Magyarság, 1922. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

r Ara 10 korona 1922 szeptember 27. szerda Előfizetési árak: negyedévre 560 korona Egy hóra... 200 korona Egyes szám ara 10 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 300 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Budapest, III. évf. 219. (527.) szám Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon: József CS-90, József 68-91.­­ Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68-95. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A lengyel külpolitika új iránya Varsó, szept. 22 (A Magyarság tudósítójától) A lengyel kormányválság meg­oldásáról írt cikkemben jeleztem már, hogy a lengyel külpolitikában jelentős változás fog bekövetkezni, még­pedig a mi előnyünkre. A té­nyek igazolják ez állításomat. Skirmunt távozásával Pilsudski vette kezébe a külügyek vezetését s ezzel a nemzeti demokraták káros befolyása a külügyekre megszűnt. Az uj külügyminiszter, Narutowicz, Pilsudski szellemében vezeti a kül­­ü­gyeket s máris látni az uj politika irányát, mely a cseh-szerb blokktól való eltávolodást jelent, tehát szakí­tást Skirmant és a nemzeti demo­kraták szlávbarát politikájával. A nemrég lefolyt marienbadi és prágai tanácskozások folyamán, hol a cseheken és szerbeken kívül Piltz lengyel követ is jelen volt, nyilván­valóvá vált, hogy a lengyel politika nem mehet a kisántanttal, mert Len­gyelország legfontosabb kérdésében, a kelet-galiciaiban, lengyelellenes álláspontot foglaltak el, illetőleg a csehek, szokásuk szerint, kitérő fele­letet adtak. De különben is köztu­domású dolog, hogy a csehek nem akarják elismerni a rigai béke ha­tárait, tehát Kelet-Galicia határát sem, mert e területet orosz birtok­nak tekintik. A szerbek meg egye­nesen megmondták, hogy nem tesz­n­ek semmi oly nyilatkozatot, mely a jövő Oroszországnak Kelet-Galiciára való igényeit akadályozná, mert szin­t­én úgy, mint a csehek, ők is orosz földnek tekintik azt. A csehekkel való viszony meg­­­rosszabbodását jelenti az is, hogy a csehbarát prágai követet Varsóba hívták s azóta még mindig itt van. A lengyel-cseh viszonyt a javorinai kérdés is rontja. A lengyelek ugyanis két szepesi község­ visszaadása elle­nében szeretnék megkapni a Ha­lastó és Javorina község közt el­terülő részt is, de a csehek hallani sem akarnak erről. Augusztus 6-ikán kellett volna összeülnie egy közös cseh-lengyel bizottságnak, mely e kérdést újra megvitatta volna, de a csehek kijelentették, hogy nem küld­hetnek oda ki bizottságot, mire a lengyelek a tárgyalásokat megsza­kadtaknak jelentették ki. Az utóbbi hetek eseményei iga­zolták Pilsudskit, ki semmi közös érdeket nem lát a pánszláv és len­gyel politika közt. Pilsudski minden­­előtt lengyel s halálos ellensége a pánszláv orosz politikának, tehát az ezzel rokonszenvező csehekkel és szerbekkel sincs jó viszonyban. Ez orosz és szlávellenes meggyőződése hozta őt most közelebb az oláhok­hoz, kik szintén félnek az oroszok­tól s ferde szemmel nézik a csehek és szerbek szoros szövetségét és a közös korridorra való törekvését. A lengyel-oláh szövetség az oro­szok esetleges támadása ellen, egy­szersmind a kisántáni kettészaka­dását is jelenti. Pilsudski sinajai látogatása sakkhúzás Prága és Belgrád ellen, mert azáltal, hogy közeledett Oláhországhoz, eltávolí­­totta ez utóbbit a cseh-szerb blokktól. Az Oláhországhoz való közeledést általában örömmel fogadta a len­gyel közvélemény, mint a csehbarát politikától való eltávolodást, csak a nemzeti demokraták — Pilsudski halálos ellenségei — kritizálták néhány lapjukban a sinajai utat, holott azelőtt ők is kívánták az oláh közeledést. Nem kell azonban hinni, mintha a lengyel vezetőkörök kritikátlan oláhbarátok volnának s el volnának ragadtatva az oláhoktól. Ezt bizo­nyítja a legkiválóbb lengyel politikai lapnak, a Czas-oak A bukaresti út c. vezércikke (IX., 4.) a lengyel államfő utazását megelőzőleg. A lap óvatosságra int s azt írja, hogy Lengyelország kötelezettségei nem növekedhetnek Oláhországgal szem­ben annak veszedelme esetében, sőt feltétlenül szükséges, hogy megtár­­gyaltassanak a feltételek, melyek mellett számolhat Lengyelország az oláh segítségre a lengyel fronton. A lap szükségesnek tartja, hogy Oláhország rendezze Magyarország­gal való viszonyái, mert csak akkor gondolhat eredményes védelemre a keleten és segítheti, megfelelőleg a lengyeleket.­­Annál inkább lesz ez lehetséges, — írja a lap, — mennél jobban lesz biztosítva Oláhország háza Magyarország felől. Mindig azon a véleményen voltunk, hogy nem magyarellenes kirohanásokkal érhető el ez, hanem egy magyar­­oláh megegyezés segítségével, mely mindkét félre nézve elfogadható. Akkor az oláh hadosztályok, ahe­lyett, hogy Magyarországgal szem­ben álljanak, az orosz határon lesz­nek fölhasználhatók.« A lap nagyon szeretné, ha igaz­nak valósulna az a hír, hogy bizo­nyos közeledés van a magyarok és oláhok közt. »Érdekközösség forog fenn ugyanis — írja tovább — Oláhország és Magyarország közt Csehországgal és Szerbiával szem­ben Ausztriát illetőleg, melyen ke­resztül a két utóbbi állam a hír­hedt cseh-szerb korridort akarja ki­építeni.­ A lap szerint Lengyelország helyzete válságos, Csehországgal nem mehet, mert ezáltal elrontaná viszonyát szövetségesével, Oláhország­­gal, sőt Olaszországgal is, épp a keletgaliciai kérdés­­ pillanatában és elősegítené csak a kalandos cseh terveket Ausztriát illetőleg. Tehát az egyetlen okos megoldás, mely Lengyelországnak marad, mint az Oláhországgal való szorosabb viszonyt megerősíteni és megkísérelni a viszonyok konszolidálását ama közép­európai országok közt, melyeknek Oroszországgal szemben közös érde­­keik vannak. Ez kijózanítólag fog hatni a cseh és szerb politikára is. Sinaja tehát a lengyel politika eltávolodását jelzi a kisántanttól s ennek további következményeképp valószínűleg Oláhország elszakadását is tőle. A lengyel politika új irányának a másik útjelzője Genf. Ugyanabban­­ az időben, midőn a lengyel államfő Sinajában tartózkodott s az Oláh­országgal való szorosabb szövetség kötésével a kisántánt ellen tüntetett, Genfben Askenazy tanár, Lengyelor­szág képviselője a népszövetségben tün­tetőleg azt javasolta, hogy Magyaror­szágot egyhangú fölkiáltással vegyék fel a népszövetségbe. Ez válasz volt a kisántántnak lengyelellenes maga­tartásáért s viszont a Magyaror­szághoz való közeledés és rokonszenv jelzése. Ezzel Lengyelország a nép­­szövetség nagy aeropagja előtt is bizonyságot tett a magyarság iránti rokonszenvéről és fölvette ismét a régi tradíciók fonalát, melyet a kon­tár Skirmant oly brutálisan szakí­tott el. Lengyelország csak most kezd iga­zán lengyel politikát folytatni s kezdi magát emancipálni az idegen befolyás alól, ami Pilsudskinak az érdeme. Hazánknak és Lengyelországnak sok közös érdeke van s most alkalom nyiik az együttműködésre. Ilyen kö­zös érdek Kelet-Galicia kérdése is, mert Magyarországnak nem érdeke, hogy orosz kezekbe kerüljön az és a csehek kezet foghassanak az orosszal. K­retersxi­tasi lelkesedéssel fogadták a párisi határozatot Bkisszefi bávisány Konstantinápolybi­n - Terük lovasság a sem­leges felületen - » szövetségesek «járják Kemal basa «válaszát Az angol kormány körében — mint a Magyarság tudósítója jelenti — optimisz­­tikusan ítélik meg a helyzetet s azt hi­szik, hogy Kemal basa elfogadja a szövet­ségesek javaslatát. Ez a vélemény alakult ki a mai londoni miniszteri tanácskozá­son is. Angolából eddig még semmiféle hivatalos jelentés nem érkezett ugyan, de minden pillanatban megjöhet az angol kormány konstantinápolyi képviselőjének távirata a kedvező hírrel. Franciaország már megkapta a maga képviselőjének jelentését s ennek tartalmából arra kö­vetkeztetnek, hogy a háborús veszedelem megszűnt. A Matin konstantinápolyi tudósítója azt jelenti, hogy a párisi értekezlet határo­zatát a török­ fővárosban s egész Török­országban rendkívül nagy lelkesedéssel fo­gadták­. Nemzeti kormány alakul Konstantinápolyban Konstantinápolyi jelentés­ szerint a nagyvezér, a belügyminiszter és a külügy­miniszter legközelebb le fog mondani s valószínűen nemzeti kormány alakul Konstantinápolyban. Kemal basa még nem válaszolt a nagy­hatalmai­ jegyzékére, az angorai kormány egyik képviselője azonban kijelentette a Veufer-iroda konstantinápolyi tudósítójá­nak, hogy a Márvány-tenger szorosainak és Trácia bizonyos részeinek katonai kiürítése nem­ fér össze a török szu­­verenitás elvével, s hogy a törökök min­den körülmény között ragaszkodnak ahhoz, hogy a tengerszorosokról való döntésnél valamennyi feketetengeri álla­mot meghallgassák, tehát Oroszországot is. A török lovasság ismét előrenyomul. A török lovasság, amely tegnap fehér zászló védelme alatt a semleges terüle­ten levő Erenküjból visszavonult, tegnap reggel kétezer főnyire megszaporodva visszatért a helységbe. Egy angol vadosz­­lop elhagyta Csanakot, hogy Erenköjtől félúton megszállja az állásokat. A török lovasság géppuskával volt felszerelve. Az angol főmegbízott, valamint Fellé francia tábornok táviratban kérte meg Kemal basát, hogy rendelje el Erenköj kiürí­tését. A török parancsnok 48 órai hala­dékot kért, hogy érintkezésbe léphessen Kemal basával. Erenköy megszállása, mint a­­Reit­er-iroda Konstantinápolyból jelenti, még a szövetségesek jegyzékének meg­érkezése előtt történt- Elkeseredés Görögországban Londonba érkezett jelentések szerint Görögországban nőttön­ nő az izgalom, mert az angol kormány a keleti kérdés­ben elfoglalt álláspontját megváltoztatta Athénben Anglia magaviselete igen nagy elkeseredést okozott s el vannak szánva, hogy a párisi kompromisszum ellenére felveszik a harcot Kemal basával, ha Tráciába nyomul. Kisázsia elvesztésébe már beletörődtek a görögök, de Tráciá­nak és Drinápolynak visszaadását semmi áron se akarják elviselni s minden ren­delkezésre álló eszközzel meg akarják­ hiúsitani a tervet. Erre a célra állítólag 150.000 főnyi hadsereget akarnak össze­vonni Tráciában. Illoyd-George is részt vesz a török békeértekezleten Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója . Londoni értesülés szerint általános az a vélemény, hogy a békekonferencia október 15-én kezdődik meg. Azt hiszik, hogy szükségessé fog válni Lloyd­ George személyes jelenléte. A konferencia helye bármely város lehet, amely a törököknek megfelel. A megrökönyödött kisántánt A nagyhatalmak Tráciára és Driná­­polyra vonatkozó határozata nagy meg­lepetést okozott a kisántánt országaiban. Ezeknek az államoknak elég okuk van arra, hogy kellemetlen borzongást érez­­zenek, ha a török fegyver diadalának következményeire gondolnak. Egészen természetes tehát, hogy a cseh sajtóiroda Belgrád­ból keltezett táviratában azt han­­goztatja, hogy a kisántánt államaiban uralkodó felfogás szerint az európai török impérium helyreállítása nem fog hozzá­járulni az új helyzet megszilárdításához. Különösen károsnak tartják — mondja tovább a cseh hírszolgálati szerv — Dui­­ndpoly visszaadását, mert ez a közel­jövőben újabb bonyodalmat okozhat. Belgrádban fokozott érdeklődéssel várja­, hogy a kormány milyen viselkedést fog tanúsítani a mostani helyzetben. Nincsics szerb külügyminiszter azt fej­tegette az újságíróknak, hogy a keleti kérdésben való végleges döntés a nem­sokára egybeülő értekezlet feladata lesz, amelyen Szerbia is részt fog venni. Kevés kilátás van arra, — folytatta Nincsics, — hogy Traciából valamit is meg tudjunk menteni Görögország számára. Különösen valószínű, hogy Drinápoly a törököké lesz. Ami Bulgáriát illeti, a maga részéről

Next