Magyarország, 1934. november (41. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

1934. november 3. szombat MAGYARORSZÁG OSTOR ÉS OLTÓKÉS Az őszi este sűrű ködével egészen betakarja a Dunapartot, mintha el­süllyedt tájon járnánk. Valamikor piac volt itt a Ferenc József híd kör­nyékén s árukkal voltak tele a falba­­vájt pincék. Most csöndes ez a táj, csak bajtársisapkás fiúk sietnek egy hajdani pincekapu felé, a »Turulvár« bejáratához. Egy éve kapta meg ezeket a pincé­ket a »Turul«, hogy otthont készítsen a bajtársi szervezeteknek. Milyen jó, hogy ilyen későn kapta. Mert tizen­négy évvel ezelőtt tüntető felvonulá­sok készülődtek voln­a itten, jelsza­vak röpködtek volna s elkeseredett plakátok fenyegetőztek volna a falak­ról. A bajtársak most is sereglenek, de szemináriumi szobák és előadótermek felé. Most is megállítanak a plakát­jaik, de ezek arra izgatnak, hogy a nyugati nyelvek mellett tanuljunk szerbül, horvátul, románul, szlovákul és lengyelül. S olyan eszmék hangza­nak lépten-nyomon, melyekért nem is olyan régen fejbeverés járt még. Kellemes, történelmi zamata van ennek a »várnak«, szép, gótikus ívei­vel, komoly falaival s padlójának ódon kőkockáival. Mintha újjáalakí­tott erődben járnánk, ámde a szellem, mely benne forr s amely kicsap belő­le, már a megállíthatatlan fejlődés szelleme. Itt történt valami! Visszagondolok arra a szomorú időre, mikor a fiatalság még az el­lenforradalom élcsapata volt. Kétes­­értékű politikai szándékokat emelt jobb sorsra érdemes fiatal vállára, pincérsztrájkot tört le s eldöntötte a szerencsétlen debreceni villamoska­lauzok bérharcát. Forró, fiatal fejé­vel gyakran azok ellen fordult, akik sohasem voltak az ellenségei. S olyan rétegek mellé állott, melyekkel inkább küzdenie kellett volna. Még tisztán emlékszem azokra a napokra, mikor teli tüdővel és lázas szemekkel követelt az ifjúság. Azt hitte, hogy csodák jönnek s jelszavai­ra megfordul az élet. Ma is követel: azt szeretné, ha az utóbbi évek kül­földi szociológiai irodalma is ott lenne az Egyetemi Könyvtár polcain. Irányító néprajzi és szociográfiai füzeteket szeretne kiadni vidéki baj­társai számára. Anyagi erőt keres, hogy a főiskolák padjaiból minél sű­rűbben kiszállhasson népe közé. Milyen egészségesen sodródtak el a napi politikától s az építő élet útjára kerültek. Szemináriumot szerveznek a fővárosban s minden nagyobb vi­déki városban a telepítés kérdésének s a magyar kisebbségek sorsának teljes megismerésére. A vidéki baj­társ pedig bekopogtat a népművelési titkár ajtaján s felajánlja szolgála­tait a téli népművelési tanfolyamok­ra. A bajtársi sapka lassan megvál­tozik, a német tányérsapkából Bocs­­kay-süveg lesz. De megváltozik alatta az arc is s nemcsak Bocskay hagyo­mányához közeledik, hanem Eötvös, Széchenyi, Kossuth és Ady európai magyarságához is. Másfél évtized telt el az ellenforra­dalom óta s a csodák elmaradtak. De jött Penészlak, a koplalók szektája, a reszketősök »felekezete«, a szegedi tanyák borzalma és jön mindezek nyomában »hárommillió magyar kol­dus”. S az ellenforradalmi diákból állástalan diplomás lett, azok pedig, akik a nyomukba jöttek csöndesen és okosan tanulni kezdtek e tragikus évekből éppenúgy, mint az előttük járt nemzedék hibáiból. Nemcsak os­torával dolgozott az élet, hanem oltö­késével is. Eltűnt a hajdani nagyhangú diák­vezér, ki csak az indulatok kirobban­tásához értett s közben arra gondolt, hogy milyen jó és biztos állást igé­nyelhet „érdemeiért­. Más arc, más lélek nyomul most előtérbe. A szemi­náriumokban, a komoly munka mele­gében valódi »elit« válik ki, a tudás, az akarat s a merészség nemzedéke. Komoly hangja egyre erősödni fog s utána fog menni mindenki. Úgy érzem, hogy itt a »föld alatt« valóban sorsforduló történt. A fiatal­ság végre ízlelni kezdi a valóságos történelmi sorsot, amely neki jutott. Nem burkolódzik az ellenforradalmi csodavárás mámorába, nem vigasz­talják a fűzfairredenta sípjai, hanem ott akarja megkezdeni az építő mun­kát, ahonnét kiszakadt, a megmaradt Harisnyák selyem, estélyi és uccai a legnagyobb választékban . (4is 20%-ig ) terjedő .fénytöbblet TUNGSRAM 0 DUPLASPIRÁLLÁHPA dekmjumen sorozatban magyar rögön. Ezek hazafelé készülődnek. Az el­hagyott falu, a megdermedt kisváros, a magára maradt nép felé. S látó sze­met, érző szivet, művelt lelket visz­nek útravalónak, célokat és hivatást, hogy majd egy emberöltő múlva más legyen ez az elhanyagolt föld. Ezek nem fogják szá­mkivetésnek tartani Mezőtúrt vagy Sövényházát. Nem fogja a »meglevő« letörni őket, hiszen az »építhető« Magyarország áldott izgalmát hordozzák. Féja Géza Távbeszélés vészjelre egy éjszaka beroboghat a Saarvidékre a francia katonaság Megütközés Berlinben a párizsi katonai vezérek „tervei*” miatt London, november 2. (A Magyarország tudósítójától.) November 21-ére összehívták a nép­­szövetségi tanács rendkívüli ülését, amely kizárólag a Saar-vidéki népsza­vazással fog foglalkozni. Corbin londoni francia nagykövet tegnap Simon angol külügyminiszter előtt kifejtette, hogy­ Franciaország zavargások esetén kész teljesíteni a Saar-vidéken nemzetközi kötelezettsé­geit. A nemzetközi rendőrség számára folyó toborzás nagyon lassan halad. Nemzeti szocialista államcsíny kísér­lete ellen francia csapatokra lesz szükség, — ismerteti a párizsi han­gulatot a Morning Post. A francia sajtónak azok a hírei, hogy Knox saarvidéki kormányzóbi­zottsági elnöknek puccskísérlet eseté­re a franciák csapatokat bocsátanak rendelkezésére, Berlinben nagy meg­ütközést keltettek. A német sajtó sze­rint e­ hírek a legnagyobb nyugtalan­ság előidézésére alkalmasak, mert az ilyen katonai előkészületek bárkinek ürügyül szolgálhatnak erőszakos cse­lekmények elkövetésére. Az ilyen el­járás a népszavazást jogosulatlanul befolyásolná. 1935 január 13-án a Saar­­vidéknek szabadon kell hitet tennie Németország mellett. A Saarvidék miatt újból feltámadt német-francia ellentéttel komoly han­gon foglalkozik a francia sajtó. A Daily Hérald veszedelmes tervet lát a mögött a francia kérés mögött, hogy Anglia is küldjön a Saarvidékre ka­tonaságot. A lap szerint a franciák politikai terve az, hogy még ha a népszavazás Németország javára ütne is ki, a területeket addig nem adnák vissza ,amíg a németek teljes arany­értékkel vissza nem vásárolják a bá­nyákat. Ebben az esetben csakis a francia hadsereg jelenléte akadályoz­hatja meg a forradalom kitörését a Saarvidéken. A Times szerint az angol kormány nem tartja valószínűnek, hogy bekö­vetkezzék az a veszély, amelytől a francia kormány tart, ezért jelenleg nem szándékozik semmiféle különle­ges lépést tenni. A Saarbrü­ckener Zeitung és a Saar­­brücker Landeszeitung tiltakozik az ellen, hogy a népszavazás is a, francia szuronyok védelme alatt­ történjék. A francia katonai körök mindenáron megrohanást akarnak intézni a Saar­vidék ellen? A Reuter Iroda tudósítója a Saar­­kérdésben mértékadó helyről az aláb­bi felvilágosításokat kapta: A francia gépkocsis osztagok a Saar-vidék határán túl készenlétben állanak, bármely pillanatban bevo­nulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzó­bizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, hogy ha a helyi csendőrség nem tud­na megbirkózni feladatával. Ebben az esetben a gyorsaság döntő ténye­ző lenne. A Saarvidékre gépkocsin bevonuló néhány ezer ember esetleg egyetlen éjszakán urává válhatnék a helyzetnek. A Reuter Iroda képviselője előtt aláhúzottan hangsúlyozták Francia­­országnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Francia­­ország véleménye szerint egy idejé­ben jött »ilyen értelmű figyelmetdön­­tés« is megteszi majd hatását. A n­épi­­szövetségi tanács kimondotta, hogy a kormányzó­bizottság szüksége esetén­­a Saar-vidéken kívül álló csapato­kat hívhat segítségül. Ez természe­tesen vonatkozhatik belga, vagy akár angol csapatokra is. Ezeknek bevo­nása azonban, tekintettel arra az idő­re, amely­­hez szükséges, csak elmé­leti lehet. Francia részről még különösen két szempontra hívják fel a figyelmet. Először is bizonyos meghatározott létszámú csapatot csak a népszövet­ségi tanács 1926. évi határozata alap­ján küldenének a Saarvidékre és en­nek semmiesetre sem az lenne a cél­ja, hogy a szavazást befolyásolja. Másodszor az esetleges megszállás csak ideiglenes jellegű lenne. Mihelyt a rend újból helyreáll, a csapatokat visszavonnák. Végre szemtől-szemben lehet szerelmet vallani! Általában úgy tudják, hogy a vi­lág fennállása óta szemtől-szembe vallanak szerelmet egymásnak. Ez valóban így is volt az első ember megteremtésétől egészen­­ a rádió feltalálásáig. A stúdiókban a mikro­fon szerkezete kényszerítette a sze­replőket, hogy egymáshoz oldalt áll­janak és ne egymáshoz, hanem a le­vegőbe beszéljenek. A magyar rádió új technikai vív­mánya, hogy most már egymással is, a mikrofonnal is szembeállhatnak a szereplők és így játékuk természe­tesebb lesz. A kísérletekről érdekes, riport számol be a Magyarország Rádiója új számában. A vezércikk programadást sürget, amellyel a rádió igazgatósága egy év óta adós. Egy haldokló lelkész agóniáját közvetí­tette a rádió! A stuttgarti állomás interjút köz­vetített a Budapesten tartózkodó mo­toros világrekorderekkel. Hogyan le­hetne a külföldvételi viszonyokon se­gíteni ? 1700 mű­vészlemeze van a bu­dapesti stúdiónak. A Magyarország Sárga Rádióját az elmúlt hét műso­rának kritikájával, rengeteg képpel, új nótaszöveggel, operaismertetések­ 3 kel, a szereposztásos magyar műsor­ral és az órákra beosztott, legrészle­tesebb külföldi műsorral együtt in­gyen kapja mindenki holnap, szom­baton a­­kora délutáni órákban a Magyarország ünnepi számához. Hock János bevonul a fogházba (A Magyarország tudósítójától.) Hock János Budapestre érkezett, hogy megkezdje egyéves börtönbün­tetésének kitöltését. Szombaton délelőtt jelentkezik az ügyészség fogházában.

Next