Magyarország, 1925. március (32. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-15 / 61. szám

MAGYARORSZÁG Budapest, 1925. március 15. vasárnap Egyszerre ünnepük március 15-ét, Petőfi és Jókai emlékét Nem engedélyezte a rendőrség a mostani vasárnapra a szociáldemokrata munkásság és a Kossuth-párt márciusi ünnepét (A Magyaroszág tudósítójától.) A főváros és a vidék impozáns keretek között ünnepli meg a Jókai­­centem hárum esztendejében március idusának évfor­dulóját. A mai súlyos időikben még többet jelent a szabadság napjának áhitatos ünnepe, mint máskor: a nemzet szíve ma vigasztaló példát keres március dicsőségében és megerősödött hittel indul a jövő felé. A Lágymányos-Kelenföldi Polgári Kör már szom­baton fél 9 órakor tartja ünnepét, amelyen március 15. jelentőségét Benedek János nemzetgyűlési képvi­selő méltatja. Az egyetemi és főiskolai ifjúság a Turul Szövetség rendezésében hagyományos már­ciusi ünnepét vasárnap délelőtt 9 órakor a Szabadság téren lévő irredenta-szobrász megkoszorúzásával ve­zeti be. A szobrok előtt a Bajtársi Egyesületek ve­zetői mondanak beszédet. Az ifjúság egyik küldött­sége délben a Várban levő Honvéd-szobrot koszorúzza meg. Ezzel egyidejűen 11 órakor kezdődik a Vigadó nagytermében a monstre-ünnep, amelyen Antal Miklós dr., a Turul Szövetség nádorának megnyitója után Raffay Sándor evangélikus püspök mondja az ünnpei beszédet. A ünnep, amelynek programján több zene- és énekszám is szerepel, vitéz Oláh Berit zátószavaival ér véget. Délután 3 órakor a Múzeumkertben, a törté­nelmi emlékű lépcsőnnél folytatódik az egyetemi ifjúság ünnepe. Onnan 200 tagú küldöttség megy a Liszt Ferenc téri Jókai-szoborhoz, a többiek pedig katonazene kísérettel a Petőfi-szobor elé vonulnak, ahol Lendvay Béla, a Turul­ Szövetség vezére mond beszédet és az ifjúság nevében koszorút helyez a szobor talapzatára. A szociáldemokrata munkásság vasárnap délután­­13 órára tervezte szokásos már­ciusi ünnepét, amelyet a­ rendőrség nem engedélye­zett, azzal az indokolással, hogy arra az időre már a keresztényszocialista egyesületek és az egyetemi ifjúság kapott engedélyt márciusi ünnepre. A szo­ciáldemokrata párt ünnepét jövő vasárnap délután­­/­3 órakor fogja megtartani. Nem engedélyezték a Kossuth-párt márciusi gyűlését sem. Az EME vasárnap délután egynegyed 5 órakor vonul Petőfi szobra elé, ahol Lénával István nemzet­gyűlési képviselő beszél. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szö­vetsége vasárnap délelőtt 10 órakor tartja március ünnepét a Zeneművészeti Főiskola kamara­termében. Az ün­nepi beszédet Var­tai Dániel nemzetgyűlési képviselő tartja. Sopron megyei Kör a Szabadság téren levő Nyugat-szobrot, koszorúzza meg. A kör tagjai délelőtt 11 órakor gyülekeznek a Szabadság-kávéház előtt és onnan testületileg vonul­unk a­ szobor elé, ahol Patrik Aladár mond emlék­­beszédet. A Délvidéki Otthon tagjai tíll órakor vonulnak a Dél-szobor elé, ahol Mészáros Gyula dr. táblabíró mondja az ünnepi be­szédet. A Magyar-Lengyel Egyesület az országházban a Külügyi Társaság termében va­sárnap délután 5 órakor rendezi márciusi emlék­ünnepét, amelyen Kovács K­argo­s Ernő megnyitó be-,­szódő után Nyáry Albert, báró Jókai, lengyel témáit ismerteti, majd Borsiczky Sándor dr., a Lengyel és magyar cserkészek az olympiádons címmel tart elő­adást. A MÁV Gépgyári Ömnűvelődési Kör vasárnap délután 8 órakor a lakótelep dísztermé­ben március Igészek évfordulóján Jókai-ünnepet rendez, amelyen Pekár Gyula mond emlékbeszédet. A programon szerepel még a Nemzeti Színház több művészének előadása Jókai­­műveiből. „Sajnos, hangjegyekkel és nem bankjegyekkel zsonglőrködöm•• Beszélgetés Piccaver Alfréd-dal, aki Lehrer iránt is érdeklődik (A Magyarország tudósítójától.)­ A szű­z­­álló egyik második emeleti szobájában ke­restem fel Alfréd Piccavert. A nagy énekes meglehetősen hiányos öltözetben álltált a szoba közepén és fürgén kapkodta magára a ruha­darabokat. Néhány perc után kis neszeszer-r­­ől illatszerek kerültek elő, azután Piccaver Issen, elegánsan leült a szemben levő pam­­lagra. — Életemről igazán kevés érdekeset mondhátok —­ kezdi Piccaver. — Bár folytonos utazásban telik el időm, életem végeredményben olyan egyszerű, mint egy — tőzsdebizományosé. A különbség csak ez, hogy a tőzsdebizományos bankjegyekkel zsonglőrkö­dik, én pedig, sajnos, csak — hangjegyekkel. "Ami érdekes volna — jegyzi meg Precaver — az asztalon álló női arcképre tekintve — azt, sajnos, nem mondhatom el. Egyszer csúszott ki Valami a számon és akkor is ráfizettem — mondja mosolyogva. — Tíz nappal ezelőtt még Kölnben voltam, az­után Münchenben, Hamburgban és Prágában. Na­gyon szívesen jöttem Budapestre, nagyon szeretem ezt a nagyszerű várost. Éppen most hallom, hogy a Beregi-üggyel kapcsolatban különböző hírek kerül­tek forgalomba tíz, én ,személyekb­ől, ki kell azonban jelentenem, hogy ezek a hítek minden alapot nélkü­löznek. Még csak azt sem tudom, hogy voltaképpen mi történt Beregivel. Nagyon kérem, meséljen el nekem mindent. Néhány szóval elmondom Piceavernek a Beregi-ügy­ történetét, mire a következőket mondja: —­ A művésznél­ nincs köze a politikához. Én pél­dául angol állampolgár vagyok és a­ háború folyamán a legnyugodtabban hangversenyeztem Bécsben csak azért, mert sohasem foglalkoztam politikával. Piecaver veszi a­ kabátját és nemsokára már a Belváros tekervényes utcáin sétálunk. Piecaver erősen fixírozza a nőket, akik sugdo­­lózva fordulnak utána. Egy kirakatban Biller Irén arcképén akad meg a szeme. «Lehr nett« — jegyzi meg és hirtelen fütyörészni kezd. A sarkon elválnak utaink, búcsúzni kezdünk. Pre­caver megfogja a kezemet és szinte súgva kérdezi: — Aber bitte, was ist mit dem Lei­er . Franciaország leszerel — de csak a garanciaszerződés megkötése után A francia kormánysajtó éles támadása Anglia ellen Párizs, március 14. (A Magyarország külön tudósítójától.) A Szenátus és a kamara külügyi bizottságainak az a határozata, hogy kapcsolatot kell terem­teni a szövetséges megszállás alatt lévő német területek kiüríté­se, a szövetségközi háborús tartozások szabályozása és Franciaország te­rületi biztonsága között, de különösen a ka­mara külügyi bizottságának az az egyhangú elhatározása, hogy addig nem lehet szó a megszállott német területek felszabadításáról, míg Francia­­ország nem látja területét teljesen bizto­­sítottasig, politikai körökben sok szóvitára ad alkalmat. Hogy mi­ volt a célja a kormánynak ezzel az elhatározással, amely mindenben megfelel in­tencióinak, azt ma megvilágítja az Élé Nou­­velle, amely közel áll a kormányhoz. Mai ve­­zércik­kében azt fejtegeti, hogy a törvényhozás két házának külügyi bizottságai így akartak hátvédet, támaszt nyújtani a francia kor­mánynak Angliával szemben, amely a területi biztonság dolgában minduntalan változtatja álláspontját. Az agol külpolitika ebben a te­kintetben nem biztató Franciaországra nézve s azért kellett véglegesen leszögezni a francia álláspontot, amely most sem más mint Né­metország lefegyverzése és föltétlen területi 13 garancia, még mielőtt a kölni zóna kiürítésé­ről beszélni is lehetne. Ez megmásíthatatlan elhatározása Franciaországnak és ebben erő­teljesen ki fog tartani — írja az Érc Nouvelle. Nagy-Britanniának meg kell értenie, hogy Franciaország ettől nem tágíthat, viszont Franciaország hálára van kötelezve Angliának azért, mert örökös ingadozásával ebben a kér­désben egységes frontot teremtett Francia­­országban. Torkig vagyunk azzal, hogy Anglia egyik kezével elveszi azt, amit a másikkal nyújtott, hogy a váltakozó kormányok megtagadják az előbb leszögezett álláspontokat és az előző kormány aláírását, hogy olyan tényeket igno­­rál az új kormány, amelyeket az előbbi elvben elfogadott. Franciaország békét kíván, — így végződik a kormány lapjának vezércikke — szívesen fog leszerelni, ha annak ideje elérke­zik, mert a drága fegyverkezést nem bírja. A Szinyei-társaság díjazott fiatal művészei a Nemzeti Szalonban ■A Magyarország tudósítójától.) A Szinnyei Merse Pál Társaság ötesztendős működésének legszebb ered­ménye­­i Nemzeti Szalonban ma megnyíló kiállítás, mely felsorakoztatja mindazokat a fiatal tehetsége­ket, akiket a Szinyei-társaság éves díjai, ösztöndíjai, dicsérő elismervényei buzdítottak komoly, termékeny munkára. A mai kiállítás gazdag anyagát áttekintve megállapíthatjuk, hogy a Szinyei-társaság gondosan figyelte a fiatal generáció munkáját, akit­­jutalma­zott, az méltó volt a jutalomra s kutató szeme min­den igazi tehetségen megakadt. A társaság négy-öt év előtti kitüntetett­je­i köztül sokan ma már beérkezett művészek, így az első Szinyei-díj (1920.) nyertese Szörny­i István, hamar a legelsők­ közé küzdötte fel magát. Kiállított képein ezúttal is az elfogulatlan, szabad , technika ragad meg­ bennünket, mely nem is­meri korunknak könnyen az egyoldalúság zsákutcá­jába­ vezető görcsös­­,iránykeresését.., mely sokkal szu­­verénebb és önbizalmasabb, semhogy elírná magát valami korlátoltan ,karakterisztikus világszemlélet­nek. Tájképein (Erdő belseje) tárgyilagosan átadja magát a természetnek, szint© klasszikus a cézannei monumentalitás árnyékába húzódó . Csendélet­ben, szubjektív pszichológus Önarckép­én (de ez a pszicho­lógia nem elemez, hanem inkább festőién összefoglal) és víziós romantikus a Prometheusz-ban ; legtöbb mélységet ezúttal is grafikájában találunk (a Röghöz kötöttek, Bartóky József arcképe, Vasúti töltés). Át­veszi a tradíciót, melybe beleszületett, de aki ilyen könnyedén, ilyen biztosan mozog a tradíciókban, az fölöttük áll, az nem epigon. Szabad levegő. Ez ennek a fiatal művésznek manapság ritka erénye. Az éves díjak 1921., 1922., 1923. évi nyertese há­.­­rom szobrász: Szentgyörgyi István, Lux Elek, Pász­tor János, csupa arrivált alkotással van képviselve. A gazdag képgyűjteményből nehéz lenne megjó­solnunk a jövő strand prixs nyerteseit. Nagyon is sokan tarthatnak rá igényt. Itt van például Ám Novák Miklós egyik pompásan megkomponált réz­karcával (sNyarc), Nagy István erőteljes pasztell­jei­­vel (a Boglyáké, sEgyedüli, Székely öregasszonyé), Martyn­ Ferenc lendületes fantáziával elképzelt cen­zarajzokkal ( Tavaszi verőfénys) és akvarelek­­kel (s Lovas csata;:). Az egyik teremben Patkó Ká­roly nagyse­rűen mozgalmas hangulatú szulatozöke és ,,Niobel olajfestménye köti le képzeletünket, a másikban egy sokat ígérő Vaszary-tanítvány, Emilé Aurél, mestere szenvedélyes, mélytüzű színeit juttatja eszünkbe . Em­őd nem filozofál sokat, nyugodtan, két­kedés nélkül indul el a Vaszary-mutatta irányba , helyesen teszi, mert egyéniséget érezünk képeiben s aki Emőd­ módjára a tanítványé, abból simán, szinte észrevétlenül alakul ki az igazi, egyéni mester. Ugyancsak mestere nyomdokain indul Helebranth Berta, Csók István finom intelligenciájú tanítványa. A festőművésznők közül a nagyon tehetséges mussiai Kampis Margit ragyogón megoldott a Pécsi vásári című képével tűnt fel. Gerber Magda a Vaszary-tradíciót egyénien stilizálja, Feszty Masa Kallós Edének s­ egy srózsaszínruhás lánynak;­ por­tréját friss festői képzelettel vetette vászonra. Az impresszionizmusnak finom fiatal kifutója akadt P­olcsó Dezsőben, Imreh Zsigmondban és Bek­e Lórándban. Goebel Jenő barbizoni képeim a szolidság leplében férfias melanchóliájú költészet jelenik* meg: Koholnyi Károly sötét látomásai, Podlipny Gyula és Szüle Péter álmodozó tónusai*hamisítatlan, roman­tikus szelemben fogamzottak. Vadász Endre képei­­ ( Katóck, »Alvó örege) a­ kiállítás kimagasló értékei,­ Varga Nándor talán az egész gyűjtemény legérett­tebb, legtisztultabb tájkép-grafikusa. A kiváló Wcl Erzsébet »Niobe« című olafestményét, Vörös Béla finom rajzokat állított ki. Beszámolónkban, sajnos, csak a legjellegzetesebb törekvéseknek képviselőinek nevét ragadhattuk ki; tehetséget, rátermettséget annyit láttunk, hogy már puszta felsorolásuk is meghaladná kritikánk keretét Nem hallgathatjuk azonban el, hogy sok tehetség még nem találta meg lába alatt a biztos talajt. Ki­tűnő szemük van fiataljainknak, de gyakran nem tudják hogyan és honnan nézzék az életet Turisták ők, akik keresve a teljes életet feltáró­­kilátó helyett, egymásután másszák meg a különféle stílusok or­mait. Az igazi zseni önmagában fedezi fel azt a magaslatot, melyről végigtekinthet az egész világon IT-b­)

Next