán gyilkos srapnel-esőt zúdítottak az Eszékekre ágyúink. Ugyanekkor a község tövében felállított orosz tábori ágyúk is lőtték a mi fedezékeinket, azonban igen csekély eredménykivel, mert a beállott sötétségben észrevétlenül sikerült a frontnak előre jutnia. Éjfélig általános puskaharc fejlődött, mikor az oroszok megkísérelték középállásunkat megtörni. Rohamra jöttek, fedezékünktől tíz méter távolságig jutottak, ekkor gyorstüzelés és puskaagy fogadta őket, úgy hogy aki ott nem maradt, kétségbeesetten próbált visszamenekülni, útközben azonban a léma szélén felállított gépfegyvereink fogták oldalba őket. Ez egyetlen kísérletnél többel nem próbálkoztak az oroszok, bár sáncaikba új és új tartalékok érkeztek. Éjfél után két órakor nyugati szárnyunkon hirtelen fölriad a kürtszó: rohamra! Nem tartott az egész roham tízercnél tovább. Sikerült eljutni az orosz lövőárkokig, ahol elvégezte dolgát ismét a puskaagy és bajonett. Az orosz erő ezen a részen tartalékostól együtt megbomlott, fölmenekült az oldalt eső helyre, hol gyors fedezékeiből igyekezett visszatartani honvédőinket. A déli oldalon lépésről-lépésre jutottunk előre. Rohamot részletenként vezetett az itteni parancsnok, de szürkületre sikerült a község alsó részét elérni. Ekkor az orosz ágyuk sortüzet adtak, néhány ház kigyuladt, most már biztos volt a siker, az ellenség menekül. Egy, ház tetején kattogott még az orosz gépfegyver, de egyetlen gránátunk elnémította. ' ’é é ! ' ' ! Reggel már nótaszóval vonultak be csapataink Fenyvesvölgyre. Az oroszok a falut kifosztották, az ottmaradt lakosságnak ruházatát, élelmét elvitték, azokban a házakban pedig, ahol nem maradtak otthon, mint a tanítói, jegyzői lakban, romboltak is. Délre pedig megjött a híte, hogy ugyanezen az éjszakán Tihánál is eredményes volt a támadásunk. Az oroszok estére kiürítették Patakófalut, csak Kiesvölgy és Halasd, Csorbadomb tájékán állottak meg. Az itteni völgy a kulcsa az uzsoki hágónak, az ütközet, mely példátlan vehemenciával folyik, pár nap múlva ezt is birtokunkba juttatja. (Azóta ez már meg is történt. A szerk.) " « A véres fedezékek között temetés folyik ... Százszámra fekszenek az orosz halottak, sebesültjeik legtöbbjét magukkal vitték. A csatatér e része délen nyugszik, ahol a fedezékek példátlan közelségben vannak egymástól. Legtöbb halott fejlövése ... Jön egy csendőrőrmester az utón. Tizedmagával ő kezdette az első tüzelést a hegyen leereszkedő oroszokra. — Mentünk a lapályon, mikor látom, hogy az oromról lassan csúszik’ lefelé néhány orosz. Fölfejlődni, — szólok alegényeimnek, — ott jön egy orosz járőr... Pedig dehogy járőr volt. Lehettek, ahogy kibontakoztak a fák közül, kétszázan. Egyszerre csak látom, hogy az egyik megfordul. Nyilván jelentést akar vinni. Ráfogom a puskát, lebukfencezik a hegyről. A többiek rajvonalba húzódva, lőni kezdenek bennünket Beugrunk a házak mentébe, jó fedezetünk volt, onnan lőttük őket. Később be akartak keríteni bennünket, azonban mi lassan viszszavonultunk. Alig hogy, kiérünk a faluból, négy ágyúlövést küldtek a bolondok tzünkre. Árokban meghúzódva, hasoncsúszva jutottunk legközelebbi állásainkig, ahol aztán megtettük jelentésünket . Estére pedig megindult az általános harc. . ' ■*’ " Orosz fedezékek... Mélyen beásott földlakások ezek, fejük csúcsa sem látszott ki belőlük. Ezekből csak az ég felé lehetett a puskát sütögetni. Egy paraszt fordul felém és elmondja, hogy a lakosságot az oroszok kényszerítették a fedezékek ásására. Néhol a hegyoldalakban frissen vájt kőbányák. Kődarabokat hordoztak fejvédőül az ellenség katonái. És mégis futniok kelletett. Némely árokban kenyérsütésre alkalmatos földkemencék, négyszögletesek, olyiknak kéménye van: tejescsöbörből, kályhacsőből, az állomásról elhozott kanáliscsőből. Egy darab lábos... Tányér, lótarló. Leveleit szennyes zubbony, ott egy fejpárna. Tábori levelezőlap, muszka írással , nyakvédő sál, simlédér, széttépett nadrág, sterilkötőszer, forgáccsá zúzott puskaagy. Szép szürke lovacska egy kétkerekű szétzúzott trentalyiga mellett,égnek szegzett nyakkal, kimúltam . A Kárpát ősi csöndjét valóban véresen zavarta, a háború lármája .