Magyarország, 1926. február (33. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
3 (A Magyarország tudósítójától.) Ma reggel kilenc órakor kézbesítették a főkapitányságon dr. Marinovich Jenő főkapitány kezébe az ügyészség megkeresését, amely a frankhamisítás ügyében pótnyomozás iránt intézkedik. Az ügyészség megkeresésére négy és fél oldal terjedelmű gépírásos átirat, amely utasítást ad a rendőrségnek abban az irányban, hogy milyen kérdésekre, és milyen részletekre kell még kiterjeszteni a kihallgatásokat, szükség esetén pedig nyomozati intézkedéseket. Marinovich Jenő rendőrkapitány az átirat kézhezvétele után azonnal magához hivatta Katona Rezső rendőrfőtanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét és Litky Lajos rendőrfőtanácsos detektívfőnököt és együttesen tanulmányozták át az ügyészségi megkeresést és az abban foglalt utasításokat. Az átirat áttanulmányozása után a főkapitány vezetése mellett két rendőrfőtisztviselő tervezetet dolgozott ki a délelőtt folyamán, hogy az ügyészségi utasításokat milyő indőpontok szerint csoportosítva és milyen beosztással végezzék el. Értesülésünk szerint tabellákat készítettek egyrészt a kihallgatások foganatosításáról, másrészt ,a frankügy megvizsgálásának részletkérdéseiről. E tabellák alapján került a sor a referensek kijelölésére. Minthogy az első rendőri nyomozás referense, Mikla Sándor rendőr tanácsos megbetegedett, a szükségessé vált kihallgatásokat nem eszközölheti. Helyébe négy más tisztviselőt rendeltek ki a kihallgatások eszközlésére. Ennek a négy tisztviselőnek kirendelése azért is szükségessé vált, mert igen sok kihallgatásról van szó. A négy tisztviselő Lakatos Sándor és Smóling Miklós rendőrkapitányok, Bartha József és Szeleczky Szilárd rendőrfogalmazók. Bauer Ernő rendőrtanácsos, aki az egész nyomozást irányítja, személyesen kihallgatásokat nem végez, mert az ő feladata még az első eljárás során is az lesz, hogy az újabb kihallgatások során felmerülendő újabb adatok ügyében rendeljen el nyomozati munkálatokat. Értesülésünk szerint elsősorban az ügyészségi utasítás értelmében arra kerül a sor, hogy az ügy referensei a frankügy markouccai letartóztatottjai közül hallgassanak ki néhányat a felmerült kérdőpontokra. Ezek a kihallgatások nem a rendőrségen fognak lefolyni, hanem az ügyészség Markó utcai fogházában, ahova a rendőri kihallgatások lesznek és így, mint már jeleztük, azokon a francia kiküldöttek mint hatósági tanúk jelen lehetnek. A déli óráikban a főkapitányságon véget ért a tanácskozás, amely Marinovich Jenő főkapitány vezetése mellett folyt a pótnyomozás főintézői között. Értesülésünk szerint felosztották a két négy referens között az elkészített tabella adatai szerint, hogy a négy referens az ügyészségen kit fog kihallgatni. Azonban csak a kora délutáni órákban történnek meg az idevonatkozó első intézkedések, mert ma egész délelőtt a pótnyomozás kijelölt négy referense egyéb úgynevezett folyóügyeket intézett. Ennek befejezése után — minden valószínűség szerint — még a mai délután folyamán megkezdik az ügyészség épületében az újabb kihallgatásokat. tük elsősorban Gerő Lászlót, akinek tisztázni kell — mint a pénzhamisítás egyik legfőbb szakemberének — a gépkérdést és felvilágosítást kell adnia arról, hogy az eddig lefoglalt gépeken és géprészeken kívül még milyen gépeket használtak fel a hamisítási műveleteknél. Ugyanekkor került sor a másik nagyon fontos kérdésnek. --i ||l , v Az új rendőri nyomozás Szörtsey és Gerő kihallgatásával kezdődik Gépek, papír, hatezer hamis frank hiányzik az eddigi nyomozás adataiból. — Szörtsey eddig minden felvilágosítást megtagadott Négy rendőrtisztviselő kezdi meg a ma délután a kihallgatásokat a Markéban MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. február 2. kedd Tárgyi bizonyítékokat keresnek Hogy az ügyészségi pótnyomozást elrendelő megkeresés milyen utasításokat adott a rendőrségnek, erre vonatkozó illetékes helyen semmiféle információt nem adtak ki, éppen a nyomozás érdekében. Ellenben jól informált helyről a Magyarország munkatársa azt a felvilágosítást kapta, hogy mindazok a ténykedések, amelyeket a rendőrség fog foganatosítani az ügyészség megkeresésére, elsősorban arra irányulnak, hogy a frankhamisítás bűnügyében minden irányban tárgyi bizonyítékokat szerezzenek be. Értesülésünk szerint ugyanis a francia kiküldöttek elsősorban azt kifogásolták a eddigi eljárás során, hogy nem áll kellő tárgyi bizonyíték rendelkezésre a bűnvádi eljárás alátámasztására. A franciák szerint nincsenek meg teljes számban a pénzhamisításnál szerepelt gépek s nincsenek meg azok alkatrészei, de nincsenek meg nagyon fontos egyéb bűnjelek, így a még hiányzó ezer frankosok sem, valamint nincs meg a papír szállítás tisztázására vonatkozó bizonyíték és még számos összekötő kapocs, amire a nyomozás során szintén tárgyi bizonyítékokat kívánnak. Hol vannak Szörtsey frankjai? A legfontosabb — további információnk szerint — a pótnyomozás során most annak akérdésnek tisztázása, hogy Szörtsey József, a Nemzeti Szövetség letartóztatásban lévő alelnöke hova rejtette el azt a hatezer darab hamis frankost, amelyet egy kis katonaládában vitt a Géza utca 4. szám alatti lakásába, ,a Nemzeti Szövetség hivatalos helyiségének szomszédságába. Szörtsey ugyanis idevonatkozóan megtagadott minden vallomástételt és a hatóságok máig sem tudják, — ami egyébként a ma publikált vádiratból is kiderül — hogy mi történt ezzel a hatezer darab ezerfrankossal, így tehát elsősorban is Szörtsey Józsefet fogják kihallgatni a bűnjelkérdésben, de ki fogják hallgatni ugyancsak sürgős kérdésben a Térképészeti Intézet letartóztatásban lévő vezetőit, köz a papírgyártás kérdésének tisztázására is, mert ebben az irányban az eddigi eljárás során csak olyan adatok merültek fel, amelyek a letartóztatottak vallomásaiban szerepelnek, de hogy ezek az adatok tényleg helytállóak-e és a valóságnak megfelelnek-e, azt az eddigi nyomozás során még nem sikerült kétségtelenül megállapítani. A postatakaréktól Baross Gáborig. (A Magyarország tudósítójától.) A frankhamisítás ügyében elkészült vádirat Baross Gábornak, a Postatakarékpénztárnak , vezérigazgatójának, szereplésével is foglalkozik és érdekes részleteket állapít meg tevékenységéről és működéséről. A Postatakarékpénztár az állami hiteléletnek egyik legjelentékenyebb tényezője, Baross Gábor működésének ideje óta beszéltet magáról, s bár maga az intézmény természetesen Baross minden ténykedése dacára is, a gazdasági élet rendíthetetlen bizalmát élvezi, mégis, ma már olyan beállításban szerepel a közvélemény előtt,, hogy ott Baross Gábor azt csinált, amit akart és úgy sáfárkodott a Postatakarékpénztár pénzével, hogy arról egy vádirat keretében is meg kellett emlékezni. A gazdasági élet egyik vezetőegyénisége a Postatakarékpénztár ügyeivel kapcsolatban ezeket az információkat adta: — Szinte érthetetlen, hogy Baross Gábor miképen függetlenntette magát azoktól a tényezőkől, akikre a Postatakarékpénztár felügyeleti joga törvényben van megállapítva. Én magam többször fölhívtam az állami pénzügyi adminisztráció vezetőinek figyelmét a Postatakarékpénztárnál mutatkozó és feltűnő jelenségekre, ha ez a figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. Baross Gábor hivatalba lépésének első idejében megszüntette a Postatakarékpénztárnál működő tanácsot, amely hivatva volt a Postatakarékpénztár üzleteit ellenőrizni. Nyilván ez tette lehetővé, hogy a Postatakarékpénztár olyan pénzügyi műveletekbe is bocsátkozott, amelyek az intézet üzleti intencióival, működésével nem állhattak összefüggésben, mert hogyan is törhetett volna meg másképpen, hogy a Postatakarékpénztár olyan vállalatokat alimenált pénzzel, amelyeknek közgazdasági szempontból nem volt jogosultságuk, és így ezek a tőkék, amelyeket a Postatakarékpénztár az ilyen vállalatok támogatására folyósított, valószínűleg az intézet fond-perdü közé sorolhatók. Az ellenőrzés, amely a Postatakarékpénztár üzleti ügyeire kiterjedt, Baross Gábor személyében összpontosult és csak így lehet megérteni, hogy a Postatakarékpénztár vállalatokba is bocsátkozott. A vállalatokat nem nevezzük meg név szerint, mert azoknak ártani senkinek sem áll érdekében, de talán nem volna becsületes dolog a Postatakarékpénztár felügyeleti hatóságának a figyelmét felhívni, hogy abban az irányban is nézzen körül a Postatakarékpénztár portáján, hogy hány kurzusválalat és hány labilis értékű vállalkozás kapott hitelt Baross Gábortól, a Postatakarékpénztár vezérigazgatójától. Ebből az információból Baross Gábor üzleti tevékenységének arányai bontakoznak ki, de más tényezők is foglalkoztak már a Postatakarékpénztár dolgaival. Pénzügyi körökben már régóta híresztelik, hogy Smith pénzügyi főbiztos is érdeklődött a Postatakarékpénztár ügyei iránt s főeg azok az üzletek érdekelték, amelyeket a Postatakarékpénztár bizonyos vállalatokkal csinált, bár minden oldalról hangsúlyozzák, hogy a Postatakarékpénztár helyzete és ügyvitele, ha megtisztítják bizonyos személyi szempontoktól, minden, részletében a legnagyobb megnyugvásra ad okot. Lanyhaság, változatlan árak az állatvásáron A mai vágómarhavásárra felhajtottak 517 darab vágómarhát. Árak a következők: ökör jobbrainőségű 11.5— 13, kivételesen 13.5—14, közél 9—11, gyenge 6—8.5, bika jobb 10—13, kivételesen 13.5—14, közép és gyenge 7—10, bivaly 5—8, tehén jobb 9.5—12.5, kivételesen 13—13.5, közép és gyenge 6— 9.5, kicsontoznivaló marha 3.5—5.5, növendékmarha 5.5—11 ezer korona. A rendkívül lanyha irányzat mellett az árak változatlanok maradtak. A ferencvárosi sertésvásárra felhajtottak 4000 darab sertést. Élősúly kilogramonként: könnyűsertés 14—15, közép IS—17, nehéz 17—17,7 ezer korona. A vásár irányzata vontatott.