Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
1023 mintus 2. szombat MAGYARSÁG Teljesen tisztázták a rákosszentmihályi tömeggyilkosság bűnügyét Molnár Tóth József három gyilkosságot beismert — A negyedik gyilkosságban bűntársként szerepelt — Megtalálták a három elásott holttestet — Őt újabb őrizetbevétel t A Magyarság tudósítójától — A rákosszentmihályi borzalmas gyilkosság ügyében — mint azt jelentetik , a nyomozó hatóságoknak kezdettől az volt a feltevése, hogy nem egyetlen, hanem sorozatos bűntényről van szó. Ez a gyanú az simult két nap nyomozó munkája során a maga kegyetlen valóságában pontról-pontra beigazolódott. A rémregények minden fantasztikumát messze fellsimuló bűnügy — mely párját ritkítja az elmúlt esztendők bőséges és gazdag bibkrónikájában is — részletei a következők: Amikor szerdán este a belügyminisztérium központi nyomozóosztályának vezetői kezükbe vették a nyomozás irányítását, Molnár Tóth József, a letartóztatott kereskedő még mindenttagadott. Később azonban beismert annyit, hogy tudomása volt Köves Gyula diák meggyilkolásáról, de abban tevékeny részt nem vett. Azt állította, hogy a fiatal diákot édesanyja, Köves Lőrincné gyilkolta meg egy hisztérikus rohamában. Ő csak utólag értesült a bűntényről és ennek alapján állandóan zsarolta Ebresinét és édesanyját. Ezek végül is — hallgatási díj fejében — olcsó faron eladták a házat neki és megszállott területre költözködtek. Hogy a határt átlépők névsorában nem szerepel a nevük, annak oka az, hogy Tóth többször megfenyegette őket feljelentéssel, sőt egy ízben áldetektiveket küldött hozzájuk, úgy, hogy Lachmannék valószínűleg a hatóságoktól való féltükben, csempészutakon, bujkálva hagyták el az országot. Az első vallomások Ez volt a helyzet, amikor a központi nyomozóosztály detektívjei a rákosszentmihályi halálvillába kísérték Molnár Tóth Józsefet, hogy ott a helyszínen kezdjék meg részletes kihallgatását. Itt maga Czövek Sándor két főkapitány kezdte meg Tóth kihallgatását és miután hosszan a lelkéra beszélt és eléje tárta az ellentmondásokat, amelyekbe előző vallomásai során keveredett, egy órai határidőt tűzött ki, hogy ezalatt szálljon magába és gondolkozzék bűnéről és ha van valami mondanivalója, jelentkezzék. Ezzel magára hagyta Molnár Tóthot a szörnyű titkot rejtegető villa ama szobájában, ahol a rendőrség véleménye szerint a bűntény megtörténhetett. Alig telt el tíz perc, Molnár Tóth már kérezkedett Czövek főkapitány elé. A bűnös ember időközben teljesen megtört. Arca halálsápadt volt, kezei reszkettek, szemei állandóan a szoba sarkába meredtek. Amikor Czövek főkapitány bátorítóan megveregette a vállát, hirtelen kitört belőle a lefojtott bűntudat: — Bűnös vagyok, rablógyilkos gazember! Én öltem meg a fiút... Vallani akarok, méltóságos fram, — tördelte zokogva. Azután hosszas történetbe kezdett, aminek veleje az volt, hogy a fiút ő tette el láb alól Kövesné biztatására, aki a szeretője volt neki. A többiek meggyilkolásáról azonban még nem akart tudni. Kétháromféle történetet is elmondott, mind mélyebb ellentmondásokba bonyolódva. Egyszerre azután zavartan elhallgatott. Ezt a pillanatot használta fel Czövek főkapitány, amikor hirtelen rátört a kérdéssel : — Sóvá tette Kövesné, meg az öregasszony holttestét? Most azután végleg megtört a gyilkos. Szó nélkül felkelt és tántorgó léptekkel, bilincsekkel a kezén, megindult a kert felé. Ott megállott a rózsagrupp előtt és rámutatott: — kit fetetik, — mondotta lehorgaszto fejjel. Megtalálták a holttesteket Nyomban ásókat hoztak és Tóth utasításai alapján a munkások ásni kezdtek. Bélre előkerült Kissiesné holtteste. Bádoglappal letakarva, fejjel a villa bejárata felé, testére hurkolt kötelekkel feküdt ott az asszony. Teste földszinti, erősen oszlásnak indult már. Most a fáskamrába vezette a munkásokat Tóth és ama helyiség mellett, ahol a fia holttestét megtalálták, mélyen elásva meglelték Lachmann András mésszel leöntött tetemét. A fáskamrában Lachmann András holtteste mellett a szomszédok vallomása szerint annak idején egy örökmécs függött és Lachmanné, — aki minden bizonnyal tudott a bűntényről, — gyakran imádkozott ott, férje rejtett sírja felett. Most már csak az öregasszony eltűnése volt tisztázatlan. A keresztkérdések hatása alatt Tóth csakhamar ezt a harmadik gyilkosságot is beismerte. Elmondotta, hogy amikor Kövesnét és fát eltette láb alól, senki sem volt a villa közelében. Az öregasszonynak később azt mondotta, hogy lánya és unokája hirtelen elutaztak megszállott területre. Pár nap múlva kicsalta Lachmannét a villába azzal az ürüggyel, hogy a villa vételárának megfizetéséről fognak tárgyalni. Ott aztán hátulról hurkot vetett rá és megfojtotta az Öregasszonyt. A holttestet egy nagyobb bádogdobozra gyömöszölte, majd egy faládába rejtette és felvite a padlásra. Három hónapon keresztül volt a borzalmas tartalmú faláda a padláson, mialatt Kanizsaiék a villában laktak. Akkor azután, még két kövekkel megrakott ládával együtt, egy az Ehmann-telepen fogadott fuvarossal szekéren Kispestre vitte a holttestet tartalmazó ládát Itt volt egy régi ismerőse, Szegi Antalné, — akivel 1918-ban a gyűjtőfogházban ismerkedett meg, — annak Rózsa utca 34/a alatti házába vitette a ládákat. Szegiekkel már előzőleg megbeszélte, hogy a szerszámkamrában egy sürgős bádogosmunkát akar elvégezni. Ott rakatta le tehát a ládákat és délután kiemelve a bádogládát a fabrikából, a kamarában elásta az öregasszony holttestét. Czövek főkapitány nyomban intézkedett, hogy bizottság szálljon ki a kispesti házba és kutassa fel a holttestet. Este 10 óra volt, amikor a bizottság a helyszínre ért és hosszú ásatási munka után, két és fél méternyi mélyen a föld alatt, a szerszámkamrában megtalálták a bádogládát. Egyelőre még nem emelték ki, mert a boncolás csak holnap délelőtt lesz. Út övizet bevetetek Tóth már ebben az első vallomásában elmondotta, hogy mialatt Lachmanné holttestét a kispesti ház szerszámkamrájába elásta, Szegi Antal leánya Szegi Mária kíváncsiskodva többször benézett a kamrába. ő mindannyiszor elkergette, de mégis tartván attól, hogy a leány valamit meglátott és járulója lehet, ötvenezer koronát adott Szegi Máriának, hallgatási díj fejében. Amikor a központi nyomozóosztály emberei bezörgettek Kispesten a Rózsa utca 34. szám alatti házba, ott nagy rémület támadt. Czövek főkapitány intézkedésére a ház lakóit külön-külön hallgatták ki és mivel eközben Szegi Mária, valamint három öccse, mindannyian felnőtt munkások, súlyos ellentmondásokba keveredtek, mind a négyüket őrizetbe vették és a központi nyomozóosztály Vámház-körút 2. szám alatti palotájába kisérték. A ma éjszakai kihallgatások alkalmával Szegi Mária elmondotta, hogy amikor Tóth a ládákat a házba hozta, ott csak ő és három öccse tartózkodott Özvegy édesanyja az előző napon utazott el a Balaton mellé, s csakugyan benézett a szerszámkamrába s látta, hogy magasan fel van hányva a föld. Tovább azonban nem érdeklődött Amikor Tóth elment, adott neki ötezer koronát. Később a leány, módosítva vallomását, beismerte, hogy ötvenezer koronát kapott azért, hogy ne kutassa, mi történt a szerszámkamrában. Gyilkosságra ő nem gondolt, legfeljebb arra, hogy valami lopott tárgyat rejt el Tóth. Egyébként nem firtatta nagyon, miért kapott pénzt, mert Tóth mindig gavallér természetű volt, öccsei semmit sem tudtak Tóth látogatásáról. A három Szegi-fiúra vonatkozólag Tóth is azt vallja, hogy nem találkozott velük kispesti látogatása alkalmával. Mindazonáltal a rendőrségnek az a véleménye, hogy mivel a holttestet tartalmazó bádogláda elásása hosszú időt vett igénybe, a fiúk pedig mindennap hazamentek, feltétlenül tudomást kellett szerezniük Tóth rejtélyes munkájáról. Ezért Szegi Márián kívül a három fia is — Sándor, József és Lajos 18, 21 és 26 éves ipari munkások — egyelőre a rendőrség őrizetében maradnak. Tóth mai kihallgatása A központi nyomozóosztály Vámházkörút 2. szám alatti épületében madélután kezdték meg Tóth József részletes jegyzőkönyvi kihallgatását. Tóth elmondotta, hogyan ismerkedett meg 1922 januárjában Kövesnével. Az asszony ugyanis bejárt az Országház-kávéházba, ahol a zugtőzsdén dollárokat adott el. A megismerkedésből csakhamar meleg barátság fejlődött és Tóth segédkezett az asszonynak a tőzsdejátékban. Együtt vettek és adtak el papírokat, de nem sok szerencsével. Tóth Rákosszentmihályra is kijárt Kövesnéhez és tanúja volt nem egy családi perpatvarnak, ami az asszony és az apja, illetve Lachmanné és a férje között folyt le, legtöbbnyíre anyagi kérdések miatt. Ekkor adta ő azt a tanácsot a két asszonynak, hogy tegyék el láb ali Lachmann Andrást. A nők erre bevallották neki, hogy megpróbálkoztak már ilyesmivel. Veronáit szereztek egy ismerősüktől, azonban a méreg nem hatott. Tóth erre azt tanácsolta, hogy revolverrel végezzenek vele és töltött fegyverét kölcsön is adta az asszonyoknak. Tóth fegyverével követte tehát el — az eddigi vallomások szerint — a két aszszony az első gyilkosságot: a múlt év májusában agyonlőtték és elföldelték Lachmann Andrást. A holttest eltüntetésében minden bizonnyal Tóth is részt vett, bár ezt eddig még tagadja. A következő három gyilkosságot már teljesen beismeri Tóth József. Elmondotta, hogy az öregember meggyilkolása után azon igyekezett, hogy a villát a maga számára szerezze meg. Egy pesti ügyvédnél kötötték meg a szmleges adásvételi szerződést. Az ügyvédnek azt mondották, hogy az öreg Lachmann odahaza betegen fekszik a lakásán és maga helyett megbízottját küldötte el. Ez amegbízott, Kanozsai Dezső kereskedő volt. A szerződést, azon a címen, hogy majd aláíratják a beteg emberrel, Tóth haza vitte és otthon hamisította rá Lachmann András aláírását. A csalásnál Kanizsaiék tanúként szerepeltek. Amikor a ház már Tóth nevére volt íratva, a vételár miatt állandó volt az összezördülés Kövesné és Tóth között. Az egyik ilyen civódásnál — ez év január 20-án — Kövesné revolvert fogott Tótha. Tóth kicsavarta kezéből a fegyvert és a dulakodás hevében agyonlőtte az asszonyt. A lármára és a lövés zajára berohant a fiú is és rávetette magát anyja gyilkosára. Tóth előbb a revolver agyával ütötte fejbe a fiút s az ájult diákkal azután egyetlen revolverlövéssel végzett. A két holttestet aznap és másnap éjszaka elásta. A kettős gyilkosság idején Tóth szerint a villában senki sem tartózkodott. Lachmanné akkor már Budapesten lakott egy szállodában, Kanizsaiék pedig vidékre utaztak néhány napra. A gyilkosság után való napon Tóth felkereste a Lachmannét a szállodában és azt mondotta neki, hogy, leánya és unokája Erdélybe utaztak néhány hétre. A harmadik gyilkosságot február 5-én követte el, mikor a vételár átadása céljából kihivatta a villába Lach- Viana Andrásnét és ott hurkot vetve a nyakába, megfojtotta. A holttestet az előre elkészített bádogládába tette és május 10-ig a padláson tartotta. Ekkor vitette át Kispestre. Tóth részletes kihallgatása még folyik. A rendőrségnek az a véleménye, hogy Tóth még most sem vallja a teljes igazságot — ez a negyedik változata beismerő vallomásainak — s ezért gyűjtik a bizonyítékokat állításai ellenőrzésére. A további nyomozás A nyomozók egy másik csoportja ma este újabb házkutatást tartott Tóth József Kőris utca 24. szám alatti lakásán. A házkutatás során a szekrényben elrejtve találtak egy revolvert és egy véres zsebkendőt. Ezekre vonatkozólag még nem hallgatták ki Tóth Józsefet, de korábbi vallomása során arra a revolverre vonatkozólag, amelyikkel a sorozatos gyilkosságot elkövette, azt vallotta, hogy azt a Dunába dobta. Nyomozás indult annak kiderítésére, honnan szerezte Tóth azt a két bádogdobozt, amelyikbe Lachmannét, illetve Köves Gyula holttestét rejtette. A nyomozás megállapította, hogy a két bádogládát Cziehrer Gusztávné budapesti bádogáru-gyárából rendelték, ahol Oprics Miklós üzletvezető tisztán emlékezett a ládák megrendelőjére. Az első bádogládát 1922 decemberében rendelték, 12-es számú horganylemezből, zsírszállítás céljaira. A megrendelő külön kikötötte, hogy a láda fedele pontosan simuljon a szélekhez, úgy hogy az légmentesen leplombálható legyen. Pár héttel később egy külön bádogfedelet rendelt az előbbi vásárló. A második ládát februárban rendelte meg és kikötötte, hogy az kisebb legyen, mint az előző , mert az túlságosan nehéz volt. Ma délután a nyomozók szembesítették Oprics Miklós üzletvezetőt Tóth Józseffel, akiben határozottan felismerte Oprics ezy bádogládák megrendelőjét. Ugyancsak felismerte az üzletvezető azt a bádogládát, amelyikben a fiú holttestét megtalálták. Szerinte a szélén levő cinkelés igen közesetleges munka, amelyen látszik, hogy nemű szakember végezte. Tóth kölcsönüzlete A központi nyomozóosztály Vámháza körúti helyiségeiben ma este előállították. Böhm Imre magántisztviselő rákoscsabai lakost, ő volt az, akinél Tóth, amikor bilincsekkel a kezén megszökött a csendőrőrszobából, a hajnali órákban jellentkezett és arra akarta rábinni, hogy reszelje le a bilincseket a kezéről." Böhm azonban kiutasította Tóthot lakásá-ból. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Böhm adósa volt Tóthnak és pedig 3.200.000 koronával. A pénzt május 15-ika és 17-ike között vette fel hathétre heti 6-os kamatra. Tóthtal a Lengváry pénz- ügynökség útján ismerkedett meg, amikoregy budafoki házvétel céljaira kölcsönt keresett. A három milliós kölcsönt Böhm édesanyjának rákoscsabai, Vécsei utca 16. szám alatti házára bekebelezték. Böhm Imre mai kihallgatása során kijelentette, hogy ő Tóthot korábban nem ismerte s csak a pénzügynökség irodájában találkozott vele először. Budafokra jár egy gyárba dolgozni s ezért Rákoscsabai villáját eladva, Budafokon akart házat venni. Erre kell lett neki a kölcsön. Arra vonatkozólag, hogy miért nem jelentette a nyomozó hatóságnak idejében a bilincses hajnali látogatást, azt vallotta, hogy ő még aznap reggel bejelentette ezt a keleti pályaudvaron levő rendőrőrszobán, Nagy zavarában ugyanis eszébe sem jutott, hogy ezt a feljelentést helyi rendőr?] 3