Magyarország, 1922. szeptember (29. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Budapest, 1922 péntek, szeptember 1., MAGYARORSZÁG Betiltották a fűszerkereskedők tiltakozónagygyűlését Indokok : „A gyűlés alkalmat adott volna a hatóság tekintélyének csorbítására**. Esetleges jogos panaszaikat csak alkotmányos, de nem agitációs úton vihetik a kormány elé. — Mit követelnek a kereskedők?" (A Magyarország tudósítójától.) A Fűszerkereskedők Országos Egyesülete ma délután három órára az összes kereskedemi és ipari érdekképviseletek bevonásával az árrazziákkal kapcsolatos sérelmeit és azok orvoslása ügyében nagygyűlést hirdettek a régi képviselőházban. A nagygyűlést nagy izgalom előzte meg, a kereskedők nagy tömegei mozdultak meg, hogy résztvegyenek a gyűlésen, s annál meglepőbb volt a nagy számban megjelent kereskedőkre nézve, mikor kevéssel a nagygyűlés három órára kitűzött megnyitása előtt az egyesület elnöksége bejelentette az egybegyűlteknek, hogy a főkapitányság a nagygyűlést betiltotta s egyben felolvasta a betiltásról szóló végzést. A végzés szerint a nagygyűlés, amelyen az árrazziák, tehát a rendőrség intézkedése ellen akarnak tiltakozni, módot adna arra, hogy a hatóság intézkedését kritika tárgyává tegyék, ez viszont a hatóságok tekintélyének megcsorbításával járna. Közvetlenül a gyűlés betiltása után kérdést intéztünk Andréka Károly főkapitányhelyetteshez, ki a gyűlés betiltásáról a következőket mondotta : — A betiltásról szóló végzés részletesen megindokolja a főkapitányság álláspontját. Nekünk a magunk részéről semmi kifogásunk nincs az ellen, ha egyes szakmák a maguk körében megtárgyalják esetleges jogász panaszaikat és rendes alkotmányos úton hozzák a kormány és a hatóságok tudomására, azt azonban nem engedhetjük meg, hogy agitációs úton foglalkozzanak a hatóság intézkedéseivel. Éppen ezért a gyűlést ebben a formájában nem engedélyezhetjük és nem is fogjuk engedélyezni. A kereskedők kívánságaikat és panaszaikat határozati javaslatba foglalták, amelyet a ma délutáni gyűlésen akartak előterjeszteni. A javaslat így hangzik: A közgyűlés tisztelettel felkéri az összkormányt, hogyha a drágaságot komolyan kívánja letörni, haladéktalanul indítsa meg az árak leépítését és a drágaság letörését ugyanolyan eréllyel és ugyanolyan nyilvánossággal, mint azt a kereskedőkkel szemben teszi, az összes mezőgazdasági és nagyipari termelési ágaknál, mert a mezőgazdaság és nagyipar folyton tartó áremelkedéseit jóváhagyólag tudomásul venni, a kereskedőket, pedig a létminimumot sem kielégítő jogos és megengedett hasznuk eléréséért börtönbe kergetni, csak a nagy tömegek elkeseredésének levezetésére alkalmas, de a komolyságnak és a jóhiszeműségnek még a látszatát is nélkülözi. Miután azonban tudjuk, a mezőgazdasági termelés árainak megrendszabályozásához a magas kormánynak sem módja, sem eszköze, sem hajlandósága, egyhangúlag tiltakozik és óvást emel a közgyűlés a mostan folyó razziák, s azoknak szakmánkat és az egész magyar kereskedelmet mélyen sértő, különösen pedig megszégyeltttts módja ellen. A közgyűlés a teljesen szabad kereskedelem álláspontján áll, mert a „ szabad kereskedelem a legbiztosabb is legreálisabb szabályozója az áraknak és megakadályozója minden áralakulásbeli kilengésnek. Szabadságot követelünk a kereskedelem részére éppen úgy, ahogyan a mezőgazdaságnak és nagyiparnak megvan a maga mozgási szabadsága. Egyenlő elbánást követelünk minden állampolgár részére és ne csak kötelezettségek megállapítását az adóztatás terén, de jogok koncedálását is a kereseti lehetőségek biztosításánál. Ez az érdeke a fogyasztópiacnak is, melyet megfelelő mennyiségben és megfelelő áron csak a szabad és tisztességes kereskedelem tud ellátni áruval. Amennyiben a kormány az eddig teljesen célját tévesztett árvizsgálatot tovább akarja folytatni, amelytől a tisztességes kereskedelem nem fél és nem ijed meg, az egész vonalon és az érvizsgálat minden fázisában a szakértői vélemény feltétlen meghallgatását és érvényre juttatását követeljük. Tiltakozunk és óvást emelünk a mai tarthatatlan állapotok ellen, amikor egy nem szakértő hivatalos közeg egyszerű feljelentésére a feljelentés alaposságának felülvizsgálata és felülbírálata nélkül a kereskedőt az uzsorabíróság elé hurcolják, amely szakértői véleményt nem hallgat meg, nem veszi tudomásul az Árvizsgáló Bizottság megállapításait és rendelkezéseit, sőt az Árvizsgáló Bizottság szakértői véleményét sem hallgatja meg s igy pusztán laikus jelentés alapján hozza meg legsúlyosabb ítéleteit. A közgyűlés ennélfogva mély tisztelettel kéri a kereskedelemügyi, belügyi és igazságügyi miniszter urak legsürgősebb intézkedését, hogy: a) az esetleg még folytatandó razziák megfelelőszakemberek közreműködésével történjenek; b) a detektív-jelentéseket előbb mindig az Ar-1 - vizsgáló Bizottság szakértője bírálja felül ugyancsak megfelelő szakember bevonásával; c) ügyészi vád az Árvizsgáló Bizottság előzetes meghallgatása nélkül emelhető ne legyen; d) az uzsorabíróság az Árvizsgáló Bizottság szakértői véleményét minden esetben hallgassa meg, az Árvizsgáló Bizottság rendelkezéseit és megállapításait vegye tekintetbe; e) a " jelenleg statárialiter működő uzsorabíróság is a rendes uzsorabíróság működéséhez hasonlóan mindig szakértő ülnök" alkalmazásával ítélkezzék; f) mindaddig, mig e kérdések rendezést, ez intézkedések foganatosítást nem nyernek és a már eddig meghozott uzsorabirósági ítéletek jogerősek nem lesznek, az elitélt kereskedők mindennemű, zaklatástól (telefon-elvétel stb.) a leghatározottabban kímélessenek meg. Miután a háborús idők áruhiányát csak felfelé tendáló árait az árukészletek elegendősége és a valuták ingadozása váltotta fel, az árdrágítási törvény rendelkezései idejüket múlták. A közgyűlés ennélfogva tisztelettel felkéri az igazságügyminiszter úr utján az összkormányt, hogy az árdrágító visszaélés vétségéről és büntetésről szóló 1920. XT-, és 1920. XXVI. törvénycikkeket sürgősen revízió aki venni méltóztassék. A közgyűlés megállapítván, hogy a fűszerkereskedelem hetek óta minden emberileg lehetőt elkövetett, hogy még igen súlyos áldozatok árán is minden árdrágítási törekvésnek elejét vegye s ezzel a közérdeket is szolgálja — tiltakozik az ellen, hogy az arra illetékes hatósági tényezők heteken keresztül bizonytalanságban hagyják a kereskedőket a tekintetben ,mit kell csinálniok, a zaklatások elkerülésére s ezzel — talán a tömegeknek népszerű akció sikere érdekében — oly példátlan jogbizonytalanságot tereitenek, hogy minden tisztességes kereskedő exisztenciáját létalapjaiban támadja meg, minden kereskedőt a bebörtönzés veszedelmével fenyeget és az egész kereskedői kart a legszégyenletesebb meghurcoltatásnak és elítéltetésnek teszi ki. Ezért teljes jogbiztosságot, a kereskedők által követendő eljárásnak és üzletpolitikának félreérthetetlen pontossággal való megállapítását követeljük. A közgyűlés egyhangúlag az utánpótlási, vagyis a napi beszerzési ár elvi álláspontján van és tisztelettel kéri az Árvizsgáló Bizottságot, hogy további árvizsgálatoknál ezt a generális elvet tegye magáévá. Amennyiben ez az általános elvi intézkedés bizonyos kereskedelmi szakmákra vonatkozólag módosításra szorulna, felkérjük az Árvizsgáló Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi szakmákkal az erre vonatkozólag szükségesnek mutatkozó tárgyalásokat a lehető legsürgősebben folytassa le, a mai bizonytalanság mielőbbi megszüntetése végett, s az így létrejövő megállapodásoknak az Árvizsgáló Bízottsig szerezzen érvényt úgy a rendőrségi, mint a bírósági fórumon. Követeljük annak a kérdésnek is haladéktalan tisztázását, mennyiért szabad a kereskedőknek vásárolni, miután a törvény szerint magasabb áron való beszerzéssel csak olyan közszükségleti cikkre követhető el árdrágítás, amelynek maximális ára van. A közgyűlés tisztelettel felkéri az Árvizsgáló Bizottságot, vegye sürgős revízió alá a fűszerkereskedelem részére megállapított haszonszázalékok nagyságát s mint a többi kereskedelmi szakmáknál, a fűszerkereskedelem által felszámítható haszon százalék kereteit is a külföldi ajánlatok, a mezőgazdasági és nagypari termelés árainak, az egyes cikkek mineműségének, az általános gazdasági helyzetnek, a való életnek és a tényleges üzleti helyzetnek, szóval az árakkialakulására döntő befolyással lévő összes körülmények leggondosabb figyelembevétele mellett állapítsa meg. A fűszer- és gyarmatáru nagykereskedők részére is a tényleges üzleti helyzetnek és a kialakult árviszonyoknak megfelelő olyan tájékoztató árak megállapítását kérjük, amelyek a korona ingadozása, a tényleg beszerezhető idegen valuták árfolyama és a külföldi ajánlatok alapján reálisaknak és betarthatóknak mondhatók s a kiskereskedelem részére is normális és elfogadható kalkuláció alapjául szolgálhatnak. A közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter úr I ÁL'PETŐFI, LEHULLT CSILLAG FÉNYE Regény Irta : KRÚDY GYULA (18) A cilinderkalapos egyetlen ugrással künntermett a Fehér Hattyú kapuján, a gatyás hazafi még egy pár lépést követte, de aztán szégyenkezve megállóit, miután a már népes utcán találta magát. Atolvaj a Hatvani utca irányéban menekült. Kristóf csak egy másodpercig tántorodott meg aiz ütéstől. Váratlan gyorsan összeszedte magát és dühös mészáros-kutyaként rontott a Kerepesi-útra. — Arra ment, — lihegte a kövér ember, (akiben Kristóf egyébként is felismerte az egyik jólfizető nyáregyházi uraságot.) Most mutatta meg Kristóf, hogy mit tud. Kötényét derékszíjja mellé csavarta, hogy az ne akadályozza futamodásában. A fogadó előtti szájtátókat óriási karjaival szétdobálta és repülő malomkő gyanánt vágott magának utat az utcai járókelők között. Hivatalukba igyekvő urak tyúkszemét taposta, bőgzoknyás piaci kosaras honleányokat borított fel, kövér szakácsnőket ugrott át, mesterinasokat dobált le a járdáról. A Fehér Hattyú becsületéről volt szó, Kristóf vágtatott végig a Hatvani-utcán. Körülbelül a Ferenci-barátok temploma táján vette észre a cilinderkalaposat, aki már felhagyott rohanásával, csupán oly sietősen vette lépéseit, mintha valahonnan elkésett volna. Kristóf nem kiáltott, nem lármázta fel az utcai járókelőket, akik e tájon nyilván még mit sem tudtak a Fehér Hattyúbeli lopásról. Számos mellékutca nyílik ezen a tájon. Lárma esetén a tolvaj könnyű szerrel eltűnhetett volna akár az újonnan épült vármegyeház felé, amelynek környékén keskeny sikátorok, girba-gurba utcácskák tekergőznek, akár a barátok tere felé, ahonnan a zeg-zugos Belvárosba bármely mellékutcán át nyomtalanul el lehet tűnni, Kristóf összeszorította száját és már annyira megközelítette a tolvajt, hogy kezével szinte elérhette, amikor a tarka ruhás hirtelen megfordult és észrevette a bikatekintetű háziszolgát. A fényes csizmás akkorát ugrott, mint a gummilabda, amikor Kristófot a háta mögött megpillantotta. A híres háziszolga már csak a levegőt érhette el óriási öklével, a vándorszínész leugrott a Hatvaniutca gyalogjárójáról és vad futással menekült a Kígyó tér felé. Egy másodperc alatt eltűnt Kristóf elől, de a pesti Herkules megjegyezte az Irányt és fogát csikorgatva rohant ismét a menekülő után. A tolvaj a Hal-térnek vette útját. Itt pillantotta őt meg a konok Kristóf, amint a halászok halvéres asztalai, serpenyős mérlegei, jeges kosarai között tovahamtott. Nagy sokadalom volt a Hal-téren, mert éppen pénteki nap volt (tavaszban), az árusok asztalkáit, a kofák ponyváit már korán reggel megszállotta a vevőpublikum, hogy ott alkudozással, a halnak mustrálgatásával, a mérlegek ellenőrzésével töltse idejét. Különösen nagy volt a tolongás egy árus asztala körül, aki százkilós vizát fogott az Al-Dunán és azt most közszemlére tette. Ott feküdt kecskebakos deszkán az óriási hal, amely bizonyosan valamely jótékonyhajú gabonáshajót kisért fel a tengertől a Dunáig, amíg a halászok szigonnyal eltalálták. Ám az árus nem akarta feldarabolni a halat, mert a Fehér Hajó vendéglősét várta, aki nagyban szokott a piacokon vásárolni, talán egy darabban megveszi a halat, és ebből nagy zúgolódás kerekedett a piaci népek között. — Bizonyosan tele van ikrával a belseje, kiáltotta egy barkós, nyugalmazott katonatiszt külsejű, innyesarcú öregúr, aki kiskosarával személyesen jött havit venni, mert az nagy szürsi ételmet kíván. Kristóf alig tudott átvergődni az asszonyok, férfiak tömegén, amely a vita feldarabolását várta. „Bár törne ki a nyaka a Fehér Hajónak", — sóhajtotta egy cvikkeres asszonyság, akiről messziről látszott, hogy Budáról jött, át a Lánchídon, hogy a böjtös ebédhez megfelelő halat kapjon. Itt hiába kiáltana „tolvajt" Kristóf, a viza húsára éhes emberek, a kiváncsi szájtátók, a várakozók bizony nem hagynák ott a nagy halat. De a piac másik oldalán, ahol vastag kofaasszonyok üldögéltek vödreik felett, amelyekbe válogatás nélkül veszik a halászoktól a gyatrább minőségű halat, a fejletlen potykát, a cigányt, a halszűkét, a küszhidat, keszeget, ott ritkult a nép és Kristóf most már teljes tüdőből kezdett ordítozni a Dunapart felé siető tolvaj után: — Fogják meg! Tolvaj! Aranyórát lopott! És a nép egy pillanat alatt talpon termett. A vevők otthagyták a kofákat, a kofák felugrottak szatyraik, vödreik mellől, a nép, mint meglódult vizái rohant össze, hogy nyomába zúduljon a sokak által ismert Kristófnak, Kristóf mögött a futamodó tolvajnak. Ordítás, vad kiáltozás, futók robaja töltötte meg a Dunapartot, amerre a tolvaj hosszú szökkenésekkel igyekezett. A halpiac közelében voltak a parton a katonai pékek kemencéi, akik a mindennapi prófánt sütéséhez készülődtek éppen és már begyújtottak szalmával a kemencékbe, ami nagy füsttel, lánggal töltötte meg a környéket. — Tűz van! — kiáltotta az elől rohanó tolvaj, hogy a szemközt jövők ügyeimét elterelje. És a népek megfordultak és együtt rohantak a tolvajjal a mindennap látott prófitutkolpencék felé. De Kristóf nem hagyta abba a kiáltozását hátulról. — Fogják meg! Tolvaj! (Folyt, köpj 1]