Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

4 A Dérengző szintjét A berlini Vorwärts, a német szocialisták lapja szemelvényeket közöl Melyunov Vörös terror Oroszországban című könyvéből, amely annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mert eddig szocialista oldalról vagy jóindulatú elfogultsággal, vagy néma hallgatással haladtak el a szovjet terrorja felett, melyen még Gorkij is felháborodott. Melyunov adatai történelemhitelűek, mert szocialista szemtanútól erednek. A halálos ítéletet a februári forradalom után eltörölték a bolsevikiek, — írja Melyunov, — a fronton azonban ismét alkalmazni kezdték. Amíg a moszkvai forradalmi törvényszék 1919 tavaszán mondotta csak ki az első halálos ítéletet, addig a különböző csekák — a vörös terrorszervezetek — számtalan kivégzést hajtottak végre Oroszországban mindenféle »bűnügyekben«. Ellenforradalmárokat, cári tábornokokat, minisztereket, gyárosokat, földbirtokosokat, tiszteket, papokat és hivatalnokokat gyilkosokkal, spekulánsokkal és apró tolvajokkal együtt végeztek ki minden birói eljárás nélkül. A cseka vérszomjas tagjai, akik élet és halál urai voltak, a leggyülevészebb népség soraiból kerültek ki és legtöbbjük pszichopatológikusan terhelt típus. A kivégzés legprimitívebb formája az agyonlövés. Legtöbbször együttesen végzik ki az elítélteket, mégpedig nyílt helyeken, Moszkvában például az autógarázsban, ahol levezetőcsatorna van a kiömlő vér számára. Amíg a lövések eldördülnek, az autók motorjait üzembe helyezik, hogy berregésük elnyelje a lövések zaját. Sok kivégzést a szabadban hajtanak végre. Az áldozatoknak bekötik a szemét, a cseka különítménye lead egy sortüzet, vagy pedig egyenként lövi főbe őket. Aki még él, annak revolverrel adják meg a kegyelemlövést. A tömeges kivégzéseknél az elítélteknek maguknak kell megásni a saját sírjukat. A kínai kivégzési módot is alkalmazza a cseka: a lefejezést. Sokat temetnek el élve, máglyán elégetnek, vagy jégbe fagyasztanak, másokat maró folyadékkal öntenek le, kerékbe törnek, keresztre feszítenek és százával akasztanak vagy vízbefojtanak. A legborzalmasabb azonban a középkori eszközökkel végrehajtott vallatások. A moszkvai forradalmi törvényszék kedvenc vallató eszköze volt többek közt a forró szurokbamártás és a fejbőr megskalpolása. Azonkívül szegeket vernek a foglyok körmei alá, megférfiatlanítják őket, ujjaikat szétmorzsolják, szemgolyóikat kitolják, revolvert szorítanak a szájukba stb. A kivégzések végrehajtására legtöbbnyire a cseka katonai különítményét, sokszor azonban önkéntes ajánlkozókat használnak fel. A moszkvai forradalmárok kivégzésére például egy tizenkilencéves diák jelentkezett. Másutt volt banditák látják el a hóhéri szolgálatot és minden kivégzésért külön honoráriumot kapnak. Van bíró, aki nyomban maga hajtja végre az ítéletet, mint például a moszkvai bűnügyi rendőrség Trepalov nevű vezetője, aki a rendőrség udvarán revolverével sajátkezűleg lőtte főbe áldozatait. Trepalov később megörült. Dél- Oroszországban nők is akadtak a hóhéri szolgálatra. Kadrow orvos terrorvonatán, mely beszáguldozta egész Oroszországot, az orvos felesége sajátkezűleg végezte ki az ártatlan emberek százait. Kadrow is az őrültek házában fejezte be életét. Hírhedt hóhér volt egy moszkvai nő,aki cigarettával a szájában, korbáccsal a kezében, revolverrel a derekán jelent meg a kilégzés színhelyén. Több fiatal gyerek is vállalkozott hóhérszolgálatokra, a legtöbbjük azonban beleőrült véres mesterségébe. A hóhérok idegei felbomlottak a véres mészárlások közben, többen dühöngő őrültként támadtak rá saját parancsnokukra. Valóságos hóhérbetegség ütötte fel a fejét Oroszországban és az elmegyógyintézetek tele vannak a rengeteg vértől megiszonyodott őrültekkel. Minden hirdetés, amit a Magyarságban közül, biztos eredményt jelent MAGYARSAG Kísérleti letelepedés a konstantinápolyi görög negyedben, amely túlélőnknek bizonyult Konstantinápoly, julius hó (A Magyarság tudósítójától) Az első napokban elegáns, szép szállásunk volt, iderándult magyaroknak, a Galata Serailban, parkkal, szökőkúttal, tetszés szerinti kilátással nappal, vagy éjszakai holdfénynél az Aranyszarvra, Márványtengerre és a török Sztambul mináréira, mindez a török testvérek szívességéből, de mikor barátaim négynapos kirándulásra mentek, kénytelen voltam másutt lakást keresni, ha mindjárt szökőkút nélkül is. A szálláskeresés most Konstantinápolyban elég könnyű mesterség, az egész város tele van akasztva kiadó lakást hirdető cédulákkal. Ezekből a cédulákból meg lehet állapítani, hány görög fő- vagy albérlőt utasítottak már ki Sztambulból. Teljesen találomra bementem az egyik rendesebb külsejű házba, amelynek a kapuján szintén tonálgattak bútorozott szobát. Hogy milyen utcában volt, azt — az igazat megvallva — ma sem tudom. Az utcanevekkel nem terheltem túl az emlékezőtehetségemet, egyrészt, mert Kemalék bevonulása óta Porában is török felírásokkal cserélték ki a francia neveket és ezekkel úgy sem boldogultam, másrészt, mert ha az ember tud is valami utcanevet, ebből egyáltalában nem következik, hogy ezt az utcát meg is tudja találni. Tehát szerényen megelégedtem azzal, hogy ismertem a Grande Elle de Pera-t, és tudtam, hogy onnan egy nagy oszlopos háznál le kell fordulni egy görbén lefelé vezető göröngyös utcácskára, onnan balra kell menni a negyedik erkélyes házhoz, amelyik a kapu egyik oldalán a 17-es, a másikon a 35-ös számot viseli a különböző rendszerű utcaszabályozásoknak megfelelően és akkor ott vagyok annál a háznál, ahol szobát óhajtottam bérelni. A keskeny utca előnyei A ház görögé, a lakás is görögé, az egész utca görög. A szállásadónő csak annyira volt kifestve, amint az egy tisztes görög családanyánál szokásos és ünnepélyesen biztosított, hogy a szoba páratlanul tiszta, éppen tegnap is nagytakarítást csinált, kérdezzem meg a kisgyerekét, mennyit dolgozott, féreg nincs benne, legfeljebb, ha egy-kettő akad, a nagy meleg miatt. Mikor látta, hogy erre a dicséretre kissé húzódozom, filozofikusan állapította meg: Konstantinápolyban kétféle kiadó szoba van, olyan, ahol irtják a kis állatkákat és ahol nem irtják. De olyan, ahol nincs kis vendég is, nem található. Nagy lelkesedéssel felhívta a figyelmemet az erkélyre, a pompás kilátásra — az Aranyszarvból kis részlet még erre a szobára is jutott, végre is úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok. Legalább lakáskeresés helyett mindjárt munkához láthatok. Ez azonban már nem volt oly egyszerű, mint a szoba hősies kivétele. A szobának erkélyajtaja és ablakai a hőség és egyszerűség kedvéért ki voltak véve. Ez a berendezkedés megkönnyítette a levegő és a szúnyogok beözönlését és nagyban elősegítette a kilátás élvezését. Nemcsak az Aranyszarv messzi kék foltjára, hanem a szemközti utcasor látnivalóin is. A szemközti sor mindössze öt méterre volt a mi sorunktól, így mély betekintést nyerhettem a velem egyvonalban, vagy mélyebben fekvő lakásokon keresztül a görög családi életbe. Ez a keskeny utcák előnye, a fejem felett egy fiatalember nyugodtan átudvarolhatott szembe két ifjú görög lánynak, háziasszonyom az ablakba könyökölve tájékoztathatta az egész utcát, hogy a szobáját kivette egy úr Ausztriából, Budapestről, amire mindenki elkezdett a túloldalról engem tanulmányozni, élvezhettem díjtalanul a második emeleti hölgy gitárját és az első emeleti családi perpatvart, megállapíthattam, hogy ugyancsak az első emeleten a fekete kisasszonynak jó étvágya van és különösen a sárgadinnyét szereti. Rövidesen nagyszerűen kiismertem magamat. Túlságosan is. Nemcsak a szemközti második emeleti gitárt ismertem és az első emeleti asszonyság orgánumát, hanem a jobboldali ház két gitárját és egy fúvósát és a baloldali gitárokat és orgánumokat és a balra esőket is. Az egész utca tele volt fáradhatatlan gitárokkal és pihent hangszálakkal. Nagytorkú emberek jelentkeznek Sőt külterületről még állandó erősítés érkezett. Átlag minden négy percben feltűnt az utca bejárójánál egy izzadtképű férfiú, a hátán szörnyű kosárral, amely tele volt dinnyével, vagy hallal, vagy különféle hosszú fekete tökkszerű dologgal, vagy frissítőszerekkel. És ezek az emberek nem elégedtek meg azzal, hogy tüdejüket és összes nemesebb szerveiket túlterhelték a kosarukkal, hanem szünet nélkül kiáltozták: — Paa-tli-sáán! — ordított a hosszú, fekete holmit cipelő bácsi. Félelmes erővel szakadt ki a torkából a híradás, hogy milyen fontos dolgot árusít. Ez a paa-tli-sáán elég lett volna ahhoz, hogy megrázza az egész Andrássy-utat, vagy a Körút lakosságát. A mi szűk utcánk még előnyösen erősítette a hangörvénylést. S amikor a padlisános ember a középfajt üvöltözött, már fordult be a második a dinnyével és üvöltött és nyomában a harmadik friss fügével és friss torokkal. A házfalakat állandóan ostromolták ezek a hangakrobaták, akik egész nap bolyonganak Konstantinápoly utcáin, oly láb- és hangizmokkal, amelyek előtt csak tisztelettel lehet meghajolni. Vannak, akik szabályszerűen, futólépésben rohannak egész nap hegynek fel, hegynek le, mert azt hiszik, így jobban legyűrik a konkurrenciát, hátukon csak úgy táncolnak a súlyos kosarak. Ha valamelyik az egyik utcában jó üzletet csinál, annak a hite villámgyorsan elterjed és akkor azt az utcát valamennyi árus utba ejti aznapi körforgásában, az Ég legyen izgalmas a lakosságnak. Estére még nagyobb a zenebona Esetleg azt gondolhatná valaki, hogy ezeknek az árusoknak kiáltozása bizonyos idő múltán egyhangúvá válhatik. De ettől nem kell félni, minden árus más ritmusra talpal, amellett a sarokról mint kellemes kíséret szól a villanycsengő, amely egész nap pillanatnyi megszakítás nélkül jelzi, hogy itt iható víz és frissítők kaphatók és a cipőtisztítók is üzletfélre várakozva csattogtatják keféiket és épp eleget csattogtathatják, mert minden tizedik konstantinápolyi lakosra esik egy cipőtisztító, aki meg akarja szerezni napi csajáját, teáját és nyers uborkáját. És mindezeken felül az utcai muzsikát analizálva sikerült megállapítanom, hogy nagy a gyermekáldás a görögöknél és a sarki kocsma is erősen látogatott és ezek után csak abban reménykedtem, hogy estére talán mégis csend lesz, mert ez egy nappal túlságosan eleven. De estére az elevenség csak nőtt, uj gitárok bukkantak fel, uj udvarlások az utcán keresztül, uj gyermekáldás, aki eddig a meleg elől elbújt, most kiült a kapu elé, a dinnyés, halas és patlisános emberek elapadhatatlan sorban fordultak be a sarkon, éjfél előtt épp úgy, mint éjfél utált, iti vizescsengő is sielt és én beláttam, hogy okosabbat nem tehetek, mint hogy élvezem a kilátást. Az ágyat rövid vizsgálat alá vetettem és miután meggyőződtem arról, hogy az utolsó napokban csakugyan nagy volt a meleg, kivonultam az erkélyre, a szomszédok törhették a fejüket, miért bóbiskol az idegen budapesti ember egész éjszaka az erkélyen. Reggel, fájdalmas szívvel bár, búcsút mondtam háziasszonyomnak. Mondtam, az utca kissé zajos. — És talán talált valami férget is, — kérdezte ő aggódva. — Hát az is akadt egy-kettő, — felel- tem, — biztosan a nagy meleg miatt, így aztán barátságosan elváltunk. A háziasszony kérésére még azt is megígértem, hogyha körülközik valami honfitársam, aki szereti a szép kilátást és az eleven utcát, azt ideküldöm. Az emberek itt a keleten nagyon udvariasak. " Radnai Endre 1924 augusztus 1, péntek A DailHick-iomigiat elsentnp filnsp nan — A Magyarság tudósítójától — ’ A meglepő fordulatokban bővelkedő, hosszú szerb kormányválság véget ért, Davidovics Ljuba kabinetjét a demokraták, klerikálisok, muzulmánok és egy disszidens radikális tagjaiból állította össze. Pasicsék és általában a radikális párt abban bizakodott, hogy az új kormány nem marad sokáig életképes, a számadatok azonban egészen mást mutatnak. Mint parlamenti ellenzék egyelőre csak a radikálisok és Pribicsevicsék jönnek számításba, ami öszszesen 125 képviselőt jelent, bár Petrovics Nasztaz híveinek kiválásával ez a szám esetleg még csökkenni fog. A kormányblokkot alkotó ellenzék ezzel szemben a következő szavazatokkal rendelkezik: 33 demokrata, 21 klerikális, 16 muzulmán, azután a kormányt támomgatja a már igazolt 63 Rádiós-párti képviselő, 8 német-párti, 11 földmívespárti, 10 dzsemper-párti és 5—5 pártonkívüli és kisebb pártokhoz tartozó képviselő, úgy hogy az új kormánynak a parlamentben már annak első ülésén körülbelül ötvenfőnyi többsége lesz. Politikai körökben az új kormány összeállítását nem tekintik véglegesnek. Számítanak arra, hogy a kormánynak sikerül a Rádics-pártot is bevonni a kabinetbe és erre vezethető vissza, hogy néhány tárcát nem töltöttek be. Hír szerint a Horváth Rezső dr. vezetése alatt álló negyven Rádics-párti képvisselő írásbeli megegyezést adott Davidovicsnak, hogy a párt belépjen a kormányba. A politikai köröket élénken foglalkoztatja az a hír, hogy Radics István rövidesen visszatér, miután ön-kéntes emigrálásának most már nincs értelme. A politikai fordulat az egész közéletre is erős kihatással van. Marinkovics külügyminiszter máris több magasállású diplomata leváltásáról szóló ukázt írt alá. A szabadkai főispán és polgármester lemondanak és a város közigazgatását a demokraták és bunyevácok veszik át. Davidovics miniszterelnök maga lesz a szabadkai kerület demokrata listavezetője. A bácskai főispán, Szlepcsevics Milán szintén lemond és Protics- párti főispán kerül a helyére. A bennünket legközelebbről érdeklő hír azonban az, hogy az új kormány engedélyezni fogja a Magyar Párt működését. A Magyar Párt összes szervezetét tudvalevőleg feloszlatta a nacionalista blokkból alakult kormány és ez volt a délvidéki magyarság legsúlyosabb sérelme. Most az ellenzéki blokkból alakult új kormány revízió alá fogja venni az előző kabinetnek a magyar nemzeti kisebbséggel szemben követett politikáját. Raics Balázs, a sziabarikai bunyevác-sokáepárti képviselő már nyilatkozott is a kérdésről. — Ezentúl nem lehet semmi akadálya annak — mondotta Raics —, hogy a kisebbségek, köztük a magyarság politikai szervezete, a Magyar Párt a legrövidebb időn belül újra megkezdhessék a szervezkedésüket. A Davidovics-párt elnöke, Popovics Milivoj pedig így nyilatkozott: " Az új kormány első teendője lesz, hogy a Magyar Pártot visszahelyezze jogaiba.