Magyarország, 1934. március (41. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-28 / 70. szám

1934. március 28. szerda magyarország Hidas a végzet talpa alatt A dunántúli magyarság pusztulása egy falu tükrében (A Magyarország tudósítójától.) Hidas dunántúli, baranyamegyei köz­ség neve hónapok óta sokat szerepel cikkekben és vitákban, melyek a du­nántúli magyarság pusztulásával foglalkoznak. Hovatovább jelképévé és próbakövévé vált annak a kérdés­nek, hogy valóban elvész-e a magyar­ság a Dunán túl vagy túlzó rémlátók kriasztgatják az ernyedten szunnyadó magyar közvéleményt. Egyik állítás szerint Hidason telje­sen kivesztek a magyarok, részben az egyke, részben a megmaradt töredék­nek a németségbe olvadása folytán, a másik állítás szerint, mely a hiva­talos statisztikára támaszkodik, 242 magyar még van Hidason. Magáért egy faluért indokolatlan volna a ria­dalom. Az a kérdés, elszigetelt esetre, van-e dolgunk, vagy pedig olyannal, mely hasonlóan vagy azonosan sok­felé megismétlődik s ezért jellemző és az egész helyzetet megvilágosító. Vé­lemény mindig vitatható s ezért he­lyette híven leírjuk a valóságot, döntsön az mind a két kérdésben, a külön hidasiban s az általánosan du­nántúliban. Tudósításunk után, azt hisszük, mindenki arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a valóság sokkal söté­­tebb, a veszedelem sokkal nagyobb, m­int a legpesszimistábbak gondolják­ Statisztika és valóság Hidason a hivatalos statisztika sze­rint 1850-ben volt: 204 magyar, 1953­ német, 133 szláv, 546 református (azért jegyezzük ide csak a reformátusokat, mert az egyik vitázó fél a reformá­tusokat mind magyarnak gondolta ,s velük érvelt, holott Hidason ma már csak német reformátusok vannak). 1930-ban volt: 242 magyar, 2226 német, 1 szerb, 234 református. Eszerint a németek száma e nyolcvan év alatt megnőtt 1953-ról 2226-ra, de a magya­roké is 204-ről 212-re. Aki csak a szá­mokat látja, azt gondolja, nincs tehát semmi baj, hiszen a magyarság is szaporodott. A helyszínen szerzett is­meret azonban egészen mást mond. Az 1850-ben kimutatott 204 magyar ugyanis még benszülött hidasi ma­gyarság — a vitában s itt is most csak az eredeti falusi népességről van szó; az 1930-ban kimutatott 242 magyar viszont nagy részben nem hidasi szár­mazású (közhivatalnokok, gyári al­kalmazottak és munkások stb.), kis részében pedig olyan magyarul tudó német, kiket talán azért vettek fel magyarnak, mert magyar­­ a nevük, noha szívükben németnek érzik s egy­más közt németnek vallják magukat A tulajdonképpeni eredeti hidasi magyar népesség mind egy szálig el­tűnt, kihalt vagy beolvadt. Minden más állítással szemben a leghatáro­zottabban és teljes felelősséggel ki­jelentjük, hogy Hidason az eredeti lakosságból való magyar vagy ma­gyar református nincs egyetlenegy se, illetőleg még van egy, akinek ma­gyar a neve, magyarnak is mondja magát, de embersorban levő fiai már nem tudnak magyarul, sőt öntudatos németek. Ez nem légből kapott vagy köny­­nyelműen itt-ott felszedett, hanem hi­teles helyen szerzett, bármikor ellen­őrizhető értesülés. Hidason végkép beteljesedett a végzet, mely az egyke és egyie nyomán jár. Egész sereg falu most zuhan ugyanerre a végre, másokról pontosan kiszámítható, hány év múlva érnek el idáig. A papiros-számokon való kényelmes, de üres és meddő viták helyett csak a helyszíni ismeret tárhatja fel a hely­zetet mindenütt, amint Hidas példája is mutatja. _ Megemlítjük még, hogy Hidason 1930-ban magyarul tudott 884. Levon­va a 242-t, akit magyarnak vettek föl, ebben a 2482 lelkes községben csak 642 nem-magyarnak bejegyzett akad, aki magyarul tud. És itt panaszkodnak, hogy egy idegen nyelv — így nevezik , agitátoraik az állam nyelvét T, erő­szakos tanítása megfosztja őket anya­nyelvüktől. Nemzetiségek találkozóhelye Hogyan pusztult el a hidasi ma­gyarság. A község ősi magyar település. A török időkben, úgy látszik, elenyészett, a felszabadulás után először rácokat telepítettek bele, ez lett Rác-Hidas. A ráchidasi német telepesek 1720 táján költöztek ide Würtembergből, Hes­­senből és Lotharingiából és többsé­gükben evangélikusok, kisebbségük­ben reformátusok voltak. Rác-Hidas­sal körülbelül egy időben keletkezett a vele összeépült, külön néven sze­replő és külön adminisztrált Magyar- Hidas, részint a megmaradt lakosság­ból, részint a vallásuk miatt hábor­gatott s az erdős völgyek mélyén megbúvó faluban nagyobb biztonsá­got remélő, odaköltöző református családokból, részint a német telepe­sekből. Három nemzetiség élt ettől kezdve a faluban: magyar, német, szerb és három felekezet: református, evangélikus, gör. keleti. Valóságos találkozó helye a nemze­tiségeknek és felekezeteknek — ebben is kicsibe® képe a Dunántúl jókora részének. Felekezet ma is három van (apró egyéb töredékeket mellőzve): református, evangélikus és a közben eltűnt gör. keleti helyén rom. kato­likus. Nemzetiség és nyelv azonban ma már csak egy van: a német. (Meg­jegyezve mindig, hogy csak az ere­deti telepes lakosságról van szó.) A szerb és a magyar teljesen elmúlt. A hidasi magyarság múltja és je­lene a református egyház történeté­ben követhető nyomon és benne tük­röződik. Az anyakönyvek és régi föl­jegyzések szerint a magyarhidasi ref. egyház valamikor olyan jelentékeny volt, hogy három filia tartozott hozzá: Ráchidas, Nádasd, Bonyhád. A mai Püspöknádasdról oda vitték keresztel­ni a ref. magyar gyerekeket — ma már Püspöknádasdon sincs az eredeti magyarságból egy se, kitűnő magyar nevű, magyarul nem tudó német azon­ban ott is van elég. A hidasi anya­­könyvben ilyen magyar nevek szere­pelnek: Bévárdi, Szösz, Pap, Mózes, Cserdi, Apafi, Akari, Ambrus, Rémes, Ellendi, Takács, Szeller stb. Ezek iva­dékaiból itt már — magyarként — egyetlen egy se él. Vagy teljesen ki­haltak, vagy megfogyatkozván, elhá­zasodtak vagy elköltöztek (jellegzetes tünet másutt is, hogy ahol a magyar­ság egész kicsivé zsugorodik, oda­hagyja helyét a szorongató többség­nek), vagy pedig beeolvadtak a német­ségbe, mely közt ilyen nevű, magukat öntudatosan németnek vallók vannak: Mózes, Pap, Szabó stb. (A nem messzi Ófaluban a német Kulturverein tag­jai közt ilyen nevet viselők akadnak nagy számmal: Pálfy, Tokay, Pap, Lő­csei, Kovács, Galambos stb. jórészük egy szót se tud magyarul.) volt. Ma teljesen elhagyott. Egymás­tól jókora távolságra bókol nyolc­­kilenc öreg sírkő (a fejfák elkorhad­tak), a legöregebb már egészen lefe­küdt, nincs, aki fölállítsa. A szokott föliratokban nevek és évek: Bán Ist­ván (1842), Dely Éva (1842), Szép Jó­zsef (1869, 1876), Bévárdi Éva (1889), Ambrus János (1901). Itt nyugszanak a hidasi magyarok, akiknek lehet majd föltámadásuk az ítélet napján, de nincs folytatásuk az ország föld­jén vagy amelyiknek van, már el­szakadt a magyarságtól. Az egyke és egybe­s nyomukban a beolvadás töké­letes munkát végzett. Aki szemtől­­szembe akarja látni egy pusztuló nép útjának végső állomását, az menjen el Hidasra, a hidasi temetőbe s a hozzá hasonló helyekre. Látni fogja, mint tágulnak a hidasi temető hatá­rai, a halál, a pusztulás mint teríti rá a temető csöndjét a magyarságra az egész Baranyában, feljebb Tolnában, Mezőföldön, Vértesalján, nyugaton Somogyban, mindenütt, ahol mint kripták hallgatnak az üres házak, üres uccasorok. A templom Még a temetőnél is szívbemarko­­lóbban hirdeti a pusztulást a hidasi magyar református templom és kör­nyéke. Megrendítő, de egyben vér­­lázító is. A domb tetején, széles fensíkon álló templomot jó ideje nem használ­ják, teljesen elhagyatott, senki se vi­seli gondját. A térség egyik szélén nyúlik el a hajdani paplak — most egy német szabó lakik valamelyik használható szobájában. A tanítói lakás épülete eltűnt, helyét gyom borítja; a hajdani magyar iskola épü­lete megvan még — abban is német lakik. Hogy a templom valaha mekkora gyülekezetet szolgált, méretei mutat­ják: a faluban fekvő csinos német református templom kétszer elférne benne. Bent a templomban még meg­vannak a padok s kétfelől a karza­tok, az ajtóval szemben eső falon ugyancsak sértetlenül a barokk­ fara­­gású, szépen festett papszék és szó­szék, mellette festett fatábla ezzel a szöveggel: Ezen Isten háza építtetett Fels. Mária Therézia Kegyes Enge­­delméből a Magyar­ Hidasi Ref. Szent Ekklésia tulajdon költségénn 1771 Öreg Ellendi Mihály Bíróságában Föltekintve pedig — kilátni a szabad égre. A tető gerincének görbe csere­peit lesodorta a szél, most ott besüt a nap, bever az eső, behull a hó.­­A templom boltozata unikum a ma­ga nemében: az egész belső teret bo­rító, deszkából készült boltozatot egész terjedelmében hatalmas fest­mény díszíti, az Edénkert — azaz dí­szítette, mert a boltozatnak felét, ép­pen a kert közepén álló a­lmafa feléig leszedték a múlt nyáron s a deszká­kat elszabdalták a német református egyház káplánja lakásába padlózat­nak. Most a paradicsomi fának csak egyik fele van meg, tőle jobbra szőlő­­lugas látszik, meg hegyek, — a má­sik felét, melyen Ádám és Éva lehe­tett a kísértővel, elpusztították. Éhez fogható vandalizmusra, bé­kés időben, aligha találunk példát. (Szerb nincs már Hidason, de templo­mukat kifogástalan jókarban tart­ják.) Nem mondjuk, hogy ez a fest­mény műremek, de rendkívül kedves és érdekes a maga naív bájában s páratlan eredetiség éppen egy kálvi­nista templomban. Mindenesetre mű­emlék-jellegű és értékű. Fölhívjuk az egyházi és világi hatóságok fig­yel­mét erre a szentségtörő pusztításra. Valakinek felelnie kell érte, íme, másfél század előtt itt ,virág­zó magyar falu és magyar reformá­tus gyülekezet volt, nagy templom­mal, iskolával é s ily rövid idő le­forgása alatt tökéletesen megsemmi­sült, öröké másé lett, alkotásai ebek harmincadj­ára kerültek. Ez a valóság, mellyel nem lehet vitatkozni, így tükröződik Hidasban s a hozzá hasonlókban az egész Du­nántúl múltja, jelene és jövője. Van-e még itt akarat s az akaratban erő és hatalom, hogy a magyarság útjának más irányt szabjon? Ez ma a ma­gyarságnak legnagyobb kérdése. Magyarok csak a temetőben Aki Hidason az ősi, eredeti magyar lakosságot keresi — a temetőben ta­lálja meg. A fölvégen kifelé fekszik a magyar temető, dombolaton, nagy te­rület, mely maga is mutatja, hogy valaha szépszámú, tehetős gyülekezeté BÚTOR*LÁZÁR.3 5 Húsvétra­­­i kg parkellbeeresztő olasz japonika ..............................P--48 1 doboz v, kg-os ‹crystal› első­rendű parkettpaszta p -18 1 doboz 10 kg-os ‹CruiStDl› folyé­kony parkettisztító és fénye­­sítőszer, kiváló jó minőség P — 90 1 darab ¡CrystOl« különleges,­­ finom parkettkocka ...........P­­.38 i darab * kg-os parkettténye- I siiehodta.........................p - 18 i liter nehéz benzin...................p - 48 i üveg y2 fit -Izsóit- szőnyeg­tisztító P - 96 i üveg *Hermelin-térm­isz­ülő ........................................P-26 i üveg * Csillám« Kályna­ezüstöző. hóálló, 50 gr-os­­.58 1 doboz­­/. kg-os háib­aszsa........p -.50 1 darab szőnyeghefe ..................p - 64 1 darab pai helthefe. elsőrendű P 1.20 1 darab 00-ás SUrölőhefe. magyar gyártmány ...........................P 1.14 1 darab barlelSCll 0-ás, garantált tiszta lószer............................P 1.26­­ darab lábtörlő. 00-ás, japán.....P —98 1 kg Olajfesték, príma, fehér vagy szürke............................P 1.20 1 kg Olajfesték, színes (nem különleges színek)................P 1.— (az olajfestékek d­oboz nélkül értendők) 1 kg zománclahh. közép minő­nőségű­ (email) ......................P 1­94 i kg borostyanlahh. közép minőségű.......... ....................P 194 i kg brunolin..........................p 1­20 FIÓKOK MINDEN KERÜLETBEN ÉS MINDEN NAGYOBB VÁROSBAN Féltékenységi dráma Izsákon Izsák, március 27. Véres féltékenységi dráma játszó­dott le Izsákon. Siroki László jómódú gazda már régebben gyanakodott a feleségére. Tegnap este megleste az asszonyt, akinél ott találta Virág Jó­zsef fiatal legényt. Siroki a legényt összevissza szurkálta, majd fél­­­­ra verte a feleségét. Már fegyvert vett elő, hogy lelője az asszonyt, amikor a szomszédok a helyszínére futottak és kicsavarták a dühöngő férj kezéből a fegyvert. Virágot a bajai közkórházba szállí­tották, ahol haldoklik. Az asszony ál­lapota is súlyos. A csendőrök az önként jelentkező gazdát őrizetbe vették. SZxi­cUijímca gaz. j

Next