Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)

1914-12-30 / 335. szám

Budapest, 1914. szerda, december 30. 3£A GYÁR OR­SZAG Görög hadihajók vizrebocsátása Athén, december 29. December 18-án volt az ünnepélyes vizre­­bocsátása annak a négy új görög torpedóva­dász hajónak, amelyeket egy angol gyár készí­tett Görögország számára A hajók nevei: Igréta, Samos, Chios és Mityléne. Az ünnepé­lyes vízrebocsátást december 18-án, az első görög-török tengeri ütközet évfordulóján tar­tották meg. (N. T. H.) • A semleges államok Chile semlegessége Berlin, december 29. A Berliner Tageblatt jelenti Génfből. A párisi chilei követség kormánya megbízásából tiltakozott a francia lapoknak ama gyanúsítása ellen, hogy Chile a német hajóknak adott ked­vezményekkel megsértette a semlegességet. A kormány nagyon sajnálkozik azon, hogy ily rosszul értelmezik azt a rendkívüli fáradozá­sát, amelylyel ily súlyos viszonyok között sem­legességét meg akarja őrizni. A semleges államok nemzetközi konferenciája Newyork, december 29. A Times jelenti Washingtonból: Vene­zuela kormánya a pánamerikai egyesülés veze­tőségének azt az előterjesztést tette, hogy va­lamennyi semleges állam nemzetközi konferen­ciáját hívja egybe, hogy ezen a tanácskozáson a semleges országoknak háború idején való jogainak revízióját megbeszéljék. A kárpáti csatatereken — A Magyarország kiküldött tudósítójától — __december 27. Mennyi bánat járja ez utakat, mennyi vér hullott fenyőfák tövébe, sötét erdőkben, lapályos hegyoldalakban, hol a földeket fel­túrták­ a gránátok, mely lyukakat vájtak bele emberek, lovak, ágyuk temetőjéül. A birkó­zás tart már hetek óta, katonáink elkese­redetten ismétlik meg a szuronyrohamokat, a gerinceken fölállított ütegek ontják a halált, de az orosz ellentállás szívós. Uj és uj szá­zadokat dob az elsöpröttek helyébe. Uj ágyuk váltják föl az elnémítottakat, uj gépfegyve­reket állít az elvettek helyébe. Ám végig a hosszú fronton, Ung nyugati csücskétől Maj­­dánkáig, még sincs megállás honvédeink előtt. Beregben Volóc fölött szétszórtuk az orosz hadakat, Ungban már az uzsoki hágó­nál folyik a küzdelem. Fenyvesvölgy, Mior a legnagyobb erőfeszítésre volt szükség, Tiha, Viharos, Fiavasköz, Patakőfalu és Kiesvölgy újból a miénk. E vidék legnagyobb községébe már nem juthatott be teljesen az orosz, csak a község felső végébe. Alól a mi katonaságunk tanyá­zott, naponként volt puskatűz, szuronyroham. Aztán egy végső, egy utolsó hulláma annak az erőáradatnak, mely a 800—1000 méteres hosszú hegygerinc felé tört. A támadás el­borított mindent, ami útjába akadt: orosz drótsövényt, futóárkot, tartalékot, fákatt, göd­röket, mindent, mely ellenállott... E­­tájon csodálatos szépet alkotott a ter­mészet. A hegy­ek egymás háta mögött mind magasabbra emelkednek, finom fehér hó a csúcsokon és átláthatlan ködgomolyag az érintkezési völgyek fölött, mint sűrű fátyol. Vékony erecskékből hullik a trahit között a víz kristálya, a nyugalom csöndes álmának teremtődött e vidék, melyet csak szarvas­­bőgés­, néha egy-egy vonatzakatolás háborí­tott, vagy, fent a csúcson megeredt a juh­pásztor száján valami furcsa, monoton dal, a felhők felől pedig lomhaszárnyú sas tekin­­tett alá. Jobbról-balról végeláb­atan meredekek, mind összébb szűkül a tér, az országút és a négy-öt méter széles patakocska alig férnek benne. Az egész olyan, mint egy nagy töl­csér, melynek oldalán lyukat vájt a rozsda' s ebben a lyukban áll az út és a gyorsan fodrozódó patak... Ki, ott a hegyháton óriás, csupasz kőszikla. Fölötte egy másik, majd harmadik, csoda, hogy le­ nem zuhannak. És az erdő fái deréknyi vastagok, századokon át szemlélik már az oromra telepedett havat és oly sűrűen állanak, hogy ha vadkan téved erre a szomszéd rengetegből, bizonyára nem fog visszatalálni. É­s­ a tölcsérek egymást követik. Kisebbek és nagyobbak, néha a völgy két kilométeres átmérőjűvé is kiszélesedik s íme, kibéklik belőle az apró házak sora. Az utak eleve­nek, katonáktól nyüzsgők... Ott most ka­paszkodik tizenkét ló m­a feszülten a hegynek. Muníciót és ágyút vontatnak. Mellettük csön­­deskén, mint egy kékes felhőfoszlány Ilarc­­szerűen fölfejlődve rójja az emelkedést egy bataillon gyalogos. Autó tülköl... sebesültek jönnek__ Dragonyosok vágtatnak, huszár­járőr indul földerítő szolgálatra... Kakas­­tollas csendőrök jönnek nyakig sárosan, fá­radtan, álmosan... És jön a hír is: F­enyvesvölgyet az éjjel visszafoglaltuk. A parancsnokság előtt vidáman álldogált a baka. És vidám volt mindenki, a mókás­­kedvü ordonánchiuszári hadnagy azt mondja, ha nem volna reggel, most pezsgőt inna. A parancsnok már hajnal óta talpon van. A szomszéd szobából állandóan hozzák a lá­bon sürgönyöket, az őrnagyot gyakorta hív­ják a telefonhoz. Beérkeznek a jelentések a fenyvesvölgyi ütközetről, a beregmegyei ered­ményekről. — Jól állunk. Az eredmény fényes és sokra biztató. — Hallatszik az irodákban. Fenyvesvölgyet nyugatról és délről­­egy­szerre támadtuk. Haubitzaink közvetlenül az országút mellett voltak felállítva egy taka­rásban és állandóan lőtték az orosz ütegeket, melyeknek egy része a község fölöd északon, más része a vasúti pálya közelében tüzelt csapatainkra Fzélkarójunk, mely a községet átfogni szándékozta, egyrészt erdőszéleken, másrészt hevenyészett földhányásokban helyezkedett el. Gépfegyvereinket sikerült úgy elrejtenünk, hogy az oroszok nem tudták fölfedezni és állá­sainktól az orosz gránátok mindég jó távol csaptak le, úgy hogy kárt sem okozhattak. A sturm, két napi tüzelés után, hétfőn este indult meg. Az oroszok kétszeres drót­sövényt húztak, melyet nesztelenül közelí­tett meg egy kis különítményünk. A drótsö­vényeket felrobbantottuk, aztán gyilkos srap­nel-esőt zúdítottak a­z Eszékekre ágyúink. Ugyanekkor a község tövében felállított orosz tábori ágyúk is lőtték a mi fedezékein­ket, azonban igen csekély eredménykivel, mert a beállott sötétségben észrevétlenül si­került a frontnak előre jutnia. Éjfélig álta­lános puskaharc fejlődött, mikor az oroszok megkísérelték középállásunkat megtörni. Ro­hamra jöttek, fedezékünktől tíz méter távol­ságig jutottak­, ekkor gyorstüzelés és puska­agy fogadta őket, úgy hogy aki ott nem ma­radt, kétségbeesetten próbált visszamenekülni, útközben azonban a lém­a szélén felállított gépfegyvereink fogták oldalba őket. Ez egyetlen kísérletnél többel nem pró­bálkoztak az oroszok, bár sáncaikba új és új­ tartalékok érkeztek. Éjfél után két órakor nyugati szárnyunkon hirtelen föl­riad a kürt­szó: rohamra! Nem tartott az egész ro­ham tíz­­ercnél tovább. Sikerült eljutni az­ orosz lövőárkokig, ahol elvégezte dolgát is­mét a puskaagy és bajonett. Az orosz erő ezen a részen tartalékostól együtt megbom­lott, fölmenekült az oldalt eső helyre, hol gyors fedezékeiből igyekezett visszatartani honvédőinket. A déli oldalon lépésről-lépésre jutottunk­ előre. Rohamot részletenként vezetett az it­teni parancsnok, de szürkületre sikerült a község alsó részét elérni. Ekkor az orosz ágyuk sortü­zet adtak, néhány ház kigyuladt, most már biztos volt a siker, az ellenség me­nekül. Egy, ház tetején kattogott még az orosz gépfegyver, de egyetlen gránátunk elnémí­totta. ' ’é é ! ' ' ! Reggel már nótaszóval vonultak be csa­pataink Fenyvesvölgyre. Az oroszok a falut kifosztották, az ott­maradt lakosságnak ruházatát, élelmét elvit­ték, azokban a házakban pedig, ahol nem maradtak otthon, mint a tanítói, jegyzői lak­ban, romboltak is. Délre pedig megjött a híte, h­ogy ugyan­ezen az éjszakán Tihánál is eredményes volt a támadásunk. Az oroszok estére kiürítették Patakófalut, csak Kies­völgy és Halasd, Csor­badomb tájékán állottak meg. Az itteni völgy a kulcsa az uzsoki hágónak, az ütközet, mely példátlan vehemenciával folyik, pár nap múlva ezt is birtokunkba juttatja. (Azóta ez már meg is történt. A szerk.) " « A véres fedezékek között temetés fo­lyik ... Százszámra fekszenek az orosz ha­lottak, sebesültjeik legtöbbjét magukkal vit­ték. A csatatér e része délen nyugszik, ahol a fedezékek példátlan közelségben vannak egymástól. L­egtöbb halott fejlövése ... Jön egy csendőrőrmester az utón. Ti­­zedmagával ő kezdette az első tüzelést a hegyen leereszkedő oroszokra. — Mentünk a lapályon, mikor látom, hogy­ az oromról lassan csúszik’ lefelé né­hány orosz. Fölfejlődni, — szólok a­­legé­nyeimnek, — ott jön egy orosz járőr... Pe­dig dehogy járőr volt. Lehettek, ahogy kibon­takoztak a fák közül, kétszázan. Egyszerre csak látom, hogy az egyik megfordul. Nyil­ván jelentést akar vinni. Ráfogom a pus­kát,­­ lebukfencezik a hegyről. A többiek rajvonalba húzódva, lőni kezdenek bennünket Beugrunk a házak mentébe, jó fedezetünk volt, onnan lőttük őket. Később be akartak keríteni bennünket, azonban mi lassan visz­­szavonultunk. Alig hogy, kiérünk a faluból, négy ágyúlövést küldtek a bolondok t­­zünkre. Árokban meghúzódva, hasoncsúszva jutottunk legközelebbi állásainkig, ahol az­tán megtettük jelentésünket . Estére pedig megindult az általános harc.­­ . ' ■*’ " Orosz fedezékek... Mélyen beásott föld­lakások ezek, fejük csúcsa sem látszott ki belőlük. Ezekből csak az ég felé lehetett a puskát sütögetni. Egy paraszt fordul felém és elmondja, hogy a lakosságot az oroszok kényszerítették a fedezékek ásására. Néhol a hegyoldalakban frissen vájt kőbányák. Kő­darabokat hordoztak fejvédőül az ellenség katonái. És mégis futniok kelletett. Némely árokban kenyérsütésre alkalma­tos földkemencék, négyszögletesek, olyiknak kéménye van: tejescsöbörből, kályhacsőből, az állomásról elhozott kanáliscsőből. Egy darab lábos... Tányér, lótarló. Le­veleit szennyes zubbony, ott egy fejpárna. Tábori levelezőlap, muszka írással­ , nyak­védő sál, simlédér, széttépett nadrág, steril­kötőszer, forgáccsá zúzott puskaagy. Szép szürke lovacska egy kétkerekű szétzúzott trentalyiga mellett,­­égnek szegzett nyakkal, kimúltam . A Kárpát ősi csöndjét valóban véresen zavarta, a háború lármája .

Next