Magyarország, 1917. április (24. évfolyam, 88-112. szám)
1917-04-01 / 88. szám
Budapest, 1917. vasárnap, április 1. MAGYAROROi« * _ ^ Czerni írói Ssnov FerencMinlául Czernin gróf külügyminiszter a „Fremdenblatt“ ma reggeli számában fontos külpolitikai nyilatkozatot tett. A lap tudósítójának kérdésére a külügyminiszter igy válaszolt: — Hogyan végződhetik az orosz forradalom ? — Jóslásokba nem bocsátkozhatom. Ha az uralkodásban, történt változásnak az lesz az eredménye Oroszországban, hogy az orosz birodalom meggyötört népei belátják, hogy a háború folytatása gonosztett lenne és hogy ők is, mint az antant népei, bármely napon tisztességes békét köthetnek a középponti hatalmakkal, akkor vége felé közeledik ez a borzalmas emvibemészárlás. Minket nem lehet megsemmisíteni és mi sem akarunk megsemmisíteni senkit. Arcvonalaink erősebbek, mint bármikor voltak, gazdasági helyzetünk biztosítva van, mi tudunk és fogunk is kitartani. Az a példátlan áldozatkészség és erő, ahmelyivel az Osztrák-Magyar Monarchia népei a nélkülözéseket elviselik, biztosítja nekik a végső sikert. Nem a felső ezreket, hanem a középosztályt és még inkább a nép szélesebb rétegeit, a sors mostoháit illeti a legnagyobb elismerés. Le a kalappal azok előtt a milliók előtt, akik künn a lövészárkokban, vagy otthon a munka harcterén viselik a nélkülözéseket panasz nélkül . Le a kalappal nagyságuk és erejük előtt ! El fog érkezni az a nap, amelyen a monarchia népei, elnyerik hősiességük jutalmát. — Fenntartja Excellenciád a hadviselő országokhoz intézett javaslatát, hogy megbízottakat küldjenek békekonferenciára? — Minden bizonynyal. Csak ezt az utat látom mindenkire nézve célhoz vezetőnek. Akik folytatni akarják a háborút, azokra nézve a konferencia összeillése semmiféle változást sem jelent. Hiszen a harcokat folytathatjuk a konferencia folyamán is. Csakis a békekonferencián lehet azt a száz meg száz kérdést, amelyet a háborít felvetett és amely felbonthatatlan egységet alkot, megoldani. Ellenségeinknek nagy területe van a kezünkben, azí ő kezükben is van hozzánk tartozó nagyobb terület: a tengeren blokáddal harcol az ellenség tengeralattjáróink ellen. Minden nemzetközi szerződés megsemmisült. Lehetetlen a kérdéseknek ebből a zárt tömegéből egyeseket külön megoldani. Aki akarja a békét, annak beszélnie és tárgyalnia is kell róla. Ha a békekonferencia azt mutatná, hogy a megegyezés lehetetlen, akkor az abba sem hagyott háború tovább folyik. — Nem lenne lehetséges békefeltételeink általános kereteit megismertetni ? — Ez már meg is történt. Nyilvánosan kijelentettem, hogy mi ránk kényszerített védekező háborút folytatunk, amelynek célja a monarchia szabad és zavartalan fejlődésének biztosítása. Fenmaradásunk és exisztenciánk lehetőségét meg kell szereznünk. Ha ellenségeink lemondanak arról a megvalósíthatatlan gondolatról, hogy bennünket megsemmisítenek s ha hajlandók a rájuk és ránk nézve egyformán tisztességes békéről tárgyalni, akkor a tárgyalásoknak semmi sem áll útjában. Károlyi Mihály gróf nyilatkozata „-íz ellenzéknek erről a rendkívül nagyjelentőségű akciójáról megkérdeztük a függetlenségi és 48-as párt elnökét, Károlyi Mihály grófot, aki a Magyarország tudósítójának a következőket mondotta : — Nagy megelégedéssel és megnyugvással olvastam Czernin grófnak a békéről adott intervjuját, melyben azt a fontos nyilatkozatot tette, hogy a békekonferencia összeillésének jelenleg sincs akadálya, habár a háborít folyik is. Okos és mérsékelt hangot használt, amely mindenesetre feljogosít minket arra a reményre, hogy ezt az ántánt is meg fogja hallani. A békének, amely ezután a borzasztó háború után következik, valóban a népek békéjének kell lennie és ezért a népek beleszólása is szükséges ahhoz, hogy szilárd alapokon építhessük fel a tartós világbékét. Az orosz forradalmat, habár Oroszországgal háborúban vagyunk, mint a civilizációból eddig elzárt nemzetnek nagy vívmányát és felszabadulását, mi a legmelegebben üdvözölhetjük, hiszen mi nem az orosz néppel, hanem a cárizmussal viselünk háborút. Most meg van a lehetősége annak, hogy Európa minden államában igazi demokratikus malom legyen, ami az egyedüli talaja annak, hogy a népek egymást megértsék. Ezért szükséges nálunk is, úgyszintén Németországban is, a demokratikus átalakulás. Végre is, ha már meg kellett érnünk azt, hogy demokratikus és szociális téren az annyira elmaradtnak híresztelt Oroszország után kell kullognunk, hát akkor legalább is — ne maradjunk el túlságosan mögötte. — Az az indítvány, amelyet most a magyar ellenzék beadott, szintén az orosz demokrácia iránt érzett rokonszenvből fakadt, és az a célja, hogy a népek egymás megértésének és testvériségének ügyét szolgálja, ilyenek sokan. A poszton mikor állok éjjel, már számoltam, hogy hogy van ez. Hát úgy számoltam, hogy amibe a ruhánk kerül, amit koptatunk, ami menázsit füröszünk, ami fizetést kapunk, ami hadisegélyt otthon az asszonyok meg a kis családok kapnak, ez az államnak benne van kerek ötvenkétezer pengőjébe. Sok pénzibe vagyunk mink nagyon, ennek az államnak. — Az . .. ötvenkétezer . . . Az sok. Márton azonban tovább fejleszti az elméletet mondván: -Jaj, hiszen, ha csak ennyiben volna az egész. De van még ennek fele is. Mert akár én, akár a többi, valamennyi mind jó szívvel fizetne napi négy korona napidijat az államnak, ha hazaeresztene bennünket, azt állatná a posztot mással, adva nekik tíz korona napidijat, még mindig jobban gyűlne ki. Már amúltkor mondtam is az őrmester úrnak, de csak el ne vette. A népek megint csak gondolkoznak Marton előadásain. No, egy porció halat meg egy kis üveg bort megért ez is- Mártonék koptatják egymást. Mártont eltörte az állam, Márton napidíjat akar fizetni az államnak, amely eltörte, ezekről otthon majd el lehet egy kicsit beszélgetni. Márton, mire a háború végével hazaér, egészen tudományos ember Ilitébe kerül. Ha a palánták nőznek A szabómnahely üveges ajtaján lassan nyomul befelé a boltba egy időses asszony, halad utána az ura: aféle célszerű külvárosi magyarok, akik odakint a városszéli földön a paprikával szoktak vergődni. Sok dologgal jár az ilyesmi, mert a paprikával, palántás korától kezdve úgy kell bánni, mint a gyerekkel, ásni, ajnározni, takargatni, de azért alkalmas foglalkozás, mert paprika nélkül nem bírt ellenni a világ régebben sem, most meg egészen rákötötte magát. Ami egyébként nem egészen nagy baj, nem muszáj,mindig hengeri herkentyűvel élni, lehet olyasmivel is, ami itthon terem. A paprika ára pedig mászkál fölfelé a létrán, mint a levelibéka az üvegben. Az egypár cseléd megállt a boltban, nézik, hogy ejnye de nagy talpig érő tükör van benne. A talon képek, amik mindenféle embereket különféle ruhákban ábrázolnak. De mind csak fiatalember van ígyleábrázolva, ami az asszonynak éppen nem tetszik sehogy sem. Legalább egy öreges ábrázolás is lehetne köztük, olyanforma, mint az ő ura, hogy ahhoz lehetne mérni a ruházatot Miért mérnek mindent csak a fiatalokra, öregebb emberek is élnek talán a világon, mi? Ez csakugyan így is van, ezek a szabórajzolók sohasem akarnak öreg embereket ábrázolni, de hát az a másik Újság, amelyik a varróné műhelyében van, szintén mindig csak fiatal szén leányokat mutogat, afelől tehát máig egyelőre nem lehet tenni semmit, olyan ez a szafcómesterség mind a két oldalon, hogy nem akarja ismerni az öregedést. De azért ruha kell az öregnek is, hiszen éppen azért nyitották be most is az ajtót. . — Majd, — mondja az asszony — valami jófajta posztóból egy rönd ruhát szeretnénk hasittatni az uramnak. De az olyan legyen, hogy abban senki se találhassonkivetni valót . — Ilát kérem, — mondja a szabó — azt lehet, ameddig még szövet van, mert nem Lehet tudni, hogy meddig lessz. Az öreg nem szól, az asszony megütödve kérdezi: — Hát az is fogyóban van? A szövet vagyis hogy a posztó. — Hát a posztó, a posztó szövet. A szabó ki is nyit egy nagy almáriumot, de bizony abban nem Úgy állnak a posztók most egymás tetején, mint a régebbi időben: létretolja a nagy ollót, lerakja vala- melynyit az asztalra s magyarázza, hogy ki micsodás ... ez ilyen, amaz olyan. Ez itten például meg régifajta finom posztó, ez a bőrrel vetekszik, hanem aztán ahhoz való áru is van neki. Valami nagyon alkalmatos ember lehet az lassaonyura, mert nem szól semmit csak éppen nézi azt posztót, amit a szabó ügyes lebbentéssel elébe terjeszt. A szülő azonban sorra tapogatja valamennyit az ablak fele tartja s úgy néz rajta keresztül a sűrűség meghatározása szempontjából, azután pedig megmorzsolgatja a két ujja között. — Hát tudja, — vigasztalja a szabót. — az igaz, hogy most kevés a posztó, mert költ a fiúknak, akik oda vannak katonának. De tudja, hogy majd béke lessz, aztán a sok embert hazaeresztik, annyi katonaruhája Hiúrad az államnak, hogy" nem költ neki" Juj tíz esztendeig sem. — Az lehet. — Hát — folytatja a biztatást a szülő — van az úgy néha némelyik családba, hogy hirtelen többen elhalnak belüle,aztán akkorannyi ruha marad utánuk, hogy az élők alig győzik el hordani. Az ember mondja: — Ugyan ne beszélj már ilyesmiket összevissza — Hát mért? — kérdezi az asszony. — Ami igaz,az igaz. Nézi tovább a posztokat. Hát ez jó volna! például... azonban a színe... nézzecsak, inkább emezt. Nézi emezt. Ez lehetős, de egy kicsit «vigályos", vagyis, hogy nagyon vékony, az ilyen hamar szétmegy, szétfoszlik. Az a kockás meg urnak való, játszón rajta a babákkal dominól, vagy minek is hívják, tudja, mikor a babákat tologatják. A szülő a bírálatban apránként csak odaér a régifajta» posztóhoz, arra aztán azt mondja: — Ez az a bizonyos. Ebbül hasítson rá egy rend ruhára valót. A politikai helyzet Az ellenzék az orosz szabadságért — Károlyi és Andrássy Bécsben — Az összeférhetetlenek (Saját tudósítónktól.) Amit az orosz forradalom jelentőségéről az első perctől fogva vallottunk és hirdettünk, azt íme az egész ellenzék magáévá tette és igen nagy, magyar szempontból elsőrendű fontosságú parlamenti akcióban juttatja kifejezésre. Indítványt adott be a képviselőházban,, hogy módot nyújtson a magyar országgyűlés egyik házának az orosz szabadság értékelésére. Benne van ebben az indítványban az, amit mi többször hangoztattunk, hogy az orosz nép fegyvereit az orosz cári zsarnokság hozta ellenünk és hogy a magyar nép, helyesebben : Magyarország fegyvereit nem szabad az orosz nép szabadságának a szolgaságba való visszafordítására felhasználni. Az ellenzék egysége ebben a kérdésben igen nagy jelentőségű és olyan erőt ad az akciónak, amely alkalmas arra, hogy a képviselőház ellenkező állásfoglalását lehetetlenné tegye. A népeknek az a kölcsönös belátása, hogy egyik sem tör a másik szabadságára, sőt egyiknek a felszabadulása a másiknak őszinte,, lelkes örömöt kelt, igen nagy lépés a világbéke felé. " miért hazafias örömmel üdvözöljük" az ellenzék akcióját s megmondjuk őszintén, miért különösen nagy a mi örömünk: azért, mert ebben az akcióban végre igazi magyar gondozás van. "