Magyarország, 1916. november (23. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-18 / 321. szám

t« — Burián báró elutazott Berlinből. Ber­linből jelentik, hogy Burián báró külügy­miniszter tegnap tegnap este Bethmann-Holl­­weg birodalmi kancellárral és Jagow külügyi államtitkárrá­ való tanácskozásának befeje­zése után elutazott Berlinből. Bécsből jelentik : Burián báró külügymi­niszter Mérey nagykövettel és Hoyos gróf kö­­vetségi tanácsossal ma reggel ideérkezett. " — Hazai a királyinál. Bécsből táviratoz­ták: A , sZéjte­jélénSi. A. király tegnap dél­­ben a schonbrunni kastélyban kihallgatáson fogadt­a Hazai Samu báró vezérezredes, horv .védeted minisztert. — Az osztrák kormány bemutatkozó láto­­­atás­ai, Bécsből táviratoztak. K­o­e­r­b­e­r Ernő dr. osztrák miniszterelnök és minisztertársai legközelebb Budapestre utaznak bemutatkozó láthatások megtétele végett. A látogatás nap­ját m­ég nem állapították­ meg. Alapítvány a háború által sújtottak javára, Kapamfonthelyről írják: özvegy Ro­­sen­berg Gyuláné, táplánfai nagybirtokos Rosenberg és Gyula és neje nevére 200.000 ko­ronás alapítványt létesített. Az alapítvány ka­matait hadiárvák, özvegyek és rokkantak él­vezhetik felekezeti különbség nélkül. A pályá­zatokat legközelebb kiírják.­­ — A nők választójoga Hollandiában. A második kamara ma az alkotmány revíziójá­ról szóló vitában elfogadott egy javaslatot, amely szerint a nők az egyes országrészeikben megválasz­thatók lesznek. A nők tényleges vá­lasztójogáról szóló javaslatot a tegnapi ülésen elvetették. A k­is Berlini vendégek a Nemzeti Áldozatkész-­ fség Szobránál. Németország két előkelősége idő­zött két napig Budapesten, hogy tanulmányozzák hadi jótékonysági intézményeinket. Von­­W­inter­­tela tartományi kormányzó és von Geib főpol­gármester Volltak az illusztris vendégek, akik gróf Apponyi Sándor huszárszázados kalauzolása mel­lett sorra járták jótékonysági intézményeinket. Teg­nap a Nemezt! Áldozatkészség emlékművénél időz­tek­­hosszasan a Vendéglár­s a szobron két fémlemezt helyeztek el. A két berlini vendég érdeklődött a szobor keletkezésének történetéről és elismeréssel említették meg, hogy az emlékmű a legsikerültebb és legeredetibb valamennyi hasonló monumentum között, amelyet a háború folyamán emeltek. 'f ■— Lefoglaltak ezer hektoliter mézet. Szal­márról írják: A Szatmár vármegyei Takarék­pénztár vasúti áruraktárában két polgári rendőr 300 hordó mézre bukkant, ami meg­közelítően 1000 hektolitert tett ki. A méz tu­lajdonosainak ilevét a rendőrség már rész­ben kinyomozta. Miután ez esetben a törvény lattal tiltott árufelhalmozódás történt, a ha­tóság a nagymennyiségű mézet lefoglalta. — Egy volt görög külügyminiszter halála. Lapjelentés szerint a Times Athénből arról ér­tesül, hogy Stefanon György Dionizius vo­lt gö­rög külügyminiszter kedden meghalt. — Az ellopott ín városkocsi. Megírtuk teg­nap, hogy Kerényi Arnold szállítónak­ a Dohány­ Utca 37. sz. ház elől elhajtották agy­­a­fogatú kocsiját, melyen százezer koronás ér­tékű ár­u­­ volt. A rendőrség már megállapí­totta, hogy­ a lopást egy körülbelül 26 esztendős, borotvált arcú férfi követte el, aki a kocsival a Ványház-kortra hajtatott, ott egy másik kocsit szerzett, amelyre a tizenkét ládából négy, bőrdíszművel és játékáruval­ megrakott ládát átrakott. A négy ládával azután elhajta­tott a Váci-körútira, a lopott kocsit pedig gaz­dátlanul hagyta az Erkel­ utcában. Az a ko­csis, akinek kocsijával a Váci-útra hajtatott, elmondta, hogy megálltak az 54. szánt alatt lévő vendéglő előtt, a tolvaj a kocsisnak forró teát rendelt, maga is meghalt egy csé­szével­, aztán szerzett egy harmadik kocsit, amelyre átrakta a négy ládát és elhajtatott. Hasonló lopás nemrég történt, amikor Tauszk Vilmos fuvaros kocsiját hajtották el­. Akkor a tettes áthajtotta a kocsit a Fehér­­vári­ útra s miután, mint megírtuk, a Kerényi kocsijának tolvaja is a Ferenc József hídon át akarta hajtani a kocsit, csak a ló az emel­kedést nem bírta. Valószínű, hogy ezt a ko­csit is ugy&anaz h^tp&a él, aki a Tauszk ko­r ~V ‘ ' ' üllőié­t — A csángók visszaültöztetése köm!. A „Magyarország“ vasárnapi számában egy tu­dósítás során megírtam, hogy a gyimesi csán­góknak viseletükért sok bántódást, mellőzést, szidalmat kellett elviselniük, míg a számkive­tés keserű kenyerét étték. Elismerem, hogy nekünk, akik ismerjük, hogy milyenek a csángók, mit érnek a csángó lelkek, nekünk székelyföldieknek nem bántó a csángó viselet. Hajdanában, csíksomlyói diás­­koromban, úgy vártuk a hófehér bárányfeundatú csángókat, mint a Somlyói búcsú kedves eredetiségeit. Boldogok voltunk, ha megszólíthattuk s hall­gathattuk eredeti tájszólásukat; gyönyörköd­hettünk egészséges gyermekeikben­, barrack­­virágarcu lányaikban. Hogy a visszaöltöztetés gondolata elhirte­­lenkedett, — amint H. I.­ina válaszában, — megengedjük. De nem én indítottam meg a propagandát, hanem a csángó asszonyok. Ők panaszolták el kényezve, hogy mennyit szen­vedtek ruházatukért, sőt „a hajtég­nyük és hallék“, hogy a pályaudvaron milyen gyön­géden lökdösték őket, utasították ide-oda­­az oláhokat. Hogy milyen gúnyát adnánk a csángóra? Hát olyant, amilyent most visel, csak bedu­­gatnák az ingét a harisnyába. Hogy a szent­­domokosi, jenőfalvi s ajnádi atyafiak is ki­eresztették a múlt században az ingüket? Hát rosszul tették. íme az unokák már nem eresz­tik ki az ingüket s dészaszijat sem hordanak. A változás mellettünk bizonyít. A visszaöltöztetést kezdjük talán az as­szonyokon. A katrinca, mely egy oldalt van n­yitva, sem Feszty Árpád örökértékü körké­pében, sem sehol a világon nem volt és nem lesz magyar viselet. Flogy mit viseljenek a csángó asszonyok? Viseljenek szőttes szok­nyát Székely szőttest. Ezt panaszolta a köny­­nyes szemű csángó asszony, s erre fogad­­koztak. Hogy a tótra is reáfoghatja akárki fehér gyapjunadrágjiáért, hogy székely, ez meglehet Hiszen a székely atyánkfiairól mondják, hogy. ..hegedűt nemcsak láttak, de ettek el . A csángók öltözetével nem kell vissza­­mennünk a magyarok bejöveteléig. Mert a csángók nem voltak, hanem l­ettek. Enged­jék meg, hogy ne nagyon tudományos ala­pon, a csángókat az elcsángálással magya­rázzam. Elcsángálódtak a régi jó magyarok. Egy része Bukovinába,­ Moldvába, más része a gyimesi határra, s ott ruházkodásuk is el­­csángálodott, elváltozott A magyarok m­i­­előtt csángók lettek, ruházatukban is magya­rok voltak. De­ milyen az élet mit tesz­­a kényszer? Könnyebben juthattak az oláh vi­déken oláhos ruhadarabokhoz, meg az fegyütt­­élés is­ kényszergette, mint a kaméleont a környezet, s a magyarok az oláh viselethez hasonló csángó­ ruhát formáltak maguiénak. Itt van az igazság: az oláh környezetben az alföldi magyar viselet nem felel meg a csán­gónak. Mi jobban szeretnők, ha az oláh öl­töznék úgy, mint az alföldi magyar, s vala­hol a rónaságon olvadna fel a nagy magyar, tengerben. Én a csángókat szeretem, a festői csángó­­viseletet nem kiváltom máglyára, mert akkor a gyimesi vadvirágok kora is lejárna. Én csak azt szeretném, ha a gyimesi csángóság statisz­tikája engem hazudtolna meg s ha az etelközi Csángók, akár csángóöltözetben, valahol ott volnának a Duna-Tisza közén. Örömmel olvasom, hogy a tudósok is hoz­zászoknak a visszaöltöztetés kérdéséhez. A Magyar Szövetségben A­páthy István, Pósa Béla e sorok írójával s az első békási magyar pap­pal, Brassaival, aki nagy lelkesedéssel fogta meg a csángó­kérdést, foglalkoztak a Hirdessel s úgy hiszem, tudósnak és laikusnak csak az lehet az álláspontja, h­a a csángókérdés egé­szében és részleteiben úgy oldassák meg, hogy abból a magyarságnak haszna legyen. Ha ezt a célt visszaöltöztetés nélkül is el tudják érni, ám legyen igaza II. Z.-nak, én örvendek, csak a magyarság ügye izmosodjék. Vákár Arthur: — Zátonyra jutott angol gőzös. Párisiból jelentik. Mint a Matin Brestből jelenti, a Fey nevű angol gőzös ködben Guilvinec mellet­t zá­tonyra futott. A legénység megmenekült. — Telefon és sorstragédia. Egy úriembernek a véletlen és a telefonigazgatás kellemetlen tele­­fonszámol juttatott Olyant, amelyet nagyon köny­­nyű félreérteni. Ennélfogva hol Priboj őrnagyot ke­resi nála valamely katonai parancsnokság, hol a cukor után tudakozódnak elkeseredett vevők, hol ötven cserép chrisantémumot rendel egy szelíd női hang. Illetve csak a legutóbbi időkig jelent­keztek e becsületes modorú felhívók, mert pár hét óta valami élelmiszer-kupec kapott hasonló telefonszámot és azóta már reggel nyolc órakor egy kellemetlen, rekedt, alig érthető galíciai zsar­gon hörgött bele a telefonba, mely nem hívta, nem kérte, de hihetetlen erőszakossággal követelte bi­zonyos Hausenblosz urat Itt hiába volt minden. Tízszer is elmondhatták, hogy tévedés, itt magán­lakás beszél. Hiába ismételték a telefonszámot, hiába beszéltek vele németül: a zsargon-hang hör­­gött, ordított, krákogott, hogy neki kell és kell a Hausenbrosz. Egy reggel már hét órakor ismét zörgött a telefon, s amint az úriember füléhez emeli a kagylót, menten megismeri a galíciai hangot. Most már komolyan dühbe jött Amint a rekedt hang a kiváló Hausenbloszt reklamálta, ő komoly, hivatalos hangon vála­szolt: — Hausenblosz azért ma éjjel letartóztatták. — Was, was, was ? — lihegett bele az isme­­­retlen hang. Most már németül is ismételte, mire a rekedt hang eltáltan érddeklődött, hogy ki van a tele­,­fonnál ? — Itt a rrraktárbiztos. És­­ ott, szeretnék ismerni Hausenblosz üzletfeleit A rekedt hang gazdája rémülten csapta le a kagylót. A telefon pedig — végre — pár napig csendben maradt a galíciai üzletektől, az illetőnek, úgy látszik, volt oka távolm­aradni. Ma reggel azonban már hat órakor jelentke­zett, s a sorstragédia nagyszerűen kifejlődött Sa­­káli üvöltéssel krákogott bele a zsargon a tele­fonba : — Maga a Hausenblosz 2 Na, maga egy, csirkefogó ! Magát nem fogták el. Engem tönkre­tett ! Három vagyon áramat vesztegettem el, mert azt hittem, hogy igazán baj van. Én tönkrement ember vagyok. De megfizetek, megyek a rendőr­ségre, feljelentem­ a maga üzleteit, akasztófára jut­tatom, maga, maga... Na, hajlandó fizetni ? ! A telefonos úriember összeszedte ellesett zsar­gon-tudományát s lehető megfelelő kiejtéssel ezt válaszolta: — Egy darab akasztófakötelet ! Irtózatos krákogás, lihegés: — No megállj, te csirkefogó, elmondok min­dent a rendőrségen... A telefon elhallgatott s a telefonos úriember úgy érezte, mint aki nagyszerűen útjára igazította a büntető nemesist. fs. f.) — A bécsi értéktőzsde. Az értéktőzsde hangulatát a kedvező harctéri jelentések, va­lamint a berlini tőzsdéről szóló jelentés ba­rátságosan befolyásolta, a forgalom azonban rendkívül csendes volt Eltekintve bányaér­tékektől, amelyek iránt élénkebb kereslet mu­tatkozott és amelyekért magasabb árakat fizet­tek, minden téren kicsiny volt a forgalom és az árak ingadozása jelentéktelen. A "járadék­piac megtartotta kedvező irányzatát . A szabadságolt katona halálos balesete. Pécsről jelentik : Tegnap éjjel a Budapestről Técsre közlekedő vonattal jött haza Lemberg­­ből szabadságra Horváth Dezső trónka­­tona. Amikor a vonat a dombóvári állomásra berobogott, Horváth leugrott a még mozgás­ban levő vonatról, ámde ugrás közben meg­botlott a kardjában és a vonat kerekei alá került. A kerekek térden alól mindkét lábát le­vágták. A szerencsétlenül járt katonát Pécsre szálitották, útközben azonban kiszenvedett a vonaton. Temetése pénteken délután megy végbe a pécsi csapatkórházból. MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. szombat, november 18. _______ ...........................................................r.- - ,■ ■ M .1­1 .

Next