Magyarország, 1915. november (22. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-17 / 320. szám
És most ott kuporognak egy nedves kis gyepdarabkán, várják a férjet és az apát, hogy néhány percig beszélhessenek vele s azután mennek vissza még hatvan kilométeres után, haza. A kis Pirotban igy fest a nagy háború. (Berliner Lokalanzedger). H. gallipolii rejtély Basel, november 14. (Kiküldött munkatársunktól.) A legnagyobb és legfájdalmasabb csalódás a Dardanelláknál érte az angolokat. Asquith maga is bevallotta az alsóházban, hogy ott nem sikerültek a hadműveletek és vállalta a felelősséget egész kabinetjével együtt a végzetes stratégiai tévedésért, mely aránylag a legnagyobb veszteségekkel járt, a legkisebb eredmény nélkül. Az angol közvélemény azonban nem elégszik meg a miniszterelnök védekezésével, többet akar tudni s mindenekfölött látni akarja a bűnöst, aki kieszelte ezt a rettenetes, véres kalandot. Az a gondolat, hogy ez az ember még a hatalmon van és szerepet játszik a nyilvánosság előtt, rendkívül elkeseríti a népet, amely sejti, hogy Asquith takargatja a gallipolis tragédia igazi , szerzőjét. Ki küldte hát a halál félszigetére Nagybritannia legjobb katonáit? Egy szélső liberális, mondhatnám radikális folyóirat, a Nation, így felel erre a kérdésre: „Ki lehetett volna ez más, mitrt Churchill? • Milyen más tekintélyt lehetett volna szembe•Ulltant lord Fischer ellenvetéseivel? Ha nem Churchill volt az első és igazi kezdeményező, nem tudnók megérteni, hogy miért hagyta ott az admiralitást egy olyan állás kedvéért, amely nem jár komoly adminisztratív kötelességekkel? És ha tényleg ő volt az, az országnak — úgy gondoljuk — joga van követelni, hogy magából a kormányból is lépjen ki. (Azóta ez már meg is történt.) Iovnt Fraser,az ismert angol újságíró, a „Daily Mail“-ban nevetségessé teszi Asquith védőbeszédét és bebizonyítja, hogy a „gallipoli titok“-ról nem adott őszinte és elfogadható felvilágosítást. Az ország két legnagyobb katonai és tengerészeti szakértője, lord Kitchener és lord Fisher, ellenezte az expedíciót. Ezt magának a miniszterelnöknek a szavaiból is ki lehet olvasni. Ki volt tehát az a férfiú, aki a leghivatottabbaikkal szemben is keresztül tudta vinni a saját akaratát? Asquith azt állította, hogy a szuezi csatorna ellen intézett támadás után merült fel az expedíció gondolata. A tervet jól megvizsgálták, a haditanács több ülésén megbeszélték, közölték a szövetséges kormányokkal és csak azután határozták el a Dardanellák elleni tengeri támadást. Fraser két dátumra mutat: február 2-ára ás február 19-ére. Február 2-án jelentek meg a törökök a szuezi csatornánál és 19-én kezdték meg a hadihajók a Dardanellák bejáratának a bombázását. Most már — kérd! — lehetséges-e, hogy ilyen rövid idő alatt megtörténhetett mindaz, amit Asquith elbeszélt? A tervnek gondos előkészítése, a szövetségesek értesítése és véleményük meghallgatása, a hadihajók elküldése, mindez csak 16 napig tartott volna? Fraser nem hiszi, hogy lett volna komoly és sürgető ok a Dardanellák elleni hadműveletek megkezdésére. A miniszterelnök azzal érvelt többek között, hogy Bulgária már hónapokkal ezelőtt a központi hatalmak picité állott volna, ha az antant el nem határozta volna az akciót. Éppen ennek az ellenkezője igaz. A gallipolii kudarc siettette a bolgárok beavatkozását. Kifogásolja Fraser azt is, hogy Asquith nem mondta meg az igazságot a Suvla-öbölben történt partraszállásról, Carson szavai szerint a legnagyobb szerencsétlenségről, melyebben a háborúban érte az angolokat. Augusztusban folyt le ez a hadművelet s ma már novemberben vagyunk, "de az angol kormány még mindignem tette közzé a hivatalos jelentést. Az angol újságírók tudósításait összeszabdalta a cenzor ajtója. Az ország nem tudottt semmit, de nem is tudhatott, mert maga a kormány" gondoskodott róla, hogy csalódásba ringassák. Lord Robert Croll egy hónappal a suvlai szerencsétlenség után azt mondta egy gyűlésen, hogy a Dardanelláknál rövid időn belülnagy sikert fog elérni az expedíció, „olyan sikert, mely a világ minden részében óriás hatást fog kiváltani.“ A közönséget tehát tudatosan félrevezették, holott a kormány ekkor már meggyőződhetett az egész vállalkozás céltalanságáról. Egy mindenképpen hivatott ember, lord Charles Beresdorf figyelmeztette a parlamentben, hogy a Gallipoli-félszigeten a törökök helyzete fölényes és csak munícióban való szegénységük akadályozta meg őket, hogy a brit csapatokat végképp el ne űzzék. Bizonyos, hogy Asytlith- nak sok keserű órát fog okozni a Dardanella-kérdés. Az ellenzék követelni fogja, hogy mondja meg nyíltan, ki a hibás és mi történt a tengerszorosnál és a félszigeten ? A miniszterelnök helyzete nagyon nehéz és fia le akarja küzdeni a minden oldalról feltörő elégedetlenséget, elkell oszlatnia azt a ködöt, amelyben lord Loreburn , szerint a közönség a háború kezdete óta él. Bakonyi Endre: AVVVVVVVSVVVVVW'^VVVVVVVVVVVVV» MAGYARORSZAG Budapest- 1915. szerda, november --—----------------------------------- A svéd szocisia-pin kettészahaddsa ■ ' v- Brantingék ,kizárták a kisebbséget. Amsterdam, november 13. (Saját tudósítónktól.) A svéd szocialista párt kizárta három neves tagját, Steffen tanácsost, Larsson dr.-t és Jerte dr.-t, mert állítólag cikkeket írtak egy könyvbe, amely a Németországhoz való közeledés mellett foglalt állást. A vád az volt ellenük, hogy ezzel a semleges Svédországot háborúba akarják keverni Németország érdekében. Steffen egyáltalán nem írt cikket a könyvbe, a másik kettő megtagadta a nyilatkozatot. A kizárás Branting szocialista vezér nyomása alatt történt meg, aki a háború óta éles ellentétben állt a nevezettek csoportjával s európai körútjáról nemrég viszszatérve, újult erővel indította meg németellenes agitációját, aminek útjából radikálisan távolította el a vele szemben álló kisebbség vezéreit. Ez a kizárás tehát nem a svéd szocialista párt egyszerű belügye, hanem csak afelszínen mutatkozó rezdülése annak a nagy világtörténelmi folyamatnak, amelynek árjai Oroszország és a skandináv államok között csapkodnak. Az éles ellentét ugyanis, amely a Branting vezetése alatt álló többség és az immár kizárt három párttag körül csoportosult kisebbség között fennáll, nemzetközi, világpolitikai föl ■fogáskülönbségen alapszik. A többség föltétlen hive a négyes szövetségnek s szenvedélyesen kívánja Németország levezetését, a kisebbség ellenben Svédország súlyos veszedelmét látja ebben a vereségben. Érdemes tehát ezt a kérdést Svédország szempontjából megvizsgálni. Az orosz birodalom ez idő szerint négy helyen érintkezik közvetlenül a tengerrel: a Keleti tengernél, az Északi tengernél, a Fekete tengernél és a Csendes Óceánnál. Mindez azonban óriás terjedelménél, területének szörnyű nagy belső mélységénél és rohamosan fejlődő termelésénél fogva már magában véve sem volna elegendő érintkezést vonni a világpiac részére, s annál kevésbbé, ha meggondoljuk, hogy keleti tengeri kikötőit a két Bell és a Lund elzárásával bármikor hozzáférhetetlenné lehet tenni, hogy Fekete tengeri kikötői a Dardanellákon való szabad átjáró nélkül jóformán értéktelenek, hogy Archangelik az esztendő kétszáz napján be van fagyva, végül hogy Vladivosztok tizenkétezer kilométernyi távolságra esik európai Oroszország közép- Dántiától . Ez a földrajzi helyzet fojtó gátja Oroszország gazdasági és világuralmi fejlődésének már béke idején is , de végzetes következmétényekkel járt reá nézve ebben a háborúban. Német részről is elismerik, hogy enélkül a helyzet nélkül hiábavaló lett volna a németség minden szervezettsége és áldozatkészsége, az orosz áradat betört és minden akadályt elsöpört volna. Így azonban a Lundnál és a Beiteknél a semleges államok, Svédország és Dánia, valamint a német flotta álltak őrt, a Dardanelláknál kudarcot vallott az angol-francia erőlködés, Archangelik befagyott, és így csak Vladivosztokon át a végtelen hosszú szibériai vasúton tud érintkezni Oroszország a külvilággal. Ezért nem kap elegendő muníciót és hadelszerelést, ezért nem tudja két év gazdag tér, mesének tömérdek kincseit a világpiacra dobni. Katonai és pénzügyi helyzete ezért rendült meg. Ebből a bekerített helyzetből akar szabadulni Oroszország, amióta világuralmi célok vezetik, ebből akar most is kitörni Konstantinápolyon át, hogy benyomulhasson a Balkánra és csatlakozhasson nyugati szövetségeseihez. Vannak azonban már az orosz politikusok között messzebblátók, akik nem becsülik túl Konstantinápoly értékét, mert figyelembe veszik, hogy így csak a Földközi tengerhez jutnának, amelynek mindkét kijárata az egyedüli komoly világhatalmi versenytárs, Anglia, a kezében van, így tehát Konstantinápoly birtoka sem jelentené Oroszország számára a világtengerrel valóközvetlen kapcsolatot. Perzsián keresztül az Indiai Óceánig utat törni óriás, nehéz küzdelmeket követelne és ismét angol érdekekbe is ütköznek. A legközelebbi és legcsalogatóbb világtengerpart tehát Norvégiában áll az orosz terjeszkedés előtt. A Skan-J dináv félsziget partszegélyét végigsúroló golfáramlat egész éven át jégmentessé teszi Narvik, és Tromso kikötőit s az orosz határtól az Atlanti Óceánig, alig húsz-harminc kilométer,nyi it vezet svéd területen át. Ez a keskeny sáv választja el most az orosz világuradalmat mindattól, ami világuralmi ábrándjainak megvalósításához szükséges. Hogy miért nem töri át ezt a kis területet, annak bizonyára nem a semlegesség tisztelete az oka, hanem mert Svédország megtámadását most nem meri kockáztatni. Ide a háború után, fölhasználva a régóta tervszerűen űzött oroszosítás eredményeit Finnországban s a stratégiai célok szerint kiépített vasúti hálózatot, bármely pillanatban akuttá tehet az orosz veszedelem Svédország és Norvégia fölött. ’ Ettől a veszedelemtől fél a szociáldemokrata párt kisebbsége. S nézete szerint ezt a veszedelmet nem lehet békés egyezséggel, egykét kikötő s a hozzávezető földsáv átengedésé- vel elhárítani."Hiszen ilyesmivel még Szerbia sem elégedett meg, annál kevésbbé elégedhetne meg Oroszország, mert hiszen, ha csak egykét érintkezőpontot kap itt a világtengerrel, akkor kényre-hegye ki van szolgáltatva Angliának, amely hatalmas flottájával akkor zárja el innen az alját, amikor neki tetszik. Oroszországnak tehát az egész svéd és norvég partvidékre szüksége van s e szükségletének kielégítése, amely az antant győzelme esetén hamar napirendre kerül, a svéd és norvég nép szabadságának, sőt nemzeti létének megsemmisülését jelentené. Nyilvánvaló, hogy sem Anglia, sem Németország nem nézné tétlenül ezt az orosz előnyomulást, a kérdés csak az, hogy a döntő pillanatban melyik tudna eredményesebben szembeszállni Oroszországgal. A svéd szociáldemokrácia kisebbsége — és ez mutatja, hogy a szocializmus nemzetközisége helyes fölfogás és alkalmazás szerint nem jelenti a nemzetietlenséget — a nemzeti létet fenyegető veszedelem elhárítását attól reméli, ha a mostani háború Oroszország vereségével, legyöngülésével végződik, mert így kénytelen lesz terjeszkedési politikáját ismét kelet felé — vissza Ázsiába — irányítani. Hogy e fölfogás gyakorlati megvalósítása megköveteli-e, hogy Svédország preventív háború címén beleavatkozzék már most a mi oldalunkon a világháborúba, ez olyan kérdés, amely a háború borzasztó áldozatait tekintve, a leglelkiismeretesebb megnyugtatást követeli. De egyáltalán nem áll merev ellentétben a szocialista pro-grammal, hiszen Marx, Lassale, Engels sokszor kifejtették, hogy a nemzetek fontos életérdekeit nem lehet mindig elvi kijelentésekkel eldönteni és a háború ultima rációja olykor elkerülhetetlen. . o. i.