Magyarság, 1923. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
Z magyar barátaink elveszítsék minden reményüket az őket oly súlyosan érintő békeszerződésnek a jövőben való legalább részleges revízióját illetőleg. Ehhez hasonló módon ír a lwówi (lembergi) Gazeta Lwowska is, mely *A szinajai találkozó előtt« (VII. 8.) c. cikkében kifejti, hogy miért nem léphet be Lengyelország a kisántántba. Ha a kisántánt egyes államainak Lengyelországhoz való viszonyát tekintjük, — fejtegeti a cikk, — megállapíthatjuk, hogy Oláhország álláspontja mindenben fedi a mienket. Ezzel szemben fontos, hogy Csehország miképp viselkedik az egyes problémák irányában. A csehek főérdeke, hogy Magyarországgal szemben megtarthassák eddigi birtokállományukat. Ezen alapszik eddigi ■politikájuk a kisántántban és nem lehet feltételezni, hogy a jövőben ezen a politika változást szenvedjen. Márpedig ez a politika mindenekelőtt a nekünk oly rokonszenves tót nemzet igábahajtását célozza. Szó sem lehet róla, hogy a cseh állampolitikát támogassuk a tótokkal szemben. Az Oroszországhoz való viszonyban a cseh álláspont nemcsak a miénket nem fedi, de még az oláhot sem és így e kérdésben bajos gondolni a kisántáni együttműködésére. Németország iránt a cseh politika hallatlanul óvatos és mindenekelőtt számol azzal a ténnyel, hogy Csehország német területekkel van körülvéve több oldalról. Ilyen körülmények közt a csehekkel való politikai együttműködésben nem látjuk azokat az előnyöket, amelyek lehetővé tennék a cseh sajtó sértéseinek megbocsátását és az anyagira indokolt és szerény követeléseinkről való lemondást. (Javorina, sziléziai iskolaügy.) Szerbiát illetőleg a szoros együttműködés szintén kíván bizonyos fenntartásokat. Szerbia ugyanis bensőleg épp oly mértékben széteső, mint Csehország. A horvátok épp úgy kikivánkoznak az államból, mint a tótok. Németországhoz való viszonyban Szerbia kevésbé érdekelt. Az orosz kérdésben álláspontja — sajnos — fedi a csehekét. A szerb érdekszféra az Adria felé tekint és nagy ellentétet támaszt a szerb állam és az olaszok között, mely utóbbiakkal mindeddig nagyon szívélyes viszonyban éltünk és akik hathatósan támogatták nemzeti követeléseinket. Szerbiát azonkívül a balkáni kérdések érdeklik, amelyek még mindig sok robbanóanyagot tartalmaznak. A török kérdésben Szerbia a görögökkel tart, holott mi törökökkel kötöttünk szerződést. Ez, meg is felel hagyományainknak. Összegezve a dolgokat: a kisántánt politikája, amelyben a cseh és szerb érdek túlnyomó az oláh !*'rdek fölött, egészen más problémák közn il forog, mint a lengyel politika. Még Seyda a szélső nemzeti demokrata lengyel külügyminiszter is jul. 25-ikén tartott beszédében úgy jellemezte Lengyelország viszonyát a kisántánthoz, hogy az barátságos, de mivel a kisántánt politikai létalapja, mely a sch germaini, neuillyi és trianoni békeszerződéseken alapul, »nem foglalja magában a dolog természeténél fogva ama jogi éspolitikai alapokat, melyeken a lengyel állam nyugszik«, azért »nincs alapja annak, hogy Lengyelország a kisántanihoz csatlakozzék«. E nyilatkozat mutatja, hogy még a nemzeti demokraták is bizonyos kritikus szemmel tekintenek a kisántánira s különbséget tesznek Lengyelország és a kisántáni érdelei Watt . SSÄGYAFtfeAG 1923 augusztus 1, szerda Mulatságos, hogy a cseh lapok, melyek azelőtt oly nagy hangon kürtölték világgá, hogy Lengyelország belép a kisántántba, röviddel ezelőtt látva, hogy Lengyelország nem siet a kisántánt keblére, azt híresztelték, hogy Csehország és Szerbia nem akarják, hogy Lengyelország belépjen a kisántántba. Savanyú a szőlő! Megkezdték az indemnitási javaslat részletes tárgyalását Az ellenzék tiltakozott az adószakaszok becsempészése ellen A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlésen ma a zárszó jogán próbáltak a miniszteri beszédekre válaszolni azok a képviselők, akik határozati javaslatokat terjesztettek elő. Szcitovszky elnök azonban a régi gyakorlat ellenére szigorú korlátokat állított a képviselők elé, akik Gaal Gaszton szaktekintélyétől támogatva, hasztalanul vitatkoztak az elnökkel, nem beszélhettek szabadon. A zárszók után kitörő lelkesedéssel megszavazta az egységes párt kormányának az indemnitást általánosságban, azután elvetették a miniszterek kívánságára a beterjesztett 86 határozati javaslat legnagyobb részét, köztük Homonnay Tivadar közalkalmazott indítványainak többségét is. Homonnay a fontosabb javaslatokra névszerinti szavazást kért, az évet negyvenhat képviselő írta alá, akik közül pontosan tizenhét volt jelen a névsor felolvasásánál, úgy hogy a névszerinti szavazást nem lehetett megejteni, úgy látszik a képviselő urak már az ellenzéki oldalon is egészen kimerültek. Este megkezdődött az indemnitás részletes vitája és az előadó szelíd mosollyal záróra előtt pár perccel beterjesztette a jövedelmi adók felemelésére vonatkozó szakaszokat. Az ellenzékiek és titokban a kormánypártiak is legnagyobb megütődéssel látták, hogy a kormány fontos adójavaslatokat be akar ismét csúsztatni az indemnitásba és már a házszabályok alapján is tiltakoztak a szokatlan eljárás ellen. A nemzetgyűlés kétnapos szünet után ma folytatta az indemnitás vitáját. Napirend előtt Strausz István személyes kérdésben visszautasította a felhatalmazási javaslat előadójának ellene intézett támadását. Az indemnitás vita során a zárszó jogán Baross János szólalt fel elsőnek s kérte a Házat, hogy utasítsa a kormányt a földreformnovella sürgős beterjesztésére. Orffy Imre előadó személyes kérdésben válaszolt pár szóval Strausz István felszólalására. Éles házszabályvita a zárszójog körül Gaal Gaszton szólalt ezután föl a zárszó jogán s kijelentette, hogy ki akar térni felszólalásában a miniszterelnök és a pénzügyminiszter expozéjára. Az elnök figyelmeztette, hogy csak abban a keretben beszélhet, amelyre benyújtott határozati javaslata vonatkozik. Gaal Gaszton erra kijelentette, hogy a zárszótól eláll és a házszabályokhoz kért szót. Hosszabban fejtegette, hogy a házszabályok sehol sem írják elő, hogy a zárszó jogán felszólalók ne foglalkozhassanak a vita egész anyagával. Az elnök ezzel szemben precedensekre hivatkozva azt fejtegette, hogy csak a határozati javaslat tárgyához lehet zárszó jogán hozzászólni. Gaál Gaszton újabb felszólalásában kijelentette, hogy az elnök eljárása a szólásszabadság korlátozása. Szakács Andor Gaal Gaszton felfogását tette magáévá, mire az elnök újból hangsúlyozta, hogy ragaszkodik az eddigi gyakorlat érvényesítéséhez. Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy a pénzügyminiszter adóvalorizáló szakaszai miatt feltétlenül szükség van arra, hogy az ellenzék elhasson a kritika jogával. Farkas Tibor csatlakozott Szilágyi felszólalásához saját határozatát keérte. A elnök kijelentette, hogy a Ház e tekintetben nem határozhat, mire az ellenzék egyöntetűen azt követelte, hogy vesse fel a bizalmi kérdést.Farkas István és Ostor József csatlakoztak Farkas Tibor indítványához, majd Gaal Gaszton azt fejtegette, hogy az elnök is tévedhet és döntőbíró nem lehet más, mint a ház többsége. Az elnök kijjelentette, hogy nem jutott ellenkezésbe a házszabályok szellemével s ezért nincs szükség a Ház döntésére. Propper Sándor szerint a korona zuhanásával új problé- j mák merültek fel és éppen ezért az ellenzéket nem lehet elütni attól a jogitól, hogy a problémákkal foglalkozzék. Záffly Ilkre polemizált Propperrel s azt * * kijelentést tette, hogy a képviselőknek nem lehet feleselési joguk. E kijelentésre az ellenzéken percekig tartó viharos zaj keletkezett s aképviselők a padokat verve kiáltoztak Orffy felé: Nem feleselési, hanem alkotmányos jog! A zaj csillapultával Orffy ama véleményének adottkifejezést, hogy a házszabályok feletti őrködés egyedül az elnök joga. Friedrich István azzal az indokolással ragaszkodott a kritika jogához, hogy a pénzügyminiszter csak a vita végén mondott expozét, s ezért szükség van arra, hogy az ellenzéknek alkalma és módja legyen az expozéval való foglalkozásra. Gaal Gaszton kérte az elnököt, olvassa fel a házszabályok ama szakaszát, amelynek alapján kijelentéseit tette. Az elnök megjegyezte, hogy ő az eddigi gyakorlatra és a házszabályok szellemére hivatkozott. (Zaj a baloldalon.) Haler István magáévá tette Gaal Gaszton érveit s a házszabályok szellemével szemben a parlamentarizmus szellemére hivatkozott, amely megköveteli, hogy a képviselők hozzászólhassanak a vita végén elmondott miniszteri expozéhoz. Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a zárszó jogán való hozzászólások csak nyújtanák az indemnitás vitáját, amely már így is túl hosszú volt. A parlamentarizmus szellemére vonatkozólag kitanítást nem fogad el. Haller István személyes kérdésben kijelentette, hogy csak akkor volna helyén a miniszterelnök érvelése, ha a kormány beterjesztette volna a költségvetést, így a parlamentarizmus szelleme megköveteli a régi gyakorlathoz való ragaszkodást. Bethlen István gróf miniszterelnök újabb felszólalásában azt mondotta, hogy a Ház azért nem juthat a költségvetés és más fontos javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék a parlament minden idejét igénybeveszi az indemnitási viták elnyújtásával. (Zaj és ellentmondások az ellenzéken!) Rupert Rezső és Szakács Andor kérték az elnököt, hogy rektifikálja házszabálymagyarázását. Az elnök kijelentette, hogy részéről tévedés nem történt s igy nincs oka felfogásának megváltoztatására. általánosságban megszavaztál az indemnitást Ezután Szakács Andor szólóit a zárszó jogán. Sürgette a földreform végrehajtását s hosszabban válaszolt a külügyminiszternek az ő személyével kapcsolatos kijelentéseire. Részletesen felsorolta az 1918-as eseményeket s azt igyekezett bizonyítani, hogy a kommün utáni rendszer külső beavatkozáson épült fel. Dénes István szintén a zárszó jogán szólott s a földvagyonváltság kulcsának megváltoztatását kívánta. Farkas Tibor elállott a zárszótól azzal, hogy a vitát nem akarja nyújtani. Hosszabb szünet után a nemzetgyűlés az indemnitási törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, mire az elnök a vitát megszakította, az ülést délután négy óráig felfüggesztette. A délutáni ülés délután az általános vita során benyújtott határozati javaslatok fölött döntött a Ház. Giesswein Sándornak a párbaj eltiltásáról benyújtott határozati javaslatát Nagy Emil igazságügyminiszter rövid felszólalása után elvetették. Az igazságügyminiszter rámutatott a büntetőtörvénykönyv hiányaira s kijelentette, hogy büntetőjogi javaslatában gondoskodni kiván a becsület védelméről s bonyolult esetekben külön bíróságokat akar fölállítani. Baross Jánosnak a földreformnovella beterjesztésére vonatkozó határozati javaslatát Szabó István földmivelésügyi miniszter hozzájárulása után a Ház magáévá tette. Szabó Józsefnek az állami tanítók és tanítónők státusrendezéséről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyának rendezéséről, a béregyeztető hivatalok felállításáról, végül az állami gyárak munkásainak érdekében benyújtott határozati javaslatait a kultuszminiszter, kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter felszólalása után a Ház "elvetette. Gserty Józsefnek az általános, titkos-, választójogra vonatkozó határozati javaalatánál Bethlen István gróf miniszter» elnök kijelentette, hogy a nemzetgyűlés» nek ősszel sürgős dolgai lesznek s ezért« nem foglalkozhatik a választójogi tövény» javaslattal. A kormány a választójogi törv., vényjavaslatot kellő időben elő fogja terjeszteni. Kérte a határozati javaslat vetését, mire a Ház ilyen értelemben határozott. Homonnay Tivadarnak a közalkalmazottak érdekében benyújtott határozati javaslata került ezután sorra. Kállayi Tibor, Walkó Lajos és Vass József miniszterek felszólalása után a Ház a harminc határozati javaslat közül csupán az altisztek előléptetésére, a hadifogságot szenvedett közalkalmazottak nyugdíjigényének rendezésére és a hivatalos időpontok betartására vonatkozókat tette magáévá. A Kormány rendeleti úton szabályozza a Közalkalmazottak melékfoglalkozását Gaal Gasztonnak a közalkalmazottak mellékfoglalkozása tekintetében előterjeszt tett határozati javaslatánál Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány rendeleti úton fogja megszüntetni a visszás állapotokat, mivel a kérdás nem törvényhozási matéria. Kért®, Gaal Gasztont határozati javaslatának visszavonására, ami meg is történt. Szakács Andornak az általános titkos választójogról benyújtott határozati javaslatát a Ház a miniszterelnök felszólalására el*vetette. Rassay Kárálynak a tisztviselőknek titkos társaságokba való belépését illetően előterjesztett határozati javaslatánál Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy osztja azt a felfogást, hogy közalkalmazottak, ideértve a bírókat is, nem lehetnek tagjai titkos egyesületeknek. A kormány a kérdésben rendeleti úton fog intézkedni. Ezért kérte a határozati javaslat elvetését, mire a Ház ilyen értelemben döntött. Ezután elvetették Kiss Menyhért Bell Miklós és Saly Endre 1—1 határozati javaslatát. Alföldy Béla javaslatát, amely a diáknyomor ellen kér erélyes intézkedést, a Ház a kultuszminiszter felszólalása után elfogadta. Ugyancsak elfogadták Alföldy Béla javaslatát a körorvosi állások sürgős betöltésére. Elfogadták Mése Zoltán javaslatát a háborús vagyonok megadóztatásáról. Györki Imre határozati javaslatait elvetették. Propper Sándor határozati javaslatát, hogy a minisztert kötelezzék a zárszámadások sürgős beterjesztésére, a Ház leszavazta. Ugyancsak elutasították a numerus clausus megszüntetésére tett javaslatát. Elutasították Forster Elek összes javaslatait, úgyszintén Ottlik József, Steisinger Ferenc, Vanczák János, Csik József, Csizmadia Sándor, Peyer Károly, Steischl Richárd, Pakots József javaslatait elvetették, kivéve Pakotsnak azt a javaslatát, amely a fizetések sürgős, nyolc napon belül való kiutalását kívánta, Kállay Tibor pénzügyminiszter felszólalása után a nemzetgyűlés elfogadta. Következett Nagy Ernő határozati . .javaslata, amelyben a Károlyi-kormány vád alá helyezését követelte. Nagy Emil igazságügyminiszter azt mondotta, hogy egy kormány vád alá helyezése nem a kormány kötelessége, hanem a nemzetgyűlés joga, ha a képviselő úr nem tud feledni vagy engesztelődni, tegyen ily irányú lépéseket. Nagy Ernő javaslatát a balszél ellenében a nemzetgyűlés elvetette. Áttértek az indemnitási javaslat részletes tárgyalására Ezután a Ház áttért az indemnitási javaslat részletes tárgyalására. Az I., II, III., IV. szakaszt változatlanul fogadták el. Az V. szakasznál egy új ötödik szakasz behelyezését javasolta az előadó, amely a jövedelmi- és vagyonadóknak valorizállására vonatkozik. Felkiáltások : Puccs ! Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter kér a javaslatnak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Hegymegi-Kiss Pál erélyesen tiltakozik az ellen, hogy az általánosságban letárgyalt indemnitási javaslatba ily fontos intézkedéseket becsempészenek. Kérte, hogy utasítsa a Ház a pénzügyminisztert, hogy a jövedelmi és vagyonadók szorzószámának felemeléséről nyújtson be külön törvényjavaslatot. Gaal Gaszton: Szép kis javaslat Farkas Tibor szintén a házszabályokhoz szólva kérte, hogy az előadó által beterjesztett szakaszt ne vegyék be az indemnitási javaslatba. Ugyanilyen értelemben szólaltak még fel Dénes István és Farkas István. Ezután az elnök bemutatta Lendvai István ceglédi megbízólevelét, majd napirendijavaslatot tett, mely szerint a Ház tovább folytatja az indemnitási javaslat részletes tárgyalását. Az ülés 1/18 órakor ért véget.