Magyarság, 1922. április (3. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

4 Persian és Rejőd a destrukció szolgálatában szövetkeztek a csehekkel Miskolczy ügyész vádbeszéde Szombaton lesz ítélet a haza­árulási perben * — A Magyarság tudósítójától — Persian Ádám és Rejőd Alpár haza­­árulási perében ma végetért a bizonyí­­tási eljárás és a perbeszédek előadására került a sor. Miskolczy Ágost királyi ügyész keményhangú, széles történelmi felépítésű beszédében nemcsak Persiáné­­kat, hanem az egész forradalmi októb­rista tábort a vádlottak padjára vonta, akik a nemzeti megújhodás elleni har­cukban még az ellenség támogatását is készek igénybevenni. A vádbeszédet a vádlottak érthető nyugtalansággal hallgatták. Peresén Ádám folyton jegyzett és a­ cédulákat hátra­­küldötte védőjének, míg Rejőd Alpár úgy csinált, mintha egy büntetőtörvény­­könyvbe mélyedne bele, de a könyvből folytonosan fölkapkodta monoklis fekete profilját. Ács Jenő dr., Persian Ádám védője hosszadalmasan igyekezett bizonyítani, hogy Persian mennyire hazafiasan visel­kedett közéleti múltja alatt és beszédét, amelyet ő maga Kölcsey védőbeszéde mellé állított, azzal fejezte be, hogy Ma­gyarország nem annyira gazdag erkölcsi értékekben és becsületes férfiakban, hogy Persian Ádámot nélkülözhetné. A mai folytatólagos tárgyaláson Vágó Rezső szénkereskedő elmondja Szendrő Ottóról, a per egyik tanújáról, hogy tőle hatvanezer koronát sikkasztott és igazi neve Steinhaus Pál. Szendrő több igazol­ványt és gyászjelentést is hamisított, amelyben még élő atyját, mint jénai egyetemi tanárt garentálta el. Steiner Antal dr. ügyvéd, Bán Andor és Mikes f­erenc azt vallották, hogy Per­­sián nekik panaszkodott bizonyos agent provoka­tőr­ökre, akik őt kompromittálni akarják. Ezután sor került volna Szendrő Ottó folytatólagos kihallgatására, miután azon­ban Szendrő nem volt előtalálható, a bíró­ság úgy határozott, hogy Szendrő további kihallgatásától, eláll. Miskolczy Ágost dr. királyi ügyész vádbeszédét azzal kezdte, hogy minden társadalomban van egy elégedetlen, rombo­lásra kész réteg, mely minden rendnek és nemzeti erőnek ellensége. Magyarországon ez a réteg idézte föl az októberi össze­omlást, ennek vezetői felelősek azért, hogy Magyarország a háborút oly szerencsét­lenül likvidálta. A Diaz-féle szerződés kedvező kilátásait a Belgrádba ment ka­landortársaság hiúsította meg. Az októ­beri lázadást, mely Mohácsnál nagyobb katasztrófát idézett elő, az ázsiai bolse­­vizmus követte, de a magyarországi destruktív rétegek még ennyi pusztítással sem voltak megelégedve és a­ nemzeti újjá­­éledést is meg akarják akadályozni. Ma is két tábor áll egymással szemközt, a nem­zeti újjáépítés hívei és a földalatti irány­zat, mely minden magasabb eszmének a tagadását jelenti. Ez a társaság állandóan az októberben előidézett erőtlenségben akarja tartani az országot és ehhez igénybe veszi azoknak a szomszédos államoknak támo­gatását, melyek szintén arra iparkodnak, hogy Magyarországot teljes erőtlenségben tartsák.­­ A csehek nyíltan elismerték, hogy céljuk Magyarország teljes tönkretétele és egész politikájukat erre a törekvésre épí­tik fel. Minden eszközzel meg akarják akadályozni belső konszolidációnkat és gazdasági és­ szaronyos gyűrűt vontak körülöttünk. A trianoni szerződésnek azt a pontját, mely önállóságunkat és függet­lenségünket biztosította, a csehek félre­dobták, állandóan beavatkoznak belpoliti­kánkba és ez különösen kirívó volt, ami­kor a király és az uralkodóház detronizá­­lását követeltél. A kisántántnak ebbe ti magyarellenes politikájába kapcsolódtak be a Persián Adótitok és Bejeid Alpárok, akik anyagi haszonért és hogy hatalomra jussanak, a cseh politika szolgálatába szegődtek és közreműködtek abban, hogy a külföldön Magyarországra káros és ártalmas hírek terjedjenek. Kapóra jöttek Benesnek, aki úgyis szét akarta osztani Csonkamagyar­­országot az északi és déli szlávaág között Ezután az ügyész rámutatott ara, hogy a vádlottak terhére rótt cselekményeket részben maguk beismerték, részben a per folyamán a tanuk bebizonyították, ezért kéri elít­élésüket az 1931:111. törvénycikk alapján. a magyar, arom és a magyar MAGYARSÁG 1923 április 1, szombat nemzet megbecsülése ellen irányuló bűntett miatt. Enyhítő körülményt nem lát fenn­forogni, súlyosbító körülménynek tekinti, hogy a magyar állam különösen szoron­gatott helyzetében anyagi haszon elérése végett követték el a bűntettet. Persiánnál súlyosbító körülmény, hogy többször volt büntetve rágalmazás miatt, ami erkölcsi világára élénk fényt vet. Ács Jenő dr. védő bevezetőül csodál­kozását fejezte ki, hogy az ügyész nem ejtette el a vádat a terheltek ellen. Ezután a kijelentés után azt bizonyította, hogy miután az egyik tanúról, Szendrő Ottóról kiderült, hogy sikkasztott, tehát az egész vád megdőlt. Az ügyész szemére vetette Persiánnak, hogy a forradalom alatt kormánybiztossá és miniszteri taná­csossá nevezték ki. Persiánt ugyanaz a minisztertanács nevezte ki, amely Tom­­csányi Vilmos Pál jelenlegi igazság­ügyi minisztert osztálytanácsosból állam­titkárrá léptette elő. Kérte a vádlott felmentését. A tárgyalást ezután félbeszakították, a holnapi napot előreláthatólag Rupert Rezső parlamentből ismert szónoki képes­sége fogja lefoglalni Rejőd Alpár igazá­nak szolgálatában. I Brassó főispánjává egy sikkasztót neveztek ki * Kilenc hónapra ítélték zsarolás és sikkasztás miatt­­ Brassó főispánjai a román uralom óta Brassó, morc. 30 (A Magyarság tudósítójától) Brassó nem az a város, melyet egy­könnyen ki­ lehetni hozni a sodrából. Ezek a nyolcszáz éves várfalak, az ódon középkori Fekete-templom, ezek az ó-német átjáróházak, az a nagy tornyos műemlék a piac közepén s egyéb a múlt patinái­val bevont ereklye valahogy az emberek lelkét is annyi türelemmel, konzervativiz­mussal töltik el, hogy a brassói ember minden hétköznapi sürgős-forgásában va­lami ódon nehézkességet, valami régi divatjamúlt komolyságot árul el. De a tisztes szász patríciusok, a szó­­talán csángók és a bronzszinű, harcsa­­bajuszú, eloláhosodott görög kereskedők is most éppen olyan izgatottan szónokol­nak, mint a külvárosok lármás oláhsága. Valami nagyon komoly esemény történ­hetett Hát bizony akármilyen operettbe való is, de nagyon komoly a hivatalos közlönynek ma megjelent az a hire, hogy Brassó vármegye és város prefektusává a kormány Krisztor József urat ne­vezte ki. 1876-ig Brassó vidékén a szász király­bíró kormányzott. A magyar közigazgatás egységesítése után, mikor a székely és szász székekből magyar megyék lettek, élükön a kormánytól kinevezett főispán­nal, Budapesten nagyon ügyeltek arra, hogy­­a szászok érzékenységét meg ne bántsák és a főispáni székbe mindig te­kintélyes ember üljön. A változó kormá­nyokkal nem változtak Brassó főispánjai, tekintélyes magyar urak voltak. A fő­ispán­ szék a Bethlen és Mikes grófi csa­ládokban volt örökletes. Erdélyi urak voltak a főispánok, akik itt nőttek fel, ismerték a viszonyokat, mind a három néppel a maga nyelvén beszéltek és szédüle­­tes magasságban és köztiszteletben álltak mind a­ három felett. Mikes 5 Zsigmond­­ gróf tíz évnél hosszabb főispánsága után jött Erdély elszakítása és azóta egymást élik a jövő-menő prefektusok, akiket senki sem ismer. Volt már hét prefektu­sunk, bukaresti ügyvédek, kereskedők, akiktől felfordíthatta a csőcselék a várost. A régi közmondásos népi és felekezetkö­si béke megszűnt, idegen tisztecskék és helyi szemételem terrorja alá kerültünk. Midőn malt év­­decemberé­ben a Joneseft-kormány végre egy helyi embert, a gazdag Báinleim György or­vost nevezte ki főispánnak, boldogan lé­­legzett fel az egész megye. Végre egy főispán, akit ismerünk, aki uj szokásokat nem hoz és alának nincs szüksége rá, hogy törvénytelen eszközökkel nálunk tollasodjék meg! Egy hónap múlva jött az uj kormány és menesztette Baiulescut, helyére pedig kinevezte Stolica Sándor bukaresti orvost. Az apja a szomszéd Hosszúfaluból vándorolt ki Oláhországba, így tehát meg volt minden kelléke ehhez a közjogi álláshoz. Sulica el is jött, de a megyeházi lakást el nem foglalhatta, mert az ott lakó ezredes kereken kijelen­tette, hogy Brassóban ő az úr, a válasz­tások lefolytatásával ő van megbízva és esze ágában sincs sem az ügykört, sem a hivatalos lakást átadni. A prefektus meglátogattá­k­ uokatestvérét,­­elbeszélgettek a helyi bolond állapotokon, mert hiszen unokatestvérét, Erdély egyik legképzettebb tanárát, állásából elcsapták, mert annak idején magyarbarát vezér­­cikkeket irt egyik helyi oláh lapba. Aztán szedte a sátorfáját a prefektus úr és visszament Bukarestbe, mert neki a betegei után kell­­ élni; ez az állása Brassóban igen bizonytalan. Ahhoz nem volt elég erélye, hogy kidobasson valakit a házából, hogy lakást szerezzen magának s igy nem is törődött tovább a főispánsággal. Hogy Brassóban nincsen prefektus, azt észre sem vette senki. A kormány nem törődött vele, mert az ezredes hiánytala­nul beszállította a kormánypártnak a megye összes mandátumait, s hogy ez csak úgy volt lehetséges, hogy a magyar jelöltet visszautasították­, az­­erdélyi dák­nak pedig szavazatait lopták el, az már nem változtatott a dolgon. A megye ed­dig sem ismerte Sül­éül, s így a hiánya sem tűnt fel. Valahogy azonban mégis csak szóba kerülhetett Bukarestben a f­őispánság, mert az említett hivatalos közlöny sze­rint Nyisztort nevezték ki prefektusnak. Hogy elődjét nem mentették fel, az Romániában nem számít, itt ilyen kicsi­ségekkel nem törődnek. A szomszéd Háromszéken a renegát Szabó Gábort nevezték ki prefektusnak, közben hiva­­talos jelölt volt az oklándi kerületben, magyar ellenjelöltjei visszautasításával egyhangú jelölt maradt, de a kihirdetett választási eredmény szerint mégis egy Pora nevű oláh tanító lett az ottani kép­viselő. Szabó Gábor pedig most Udvarhely­­megye alispánja. Hogy ki és mikor men­tette fel az egyik megye főispánságától és nevezte ki a másik megye alispán­jává, az örök rejtély. Háromszéken most valami Steamu a prefektus, de egyúttal ő a nagyajtai képviselő is, Csíkban Ernyei a főispán, de gyergyószentmiklósi kép­viselő is. A törvény szerint pedig a pre­fektus csak lemondása után három hó­nappal jelölhető képviselőnek, így aztán nem tudunk kiigazodni a zűrzavarból. Ez különben mellékes is, a­ fő az, hogy ná­lunk a Bethlen és Mikes grófok örökébe Nyisztor József ült be, aki a háború ele­jén még határre­ndőrségi detektív volt és önkéntes vállal­ásból Romániában akart kémkedni. Közi letartóztatták, mert alig­hanem Románi­avára kémkedett. Mikor a jámbor szászvárosi rendőr a Kapu­­utcán kisére, bement egy boltba cigaret­tát venni és a hátsó kijáraton megugrott. Elment Romániába, de hogy mivel foglal­kozott, előttünk titok, utóvégre polgári iskolába is járt, hacsak két osztályt is és így akár egyetemi tanár is lehetett Bukarestben. A háború óta a szigurancá­­hoz állt be és Kolozsvárt működött. Éppen március 3-án ítélték el sikkasztás­ért, zsarolásért s holmi egyéb apróságok­ért kilenc hónapi börtönre, de valószínű­leg elengedik neki, illetőleg büntetését Brassó vármegye főispáni székében fogja leülni. Brassó lakossága pedig nemzetiségi kü­lönbség nélkül izgatottan vitatkozik a nagypiacon, ahol a régi görög pénz­váltó asztalkákon a háború előtti, arany és ezüstpénzek helyett most soshalat és decsinált olajbogyót árulnak. Néha egy­­egy szangvinikusabb polgártárs megráza az öklét a tömösi szoros felé, melyen et a dicső román hadsereg hozzánk be von h­alt, a járdán pedig tüntető diákok éljene­zik Vajdát, Maniut, a gyulafehérvári pontokat. Visszhangként egy-egy buka­­resti tisztecske Nagyromániát élteti.­­ v. Jt. Szovjetoroszországot elismeri , az antánt Az angol külügyminiszter Kisázsia kiürítéséről és a tengerszorosok­ sza­­baddátételéről A minap befejezett londoni szakértői­­ értekezlet eredményéről a Lloyd George­­hoz közelálló Daily Chronicle azt közli hogy az értekezlet résztvevői megegye*z tek Oroszországnak a nemzetek közössé­ gébe való fölvétele dolgában. Nem tudtak azonban megegyezni abban, hogy milyen módon hajtsák végre ezt a javaslatot, mert erre vonatkozóan eltérőek voltak a vélemények, így például az olasz áll angol megbízott amellett volt, hogy a szovjet k kormányt nyomban ismerjék el, mig a franciák és japánok a de jure el­­ismerést attól akarják függővé tenni, hogy Szovjetoroszország kellő jóakaratot tanusit-e e megfelelő biztosítékokat tud-e nyújtani. A feltételeket külön nmidázirat­­ban foglalták egybe s ezt az értekezlet, az olaszokat kivéve, el is fogadta. A Dardanellák és a szabad hajózás konstantinápolyi kormány tegnap­i mi­niszteri tanácskozást tartott a szövetes*­gesek fegyverszüneti javaslatára adandó válasz dolgában. A válaszban a porta óvást emel a­­Prédára és a tengerszorosokra vonatkozó megoldás ellen és határozottal­ ragaszkodik ahhoz, hogy Drinápolyt és Gallipottit adják vissza Törökországnak. A konstantinápolyi miniszteri tanácsko­zással véletlenül egybeesett Curzon lord angol külügyminiszternek a felsőházban mondott beszéde, amely szintén ezzel a kérdéssel foglalkozott. A külügyminiszter kifejtette, hogy Kizsázsia kiürítését már maguk a görögök is jogosnak isme­­rik el, ami azonban a tengerszorosokat illeti, a nagyhatalmak sohasem fognak többé hozzájárulni ahhoz, hogy azokat elzárják. A hajózás ellenőrzését nemzet­közi bizottság fogja végezni, amelynek Amerika, Görögország, Románia és eset­leg Oroszország lesznek a tagja. A kiürített Konstantinápolyban a szultán marad az úr, akinek politikai és vallási szuverenitását tiszteletben fogják tartani. ­ Görögország Angora válasza után dönt a fegyverszünet ügyében Pakisból jelentik: Gimagisz egyik bi­zottsági ülésen kijelentette, hogy Görög­­ország bevárja Angora válaszát és csak azután fog a szövetségesek fegyver­­szüneti javaslatára válaszolni. i_jL.,n----——■. ■ i-^-----­ A Magyarság előfizetési árai Egy hónapra IOO korona Három hónapra 280 korona Félévre IáO korona Egész évre ItOO korona Ausztria részére: Három hónapra 530 m. kor. Félévre IOOO m. kor. Egész évre 3000 m. kor. Egyéb kOlISM: Három hónapra 6M korona Félévre 1200 korona Egész évre 2400 korona A Magyarság kiadóhivatalai

Next