Magyarország, 1922. október (29. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-07 / 228. szám
A vörös csillag kísértetiesen, lázvörös tűzben égett Keleten a szovjet csillaga. Titokzatos erők sugároztak ebből a csillagból, évszázados, sőt évezredes visszafojtott emberi indulatok és keservek démoni ereje. Ennek a csillagnak sugárzása szinte kémiai hatással bontotta szét és robbantotta fel az emberi szíveket. Forradalmakat és pusztulást támasztott. Ez a bűvös, beteg csillag most le* hanyatlóban van. Leonid Boriszovics Kraszin orosz külkereskedelmi népbiztos, akinek politikai hivatása az, hogy a nyugati kapitalizmus és a kommunista Orosz ország között üzleti kapcsolatokat teremtsen, egy tanulmányában azt igyekszik bi zonyítani, hogy az orosz kormány teljesen elfordult a kommunizmustól. Az új gazdasági forma, amely a leküzdött kommunista gazdasági formát felváltotta, mint államkapitalizmus jelentkezik. Ennek a kapitalizmusnak adóra van szüksége, hogy az ingyenes ellátást biztosítani tudja s éppen ezért az adók behajtása tekintetében egyetlen európai kormánysem dolgozik olyan szigorral, mint az orosz. Két évvel ezelőtt nem volt szabad Oroszországban kapitalizmusról beszélni, ma általánosan mindenütt megvalósítják azt az elvet, hogy az idegen kapitalista tőkéknek részt kell venni az orosz termelésben és Oroszország újjáépítésében. Mindez azt jelenti, hogy az óriási és félelmetes orosz szovjet belső szervezetében, szívében, tüdejében és gyomrában a kapitalizmus vére lüktet. Külsőségeiben a nagy szovjet még inkább kapitalista. Egy Moszkvából menekült magyar kommunista újságíró kiábrándulva írja, hogy a népuralom. Moszkvájában a bőség dús és finom éttermeiben frakkos pincérek szaladgálnak, népbiztosok versenyistállói tartanak, mindenkinek mindene van, csak a munkás és általában az orosz „proletár” milliónyi tömege szegényebb és nyomo rultabb, mint valaha. Végeredményében tehát az utolsó öt*hat esztendőben Orosz* országban csak annyi történt, hogy a cári deszpotizmust felváltotta az új zsarnokok uralma, akiknek vágyai ugyanolyan élet* célok felé lobognak, mint egykor a cári udvar marcalijainak, minisztereinek és hercegeinek életcélja. Oroszországnak mai állapota, polilipikájának és gazdasági életének lassú és szinte öntudatlan visszafordulása a kapitalizmus medrébe, az Újkor legnagyobb és legmélyebb történelmi tanulságait* rejti. Jelenti a marxizmus teljes bukását. Je lenti annak a jóslatnak beteljesülését, amely azt hirdette, hogy a marxizmus saját győzelmében fog elbukni. A marxizmus Oroszországban elérte azokat a messziről tündöklő, csillagok távolságaiban lévő célokat, amelyeket talán csak álmodni, de hinni nem mert. És ezeknek a céloknak beteljesülésében bukott el. Az emberi természet törvénye erősebb és szívósabb minden politikai forradalomnál, amely a világot másképpen akarja átformálni, mint amilyennek az emberi természet örök lényege mintázza. Amíg különböző emberek születnek a földre, különböző vágyakkal, különböző életcélokkal és erőkkel, addig sohasem fogják megtűrni magukon azt a kényszerű zubbonyt, amit megvalósíthatatlan politikai eszmék őrülete húzott reájuk. ,i Manéi* a fajvédelmi csoport nyik akcióját jelenti Joe Tilxsi a volt ellen. — M „grtszesziiseZ&t ntesseSz*mtzie* (A Magyarország tudósítójától.) A „fajvédelmi" koncentráció szervezői és vezetői tegnap délután megbeszélést tartottak, amelyen a kiadott jelentés szerint közös munkaprogrammot dolgoztak ki. A munkaprogrammról — mint a tudósítás mondja — nem szivárogtak ki részletek. Ez a közlemény voltaképpen arról ad számot, hogy az Egységes Párt hangulata ellenére, — mint mondják éppen, — Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatától felbátorítva, tovább szövik a szóban levő alakulást, illetőleg szövetséget. Úgy találják, hogy gazdasági okokból szükség van valamilyen együttműködésre. „Heccpolitikát nem akarunk csinálni — mondotta egyik tagja a szövetségnek, — ebben egyetértünk a miniszterelnökkel, a keresztény társadalom gazdasági szervezejére azonban szükség van." Ezt a gazdasági munkarendet beszélték meg tegnap a vezetők és az erre vonatkozó követeléseik felől folytattak eszmecserét. "Megállapították gazdasági céljaik munkarendjét, — vagy mint informátorunk mondotta: menetrendjét, amelyet bent a parlamentben és a parlamenten kivül is követelni fognak. Nyílt akciójuk következik tehát ezután, amint azt Haller István alábbi nyilatkozatában velünk közli: — A fajvédelmi szövetség — így kezdte — megvan, működik, illetve működni fog. Bárminő közjogi különbségek vannak köztem és Gömbös Gyula között, bizonyos kérdésekben feltétlenül egyetértünk, s ezek súlyosabb jelentőségűek, nagyobb horderejűek, mint a politikai életben minduntalan felmerülő taktikai kérdések. Általános jelentőségű, magyart és keresztényt érdeklő kérdésekben van meg közöttünk az együttműködés. Az Egységes Pártban az én információim szerint a szövetség számára megvan a jól megmunkált talaj és hangulat, legfeljebb néhány volt munkapárti embert bőszít ez a dolog és ők,most azt mondják, hogy Bethlennek nem tetszik az alakulás. — Ebből egy árva szó sem igaz. Bethlen István gróf az aláírásra kész ivet elutazása előtt látta, annak tartalmát szó szerint ismerte előre, amikor pedig hazajött, azt mondotta, hogy olyan keretekben, amint azt csináljuk, a mozgalom helyes. Az első perctől kezdve mindmáig tehát Bethlen és Gömbös között nem volt ellentét. Egynéhány volt munkapárti képviselő igyekszik csak ellentétet konstruálni Bethlen és Gömbös között. Az egész akció tehát nemcsak, hogy tovább megy, hanem miután a miniszterelnök a dologról tud és azt helyesli, sokkal jobban gyűlnek az aláírások, mint eddig. . Mi nem együttes pártot csinálunk, hanem kizárólag gazdasági célok elérésére együttes cselekvésre határoztuk el magunkat. Most következik nyílt akciónk ... " Kállai? téli tompám készül A háborús vagy a konjunkturális vagyon magadóztatása . A tisztviselői illetmények recímja. — Enffiáció és behozatal. — A községi hásatlások rendezés® (A Magyarország tudósítójától.) Kállay Tibor pénzügyminiszter hosszabb nyilatkozatban beszámol pénzügyi programmjáról és ezek során megemlékezik arról, hogy a szünet utáni új nemzetgyűlésen milyen természetű pénzügyi javaslatokat kíván tárgyaltatni, vamint a pénzügyi egyensúly megteremtése céljából milyen szempontok figyelembe vételével óhajtja a gazdasági életet irányítani. A nemzetgyűlésnek pénzügyi kérdésekkel foglalkozó tagjai általában meg vannak elégedve a pénzügyminiszter nyilatkozatával és azt többé-kevésbbé alkalmasnak tartják arra, hogy a mai nehéz időkben pénzügyi és gazdasági téren valamilyen javulást hozzon. Aggályosnak és feleslegesnek tartják azonban a pénzügyminiszternek a háborús vagyonok megadóztatására vonatkozó kilátásba helyezett törvényjavaslatát. Emlékeztetnek arra, hogy már Hegedűs Lóránt is benyújtott egy ilyen törvényjavaslatot, amelyet azonban a Ház nem tárgyalt. „Ez a javaslat a pénzügyminiszter úr felmelegítésében — mondotta nekünk egy ellenzéki pénzügyi politikus — csak arra való, hogy a közvéleményt megnyugtassa. Nem a háborús vagyon megadóztatása volna célszerű, mert az már vagy eltűnt, vagy kiment az országból, a mostani konjunkturális vagyont kellene megfogni. Ez egyik-másik embernél sokkal nagyobb, mint a háborús vagyon volt. A tisztviselői illetmények egyszerűsítésének kérdése — mint értesülünk — nemcsak a járandóságok egységesítését és a természetbeni ellátás további fenntartását jelenti, hanem voltaképen burkolt fizetésemelés. Minden oldalról megerősítik ezt az információt, aminek egyik első lépése volt a legutóbbi minisztertanácsnak az a határozata, melyen a délutáni különmunka magasabb díjazását mondották ki. Ami a behozatal megszigorítását illeti, ez folyománya az infláció ellenes pénzügyi felfogás győzelmének. Ennek — információnk szerint — most már komolyabb lépései következnek. Második lépése e felfogásnak az erősebb kivitel és a kisebb behozatal. Ha ez a kérdés a nemzetgyűlésen tárgyalásra kerül, úgy a parlament gazdasági szakértői hangsúlyozni fogják azt is, hogy a kormánynak ezirányú eljárásánál figyelembe kell venni a meglévő belső készleteket és a belső fogyasztás biztosítását. Gondoskodni kell arról is, hogy a kivitel nem fog-e bizonyos újabb centralisztikus és monopolisztikus jellegű intézményeket maga után vonni. Abban azonban, úgy látszik, az egész pénzügyi politika és közvélemény egyetért, hogy okos kiviteli politikával a pénzügyi egyensúlyt helyre lehet állítani, vagy legalább is elő lehet segíteni. Informátoraink utalnak itt a cseh közgazdasági politikára, ahol is — mint mondották nekünk — a cseh kormány nem törődik a magánháztartásokkal. Igaz, hogy eljárásában politikai szempontok is vezetik, a német nagyipar és a magyar agráriusok tönkretétele. Mindennek a kirekesztésével azonban nálunk is lehet új és életrevaló pénzügyi politikát inaugurálni. Említést tesz a miniszter a községi háztartások rendezésének készülő törvényjavaslatáról is, amely egyenes folyománya a kereseti adó reformjáról szóló életbelépett törvénynek. A javaslatot annak idején Őrsy Imre nemzetgyűlési képviselő referálta a Házban, aki a miniszternek e most említett törvényjavaslatát bejelentette. Indítva éreztük magukat, hogy Örffy Imréhez a szóban levő javaslat dolgában kérdést intézzünk. Kérdésünkre a következő felvilágosítást kaptuk: — A kereseti adó végrehajtott reformja kétségtelenül nagy haladás a municipiumok háztartásának rendezésében. Azonban egymásában véve azért nem elegendő, mert nem oldotta meg, de nem is oldhatta meg azt a további kérdést, hogy az egyes községek és városok rendkívül eltérő vagyoni helyzetéből folyó és igen különböző községi adózások terhe miképpen arányosíttassék. Más szóval: elkerülendő, hogy egyes községekben a pótadó magas, más helyütt pedig alacsony legyen. Szükség van tehát egy korrektívumra, amelyet éppen a most benyújtandó törvényjavaslat fog felállítani. Apresszióm szerint, ez a törvényjavaslat többek között olyan intézkedést is foglal magában, amely szerint az összes adók főbb oszlopából nagy adóalapot teremt, amelyet a kiegyenlítési művelet céljaira lehet majd felhasználni. Ez az országos jövedelmi alap az egyes községek részéről teherviselési erejükhöz mért, fordított arányban vehető igénybe. Ezáltal azt kívánja a pénzügyminiszter elérni, hogy egyes községek lakosai szerfelett nagy községi pótadóval ne júttassanak. A törvényjavaslat a községi tisztviselők ellátását ezentúl a községekre ruházza át. Ma még bizonyos nyugtalanság van e miatt a törvényjavaslat miatt az agrárérzelmű képviselők körében, de éppen ők fogadhatják a javaslatot megnyugvással, mert kétségtelen, hogy e tisztán kereseti adón alapuló községi teherviselés nem lenne megfelelő, mivel hogy ez az agrárhelységeket igen érzékenyen sújtaná. Aggodalmaik a szóban levő adóalap megteremtése révén eloszlanak. . . Egyes számára 1ó korona ! MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 OKTÓBER 7. SZOMBAT XXIX. ÉVFOLYAM 22. SZÁM