Magyarország, 1920. május (27. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
BUDAPEST, 1920 MÁJUS 25. VASÁRNAP XXVII. ÉVFOLYAM 123. SZÁM A tandogkpiacon Kievben kontra van és Asquith arról beszél Londalffian, miiképp lehetne Közép* és Keleteuropa hajmeresztő gazdasági és egészségügyi állapotain változtatni. Szó sincs róla, előnyösebb a kolera ellen beszélni, mint abba belehalni, de az antant* nak hány politikusa van, aki lelkiismereti kötelességét csak annyira is teljesíti, mint az angol ellenzék vezére, akinek legalább eszébe jut a más nyomorúsága. Ausztria éhínségéről is szól Asquith és — közvetlenül a békekonferencia kapuzárása előtt — „Magyarországnak képtelen módon megállapított új határairól*'. Nincsenek illúzióink. A legbecsülete* sebb szó is csak szó marad. Asquith be*széde nem fogja a történelmi határok ter* mészetes és igazságos vonaláig kiterjesz* teni a mai Magyarország uralmát, nem produkál egyetlen tál lencsével sem többet a bécsi népkonyhákon és egyetlen lélekszámmal sem apasztja a kievi kórházak halálozási statisztikáját. Ma még nem. De a kimondott szó idővel belefúrja magát a mások lelkiismeretébe, ott tovább dolgozik és megváltoztatja nagy tömegek gondolkozását is. Amit pedig sokan gondolnak, az hatalom és így válik mégis a kimondott szó erővé és valósággá. Számunkra felmérhetetlenül fontos, hogy egy londoni népgyűlésen felhangzott a Hungária Irredenta jajszava. Mintha csak Asquith egyenesen Kossuth Lajos után kért volna szót a londoni piacon, hogy az angol közvélemény szemléletét rá* irányítsa a szerencsétlen Magyarország sebeire. Ne becsüljük ezt túl, de ne is be* csüljük ezt le. A „nagy öreg ember**, Gladstone, akinek szabadelvű hagyomá* nyait a tanítvány rajongó hűségével kö* veti az angol ellenzék vezére, ugyancsak meetingeken hirdette először a „bulgarian attrocioties** miatt érzett fölháborodását, jajgatott — egy európai kulturember el* keseredésével — az örmény mészárlások és a macedóniai gyalázatosságok miatt. Ezeken a népgyűléseken született meg a bolgár függetlenség és kapott halálos csapást az emberiességgel és a műveltséggel gyötrelmes ellentétbe jutott régi ozmán uralom. Az angol nem érzelmes nép. Világot kormányzó géniusza, mint egykoron a régi római birodalomé, a józanságból táplálkozik, abból a józanságból, amely jelenti egyúttal a jogot és a tisztességet is. Nincs kártkozóbb ostobaság az erőszaknál és a jogtalanságnál. Ha az angol közvéleménynek egy olyan reprezentatív szelleme, mint Asquith, megütközik a békeművön, az erőszakosságnak és a jogtalanságnak azon az uralmán, amelybe a békeszerződés Magyarország szomszédait belehelyezte, akkor ez a békepapiros nem lehet sokáig érvényes. Ellenkezik a józansággal, amely a tisztesség törvénye is, hiszen a józan* ság követeli többek közt, hogy minden dolgozó ember ehessék, ruházkodhassék, lakhassák, családját táplálhassa. A józan* ság követeli, hogy minden nemzet természetes határain belül lakhassák, tulajdon fiai által és tulajdon anyanyelvén kormá* nyoztassék. Az elnyomás és az elszegényi* tés politikája nem utolsó sorban azért go* noszság, mert ostobaság. Ami ostoba, az pedig elmúlik okvetlenül. Az ostobaság egy öngyilkos betegség, amely megöli azt, aki azt gyakorolja. Olyan szerződés, amely l ír Budapest, május 22. RA Magyarország tudósítójától.) A Tiszántúl Libaroközönségét pünkösd vasárnapján és helyim újból nagy számban keresik fel miniszterek és politikusok. A minisztériumokban ez alatt az idő alatt komoly munka folyik. A legsürgősebb tennivalók, a közelgő aratásra való tekintettel, a földmivelésügyi és a közélelmezési minisztériumokban vannak, de szorgos és messzemenő munkát végez a külügyminiszérium is. A pénzügyminiszériumban új adóreformok dolgában folynak az előkészítő munkálatok, míg a többi minisztériumban a legsürgősebb reszortmunkák elintézésével foglalkoznak. Minisztertanács a jövő héten kedden lesz. Békejegyzékünket — mint már jeleztük — tegnap nyújtották át Párisban. A magyar válság némiképen új helyzetet teremtett. Ezzel és jövő helyzetünkkel kapcsolatosan illetékes helyről a következő nagyfontosságú információkat kaptuk: — A barké aláírásának kérdése voltaképpen külpolitikai konstellációkból folyik. Meditálnunk arról ma sem nem célszerű, sem nem tanácsos. Számos kedvező jelenségről azonban beszélhetünk, ami békedelegációnk működésének eredménye. Munkájuk megteremtette annak az alapfeltételét, ami minden jónak és minden kedvezőnek a kiindulópontja lehet.. .- a mi igazunk melletti hangulatot. Anglia, Amerika, Olaszország közvéleményére nem kell utalnunk. Ezekben az államokban még a háború alatt is a magyarokkal szemben nem volt ellenséges hangulat soha. Inkább sajnáltak bennünket, hogy a német politika járomszalagjába kerültünk. A tulajdonképpeni ellenséges hangulatot Franciaországban Francia politikáiban nyertek; fái riaszt és segítséget a cseh és román államférfiak akkor, amidőn a belgrádi megállapodást felrúgatták, a demaikácionális vonalakat mindig beljebb és beljebb, az ország szíve fele, színmagyar vidékekre tolták ki. A francia közvélemény roppant lelkesülő és , nem alapos. Most azonban belátására jöttek annak, hogy az, amiben hittek és bíztak, nem egyéb fikciónál, amelynek reális alapja nincs. Már cikkek jelennek meg rólunk és mellettünk. Ezt a pszichológiai momentumot kell kihasznál* kiszolgáltat népeket és társadalmakat az elnyomatásnak, városokat a pusztulásnak, embereket a nyomornak, tömegeket az in* ségnek és a betegségnek — szélütött gon* dolat, erkölcstelen karrikatúra, ami önma* gától hanyatlik és megsemmisül. Az élet megújuló örökkévalósága legyőzi a halál fekete örökkévalóságát, a szabadság és az értelem a szolgaságot és az értelmetlenséget, amelynek torz remekművét már második esztendeje gyúrják és toldozzák a világ hatalmasai, nunk, lojális és becsületes munkával, amely nemcsak megteremti számunkra történelmi határainkat, de amelyben egyéni kvalitásaink is érényre fognak jutni. Olyan politikát kell csinálnunk, hogy annak révén barátokat szerezzünk. Ebből a perspektívából nézve és ítélve meg a dolgokat, az legyen az ország minden lakosának a gondolata, hogy ne legyen jobb hazafi Apponyi Albert grófnál és ne tartsa magát senki külpolitikai részletek jobb ismerőjének, mint Teleki és Bethlen grófok. Ezeknek a bizalma és reménykedése abban a tényben rejlik, amelyet a békeszerződés úgynevezett reparációs része zárt kapuként nyit számunkra, laza fogalmazása révén nemcsak gazdasági, hanem határkérdések megbolygatásánál is. Tudni kell, hogy a békeszerződés nem definitívum addig, amíg azt a nemzegyűlés nem ratifikálja, addig pedig még hónapok is eltelhetnek. Az örvendő utódállamok számára ez állandó veszedelmet jelent, mert ratifikálás előtt a nagyhatalmak még mindig nem mondták ki az utolsó szót. Ha addigra olyan belső konszolidációt és a regenerálásnak olyan bizonyítékát tudjuk produkálni, mint amelyet megkívánunk és várunk, úgy ennek gyümölcse nem marad el. Históriai bizonyosság, hogy minden így fog bekövetkezni, ha a magyarságban lesz belátás és bölcseség. . A politika eseményeihez tartozik az az értesülésünk is, hogy a kormány a fővárosi választókerületek rendezéséről szóló törvény-javaslat bizonyos mérvű módosításától nem zárkózik el, de erre csak röviddel a törvényjavaslat megszavazása előtt kerülhet a sor. A keresztény pártban ilyen módosításról hivatalosan egyelőre nem volt szó, de ezek a törekvések feltétlenül láthatók és észrevehetők a pártban belül 1/6. / Asquith ,,Magyarország képtelen határairól“ / Bécs, május 22. (A[MJ]kr"magánjelentése.) A „Neues Wiener Journalénak jelentik Londonból: Asquith tegnap a Central Hallban beszédet mondott egy gyűlésen, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy propagandát, csináljon a békeszerződéseknek Európa újjáépítése érdekében való revíziója mellett. Beszédében rámutatott azokra a hajmeresztő gazdasági és egészségügyi állapo- Pünösdi korteskedés aTiszántúl — Új adóreformok / Módosítják a fővárosi törvényjavaslatot Egyes számára korona !