Magyarság, 1922. augusztus (3. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

4 megtorolni a múltban elkövetett bűnö­ket. (Mozgás) Csak akkor kerülne erre a sor, ha rendszeresen aknamunka folynék az állam rendje ellen. A rendkí­vüli intézkedések veszik elejét annak, hogy újabb forradalom jöjjön az országra. Figyelmezteti azokat, akik jóhiszeműen támadják a kormányt, hogy voltaképp az államot támadják, a rosszhiszeműeket pedig, hogy a kormány teljesíteni fogja minden izgatással szemben kötelességét. Ez a szegény ország már eleget szenve­dett* Pikter Emil: Szenved még ma is. Bogya János: Annak is maguk az okai a forradalommal és a kommunizmussal. (Zaj a szociáldemokrata párton.) Kedélyes belügyminiszteri statisztikáit Rakovszky Iván belügyminiszter. Át­térve az úgynevezett választási vissza­élésekre, megállapítja, hogy csupán olyan ellenzéki jelölteket tartóztattak le, akik októbristák voltak. Ezeket meg kellett akadályozni a lazításban. Ha panaszkod­nak ellenzékiek betiltott gyűlések miatt, úgy viszont sok olyan gyűlést tartottak, amit nem jelentettek be. Ami a tiszt­viselők befolyásolását illeti, elismeri min­den tisztviselő jogát, hogy­ oda szavaz­zon, ahová akar, de nem ismerheti el a jogát, hogy exponálja magát a kormány­­nyal szemben, amelynek engedelmességgel tartozik. A választási kampány alatt be­tiltottak összesen hatvanhét gyűlést, ezek közül izgatás miatt eljárás indult negyvenegy esetben. Sajtóterméket el­koboztak kilencvenegy esetben, egy­részt mert izgattak, másrészt mert bizo­nyos betyáros, forradalmi temperamen­tummal mellőzték a röpiratoknak kötelező bemutatását. Előállítás történt száznegyven­­hét esetben. (Derültség és zaj az ellenzé­ken.) Ezek közül hetvenhárom esetben hivatalból üldözendő bűncselekményt álla­pítottak meg. Hatóság elleni erőszakot kilenc esetben, kormányzósértést négy esetben, egyéb bűncselekményt harminc­nyolc esetben állapítottak meg. Ezekből megállapítható, hogy a választási vissza­éléseket sokkal inkább az ellenzék oldalá­ról követték el, mint a kormánypárt részé­­­ről. (Derültség az ellenzéken.) Peidl a kormány részéről kívánta a kibékülés megkezdését, a kormány azonban nem kezdheti ezt, mert az állam exisztenciá­­ját kénytelen védeni. A rendfenntartó gépe­zetnek a szociáldemokrata párt is része lett, amint bevonult a nemzetgyűlésbe és bizonyos mértékig Peidl is rendőr lett. (Derültsé­g.) Arra kéri a nemzetgyűlést, hogy­­ rekriminálják a múltat. (Taps a kormánypárton.) Ivády Béla előadó nem élt zárszó jo­gával. Következtek azok a képviselők, akik határozati javaslatot adtak be és hogy a zárszó jogán felszólalhattak. MAGYARSÁG 1922 augusztus 1. kedd Palavicini György bizonyítani kívánta a papírral történt visszaéléseket Pallavicini György őrgróf: Rövid pót­lást kívánok benyújtani javaslatomhoz, nevezetesen azt, hogy válasszon a nemzet­­gyűlés kilenctagú bizottságot, amely a pa­­pírkérdés megvizsgálására, hivatott. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ezt nem lehet beadni. Elnök: Úgy látom, hogy a képviselő úr új indítványt akar beadni. Tekintettel arra, hogy a vita be van zárva, indítvá­nyok benyújtásának nincs helye. Pallavicini György őrgróf : Én csak mó­dosítani akarom az indítványomat. Bethlen István gróf miniszterelnök: Csak visszavonhatja, módosítani nem lehet. Elnök: A házszabályok ennek a lehe­tőségét nem adják meg. Pallavicini György őrgróf: Nincsenek kéznél a házszabályok, én efölött nem vitatkozom, csak azt szeretném, ha a nem­zetgyűlés érvényesítené ebben a kérdés­ben azt az akaratát, hogy parlamenti viizsgálóbizottság vizsgálja meg ezt a kér­dést Egyébként utasíthatja a nemzet­gyűlés akár a pénzügyi, akár a közgaz­dasági bizottságot, amely ezt a kérdést elintézheti.. Ami mármost felszólalásomat illeti, Eckhardt képviselő úr hosszabb beszédet mondott és úgy állította be a dolgot, mintha a miniszterelnök úr meg­bízásából beszélne. Lehetetlennek tartom, hogy a miniszterelnök úr megbíz egy kép­viselőt azzal, hogy felszólaljon. Egyébként a képviselő úr olyan kérdésekkel foglalko­zott, amelyeket én fel nem hoztam. Én nem azt nehezményeztem, hogy a kormány szer­ződéseket köt, én nem is beszéltem szerző­désekről. A Foturát sem támadtam meg, semmi okom nincsen, hogy ezt az intéz­ményt támadjam. Egyetlen tér volt, ahol a képviselő úr velem polemizált, az Österreicher Papierverband esete. Erre vonatkozólag kijelentettem, hogy egy vidéki lapnak két­­ vagon rotációs papír kivitelét engedélyezték és ezt az utolsó percben a kormány egy közege hiúsította meg. Nem akarok ezzel a kérdéssel rész­letesen foglalkozni, mert időközben az az úr, aki az adatokat nekem átadta, kije­lentette, hogy ő akarja a kérdést fel­színen tartani és megvilágítani. Tehát ő­ fog majd ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az egész ügy: körül rengeteg sok nyilat­kozat indult meg. Ki kell jelentenem, hogy amikor a képviselő úr a papírkér­­tésről szólott, az 1ó19­21. évig terjedő ál­lapotokról szólott, én azonban felszóla­lásomban az 1921. évtől egész a mai napig terjedő állapotokkal foglalkoztam és állítom adatokkal és tanukkal, hogy ezalatt az idő alatt ezen a téren vissza­élések történtek, különösen a kiviteli enge­délyek terén-Eckhardt Tibor: Halljuk most mindjárt. Pallavicini György őrgróf: Tudomásom van, hogy bizonyos lapoknak olcsóbb papírt adtak kiviteli engedélyek révén. Ez a par­lamenti bizottság előtt tisztázható volna. A nemzetgyűlés nem tudja ezt vita kere­tében eldönteni. Ehhez alapos vizsgálat kell. Én ezt a kérdést akkor viszem par­lamenti bizottság elé, amikor nekem tet­szik. Most pedig a miniszterelnök úrhoz fordulok. Miközöttünk lehet politikai né­zetkülönbség, azonban emlékeztetnem kell a miniszterelnök urat, hogy Lukács László idejében, amikor mi együtt ültünk az ellenzék padjain, együtt, küzdöttünk a közélet tisztasága érdekében. Ebben az egyben a miniszterelnök úr most is egy­formán gondolkozik velünk és remélem, nem fogja tűrni, hogy a Mia mögött vissza­éléseket kövessenek el. (Helyeslés az ellen­zéken.) Szakács Andor: Tiltakozik az ellen, hogy a választójogot a császári demagógia hozta Magyarországra, mert a független­ségi párt hatvanhét óta követelte az ál­talános választójogot. Elnök az ülést délután négy óráig fel­függesztette. A délutáni ülés Gaál Gaszton elnök pár perccel négy óra után ismét megnyitotta az ülést. Szakács Andor folytatta beszédét, azt fejtegeti, hogy az októberi program, amelyből az idők folyamán s­ok megvaló­sult, nem volt felforgató. Ezután a bel­ügyminiszter beszédének a választási visszaélésekre vonatkozó részével foglal­kozik s felemlíti, hogy a kormánypárt kortesei a belügyminiszter nyíregyházai ellen­jelöltjének híveitől ajánló aláírásokat erőszakoltak ki, így az ellenjelölt ajánló­­ivóin az aláírások nagy része, érvény­telenné vált, s a belügyminiszter ellen­jelölt nélkül maradt. (felkiáltások a kor­mánypárton : Bíróság elé k­éll vinni az ügyet­) Miután a pénzügyminiszter még nem nyilatkozott határozati javaslatát illetően, később keres módot­­az ebben a kérdésben való felszólalásra. A rossz pénzügyminiszter és a jó képviselő Kállay Tibor pénzügyminiszter: Stransz István kritikájával szemben kijelentem, hogy a kormány kénytelen volt új költ­­ségvetés alapján nyújtani be az indemni­­tást, mert a régi már nem állhatott meg. Az új költségvetési javaslatot ősszel szándékozom a" nemzetgyűlés elé terjesz­teni. A zárszámadások elbírálása is csak az új költségvetés alapján tehetséges. Az új költségvetés berendezésére vonatkozó­lag Strausz és közte politikai nézetelté­rés miatt olyan ellentétek vannak, ame­lyeket amúgy sem lehet kiegyenlíteni !vagy Emil'” külön javaslata látszó­lag " Igen ártalan, de az irányzat, amelynek kifejezője, annál veszedel­mesebb. Ellentétes egész pénzügyi prog­­­­am­jában. Arról van szó, hogy i­s van egy rossz pénzügyminiszter, aki nol akad áldozni beruházásra, mert azt mondja, hogy nincs elég pénzünk és most jön egy jó képviselő, aki­­meg akarja adni a felhatalmazást, hogy a megfelelő fede­zet rendelkezésre álljon. Akkor, amikor a pénzügyi tárca vezetését átvettem, az ország pénzügyei a dekadencia állapotá­ban voltak, hegedűs Lóránt tervei össze­omlottak és valami tanácstalanság vett a közönségen erőt Hegedüs szuggesztiv erejével akarta a korona árfolyamát úgy javítani, hogy a költségvetés helyreálljon, de a deficitet nem sikerült eltüntetni és emiatt bukott meg. Nyilvánvaló, hogy szuggesztiv hatással nem­ lehet javítani a helyzeten, hanem gyökerében kell rés­­zrak­erni a pénzügyeket és úagy kell létesí­teni az illgarháztartás egy similyát. Ez: az én pénzügyi politikai programom tengelye. Kállay Tibor pénzügyminiszter védel­mezi politikáját Kállay Tibor pénzügyminiszter. E cél megvalósítására két eszköz áll rendelke­zésre. Az egyik a kiadások apasztása, a másik a bevételek emelése. Minden ál­lami kiadás valakinek javára szolgál, azért a kiadások apasztása az érdekeltek erős ellenállásával találkozik. A pénzügy­­miniszternek szüksége van az egész köz­vélemény támogatására. Az államháztar­tás szükségleteinek revízióját már az új költségvetés alapján kell megtenni s ez a munka már folyamatban van Eddig nem láttunk tisztán a tisztviselőkérdés­ben, mert a létszám­redukció most törté­nik meg. Nem láttunk tisztán az állam­­adósságok és a bevételek alakulása tekin­tetében sem. Most azonban remélhetőleg hamarosan a nemzetgyűlés elé kerül a költségvetés. A bevételeknél az üzemeket különválasztotta azért, mert az üzemek­nek legalább önmagukat el kell tar­tani. Az egyéb közszolgáltatásoknál vissza akarom hárítani a városokra és köz­ségekre azokat a terheket, a­mely­eket a rendkívüli viszonyok folytán az állam magára vállalt. Az így megmaradó kiadá­sok fedezésére gondoskodni kell bevéte­lekről és erre szolgálnak a most benyúj­tott adójavaslatok. Ezzel az iránnyal szemben áll az az irányzat, amely azt mondja, hogy adót emelni­­nem közgazda­sági politika, am­t mindenki tud, de terme­lést kell előmozdítani állami beruházások­kal. Ezzel szemben adót emelni mégsem tud mindenki, tessék ezt a mesterséget megpróbálni. A termelőmunka , a román invázió után igenis megindult. A háborús gazdálkodásra berendezett üzemek nagy­részt visszatértek a békés termeléshez. Nagyon fejlett villamos- és gépiparunk nyolcvanhat százaléka megmaradt a csonka országnak és legerősebb exportiparunk. Bőr-, textiliparunk szintén szépen fejlődik és ez utóbbi nemsokára képes lesz négy és félmillió kilogram gyapjú­termésünket feldolgozni. Francia tőke a csepeli kikötőhöz Kállay Tibor pénzügyminiszter. Ipa­runknak ez a kedvező fejlődése meg­nyilatkozik kereskedelmi mérlegünk ki­alakulásában is. Kereskedelmi mérlegünk a múlt évben húszmilliárdnyi passzívával zárult, igaz, hogy a szállítások egy része már átjött a mostani gazdasági évbe. A mostani első félesztendőben éppen emiatt az áldozat miatt csak négy-öt milliárd­ a passzíva. Ez a haladás indokul szolgál­hat arra, hogy a külföldi tőke nagyobb bizalommal vegyen részt ipari vállalko­zásainkban, de nem vonható belőle olyan következtetés, hogy szolgáltatási képességünk javult. Ezért a kedvező fejlődésért a kormányt nem illeti meg semmi érdem, mert a kapitalista gazdasági rendben az egyéni törekvés a ragója a fejlődésnek. Azonban nem vethető a kormány sze­mére mulasztás sem. Az állam beruházá­sokat is eszközölt, ezeknek az összege a múlt évi egymilliárddal szemben már­ födi­­miliárd­. Kocsibeszerzésre, ér­i iskolák építésére, vámőrségi épületek emelésére szintén nagyobb összegeket szavazott meg a kormány. Az útépítés voltaképpen a községek feladata,­­ de amíg ez meg­történik, a kormány erre a célra is harminc milliót előlegezett. Állami költ­ségen történnek a margitszigeti fel­­töltési munkálatok és a pestvidéki lecsapoló munkálatok. A vízügyi társula­toknak negyvenm­illió olcsó kölcsönt bo­­csájtott rendelkezésre a kormány. Ehhez járul a budapesti kikötő építkezésének munkája, amelyet a franciákkal együtt látunk és amelynek céljára külföldi köl­csönt akarunk felvenni. Az erre vonatkozó tárgyalások meglehetős előrehaladott stá­diumban varrnak és biztosan reméljük, hogy a kölcsönt a párisi piacon rövidesen elhelyezzük. Barcs fedezetlen bankókibocsátás ellen Kállay Tibor pénzügyminiszter. Minden­esetre többet is lehetne beruházásra for­dítani, ha a kormánynak ez módjában volna. Itt felmerül a fedezetlen­ papírpénz kibocsátásának kérdése. Azt mondják, ha folyó kiadásokra igénybe lehet venni a bankóprést, miért nem lehet igénybe venni beruházási célokra. A válasz erre az, hogy azért, mert ha valami helytelenül történt, nem szükséges ezt az állapotot még rosszabbítani azzal, hogy: lássuék Uramisten, mire megyünk ketten. Ha a magyar úthálózatot azzal az indokolással akarnánk újjáépíteni, hogy ezáltal a ki­bocsátandó papírpénz arany­fedezetet kap, akkor azt látjuk, hogy ehhez kétszázmillió svájci frank, tehát az eddig kibocsátott ál­lamjegy­éknek két­szeres összegére volna szükség, ily­­módon arany fedezetet termelni nem lehet Kiadásokat csak magyar ©©berak zsebéből lehet fedezni. Arról van szó, hogyan fedezzük ezeket a kiadásokat.. Ha felmerül új beruházás terve, én azt mondom­, kérek erre általam­ is helyes­nek talált bevételeket fedezetül. Én nem engedem a kérdést elhomályosítani és úgy föltenni, hogy hasznos kiadások len­nének teljesíthetők, és van egy pénzügy­­miniszter, aki ezeket teljesíteni nem akarja. Utóvégre ilyen,perverz gondolko­zása én sem vagyok. Én úgy állítom fel a kérdést, hogy a kiadások fedezetére vagy új papírpénzt bocsátok ki és akkor megterhelem az összes e­efizetésű osztá­­lyokat, munkásokat, szellemi munkájuk után élőket, vagy pedig azoktól szerzek fedezetet, akik ezt a terhet leginkább el­­bírják. Pénzügyi p politikára­ távozás esetén is megmarad Kállay Tibor pénzügyminiszter. Fel­fogásomról mondhatják, hogy ez­ nem mo­dern, de én a régi­­Magyarországon nem tanultam meg a mások zsebéből költeni. Többször felemlítették, inkább az újságok­ban, hogy én eltávozhatom erről a hely­ről, hogy ez nem csak egyszerű változást jelentene, hanem talán valami változást a pénzügyi politikában is. Bizonyos magyarázatot adhat ebben, hogy a szót­lanul dolgozók közül emelkedtem ide és feltehető, hogy a szótlanul dolgozók közé fogok, visszatérni. De nem így áll a hely­zet Én itt egy politikai cél szolgálatába álltam és ez a cél remélem, meg is fog maradni. Az én célom a társadalmi osztályok közötti megértés és az igazságos teherviselés biztosítása. A háború és az utána következő események igen jelenté­keny eltolódást idéztek elő, a jövedelmi és vagyonmegoszlásban. Én voltam az első, aki azt hirdettem, hogy a változott viszonyokkal számolni kell. Ezt tartottam a legbékésebb és legmegfelelőbb fejlődés­nek. Erre az álláspontra helyezkedtem, mert láttam, hogy a múltnak értékes ele­mei be fognak kapcsolódni az új vezető középosztályba és mert tudom, hogy a kisgazdatársadalom azon elemei, melyek­ből ki fog egészítődni az új középosztály, megértik a múlt tradícióit. A vezető­ osztályoknak vezetni kell az áldozatkészségben Kállay Tibor pénzügyminiszter. Az a gazdasági hatalom, mely egyszersmind a politikai vezetés hatalmát is megadja, megszerezhető erőszakkal, véletlenül is. Ennek a hatalomnak birtokát azonban ál­landóan csak az fogja biztosítani, ha azok, akik a hatalmon vannak, élni is tudnak ezzel a hatalommal. A vezetésre érdemes­nek kell mutatniok magukat azoknak az osztályoknak, melyek vezetnek és ez csak akkor lesi meg, ha n­em a saját érdekü­ket, Hanem a nemzet érdekét tartják szent, előtt. (Helyeslés.) Azok a rétegek, me­lyeké ezidőszerint a gazdasági erő és politikai hatalom, elég érettek arra, hogy ezeket az igazságokat felfog­ják és ezért bátran mondhatom, hogy ennek a politikának megvan a több­sége itt e házban és a nemzetben is. En­nek alapján állítottam fel programomat, melynélfogva a bankóprés igénybevételét a legrövidebb időt­ belülre akarom szün­tetni, mert nem juttathatjuk mindig rosz­­szabb és rosszabb pénz adásával kedve­zőtlenebb helyzetbe a bifizetésüeket, mert a kalkuláció lehetőségét biztosítani akar­juk a kereskedőknek, mert az iparosok részére fent akarjuk tartani a középosz­tály vásárló erejét, mert meg akarjuk szüntetni azt a szociális rombolást, me­lyet tovább folytatni nem tehet, ha el akar­juk kerülni Ausztria, Oroszország és újab­ban Németország példáját is. A jövedelmi adó és pótadó reformja Kállay Tibor pénzügyminiszter. Azzal az adóztatással jövök tehát, amely a termelőosztályokat veszi igénybe, mert csak ily módon lehet a Magyarországon élő nyolcmillió ember exisztenciáját biz­tosítani. A négy adójavaslatom mellett a nyári szünet után be óhajtom terjeszteni a jövedelmi adóról szóló javaslatot, mert itt szükség van a létminimum fel­emelésére és a maximális határ nagyob­­bítására kétmillióról 25 millióra. A jövedelmi adó kulcsát 35 százalékig szándékozom fokozni. A községi háztar­tásoknak átengedem a kereseti adókat. Ezzel együtt visszahárítjuk a városokra azokat a terheket, amelyeket főleg a tisztviselők magasabb fizetésénél az állam visel. A pótadót maximálni fogjuk, ne­hogy ezen a címen álljon elő egyenlőt­len adóztatás. Ahol úgy fogjuk látni, hogy az engedélyezett pótadóból a községek nem élhetnek meg, ott fokozni fogják az állami hozzájárulást. Természetesen nem elegendő adótörvényeket csinálni, szüksé­ges azoknak megfelelő végrehajtásáról is gondoskodni. A pénzügy­m­ii­szt­er fellép a valuta spekulánsokkal szemben Kállay Tibor pénzügyminiszter. Baázt kérdik, milyen eredményt várok ezeknek ez áldozatoknak ellenében, azt felelem, ’járom azoknak a szociális igazságtalan.

Next