Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-28 / 241. szám

1921 október 28. péntek Előfizetési árak: Egész évre 440 korona Negyedévre 110 korona Félévre 220 korona Egy hóra ... 40 korona Egyes szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Budapest, II. évf. 241.(255.) szám Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. számt. Telefon: József 68-90, József 68-91 Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa utca 6. Telefőn: József 68-92. Isenfierenc hétfő kivételével mindennap. Kétféle mérték Szélében dicsérik azt az energiát és következetességet, mellyel a kormány a Károly király hazahozatalában tevékeny politikusokkal szemben eljárt. A miniszterelnök úgy nyilatkozott tegnap a sajtó számára ebben a kérdésben, hogy távol áll tőle minden üldözési szándék és a bosszú minden gondolata, nem akarja ezt az esetet politikai kaptára ürügyül felhasználni, de a független bíróság teljes pártatlansággal és a törvény szigorával fogja a bűnösökkel szemben hivatását teljesíteni. Az elfogulatlan közvélemény már csak annál is inkább helyesli ezt a bírói eljárást, pártatlanságával és gyorsaságával együtt, mert a letartóztatott és vád alá helyezendő politikusok érdeke is azt kívánja, hogy minél előbb számot adhassanak a nyilvánosság előtt vállalkozásuk indító okairól és mentőkörülményeiről, ha ilyenekre hivatkozni tudnak. Az Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Gratz Gusztáv, Sigray Antal gróf és a többi delikvens sorsa azonban s az az egész kísérlet, melyet a kormány a lázadás bűncselekménye gyanánt minősít, önkénytelenül visszatereli a közvélemény emlékezetét a Károlyi-forradalom eseményeire és hőseire, mint akiknek cselekedeteit a közvélemény nem kisebb szigorral mérlegelte s akik mindmáig minden büntetőjogi következmény nélkül büszkélkednek az októberi zendülés hírhedtségével és érdemeivel. Nem tudjuk eléggé helyeselni a disszidens képviselők tegnapi határozatát, mely ezt a különbséget megérezve, a kormány figyelmét erre a sajátságos és lehetetlen jelenségre irányítja. Ez a határozat azt követeli egyebek közt, hogy a mostani eseményeknek elvitathatlan alapokat alkotó Károlyiféle lázadás eddig még mindig büntetlen részesei szintén illetékes bíróik elé állíttassanak, mert ezeknek büntetlensége a nemzet létérdeke ellen intézett folytatólagos merényletekre bátorít és nyugtalanságban tartja a nemzet igazságérzetét. Mi távolról sem akarunk párhuzamot vonni a király hazahozatalának kísérlete és az októberi forradalom között a politikai vagy büntetőjogi felelősség szempontjából s nem akarunk foglalkozni azzal a kérdéssel sem, kik zúdítottak nagyobb veszedelmet az országra, kiknek eljárása vont maga után borzasztóbb következményeket. A Károlyi-féle lázadás tette lehetetlenné annakidején a koronás királyra nézve az uralkodói jogok további gyakorlását, ez a lázadás fosztotta meg az országot fegyveres erejétől stette védtelenekké az ország határait a cseh, román és szerb "betöréssel szemben, ennek a lázadásnak végeredményeképpen mérték ránk a trianoni békét s ennek jóvoltából veszett el az ezeréves Magyarország háromnegyed része. Így fest a dolog az októberi forradalom politikai vonatkozásait tekintve, a magyar büntetőjog szempontjából pedig soha minősítettebb felségsértést és lázadást még el nem követtek, mint Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar és társaik. A Magyarság éppen tegnap idézte a büntetőtörvény idevonatkozó paragrafusait, ismételjük őket a bizonyosság kedvéért. Ezek szerint: a felségsértés bűntettét követi el, aki a királyt az ellenség hatalmába adja, vagy az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza; személyes szabadságától erőszakkal vagy fenyegetéssel megfosztja, vagy ilyen cselekmény véghezvitelét megkísérli. Ugyancsak felségsértés bűntettét képezi az a cselekmény is, amely közvetlenül arra van irányítva, hogy a magyar államot alkotó országok közt az államközösség megváltoztassák, vagy a magyar állam területének valamely része idegen uralom alá jusson. Károlyi Mihály elfutott az országból s elmenekült ezeknek a politikai és büntetőjogi következményeknek alkalmazása elől, társai közül azonban jó néhányan idehaza maradtak, anélkül, hogy a hajuk szála mindmáig meggörbült volna, senkit közülük mindmáig egy percre el nem fogtak, sőt ma már napról-napra a legélesebb nyilatkozatokban támadják a mai kormányrendszert, programbeszédeket tartanak s nevetve legyintenek minden olyan fenyegetésre, mely bűneik következményeire próbálja őket emlékeztetni. Hát ez bizony furcsa állapot s illő volna, ha a lázadás emlegetésében bizonyos mérsékletet tanúsítanának azok, akik a maguk lázadásával az országot mostani nyomorúságába taszították, megbontva és feldúlva egyebek közt azt a viszonyt is, mely a nemzetet ezer éven át koronás királyához fűzte. Komoly ki&úíyí az ámlámt egy Budapestem t&svagomyzó dgyunaszádon t&elyezi el Tíz sSgyuwsassdtS a Fek ete-tenger egyik kiscégfölébe viszi a kiveUyl TI végleges imSevmt&l&sva vonalközéi tSSntést ott vdva be Megérkezett a nagy ántánt ultimátuma Párisból jelenti a Havas-iroda. A nagykövetek tanácsa ma délelőtti ülésén elhatározta, hogy Károly királyt az egyik Budapesten horgolyzó ágyunaszádon helyezi el, ahol be kell várnia a nagyhatalmaknak végleges internálási helyére vonatkozó döntését. (MTI.) Párisból jelenti a Havas-iroda: Az az ágyunaszád, amelyen Károly királyt el fogják helyezni, a további döntéseket a Fekete-tenger egyik kikötőjében fogja bevárni. (MTI.) Döntött a nagykövetek tanácsa A nagykövetek tanácsa szerdán akart ülést tartani, hogy Károly király sorsáról döntsön, minthogy akkor a magyarországi események már meglehetősen tisztázódtak. Millerand elnök azonban — mint Parisból jelentik — ugyanezen a napon vadászatot rendezett a diplomáciai testület tiszteletére s igy a nagykövetek értekezletét ma délelőttre tűzték ki. Igaza lehet a párisi táviratnak abban, hogy formailag a rambouillet-i ünnep akadályozta meg a nagyköveteket tegnapra tervezett tanácskozásuk megtartásában, de lényegében, úgy hisszük, az igazi ok az, hogy Károly király internálásának kérdése olyan kényes ügye Európának, elsősorban pedig Angliának, és Franciaországnak, hogy alaposan akarták megfontolni a dolgot, mielőtt véglegesen döntöttek benne. Bizonyos, hogy se Anglia, se Franciaország nem tehette ki magát valamilyen elhamarkodott lépésnek s épp ilyen bizonyos az ,is, hogy egyikük se tűrné pillanatig sem, hogy bárki is keresztezze szándékukat, olyan kérdésben, amelyhez presztízsüknek és hatágú érdeküknek finom szálai fűződnek. Hogy Anglia valóban ilyen jelentősnek ítélte meg Károly király internálását s általában az egész középeurópai helyzetet, kitűnik a Suffer-irodának abból a jelentéséből, hogy már tegnap angol hajóraj indult el a Dunán fölfelé az angol érdek védelmére. Félreérthetetlen nyomatékkal közli ugyanez a távirat még azt is, hogy az angol kormány kész átvenni a felelősséget azért, hogy Károly királyt és Zita királynét a szövetségesek döntéséig valamelyik hajó fedélzetére vegyék fel. De határozott lépést tett Franciaország is, amennyiben tegnap a Delance francia ügyvivő meglátogatta Belgrádiján Pasics helyettesét, Trifkovics minisztert és közölte vele a nagykövetek tanácsának határozatát. Közlésével kapcsolatosan kijelentette az ügyvivő, hogy Franciaország fölfogása szerint a fegyveres föllépés ezután már fölösleges, mert Magyarországon Horthy kormánya ura a helyzetnek és Károly király is őrizetben van. A francia ügyvivő a nála megjelent újságíróknak azt mondotta, hogy szóbeli közlését nemcsak Franciaország, hanem Anglia és Olaszország nevében is tette. Fölteszi, hogy az angol és olasz ügyvivők már szintén megkapták az utasítást és azok is hasonló előterjesztést fognak tenni a szerb kormánynál. Trifkovics miniszteri tudomására adta a francia kormány lépését a kabinet többi tagjának. Mindamellett, hogy a nagy szövetségesek hivatalosan közölték akaratukat a belgrádi kormánnyal, a kisántánt tovább folytatta a mozgósítást, amibe kétségtelenül erős hangulatkeltő elemként harsogott bele egyes közismert bécsi politikusok uszító hangja is. Ezek különösen a velencei egyezséget szeretnék fölborítani, de a francia kormány félhivatalosa, a Temps éppen ma foglalkozik ezzel a kérődéssel és figyelmeztet arra, hogy Károly király megismételt kísérlete nem ok arra, hogy a velencei egyezség érvényességét a priori elvessék. Az olasz sajtó máris észreveszi a cseh és szerbek erőszakos mozgósítása mögött megbúvó pánszláv szándékot, amely a magyar események drámai lüktetéséből ismét olcsó hasznot akar húzni s újra a cseh-jugoszláv korridor felé kancsalit. A római Idea Nasionale hangot is ad az olasz gyanúnak és tiltakozik a cseh mozgósítás folytatása ellen, amely, mint a lap mondja, elárulja Csehország és Jugoszlávia közös terveit. A francia politikai körükben általában örvendetesnek tekintik, hogy Károly kirrály vállalkozása meghiúsult és megállapítják, hogy a rövid kaland inkább két akaratnak, mintsem két harcoló félnek a küzdelme volt. A magyar kormány akarata teljes energiával nyilatkozott meg és érvényesült, mindamellett, hogy eleintén nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A félhivatalos Temps Károly királlyal kapcsolatosan ezt írja: Károly király balsikerét most már valamilyen formában — akár a trónról való lemondással, akár anélkül — az egész világ számára le kell szögezni s a királyt olyan helyen internálni, ahol Európa békéjét nem zavarhatja meg többé. Az újság megjegyzi még, hogy Angliának nem kellene éppen Szent Ilonáig mennie s maga adhatna menedéket a királynak, ahol se összeesküvőt, sem pedig vértanút nem látnának benne. Az angol újságok azonban ma is változatlanul követelik, hogy a királyi családot valamely Európától távol eső területen telepítsék le. Ausztra és a kisántánt állítólagos ultimátuma Bécsi tudósítónk telefonozza: Bécsben a háborús konfliktus kitörését a kisántánt és Magyarország között annyira valószínűnek tartják, hogy a mai esti lapok kivétel nélkül ennek a konfliktusnak Ausztriára háramló következményeit világítják meg. A Neues Wiener Abendblattentant-körökből arról értesül,hogy a király lemondásával és a Habsburgoknak a magyar trónra való igénytől való megfosztásával a legnagyobb veszedelem elmúltnak tekinthető s éppen ezért helytelennek tartják Benes cseh miniszterelnök tegnapi nyilatkozatát, amely szerint a helyzet változatlanul igen komoly.