Magyarország, 1922. szeptember (29. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Budapest, 1922 péntek, szeptember 1., MAGYARORSZÁG Betiltották a fűszerkereskedők tiltakozó­­nagygyűlését Indokok : „A gyűlés alkalmat adott volna a hatóság tekintélyének csorbítására**. Esetleges jogos panaszaikat csak alkotmányos, de nem agitációs úton vihetik a kormány elé. — Mit követelnek a kereskedők?" (A Magyarország tudósítójától.) A Fűszer­­kereskedők Országos Egyesülete ma délután három órára az összes kereskedemi és ipari ér­dekképviseletek bevonásával az árrazziákkal kapcsolatos sérelmeit és azok orvoslása ügyé­ben nagygyűlést hirdettek a régi képviselőház­ban. A nagygyűlést nagy izgalom előzte meg, a kereskedők nagy tömegei mozdultak meg, hogy résztvegyenek a gyűlésen, s annál megle­pőbb volt a nagy számban megjelent kereske­dőkre nézve, mikor kevéssel a nagygyűlés há­rom órára kitűzött megnyitása előtt az egye­sület elnöksége bejelentette az egybegyűl­teknek, hogy a főkapitányság a nagygyűlést betiltotta s egyben felolvasta a betiltásról szóló végzést. A végzés szerint a nagygyűlés, amelyen az árrazziák, tehát a rendőrség intézkedése el­len akarnak tiltakozni, módot adna arra, hogy a hatóság intézkedését kritika tár­gyává tegyék, ez viszont a hatóságok tekin­télyének megcsorbításával járna. Közvetlenül a gyűlés betiltása után kérdést intéztünk Andréka Károly főkapitányhelyetteshez, ki a gyűlés betiltásáról a következőket mon­dotta : — A betiltásról szóló végzés részletesen megindokolja a főkapitányság álláspontját. Ne­künk a magunk részéről semmi kifogásunk nincs az ellen, ha egyes szakmák a maguk kö­rében megtárgyalják esetleges jogász pana­szaikat és rendes alkotmányos úton hozzák a kormány és a hatóságok tudomására, azt azon­ban nem engedhetjük meg, hogy agitációs úton foglalkozzanak a hatóság intézkedéseivel. Ép­pen ezért a gyűlést ebben a formájában nem engedélyezhetjük és nem is fogjuk engedélyezni. A kereskedők kívánságaikat és panaszaikat határozati javaslatba foglalták, amelyet a ma délutáni gyűlésen akar­tak előterjeszteni. A javaslat így hangzik: A közgyűlés tisztelettel felkéri az összkormányt, hogyha a drágaságot komolyan kívánja letörni, haladéktalanul indítsa meg az árak leépítését és a drágaság letörését ugyanolyan eréllyel és ugyanolyan nyilvánossággal, mint azt a kereske­dőkkel szemben teszi, az összes mezőgazdasági és nagyipari termelési ágaknál, mert a mezőgazdaság és nagyipar folyton tartó ár­emelkedéseit jóváhagyólag tudomásul venni, a ke­reskedőket, pedig a létminimumot sem kielégítő jogos és megengedett hasznuk eléréséért börtönbe kergetni, csak a nagy tömegek elkeseredésének levezetésére al­kalmas, de a komolyságnak és a jóhiszeműségnek még a látszatát is nélkülözi. Miután azonban tudjuk, a mezőgazdasági termelés árainak megrendszabályo­­zásához a magas kormánynak sem módja, sem esz­köze, sem hajlandósága, egyhangúlag tiltakozik és óvást emel a közgyű­lés a mostan folyó razziák, s azoknak szakmánkat és az egész magyar keres­kedelmet mélyen sértő, különösen pedig megszégye­­ltttts módja­ ellen. A közgyűlés a teljesen szabad kereskedelem ál­láspontján áll, mert a „ szabad kereskedelem a leg­biztosabb is legreálisabb szabályozója az áraknak és megakadályozó­ja minden áralakulásbeli kilengésnek. Szabadságot követelünk a kereskedelem részére éppen úgy, ahogyan a mezőgazdaságnak és nagy­iparnak megvan a maga mozgási szabadsága. Egyenlő elbánást követelünk minden állampolgár részére és ne csak kötelezettségek megállapítását az adóztatás terén, de jogok koncedálását is a kere­seti lehetőségek biztosításánál. Ez az érdeke a fo­­­gyasztópiacnak is, melyet megfelelő mennyiségben és megfelelő áron csak a szabad és tisztességes keres­kedelem tud ellátni áruval. Amennyiben a kormány az eddig teljesen célját tévesztett árvizsgálatot tovább akarja folytatni, amelytől a tisztességes kereskedelem nem fél és nem ijed meg, az egész vonalon és az érvizsgálat min­den fázisában a szakértői vélemény feltétlen meghallgatását és érvényre juttatásá­t követeljük. Tiltakozunk és óvást emelünk a mai tarthatatlan állapotok ellen, amikor egy nem szakértő hivatalos közeg egyszerű feljelentésére a feljelentés alapossá­gának felülvizsgálata és felülbírálata nélkül a ke­reskedőt az uzsorabíróság elé hurcolják, amely szakértői véleményt­ nem hallgat meg, nem veszi tudomásul az Árvizsgáló Bizottság megállapításait és rendelkezéseit, sőt az Árvizsgáló Bizottság szak­értői véleményét sem hallgatja meg s igy pusztán laikus jelentés alapján hozza meg legsúlyosabb íté­leteit. A közgyűlés ennélfogva mély tisztelettel kéri a kereskedelemügyi, belügyi és igazságügyi minisz­ter urak legsürgősebb intézkedését, hogy: a) az esetleg még folytatandó razziák megfelelő­­szakemberek közreműködésével történjenek; b) a detektív-jelentéseket előbb mindig az Ar-1 - vizsgáló Bizottság szakértője bírálja felül ugyan­csak megfelelő szakember bevonásával; c) ügyészi vád az Árvizsgáló Bizottság előzetes meghallgatása nélkül emelhető ne legyen; d) az uzsorabíróság az Árvizsgáló Bizottság szakértői véleményét minden esetben hallgassa meg, az Árvizsgáló Bizottság rendelkezéseit és megálla­pításait vegye tekintetbe; e) a " jelenleg statárialiter működő uzsorabíró­­ság is a rendes uzsorabíróság működéséhez hason­lóan mindig szakértő ülnök" alkalmazásával ítél­kezzék; f) mindaddig, m­ig e kérdések rendezést, ez in­tézkedések foganatosítást nem nyernek és a már eddig meghozott uzsorabirósági ítéletek jogerősek nem lesznek, az elitélt kereskedők mindennemű, zaklatástól (telefon-elvétel stb.) a leghatározottab­ban kímél­essenek meg. Miután a háborús idők áruhiányát csak felfelé tendáló árait az árukészletek elegendősége és a valu­ták ingadozása váltotta fel, az árdrágítási törvény rendelkezései idejüket múlták. A­ közgyűlés ennél­fogva tisztelettel felkéri az igazságügyminiszter úr­ utján az összkormányt, hogy az árdrágító visszaélés vétségéről és büntetésről szóló 1920. XT-­, és 1920. XXVI. törvénycikkeket sürgősen revízió aki venni méltóztassék. A közgyűlés megállapítván, hogy a fűszerkeres­­kedelem hetek óta minden emberileg lehetőt elköve­tett, hogy még igen súlyos áldozatok árán is minden árdrágítási törekvésnek elejét vegye s ezzel a közér­deket is szolgálja — tiltakozik az ellen, hogy az arra illetékes hatósági tényezők heteken keresztül bizony­talanságban hagyják a kereskedőket a tekintetben ,mit kell csinálniok, a zaklatások elkerülésére s ezzel — talán a tömegeknek népszerű akció sikere érdeké­­ben — oly példátlan jogbizonytalanságot tere­i­tenek, hogy minden tisztességes kereskedő exisztenciáját lét­alapjaiban támadja meg, minden kereskedőt a bebör­tönzés veszedelmével fenyeget és az egész kereskedői kart a legszégyenletesebb meghurcoltatásnak és elítél­­tetésnek teszi ki. Ezért teljes jogbiztosságot, a keres­kedők által követendő eljárásnak és üzlet­politikának félreérthetetlen pontossággal való megállapítását­ kö­veteljük. A közgyűlés egyhangúlag az utánpótlási, vagyis­ a napi beszerzési ár elvi álláspontján van és tisztelet­tel kéri az Árvizsgáló Bizottságot, hogy további ár­vizsgálatoknál ezt a generális elvet tegye magáévá. Amennyiben ez az általános elvi intézkedés bizonyos kereskedelmi szakmákra vonatkozólag módosításra szorulna, felkérjük az Árvizsgáló Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi szakmákkal az erre vonatkozó­lag szükségesnek mutatkozó tárgyalásokat a lehető legsürgősebben folytassa le, a mai bizonytalanság mi­előbbi megszüntetése végett, s az így létrejövő meg­állapodásoknak az Árvizsgáló Bízottsi­g szerezzen ér­vényt úgy a rendőrségi, mint a bírósági fó­rumon. Kö­veteljük annak a kérdésnek is haladéktalan tisztázá­sát, mennyiért szabad a kereskedőknek vásárolni, mi­után a törvény szerint magasabb áron való beszer­zéssel csak olyan közszükségleti cikkre követhető el árdrágítás, amelynek maximális ára van. A közgyűlés tisztelettel felkéri az Árvizsgáló Bi­zottságot, vegye sürgős revízió alá a fű­szerkereskede­­lem részére megállapított haszonszázalékok nagyságát s mint a többi kereskedelmi szakmáknál, a fűszerke­­reskedelem által felszámítható haszon százalék kere­teit is a külföldi ajánlatok, a mezőgazdasági és nagy­­pari termelés árainak, az egyes cikkek mineműségé­­nek, az általános gazdasági helyzetnek, a való élet­nek és a tényleges üzleti helyzetnek, szóval az árak­­kialakulására döntő befolyással lévő összes körülmé­nyek leggondosabb figyelembevétele mellett állapítsa meg. A fűszer- és gyarmatáru nagykereskedők részére is a tényleges üzleti helyzetnek és a kialakult árviszo­nyoknak megfelelő olyan tájékoztató árak megállapí­­tását kérjük, amelyek a korona ingadozása, a tényleg beszerezhető idegen valuták árfolyama és a külföldi ajánlatok alapján reálisaknak és betarthatóknak mondhatók s a kiskereskedelem részére is normális és elfogadható kalkuláció alapjául szolgálhatnak. A közgyűlés a kereskedelemügyi­­ miniszter úr ­I ÁL'PETŐFI, LEHULLT CSILLAG FÉNYE Regény Irta : KRÚDY GYULA (18) A cilinderkalapos egyetlen ugrással künntermett a Fehér Hattyú kapuján, a gatyás hazafi még egy pár lépést követte, de aztán szégyenkezve megállóit, miután a már népes utcán találta magát. A­­tolvaj a Hatvani­ utca irányéban menekült. Kristóf csak egy másodpercig tántorodott meg aiz ütéstől. Váratlan gyorsan összeszedte magát és dühös mészáros-kutyaként rontott a Kerepesi-útra. — Arra ment, — lihegte a kövér ember, (akiben Kristóf egyébként is felismerte az egyik jólfizető nyáregyházi uraságot.) Most mutatta meg Kristóf, hogy mit tud. Köté­nyét derékszíjja mellé csavarta, hogy az ne akadá­lyozza futamodásában. A fogadó­­ előtti szájtátókat óriási karjaival szétdobálta és repülő malomkő gya­nánt vágott magának utat az utcai járókelők között. Hivatalukba igyekvő urak tyúkszemét taposta, bő­­gzoknyás piaci kosaras honleányokat borított fel, kövér szakácsnőket ugrott át, mesterinasokat dobált le a járdáról. A Fehér Hattyú becsületéről volt szó, Kristóf vágtatott végig a Hatvani-utcán. Körülbelül a Ferenci-barátok temploma táján vette észre a cilinderkalaposat, aki már felhagyott rohanásával, csupán oly sietősen vette lépéseit, mintha valahonnan elkésett volna. Kristóf nem kiál­tott, nem lármázta fel az utcai járókelőket, akik e tájon nyilván még mit sem tudtak a Fehér Hattyú­­beli lopásról. Számos mellékutca nyílik ezen a tájon. Lárma esetén a tolvaj könnyű szerrel eltűnhetett volna akár az újonnan épült vármegyeház felé, amelynek környékén keskeny sikátorok, girba-gurba utcácskák tekergőznek, akár a barátok tere felé, ahonnan a zeg-zugos Belvárosba bármely mellékutcán át nyomtalanul el lehet tűnni, Kristóf összeszorította száját és már annyira megközelítette a tolvajt, hogy kezével szinte elérhette, amikor a tarka­ ruhás hirte­len megfordult és észrevette a bikatekintetű házi­­szolgát. A fényes csizmás akkorát ugrott, mint a gummi­­labda, amikor Kristófot a háta mögött megpillantotta. A híres háziszolga már csak a levegőt érhette el óriási öklével, a vándorszínész leugrott a Hatvani­­utca gyalogjárójáról és vad futással menekült a Kígyó­ tér felé. Egy másodperc alatt eltűnt Kristóf elől, de a pesti Herkules megjegyezte az Irányt és fogát csikorgatva rohant ismét a menekülő után. A tolvaj a Hal-térnek vette útját. Itt pillantotta őt meg a konok Kristóf, amint a halászok halvéres asztalai, serpenyős mérlegei, jeges kosarai között tovah­amtott. Nagy sokadalom volt a Hal-téren, mert éppen pénteki nap volt (tavaszban), az árusok asztalkáit, a kofák ponyváit már korán reggel megszállotta a vevőpublikum, hogy ott alkudozással, a halnak mustrálgatásával, a mérlegek ellenőrzésével töltse idejét. Különösen nagy volt a tolongás egy árus asz­tala körül, aki százkilós vizát fogott az Al-Dunán és azt most közszemlére tette. Ott feküdt kecske­bakos deszkán az óriási hal, amely bizonyosan vala­mely jótékonyhajú gabonáshajót kisért fel a tenger­től a Dunáig, amíg a halászok szigonnyal eltalálták. Ám az árus nem akarta feldarabolni a halat, mert a Fehér Hajó vendéglősét várta, aki nagyban szokott a piacokon vásárolni, talán egy darabban megveszi a halat, és ebből nagy zúgolódás kerekedett a piaci né­pek között. — Bizonyosan tele van ikrával a belseje, kiáltotta egy barkós, nyugalmazott katonatiszt külsejű, innyes­­arcú öregúr, aki kiskosarával személyesen jött havit­­ venni, mert az nagy szürsi é­telmet kíván. Kristóf alig tudott átvergődni az asszonyok, fér­fiak tömegén, amely a vita feldarabolását várta. „Bár törne ki a nyaka a Fehér Hajónak", — sóhaj­totta egy cvikkeres asszonyság, akiről messziről lát­szott, hogy Budáról jött, át a Lánchídon, hogy a böjtös ebédhez megfelelő halat kapjon. Itt hiába kiál­tana „tolvajt" Kristóf, a viza húsára éhes emberek, a kiváncsi szájtátók, a várakozók bizony nem hagy­nák ott a nagy halat. De a piac másik oldalán, ahol vastag kofaasszo­nyok üldögéltek vödreik felett, amelyekbe válogatás nélkül veszik a halászoktól a gyatrább minőségű ha­lat, a fejletlen potykát, a cigányt, a halszű­két, a küszhid­at, keszeget, ott ritkult a nép és Kristóf most már teljes tüdőből kezdett ordítozni a Dunapart felé siető tolvaj után: — Fogják meg! Tolvaj! Aranyórát lopott! És a nép egy pillanat alatt talpon termett. A vevők otthagyták a kofákat, a kofák felug­rottak szatyraik, vödreik mellől, a nép, mint meg­lódult vizái­ rohant össze, hogy nyomába zúduljon a sokak által ismert Kristófnak, Kristóf mögött a fu­tamodó tolvajnak. Ordítás, vad kiáltozás, futók ro­baja töltötte meg a Dunapartot, amerre a tolvaj hosszú szökkenésekkel igyekezett. A halpiac közelében voltak a parton a katonai pékek kemencéi, akik a mindennapi prófánt sütésé­hez készülődtek éppen és már begyújtottak szalmával a kemencékbe, ami nagy füsttel, lánggal töltötte meg a környéket. — Tűz van! — kiáltotta az elől rohanó tolvaj, hogy a szemközt jövők ügyeimét elterelje. És a né­pek megfordultak és együtt rohantak a tolvajjal a mindennap látott prófitut­kolpencék felé. De Kristóf nem hagyta abba a kiáltozását há­tulról. — Fogják meg! Tolvaj! (Folyt, köpj 1]

Next