Magyarság, 1921. december (2. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-20 / 285. szám
1921 december 20. kedd MAGYARSÁG Szétromboltál« egygyvliléki szerbiai» nyomdáját & Dollwidéli autonómiája mellett itt - Szomorú ünnep a szerb megszállás figruMdiK évfordiUótan • Szabadka« dec . 15 (A Magyarság tudósításáról] A magyar közvélemény úgyszólván Egyáltalán nem ismeri a szerb megszállás alatt levő délmagyarországi területek jolitatai képviselőit, azok múltját és küsböneten nem ismeri a magyar közönség azt a tekervényes politikai utat, amelyre a Délvidék megszállott területeinek exponensei rávezették a megtévesztett lakosságot. Itt alább igyekszem megfesteni a történeti képét azoknak az eseményeknek, amelyeknek az elmúlt háromesztendős megszállás alatt aktív szenvedője Volt minden becsületes magyar honpolgár, akiket a trianoni őrület akaratuk ellenére egy egészen új, testüknek, lelkiknek idegen balkáni zsarnokvilág közepébe dobott. December 13-án a megszállott Délvidék nagyobb városaiban, Szabadkán, Zomborbán, Nagybecskereken és Újvidéken újra orgiát ült a szerb erőszakosság. Ezen a napon volt ugyanis a harmadik évfordulója annak, hogy a szerb hordák 1918-ban a Délvidéken kardcsapás nélkül hatalmnkba kerítették az impériumot. Az ezidei ünneplés — enyhén szólva — rosszul sikerült. A »felszabadítók« ezidén már teljesen magukra hagyatva örvendeztek ennek a ránk nézve szomorú napnak. Az elmúlt három év alatt ugyanis a »felszabadítottak«, még azok is, akik a megszállás első hónapjaiban a leghango- Sabb szószólói voltak a jugoszláv állam- eszmének — ráeszméltek a nagyszerb hóbort szabadságokat eltipró törekvéseire. Az a maroknyi bunyevác, sokác és más nemzetiségű polgár, akik a szerb »hódításnak« eleinte örültek, ma már egytől- egyig kiábrándultak a nagyszerb őrületből és felve lesik a pillanatot, amely számukra meghozza a szabadulást. Már a múlt évben végérvényesen megérezték ezek az elemek, hogy az ő szabadságuk, gazdasági és kulturális érdekeik csakis Nagymagyarország területén vánnak biztosítva. Az első tünet, amel lyel a megszállott Délmagyarország közel két esztendőn át félrevezetett szlávsága kifelé is demonstrálta ezt az érzését, az Úgynevezett bunyevác-sokác párt megszervezése volt. Érdekes, hogy ezt a pártot — amely immár esztendeje múlt, hogy szolgálja a szerb megszállott területek »kisebbségeinek« érdekeit — éppen azok alakították, akik a megszállás első napjaiban egész Nyugat-Európát telekiabáló hangon magyar zsarnokságáról, a nemzetiségi kitettségek elnyomásáról kürtölték tele az antant sajtóját. Ismernünk kell a bunyevác-sokác párt céljait, hogy megértsük vezéralakjainak szereplését. Ez a párt az, amely egész Jugoszláviában egyedül szolgálja — habár csak közvetve — elszakított magyar véreink érdekeit. Föltétlenül megállapítható tehát az az éles ellentét, amely a magyarellenes, bunyevácvezérek három év előtti és mai szereplésében rejlik. Különösen észrevehető ez Raics Balázs plébánosnál. Ő volt az első, aki 1918-ban, mint a délmagyarországi bunyevácság legkimagaslóbb vezéralakja, a szerb megszállók rabló szekere mögé állt és a bunyevácság körében, még a magyar éra alatt kivívott tekintélyének egész súlyával harcot indított Szent István országának területi épsége ellen. A belgrádi kormány természetesen kihasználta a bunyevác plébános magatartását és hogy még jobban tüzelje szélsőséges viselkedését, kinevezte békekövetnek. Balcs, mint jugoszláv békekövet nagyon sokat ártott Magyarországnak Paksban. Jórészt Baks aallégiójának tudható be, hogy a Bácska és Bánát szerb kézre került. Balcsról ezt nagyon kevesen tudják Magyarországon, de még kevesebben ismerik annak a mozgalomnak a célját, amelynek élén most áll. Ugyanis, most is ő a »vezére« a bunyevácságnak, amely a múlt év őszén, a szerb parlamenti választások előtt a bunyevác-sokác pártba tömörült. Ezúttal azonban Rares szerepe egészen más, mint volt két évvel ezelőtt. Akkor ugyanis Faics vezette a bunyevácokat, ma a bunyevácság felébredt hangulata irányítja Raicsot. És Raicsigylátszik teljesen elismerte ennek a hangulatnak a jogosságát, mert — mint arról nyilatkozatai is tanúskodnak — személyileg is kiengesztelődött a magyarok iránt. Raics a felébredt bunyevácság igazának elismerése mellett félremagyarázhatatlan tanú jelét adta ennek december 13-án, amikor a Délvidék felszabadulásának hároméves évfordulóján a bunyevácság nevében megtagadta az ünnepségen való részvételt.• Így a »felszabadulás örömünnepét« a szerbek ez idén csak hivatalos rendezésben tartották meg a »felszabadított« Délvidéken. .A közigazgatási és a görögkeleti egyházakon kívül senki sem ünnepelt, az ünneplők viszont — a régi Szerbiából a Bácskába csődített szocelisták pedig—,a szó szoros értelmében garázdálkodtak. A szakolisták a nagyobb délvidéki városokban tehetetlen egyedülmaradtságukban példátlan rendbontást idéztek elő. Így Újvidéken behatoltak aZasztava című szerb nyelvil lap nyomdahelyiségébe, ahol a lap egyetlen rotációs gépét hasznavehetetlenné tették. A rombolásra az adott okot, mert a „ Zasztaca* a' szerb megszállás harmadik évfordulójának napján a „felszabadítást* dicsőítő megrendelt cikk helyett a Vajdaságnak nevezett délvidéki megszállott területek autonómiájáról vezércikkezett és nyilatkozatot közölt a bunyevác-sokác párt vezéralakjaitól. A nyilatkozók közül Raics Balázs adta a legérdekesebb interjút: — Uram, — mondta Raics a Zasztava munkatársa előtt, — mi nem ünnepelhetünk a felszabadulás örömére, mert hiszen valójában gyásznapunk nekünk december■ fiika, — az a dátum, amelyhez a régi Délmagyarország" leigázásának ténye fűződik. Take Ionescu az uj román miniszterelnök A parlamentben hevesen támadták a királyi családot s a köztársaságot éltették . Az uj román kormány Bukarest, dec. 18 (A Magyarság tudósítójától) Az a sok robbanóanyag, melyet az Azarescu-kormány másfélévi erőszakossága, törvénytiprása és panamája felhalmozott, végre a mai kamarai gyűlésen szétvetette a kormányt és a kormánypártot. Avarescu megbukott, a király tegnap délben Take Ionescut nevezte ki miniszterelnöknek, aki kabinetjét már meg is alkotta. E kormánybukás előzményei nagyon is érdekesek. Mikor a magyar nemzetgyűlés mentelmi vitájából nyilvánosságra került Ferdinánd királynak és Mária királynénak szerepe a IV. Károly király trónra visszajuttatása ügyében és Románia kisántántellenes politikája, Take Ionescu, a ravasz külügyminiszter, sietett kihúzni nyakát az esetleges hurokból. Lemondott tárcájáról, magával vitte pártbírót, Antonescu igazságügyminisztert is, távozását pedig azzal okolta meg, hogy a kétségbeejtő pénzügyi helyzet, a király és kormány közötti konfliktus és a kormánynak a parasztpárttal kötött paktuma miatt nem vállalja a felelősséget a kormány működéseiért. Avareskü a két miniszter lemondása után minisztertanácsot hívott egybe, ahol három lehetőség merült fel a válság megoldására: 1. A kormánynak a többségi pártból való kiegészítése, ebbe azonban a király nem ment bele, 2. A kormánynak a többi pártokból való kiegészítése. 3. Új semleges kormány alakítása nem politikai pártemberekből. Bármelyik eshetőségnél feltétlen szükség volt az új tartományok képviselőinek együttműködésére. Argetoiana Belügyminiszter meg is kezdte a tárgyalásokat Maniuval, ennek Palace-szállóbeli lakásán és megkérdezte tőle, hogy hajlandó volna-e az erdélyi nemzeti párt egy ilyen, kormányt támogatni. Maniu haladékot kért, hogy a pártvezetőséget összehívhassa, ott aztán azt határozták, hogy Avarescuval semmi szín alatt nem hajlandók együttműködni. Egy semleges kormányt támogatnak, mégpedig ha az a parlament feloszlatása nélkül akar kormányozni, akkor jóakaratukig semlegesek lesznek, ha új választásokat rendel el, akkor négy tárcát követelnek a pártnak és azonkívül az erdélyi miniszterséget. A semleges kormány megalakításával a király Take Ionescut akarta megbízni, de Avarescu kihallgatásán kijelentette, hogy ezt a kormányt pártjával együtt feltétlenül megbuktatja. Ugyanilyen kijelentést tett Goya is a kormánypárti erdélyiek nevében a parlamentben. Így álltak az ügyek, amikor nyilvánosságra került Ferdinánd királynak és a királynénak szerepe a magyar királylátogatásban. Természetesen a kormány sietett mindent letagadni, de a kamara tegnapi viharos ülésén egy többségi képviselő kíméletlenül kijelentette, hogy a cáfolatból egy betűt sem hisz, az uralkodócsalád az alkotmányos útról letérve az ország érdekeivel ellentétes politikát folytak vissza akarta hozni Magyarországba a Habsburgokat, amit pedig Románia, "halálos veszélynek tekint, a dinasztiaeljátszotta ezzel jogát a trónra, éljen a romám, köztársaság! Leírhatatlan zavar keletkezett erre a beszédre, a Ház tekintélyes része tapsolt és éljenzett, mire az ülést hirtelen bezárták, a Sziguranca eltiltotta, hogy az ülésen történtekről a sajtó bármit is közölhessen. A képviselőket különben erőszakkal kellett a Házból eltávolítani, a király pedig igy fenyegetve látván trónját, az Avarescu-kormányt rögtön elbocsátotta és Take Jonescut bízta meg kormányalakítással. A miniszteri lista a következő: Miniszterelnök , és pénzügyminiszter: Take Jonescu, a konzervatív-demokratapárt elnöke, eddigi külügyminiszter. Külügyminiszter: Derussi,Ionescu régi híve, bár pártjának nem tagja. 1912—- ben Budapesten képviselte Romániát, mint főkonzul, innen ment Szentpétervárra követnek. Hadügyminiszter: Huldan tábornok, akit a budapesti közönség a megszállás idejéből még jól ismer. Belügyminiszter: Camanisescu, az Avarescu-féle néppárt tagja. Igazságügy miniszter ■■ Stelián Köpesen ügyvéd, az Universal napilap főszerkesztője. Szintén régi biye Jonescunak.Vallásos, szépművészeti miniszter : Dimitrescu. Korona-uradalmak minisztere: Vladescu mérnök, az Avarescu-párt egyik alelnöke. Ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Ermola. Földmivelésügyi miniszter: Demetrescu, mindkettő szakember és nem politikus. Közmunkaügyi miniszter: Lukasievics bukovinai képviselő, szocialista. Közlekedépügyi miniszter : Cihodariu. Munkásügyi miniszter: Xeni ügyvéd, az Avarescu-párt egyik legrámásabb fiatal tagja, aki különösen a földreform ügyénés szerepelt, majd az ellenzék elleni támadásokban exponálta magát. ^ Közoktatásügyi miniszter: Mironescu egyetemi tanár, aki eddig ultrasavonizmusával időnként nevetségessé is tette magát. Erdélyi miniszter: Brediceanu bánsági képviselő, a magyar parlament egykori tagja. Ügyvéd: Az egész kormány hihetetlenül színtelen, csupa új és politikai múlt nélküli emberekből áll, úgy hogy voltaképpen Take Ionescu maga képviseli az egész kormányt. A miniszterelnök ma délülül terjesztette a király elé a miniszteri listát és este már le is fogja tenni az új kabinet az esküt. A kamarát egy hónapra elnapolták, így tehát a választójogi törvényjavaslatot a közeljövőben nem lehet letárgyalni. Ezért a parasztpárt mai ülésén már kimondta, hogy a választójogi törvényjavaslat tárgyalásának napirendről levétele miatt bizalmatlan az új kormánnyal szemben. Az Avarescu néppártja megoszlott." Maga a vezér ellenzékbe' készül menni szűkebb környezetével, de máris megállapítható, hogy pártjának többsége támogatni fogja ezt a kollíciós kormányt. 5 Is mássdik protestáns a nagyok? — A Magyarság tudósítójától — Vasárnap délután a ref. teológia dísztermében tartotta a budapesti egyetemek és főiskolák protestáns hallgatóinak Bethlen Gábor Köre és Bethlen Katalin. Köre második országos nagygyűlését A gyűlés fővédnökségét Horthy Miklós kormányzó vállalta, a kormány részéről a gyűlésen Bekér Gyula államtitkár, az evangélikus világszövetség részéről Ray H. Legate jelent meg, képviseltették magukat az összes protestáns egyesületek s megjelent még közéletünk számos más kitűnősége. A nagygyűlés elnökéül Bakó Lászlót választották meg, akinek előterjesztésére kimondották a Protestáns Diákszövetség megalakulását. Elsőül Ilasfay Sándor ev. püspök üdvözölte a Protestáns Diákszövetséget, melytől azt várja, hogy kitenni magából a mai nagy idők követelte nagy magyar jellemeket. Utána Pekár Gyula államtitkár a protestáns puritanizmus szükségességére mutatott rá a mai magyarszellemben, majd angolul üdvözölte Ray H. Legatet, az Evangélikus Diákszövetség kiküldöttjét, ki meleghangú válaszban köszöntötte e rendületlen lelkű ifjúságot, Magyarország újjászületésének biztos ígéretét. A többi rokon társadalmi egyesületek üdvözlései után a nagygyűlés lelkes táviratot küldött a selmeci bányászati és erdészeti főiskola ifjúságának, amelynek a soproni népszavazás győzelmében oly nagy része van. Ezután Balagi Aladár egyetemi tanár magas színvonalú előadást tartott Bethlen Gáborról, főleg mint a virágzó erdélyi kultúra megalapozójáról. A második előadást Zsilinszky Endre tartotta »Protestáns ifjúság és a magyar egység« címmel. A hétfői folytatólagos gyűlésen az alapszabályok letárgyalása és elfogadása után a Protestáns Diákszövetség elnökévé megválasztották Helle Ferenc dr.-t és megválasztották a tisztikart és az intézőbizottságot. Szünet után megkezdték az előadások és felolvasások sorozatát. Mészáros Gábor, a Bethlen Gábor Kör segélyügyi alelnöke, ismertette a protestáns ifjúság sanyarú helyzetét. Anyagi segítséget főleg a protestáns gazdaközönségtől várnak. Szabó Teréz, a Bethlen Katalin, Kör elnöknője tanulmányt olvasott föl „A protestáns nő az egyetemen és a társadalomban” címmel. Helle Ferenc dr., az Ev. Főiskolai Szövetség elnöke a protestáns ifjúság és a protestáns külföld viszonyáról értekezett; kimutatta, hogy hazánk kulturális haladását századokon át a külföld egyetemeit járó ifjúság irányította, ezért sürgeti a külföldi egyetemi tanulmányok sürgős újrakezdését. A diákgyűlés elhatározta Kecskemét város szíves meghívására, hogy a jövő évi harmadik protestáns diákgyűlést Kecskeméten fogják, tartani. Ravasz László ref. püspök záróimája után a gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Délután félül órakor Jefgen-hangverseny volt a Deák téri templomban. A programot a Bach»-kórus által előadott magyar Hiszekegy vezette be, amelyet Székelyhídi Ferenc operaházi tag énekszáma követett, aki Haendel Mentosából énekelt. Majd Bach D-moll koncertjét adta elő Altom Lajos orgonaművész, God,a Gizella pedig Haydn Teremtéséből énekelt egy áriát. Az ünnepély kimagasló eseménye Ravasz László dr. költői szárnyalású beszéde volt. A mély hatást keltett beszéd után még Némády Ferenc hegedült, majd a Bach-kórus adta elő a magyar gályarabok énekét és Haydn Hálaénekét.. A szép ünnepély után a Bethlen Szövetség tartotta meg alakuló értekezletét a Deák téri evangélikus iskola dísztermében. «—» Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazát/«», Hiszek egy isteni ittak igazságban.. Hiszek Magyarország feltámadásában, Amer« engedményes árban HANGSZER-OTTHON Fekete klssnil, Budapest, József-kórút 9. Bircsényi ipolénél