Magyarország, 1939. március (46. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Ma: Osztály sorsjáték­­ Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG Budapest, 1939 március­­ szerdá ra Egyes szám ára 10 fillér XLVI. évfolyam, 49. szám szETLEN A vasárnapi szám Telefonszáma *145-559, *146-419 POLITIKAI NAPILAP a Sárga Rádióval 12 fillér Eckhardt Tibor s­­atalmas ellenzéki beszéde a zsidó javaslatról „Magyar ember ilyen törvényjavaslatot nem szövegezh­et és nem szavazhat meg”” Makray Lajos a kereszténypárt álláspontját ismertette és megindokolta módosításait a mai vitában A Ház ma folytatta a zsidó­javaslat vitáját. A nap nagy ese­ménye Eckhardt Tibor hatalmas beszéde volt. A Ház mai ülését Szinyei­ Merse Jenő elnök nyitotta meg­. Bejelentette, hogy Rátz Kálmán képviselő február 15-én levelet intézett hozzá és ebben mentelmi jogának megsértését jelen­ette be. Ezután folytatták a zsidókról szóló örvényjavasat általános vitáját, Jakray Lajos volt az első felszólaló. — Mindenekelőtt be kell jelentenem,­ogy a törvényjavaslattal szemben üló állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé, — mondotta. — Ilyen­ormán amit elmondandó vagyok, az­­ egyéni felfogásomat és meggyőz­­­ésemet tükrözi vissza, bár nem hi­­tem, hogy pártomnak valamelyik ágyia nem azonosítaná magát azokkal gondolatokkal, amelyeket kifejtek, joggal élet-halál kérdés. Nem állok itt szemben egy fajjal, vagy egy népcso­porttal. Ezek abstrakciók. Én az em­berrel állok szemben, aki végig el­szenvedi ezt a javaslatot, akikre vo­natkozik ez a javaslat, aki végiggon­dolja ezt a javaslatot és végigküzdi ezt a javaslatot.­­ Valóban a legnagyobbra fokozó­dott lelkiismeretre és felelősségérzet­re van itt szükség. Le kell hárítani magunkról minden zavaró érzést. Különösen le kell bántanunk ma­gunkról az ellenszenvnek vagy a gyű­löletnek érzését. Ez a törvényjavaslat nem azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem azért, hogy a magyar keresztény társadalmat meg­mentse és emelje Mai életünk a vezető erővé fel­tolakodott gyűlölet konzekvenciája . Minden egyes ténykedésnek, akár az egyén, akár az állam, akár a társadalom felemelésére, megtisztítá­sára, vagy megmentésére vonatkoz­zék is, a mozgató és lendítő ereje egyesegyedül és kizárólag a szeretet. A gyűlölet nem inspirálhat és nem irányíthat. Gyűlöletből éppen elég volt. Mai kuszáti életünk voltaképpen a vezető erővé feltolakodott gyűlölet­nek keserves és szerencsétlen kon­zekvenciája. Azokat a mély sebeket, amelyeket ez a gyűlölet vágott ezen a világon és az emberiségen, nem le­het gyűlölettel meggyógyítani. Be­tegséget nem lehet betegséggel gyó­gyítani. A halált csak az élet eleven erőivel lehet legyőzni. Igazságtalan­ságot nem lehet igazságtalansággal reparálni. Nem az fogja megmenteni ezt a világot és ezt az emberiséget, aki a gyűlölet vágtató paripáján jön, hanem az, aki újra megtanítja ezt a­­a világot és ezt az emberiséget a szere­­tetre. — Nem hagyhatjuk magunkat be­folyásolni sem a jobb-, sem a bal­oldali tábornak, a napisajtónak gán­csaitól. Nem hagyhatjuk magunkat megejteni a népszerűség varázsától sem. — Téves lenne az az álláspont, amely szemet huny az előtt, hogy a zsidókérdés megoldatlansága rendkí­vüli veszedelmeket rejt magában,­­ amely veszedelmek következményeit végeredményben elsősorban a zsidó­ság szenvedné el. Nagy tévedés vol­na, ha valaki azt gondolná, hogy ez a kérdés azért tér minduntalan visz­sza, mert a keresztény társadalom­ban valami megfejthetetlen gonosz­ság, irigység dolgozik... Fábián Béla: Ezt senki sem kép­zeli ... Makray Lajos: ... Vagy pedig azért, mert a mai helyzetben a ke­resztény társadalom azért szorult háttérbe a gazdasági pályákon, mert tudatlan, vagy nem akar dolgozni és amikor látja a másik oldalon a fel­halmozott javakat, akkor a pogrom eszközeivel akarja magát kárpótolni. Ezek felszínes értékítéletek. — A zsidókérdés felvetésének olyan oka is van, amely speciálisan a mi magyar viszonyainkra vonatkozik. Ez az, hogy a liberális korszak recepciós politikája nyakló nélkül asszimilálta vagy akarta asszimilálni a gettós zsidóságot és a galíciai inváziót. Va­lami ál-liberalizmus és ál-demokrácia bűvöletében megnyitotta előttük a ha­tárokat. A történelmi zsidóságnak éppen az a tragédiája, honfi szemet hunyt ezek felett a dolgok felett, ép­pen ezért most katasztrofálisan kell ennek a történelmi zsidóságnak meg­­bím­kődnie. N n­em fajjal, hanem az emberrel állok szemben.­ ­ Tartozom azzal a vallomással, egy hosszú szónoki pályafutásom latt alig voltam olyan súlyos hely­iben, mint ebben a pilanatban, ami­­or ehhez a­ törvényjavaslathoz hoz­­ászólok. Akikre ez a törvényjavaslat vnatkozik, azokra ez a bicsá és való­ Ilakral: A törvényjavaslat konstr­u­kc­ió­j­át nem tartom szerencsésnek, mert téves alapitól indul ki Nem akarok most filippikákat­­ dúltunk szembe ezzel a problémával, mondani a zsidóság ellen. Akkor fór-s amikor a zsidóság hatalmon volt

Next