Magyarország, 1923. január (30. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
BUDAPEST, 1923 JANUÁR 3. SZERDA XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Egy tűz, egy láng és Új év határán, magyar éjszaka feketeségében végre kigyúlt a Fárosz, amelynek hajnalos pirosságában kivilágosodott az ország s egymásra találtak a szétfutó utakon járó tévelygők. Szilveszter éjjelén a százesztendős Petőfi géniusza átverte csodálatos sugaraival a gondolatok reménytelen homályát s meghozta a csodát: egymásra ismert magyar és magyar. A lelkek ügyességének ünnepe volt ez a centennárium az újév küszöbén. Vigasz taló, fölemelő és nagyszerű ünnep. Egy fény sugárzott, egy tűz melegített, egy láng világított, tűzoszlopként mutatva az irányt magyar jövendő ígéretföldje felé, ahol békesség búzája érik a kalászban, testvériség méze csordul a szőlő bogyójaból S egység erejét példázza a magyar pálma, a sudár jegenye egymáshoz simuló, égre mutató, remény zöldjétől leveles, ágas koronája. Amit politika, szép jelszó, buzdító könyörgés nem bírt megcselekedni, a halhatatlan költő szellemkeze megtette: egyetlen koszorúba kötötte ősz* sze a beteg, száz sebből vérző magyar szí* veket. Ha rövid pillanatokra is, de végre egy volt a magyar, fasiszta és szociál* demokrata, radikális és ébredő, laikus és pap, katona és civil, hívő és szabadgondol*kodó, egy, az egyetlen, közös eszmében, amelynek titokzatos jegye ez a hat betű: Petőfi. Szép és reménységes volt ez az ünnep ijesztendő hajnalára. Jó ómen, hogy talán varázsa belengi és megváltja — szétvonástól, pártviszálytól— a rákövetkező három- százhatvanöt napot is. Sajnos, mindjárt ez első reggel egy kis csalódást hozott. Az ünnepi láng még szinte el se halványult, máris harcot, hadakozást, belső villongást szító szavak csapódnak felénk innen is, onnan is. Az ünneplők közül siettek le* tenni néhányan az ünnepi habitussal együtt az ünnepi lelket is s a megértés, összetartás és egység tettreváltása helyett, az ó évből átcsempészett áldatlan jelsza*vak mérges süvítésével igyekeznek szét* bontani azt, amit Petőfi emlékezete össze* hozott. Legbántóbban a főváros polgár*mesterének újévi köszöntője üti meg ezt a disszonáns hangot. A harcias polgármester megint csak a régi kürtöt fújja, csupa harc, háború, fegyvercsörgés, fenyegetés, „majd megmutatjuk mi“ egész beszéde. Szomorú, hogy ez a magunk erejét gyengítő harci láz nem tudott végkép elmúlni az elmúlt esztendővel. .Mikor lesz már ez a hang a múlté? Szerencsére az ország legnagyobb része úgy figyel föl az ilyen békétlenséget kiáltó szózatokra, mint a sírból visszajáró holtak kísértő beszédére. Nem hisz és nem ül fel nekik. Az új esztendő új, friss szele más hangot hord Szárnyán s más visszhangot csendít szerte tíz országban, mint a tavalyi. Budapest harcias polgármesterének csatakiáltása helyett inkább figyelmeznek már a lelkek a békesség igéire. A pápai nuncius újévi beszédéből verődik vissza és tovább, széjjel az országban, Szívekbe, lelkekbe, a Petőfi* ünnep egységet, békét sugárzó fényessége: „Isten oltalmazza Magyarországot, hogy Szerencsésen teljesíthesse történelmi hivatását, amely öt a béke és a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki!“ Béke és kultúra, egység és megértés, hétköznapok csendes, alkotó munkája, kitartó ereje és csüggedetlensége, nem harc és pártviszály a méltó folytatása a száz esztendős Petőfi vasárnapjának. MmeMka nem közvetít TI fi* a rtt. isi ft fantasx.tiksisnak vmomaifák « /kancellár* ter*vét. — Martélufeín 2 anaftor* Ült össze a párizsi értekezlet. — Bergmann államtitkár* terjeszti elő az új német Jóvátételi Javaslatot London, január 2. (A Magija ország tudósítójának telefonjelentése Párizson és Berlinen át.) Cuno német birodalmi kancellár újévi beszéde sokféle kommentárra ad okot. Azt mondják itt, hogy a német határok védelmére és új európai háború elkerülésére irányuló német tervet eljuttatták a francia kormányhoz, amely azt alaposan megbeszélte. A „Central News“párizsi tudósítója arról értesül, hogy a francia kormány washingtoni nagykövetétől hírt kapott, hogy a német nagykövet Washingtonban tanácskozott a külügyi államtitkárral. A francia kormány a német tervet fantasztikusnak tartja, mert semmiféle komoly garancia nincs benne. (II.) Párizs, január 2. (Havas.) Cuno birodalmi kancellár hamburgi beszédében kijelentette, hogy Németország egy harmadik hatalom közvetítésével tudomására hozta Franciaországnak, hogy Németország kész Franciaországgal és a Rajnánál érdekelt többi nagyhatalommal együtt kölcsönösen egy emberöltőre ünnepélyes kötelezettséget vállalni, amelynek értelmében egymás ellen ,népszavazási külön felhatalmazás nélkül nem folytatnak háborút. Franciaország ezt az ajánlatot — mondotta a kancellár — visszautasította. A Havas-iroda diplomáciai munkatársa úgy tudja, hogy, az említett harmadik hatalom az Egyesült Államok volt. A washingtoni német nagykövet csakugyan fordult ilyen értelmű kezdeményezéssel Hughes államtitkárhoz, ennek a kezdeményezésnek aonban nem volt olyan jellege, mint valami határozott is pontosan körvonalazott javaslatnak. Az Egyesült Államok kormánya nem látja szükségesnek, hogy ezt a kezdeményezést megtagadja és Párizsba közvetítse. Franciaország tehát nem is volt abban a helyzetben, hogy visszautasíthassa. Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a Versailles békeszerződés a németek közti összeütközés esetére tökéletes eljárást ír elő a népszövetség útján való békés szabályozásra, ez legalább is annyi biztosítékot nyújt, mint a németeknek az a gondolata, hogy az egymás megtámadásától való tartózkodásra kötelezettséget vállaljanak. Párizs, január 7 Mayer német nagykövet közölte, hogy Bergmann államtitkár ma érkezik Párizsba és Poincarénak, mint a párizsi konferencia elnökének, át fogja nyújtani a német kormány új javaslatait, amelyeket a birodalmi kormány a német kereskedelem, ipar és bankvilág közreműködésével dolgozott ki. Franciaország már teljesen kidolgozta a látogatási tervezet pontjait, amelyben hír szerint elejtették a katonai megszállás tervét. A terv szerint Franciaország hajlandó két éves moratóriumra, a német pénzügyek szigorú ellenőrzése mellett. „Szemessátufunk az műszak, és kaland politikai ászat!” — A francia munkásság kiáltványa Párizs, január 2. A francia szocialista párt és az általános munkásszövetség közös kiáltványt adott ki, amelyben tiltakozik az ellen, hogy Németországgal szemben kényszerrendszabályokat alkalmaszanak. Minden arra mutat, hogy a francia kormány és a legfelső tanács a „zálogok és garanciák“ vételének címe alatt rá akarja tenni kezét a, Ruhr iparmedencéjére és meg akarja erősíteni a Rajna balpartjának megszállását. Attól lehet tartani, hogy ha a francia kormány nem jut megegyezésre a többi szövetségessel, akkor egyedül is keresztülviszi a már előkészített rendszabályokat. A hágai világnagygyűlésen vállalt kötelezettséghez híven — mondja a kiáltvány — kijelentjük, hogy az erőszaknak és kalandnak ezzel a politikajával, szembeszállunk. • A két szervezetvégül követeli, hogy a vitás kérdést a népszövetség döntése alá bocsássák. (MTI.) Pénteken lesz az érdekeltségek adónagygyűlése Nem a kereseti adó ellen van a panasz, hanem csak a végrehajtási utasítás egyes sérelmes intézkedéseit akarják kiküszöbölni. — Az orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek és építészek külön mozgalma. — Válasz a pénzügyminisztérium hivatalos magyarázatára (A Magyarország tudsítójától.) Legutóbb részletesen ismertettük az érdekeltségek kívánságait az általános kereseti adó végrehajtási utasításának egyes sérelmes rendelkezéseivel szemben. A pénzügyminisztériumnak erre szombaton délután kiadott hivatalos magyarázata csak elvi jelentőségű volt és egyáltalán nem szerelte le azt a mozgalmat, melyet a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek, az orvosok, mérnökök és gyógyszerészek egyesületével párhuzamosan a kifogás alá eső rendelkezések revíziója érdekében megindítottak. * Az érdekeltek holnap bizalmas értekezleten állapítják meg a péntek délben tizenkét órakor tartandó tiltakozó nagygyűlés programját. A nagygyűlésen előreláthatólag részt vesz az egész magyar kereskedelem és ipar árnyalati különbség nélkül és képviseltetni fogja magát az Ügyvédi Kamara, a Gyógyszerészegyesület és a Magyar Mérnök- és Építészegylet is. Ezek a társadalmi kategóriák azonban külön is értekezletet tartanak és annak határozatait küldöttség útján eljuttatják a pénzügyminiszterhez. Vannak ugyanis olyan különleges kívánságaik, melyek nem mindenben egyeznek a kereskedelem és ipar érdekével, úgyhogy a nagygyűlés tiltakozásának egyhangúságát zavarná, ha az orvosi és különösen az ügyvédi szempontok érvényesülni akarnának a határozati javaslatban. Ilyenformán a nagygyűlésen ezeknek a társadalmi kategóriáknak képviselői csak elvi együttérzésüknek adnak kifejezést, egyébként mozgalmuk a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek akciójának sikerétől függetlenül igyekszik majd eredményt elérni. Az Ügyvédi Kamara után legutóbb a budapesti ügyvédi párt december 11-én tartott V. kerületi értekezlete foglalkozott a kereseti adó kérdésével, SzűcsMiklós elnöklete alatt. Bleuner előadása alapján az értekezlet sajnálattal állapította meg, hogy a kereseti adó végrehajtási utasításai sértik azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek az ügyvédi titoktartást szabályozzák. A kereseti adó sorelnes rendelkezései veszélyeztetik azokat ,a fontos érdekeket, amelyek a közszabadság és az állampolgárok érdekében a még minden jogállamban fennálló ügyvédi titoktartás csorbítatlan fenmaradásához fűződnék. Az ügyvédi titoktartás a polgári szabadság legelemibb feltétele és ezt gyökerében támadja meg az adódetektívnek az a különös joga, amely betekintést enged az ügyvéd és az ügyvéd közötti levelezésbe és az ügyvéd könyvvezetésébe. Gál Jenő, a gyakorlati életből vett példákkal világította meg ezt a kérdést és kimutatta, hogy egyes esetekben veszedelmes károkat okozhat az ügyvédi titoktartás intézményének meglázítása. A pénzügyminisztérium hivatalos magyarázatára egyébként Bodroghy József, az OMKE adóügyi előadója a következőket mondotta munkatársunknak: T. Igaza van a nyilatkozatnak abban, hogy a kereskedők általában vezetnek könyveket, de hangsúlyoznom kell, hogy csak olyan könyveket, amelyek szükségesek és hasznosak. Nem lehet azonban kívánni a kereskedőktől azt, hogy felesleges könyveket vezessenek és olyan adminisztrációs munkát vállaljanak magukra, amelyre legjobb akaratuk mellett sem képesek. Mi nem a kötelező könyvvezetés ténye ellen tiltalkozunk, hanem az ellen, hogy oly lehetetlen általánosító módszer nyilvánuljon meg ebben a tekintetben, amely egyszerűen lehetetlen feladat elé állítja a kereskedelem egyes kategóriáit. Így például lehetetlen a raktárkönyvek pontos vezetése az élelmiszerüzletekben, mert nincs módszer arra, hogyan lehessen kivezetni a könyvelésből a megromlott, beszáradt és esetleg kidobott árukat, azonkívül ennek igazolása is teljesen lehetetlen. Az élelmiszerüzletek könyvelése így sok visszásságra vezetne és csak kellemetlen zavarokra ad alkalmat, bár a kellő ellenőrzés a szigorú elvek mellett sem valósul meg a gyakorlatban. A néhány napi határidő egyébként sem volt elegendő a raktárkönyv vezetéséhez szükséges előmunkálatok végrehajtására. Ehez elsősorban leltárt kellett volna végezni, ami az ünnepek miatt keresztülvihető nem volt. Azonkívül lehetetlenné teszi a raktárkönyvvezetést az, hogy a szükséges könyvek a fővárosban sehol sem kaphatók és a nyomdákban rendeltek csak néhány nap múlva fognak elkészülni. A kereskedelem becsülete érdekében hangsúlyoznunk kell azt, hogy , a kereseti adó ellen kifogásunk nincs és nem is lehet, mozgalmunk tisztán a végrehajtási utasítás egyes sérelmes rendelkezéseit akarja kiküszöbölni, mert azok csak az adó behajtásának sikeres lebonyolítását akadályozzák azáltal, hogy az érdekeltek fel- Esttjsk számára 20 korona