Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)
1921-10-14 / 229. szám
1921 október 14, péntek A velencei döntés (p. s.) A velencei tárgyalások befejeződtek alig remélt diplomáciai eredménnyel ugyan, magyar szempontból mindazáltal rengeteg tanulságoktól duzzadó fél-sikerrel. A büszke Chioggia, amelynek tornyán Nagy Lajos idejében magyar lobogót lengetett az adriai szellő, a dózsék és a prokuráciák csodás palotái, amelyek Mátyás k khrály óta nem láttak falaik között magyar diplomatákat, tanúja és színhelye voltak az elmúlt napokban olyan tárgyalásoknak, amelyeknek hatása és jelentősége túlharsog a csonkaország ideiglenes határain. Ama problémák és kérdések domborműveiből, amelyeknek végső megoldását próbálták kifaragni a lagúnák városában, e pillanatban csakis néhány szembeötlő, a relief síkjából kikivánkozó ténynek és tanulságnak felvázolására szorítkozunk. Éspedig a következőkre: 1. a velencei tárgyalások annak a megismerésnek kútfőjéből eredtek, hogy a magyar kérdés nem elszigetelt s szomszédainkkal való perpatvar kérdése, hanem egész Középeurópa nyugalmának a kérdése; 2. azok a szerény eredmények, amelyeket a magyar álomférfiak útipoggyászaikban hazahoznak, alig észrevehető finomsági repedést okoztuk a trianoni békemű porcellánján; 3. az önálló Magyarország diplomáciájának, a keresztény kurzusnak, mindenekfelett azonban a fölkelők hősi kitartásának sikere az elért eredmény, verhetetlen és cáfolhatatlan bizonysága az erő impozáns hatásának; 4. ez a tény maga jellemző aláfestését abban a háttérben leírja, hogy megváltoztattak egy már aláírt és különböző nemzetek törvénykönyvébe becikkelyezett úgynevezett jogi állapotot, holott a Károlyi — Batthyány — Jászi - féle felfordulás az egyoldalúan megteremtett tények tűrésével az ellenség számára kiszolgáltatta az ország területének háromnegyed részét. Álljunk meg ennél az analógiánál egy pillanatra s elmélkedjünk néhány vonatkozásán és tanulságán. Az utóbbi időben nagy erővel emelte föl mind a száz felét a destrukció és az októbrizmus hidrája s a keresztény politika némely bosszantó elcsuszamlását és mulasztását kihasználva, teli tüdővel fújja a hamelni patkányindulót. Már nemcsak magyarázzák és mentegetik, hanem dicsőíteni is merészelik az októberi lázadást, s azok, akik a világtörténelem leghitványabb nemzet-és országrombolásának tényező részesei voltak, már nem lapulnak meg többé a fal mellett, hanem újságcikkekben és beszédekben mellüket verik azért, amit 1918 október 31-én műveltek. A közvéleménybe azt a hazugságot próbálják elültetni, hogy ők már semmit sem tehettek a területi épség megtartására, mert mikor kormányra kerültek, már nemzetközi szerződésekben végezték el Magyarország félharmadoltattását. Hiába lett volna — mondják ezek a pacifista forradalmárok — fegyvert fogni Franchet d’Esperay szuronyai ellen, hiába lett volna minden vérontás a csehek és oláhok kivezetésére, az antant már elkönyvelte sorsunkat és odadobott bennünket szomszédaink prédájául. A velencei tárgyalás részsikere és a nyugat magyarországi szabadságharc megmutatta, mekkora álnokság és hazugság foglaltatik ezeknek a desperációknak védekezésében, hogy mennyit — talán mindent! — el lehetett volna érni 1918-ban és 1919-ben, ha lett volna köztük egyetlen férfi, egyetlen elszánt magyar, egyetlen becsületes ember, aki szavát komolyan vette és megtartotta volna. A nyugatmagyarországifölkelőkkel való összehasonlításnak viszonyában bontakozik csak ki ezeknek a forradalmi nemzeti »hősöknek« egész lelki silánysága és égbekiáltó, gyávasága. . " Ez tartozik a velencei félsikerből a belpolitikához, amelyben a keresztény rendszer megizmosodását és önérzetének gyarapodását sejtjük és reméljük. A másik az, hogy mégsem vagyunk egészen Európán kívül, hogy Magyarország mégse egészen Csáky szalmája s az emberi nem hamupipőkéje, akibe minden bocskoros bántatlanul belerúghat. A nyugatmagyarországi ellenállás által mozgásba hozott diplomácia nem tudta elfátyolozni és elhazudni azokat a főbenjáró és kiegyenlíthetetlen ellentéteket, amelyek Olaszország és a kisántánt szláv tagjai között lappangtak s most az első puskalövésre kirobbantak. A nagyántánt, amely eddig parancsokat és ukázokat bocsátott hozzánk s egy tollvonására magyarok milliói görnyedtek idegen uralom alá, végre ráeszmélt, hogy Magyarország mégis sem senki földje, hogy a magyar nemzet felhőre mégse az az érzéketlen és türelmes kísérleti anyag, amelybe bántódás nélkül lehet belemártani a kegyetlen műtőkést s markolatig döfni a balkáni handzsárt. Erőt mutattunk s a lehető legbaljóslatubb körülmények között kihúztuk hüvelyéből kardunkat, hogy orrára üssünk azoknak, akik hozzányúltak ahhoz, ami nem az övék. Ezt az elhatározást tudomásul kell venniök a párisi bölcseknek, s ez nem fog ernyedni és lanyhulni, míg valamennyi magyar testvérünket keblünkre nem ölelhetjük Szent István birodalma egységében. Tisztelet, becsület Bethlen Istvánnak és Bánffynak, akik megmentették nekünk Magyarország egyik legszebb és legkulturáltabb városát, Sopront, az ágfalvai fenyveseket, a brehnbergi szenet és a nagycenki szentsírt. Magasztalásunkat és dicsőítésünket azonban azoknak a névtelen hősöknek tartogatjuk, akiknek egy része már alulról »szagolja az őszi levelek illatát« s átlépték a halhatatlanság küszöbét. Dicsérd és tisztesség adassék azoknak az élőknek, akik még ott virrasztanak éjen-napon át a nyugati gránicon, s akik bizonyára éppoly fanyar és keserű mosollyal fogadják a féleredményt, mint jómagunk. Budapest, II. évf. 229. (243.) százod HF MIKANSMe* Előfizetési árak: Egész évre 440 korona Negyedévre 110 korona félévre 220 korona Egy hóra ... 40 korona Eaves szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91, — Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 08—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Népszavazás lesz Sopronban és Mrmgéfcé® Nyolc nappal a nőikelőtt végleges kivonulása után - A s®pr©rt tábornoki bizottság ellenőrzi a népszavazást - A nsagyar-osztrátt határt a Kísérőlevél értelmében szabályozzák - A felkelők Ausztriában amnesztiát kapnak Velencéből jelentik. A konferencia meg- állapodásairól eddig a következőket sikerült megtudni. Nyolc nappal azután, hogy a szövetségesközi tábornoki bizottság megállapította Nyugatmagyarországon a lefegyverzés megtörténtét, Sopronban és környékén, beleértve Ágfalvát és Brennberget is, népszavazást tartanak a bizottság ellenőrzése mellett. A határvonal többi részére nézve elvi megállapodás jött létre, hogy annak rendezése a magyar békefeltételekhez csatolt kísérőlevélben foglaltak értelmében fog történni. Rendezést nyer a tisztviselők és nyugdíjasok kérdése, a felkelőknek pedig Ausztria amnesztiát biztosított. Az Ausztriával szemben támasztott magyar pénzügyi követelésekről tizenöt nap múlva tárgyalások indulnak meg Bécsben. Ha ezek a tárgyalások újabb tizenöt napon belül nem vezetnének eredményre, akkor a trianoni szerződés határozataihoz képest vegyes döntőbíróság fog a kérdésben dönteni. / * A velencei konferencia záreíztése Velencéből jelentik . A velencei értekezlet, mint tegnap már jelentettük, eredménnyel végződött, a magyar és osztrák delegáció között tegnap este 9 órakor megegyezés jött létre. A megállapodásokat tartalmazó jegyzőkönyvet éjszaka fogalmazták meg és nagyon szerencsés módon sikerült a szövegezéssel mindkét fél érzékenységét tiszteletben tartani. A jegyzőkönyvekkel éjszaka fél háromkor készültek el. Ma csütörtökön fél tizenegy órakor tartotta meg a konferencia formális záróülését. Della Torretta márki az ülés megnyitása után bejelentette, hogy a jegyzőkönyv elkészült és felhívta a megbízottakat, hogy írják alá a jegyzőkönyvet. A négy oldalra terjedő francia nyelvű jegyzőkönyvet olasz nemzetiszmű szalag fűzte össze. Először Della Torretta márki, írta alá Olaszország nevében, majd Schober kancellár Ausztria nevében, végül Bethlen István gróf és Bánffy Miklós gróf Magyarország nevében. Valamennyien pecsétgyűrjükkel pecsétjüket is rátették a jegyzőkönyvre. Della Torretta márki ezután köszönetet mondott az osztrák és a magyar kormánynak a vele szemben tanúsított bizalomért. A tárgyalás mindegyik résztvevője — mondotta — örülhet a tárgyalás eredményének, de különösen meg lehet vele elégedve Olaszország. A megegyezéseiben, igen nagy jelentősége van, nemcsak abból a szempontból, hogy a mostani vitás kérdést sikerült békésen megoldani, hanem azért is, mert ez lehetővé teszi, hogy a két ország szomszédi viszonya a jövőben szívélyes legyen, amihez Olaszországnak fontos érdekei fűződnek. "" Bethlen István gróf franciául válaszolt a külügyminiszter szavaira. Hálás elismerést fejezte ki azért, hogy Della Torretta márki az igazságosság szellemétől és a fennforgó ellentétek eloszlatásának vágyától áthatva, közvetítő akcióra vállal-lkozott és annak,az óhajának adott kifejezést, hogy a megkötöttegyezség tartós javulásra vezessen Magyarország és Ausztria viszonyában. Schober kancellár végül német nyelvű felszólalásban méltatta Deila Torretta márkinak a közvetítés körül szerzett érdemeit és a maga részéről is kifejezte azt a reményét, hogy a mostani egyezmény megkötése után Ausztria és Magyarország viszonya fokozatosan javulni fog. A delegátusok ezután szívélyes búcsút, vettek egymástól és pontban ha órakor elhagyták a prefektusa épületét. Éppen akkor dördült el a delet jelző szokásos ágyulövés, amikor az utcára értek. Giannini commandatore, az olasz külügyminisztérium sajtófőnöke nyomban sietett, hogy a várakozó újságíróknak lediktálja a hivatalos közleményt. Bécsből jelentik: A Politische Korrespondenz jelenti: A velencei tanácskozások eredményéről a két delegáció közös megállapodással kommünikét adott ki, melynek szövege megegyezik az Agenzia Stefaninak már köztudomásra jutott közleményével. A tanácskozásért lefolyása Velencéből jelentik. Az olasz lapok jelentései és egyéb információk alapján módunkban van részleteket közölni"az értekezlet lefolyásáról. A megnyitó ülésen Della Torretta márki olasz külügyminiszter hangsúlyozta annak szükségét,, hogy Középeurópában a béke rsiegóvassék. Ez egyformán érdekeAusztriának, 'Hedt,Írországnak és Olaszországnak, a magyarés osztrák küldöttségekkel folytatottt különtárgyalások során az olasz külügyminiszter fáradhatatlanul iparkodott megtalálni a békés megoldás útját. Schober osztrák kancellár kezdetlen hajthatatlannak mutatkozott. Kijelentette, hogy Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyarország formális átadásával, mikor ott szabadon dolgoznak a fölkelők. Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf külügyminiszter erélyesen védelmére keltek a magyar érdekeknek. Hosszabb vita folyt arról, hogy a fölkelőket milyen módon lehetne lefegyverezni és az olasz külügyminiszter ezen a ponton több gyakorlatiészrevételt tett. Az osztrák küldöttek még délután is ragaszkodtak merev álláspontjukhoz. Ekkor Della Torretta újból külön megbeszélést folytatott Schober kancellárral, szemrehányást tett neki, hogy még most sem hajlandó már túlhaladott álláspontját feladni és rábeszélte, hogy a megegyezés érdekében ne tartsa magát teljes szigorúsággal azokhoz az utasításokhoz, melyeket az osztrák külügyi bizottság adott. A magyar kiküldöttek teljes mértékben méltányolták az olasz külügyminiszter nemes céljait és a maguk részéről mindent megtettek, hogy a nehézségeket ki lehessen küszöbölni. Ilyen előzmények után sikerült végre olyan formulát találni, melyet mindkét fél hajlandó vélt elfogadni, úgya magyar, mint az osztrák delegáció tagjai teljes mértékben méltányolták azt a diplomáciai ügyességet és tárgyilagos igazságérzetet, mellyel az olasz külügyfminiszter a tárgyalásokat vezette. -