Magyarság, 1925. június (6. évfolyam, 123-143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
2 reggel be kell vonulnia a Markó utcai fogházba. A Margitszigetről Beniczky délután három óra tájban érkezett haza. A Múzeum utca 5. számú ház kapujában két detektív várakozott. Mikor a volt belügyminiszter belépett a kapun, a detektívek udvariasan közrefogták és tudomására adták, hogy parancsuk van elővezetésére. Beniczky minden ellenkezés nélkül követte a detektíveket. Kocsira ültek és a főkapitányságra, hajtottak, ahol Horváth Antal főtanácsos kihirdette Beniczky előtt a letartóztatásról szóló végzést. Fél öt óráig volt Beniczky Ödön a rendőrségen, ekkor egy csukott autón két detektív az ügyészség Markóutcai épületébe kísérte át. Az ügyészségre csakhamar megérkezett Sztrache Gusztáv főügyész telefonutasítása, amely úgy szólott, hogy Beniczky Ödönt szabályszerűen át kell adni az ügyészség fogházának. A főügyész utasítása értelmében Beniczkyt a fogház második emeletének 11-es számú cellájában helyezték el A letartóztatásról félhivatalosan a következő párszavas jelentést adták ki:A főkapitányság a mai napon Beniczky Ödön volt belügyminisztert letartóztatta és a budapesti királyi ügyészség fogházába beszállította. Budapest, 1925 junius 1. Beniczkyt kéthetes büntetésének kitöltése után is fogvatart jéts. Tegnap este és ma délelőtt alig esett egyébről szó a politikai világban, mint Beniczky Ödön letartóztatásáról. Erről vitatkoztak ma délelőtt a törvényszék folyosóin is. A letartóztatás okáról a legkülönfélébb verziók keringtek mindaddig, amíg félhivatalosan a következő közlést adták ki: Beniczkynek múlt hét csütörtökén kellett volna megkezdenie a Sréter István volt honvédelmi miniszter elleni sajtóperéből kifolyó kéthetes fogházbüntetését, büntetésének megkezdésére azonban a budapesti királyi ügyészségtől június 2-ig halasztást kapott. A halasztás időtartama alatt Beniczky újabb bűncselekményt követett el s ezért az igazságügyminiszter a halasztást hatálytalanította, mire az ügyészség nyomban foganatosította a letartóztatást. A Beniczky-ügyben nyilatkozott Sztrache Gusztáv főügyész is, aki ma délelőtt hosszabban tanácskozott Szászy Béla igazságügyi államtitkárral, az igazságügyminiszter helyettesével. A főügyész nyilatkozata a következő: — Az Újság pünkösdi számának lefoglalása ellen előterjesztést adtak be. Ennek folytán a rendőrségtől átküldött összes iratok az előterjesztés elbírálása végett a büntető törvényszék vád tanácsához kerülnek. A királyi ügyészség egyébként Beniczky Ödön ellen indítványt terjeszt elő, melyben előzetes letartóztatását indítványozza kormányzósértés, hivatali titoktartás megsértése és titkos közlés vétsége címén. Amenynyiben a vizsgálóbíró a királyi ügyészség előzetes letartóztatást kérő indítványának helyt ad, úgy az előzetes letartóztatást csak azután foganatosítja, miután Beniczky Ödön jogerős kéthetes fogházbüntetését kitöltötte. A Beniczky-ügy vizsgálóbírája, értesülésünk szerint, Medves-Medico István lesz, ő dönt elsőfokon a letartóztatásra vonatkozó ügyészi indítvány tárgyában is. Megindult az eljárás kormányzósértés és tiltott közlés vétsége miatt az Aj Újság ellen is. A Beniczky-nyilatkozat a nemzetgyűlés előtt Beniczky Ödön nyilatkozatában mindazt elmondotta, amiről eddig a szociáldemokraták csak nagy körülírással, vagy csupán a külföldön mertek beszélni, így a szociáldemokratáknak és radikálisoknak most már dönteniük kellett, miképpen akarják a Somogyi— Bacsó-ügyet mai formájában politikailag kihasználni. A szociáldemokraták tudják, hogy ha a Beniczky-vallomás után a közvélemény érdeklődését nem tudják kizárólag erre a kérdésre összpontosítani, újból már nehezebben találhatnak alkalmat hasonló politikai akcióra. A szociáldemokraták és az októbristák tehát már szerdán meg akarják kezdeni a nemzetgyűlésben a Somogyi-gyilkosság feszegetését. A liberálisok és demokraták azonban nagyon óvják őket attól,hogy az egész kérdést kizárólag mint politikai szenzációt kezeljék, mert ettől a konszolidáció szempontjából semmi jót nem várnak. Beniczky vallomása ma egészen másképp hatott a liberálisokra, mint ahogy csak egy esztendővel ezelőtt is fogadtak volna hasonló politikai eseményt. A szociáldemokraták ma este értekezleten foglalkoztak a Beniczky-üggyel s úgy határoztak, hogy követendő magatartásukat a holnap elhangzó kormánynyilatkozattól teszik függővé. Értekezletet tartott a demokratikus szövetség is, amelyről azonban semminemű közlést nem adtak ki. A kormánypárt, amely éppen a múlt csütörtökön a kormányzói plakett átadásakor jelentette ki, hogy a kormányzat életével és vérével kész fedezni, e pillanatban minden támadás elszánt visszautasítására készül. A miniszterelnök távolléte miatt azonban nagy a zavar a követendő eljárás részleteiről és a kormány máris telefonon igyekezett Génfből utasítást kérni. A kormánypárt különben ma este bizalmas értekezletet tartott, amelyben visszautasította a kormányzót irt voldakat. A párt, mint értesülünk, a nemzetgyűlés holnapi ülésén tüntetésre készül a kormányzó mellett. A tüntetéshez, hír szerint, a fajvédők is csatlakozni fognak. Vass József népjóléti miniszter a kormányzónak való referálás után nyilatkozott a Benáczky-ügyről és bejelentette, hogy a nemzetgyűlésen szintén ünnepélyesen védelmébe veszi a kormányzó személyét. Az ellenzéknek azonban sem sürgős interpellációra, sem napirend előtti felszólalásra engedélyt nem adnak, úgy hogy az előreláthatólag mozgalmas ülésen csak közbeszólás alakjában nyilatkozhatok majd meg a balszél felfogása. Az elátkozott Királyt kisasszony írta: Mécs Alajos (Utánnyomás tilos) Oldalán azon a helyen, ahol hajdanában tikkadt Vak Béla királyunk keresgélő ujjai közé bújt az a történelmi eperszem, ott vertem leng holtra a kis Bézy Verát. Apró legényke voltam, a kis ábécével birkóztam, Veronka pedig, talán a nagy betűket is folyékonyan olvasta. Egy házban laktunk, régi sárga falak között. A kongó padozatú folyosón csak lábujjhegyen mertünk járni. (Karaffa martalócainak robogását utánozta a visszhang, mintha prédán összeveszve, most is gyilokkal kergetnék egymást.) A furcsa rácsozatú pinceajtó környékére még a legbátrabb pillanatainkban sem merészkedtünk. (Néhány lépésnyire a rács mögötti mélyben fejetlen kísértetek táncoltak évszázadok óta.) A nyitva hagyott ajtók árnyékában mindig recsegett, huhogott valami. A vénhedt bolthajtások alatt csak az öreg Borbála tudott megmaradni, aki örökké harisnyát kötött és igaz történeteket mesélt. Olyan volt, mint az a hímzett pipacs, amely szinehagyottan szunnyadozott feje fölött a bársony keretben. De mi gyerekek, féltünk a homálytól és vágytunk a nap után. A hátsó kapun szökdöstünk ki a malomkertbe, ahol jegenyék figyeltek a tó fenekén kúszó iszalagokra. Amint kiderült, Vera megjelent ajtónk előtt. Félénk, visító hangon kiabált be a szoba sötétjébe: — Pity-palaty, pity-palaty, vércse van a kert alatt... (Ez volt a titkos hívogató, amire esküt tettünk, hogy másnak el nem áruljuk.) Ilyenkor illedelmesen meghajoltam Borbála néni előtt (ellenkező esetben délben ebéd helyett nyaklevest kaptam) és kissé félénken, kissé szemtelenül azt kérdeztem : — Szabad labdázni menni! Borbála többnyire fel se nézett a horgolásról, csupán szemüvege csillogott megértően. — Az ablakra vigyázzatok! Ezt minden alkalommal felelősségem teljes tudatában megígértem. (A malomkertitő gyöngyház tükrét nem lehetett összetörni.) Lehetetlen volt szétzúzni, mert rögtön behegedt. Nem tehettünk kárt benne, mert sohasem dobálóztunk se kővel, se labdával. Amíg a többi gyrmek egymás szemét verte ki a pilinckával, vagy azon erőlködött, hogy a malom kereke alá kerüljön, addig mi egymásnak meséket mondtunk. Helyesebben, Vera nekem. Ő ismerte a boszorkányok két bűvkörének erejét, az örökélet titkát és a madarak beszédét. A fákat, füveket, virágokat nevükön szólította, tisztában volt a kisértetek gyöngéivel (ami cseppet sem lebecsüni való tudomány) és jó viszonyban volt a hajnali tündérekkel. Varázslatos történeteit megbűvölten és türelemmel hallgattam. Talán beavatottabb volt a rejtelmes dolgokba, mint ami Borbálánk. (Nálunk két öreg cseléd szolgált) Minden szava arárnyat ért, de én mégis a törpékre voltam kiváncsi. — Bizony Isten nagy szakálluk van? Kezét szivére tette. — Nagyon nagy! Hát akkor hogy tudnak a fű között szaladni? — A hónuk alá veszik. Balga vágyódás környékezett. — Te már láttál igazi törpét? — Láttam! — Hol? — Itt a malomkertben. _ — Az nem lehet. Én mindennap itt vagyok és én még sohasem láttam. — Te nem vagy megbabonázva, — hangzott a fitymáló felelet. Hát így áll a dolog! Irigykedve néztem Verára. Egész kislány és már megbabonázták. — Ki varázslat el téged? Vera ujjacskáit a szájához emelte, fekete szemeit pedig beborította szempilláival. — Az titok! Sírásra rándult az ajkam. Akármit kérdeztem tőle, akármihez akartam közelebb férkőzni, a világosság, a bizonyosság útját mindig ez a sötét, penészes szó állta el: Titok. Titok volt a füvek színe, a bogarak élete, a virágok kelybe, a felhők csipkéje — és titok volt Vera egész lénye. Menekülni akartam tőle, de a törpék fogva tartottak. Látni akartam őket. Tavasztól nyár közepéig tartott a küzdelem. Egy reggel mégis megszűnt. Méteres fűben ültünk s ő királynői mozdullattal intett felém. — Esküdj meg! — Esküszöm! — Hogy abból, amit mondott, semmit sem árulsz el. — Semmit sem árulok el. Mellém csúszott. Szivem a fülemben dobogott és a nap fekete karikákat vetett. — Hűséges apródon voltál, — mondta leereszkedő hangon — ezért megjutalmazlak. Én elátkozott királyleány vagyok... A gyermekláncfű virágzó tömege sárga korongként forgott előttem. Megcsókoltam a kezét. — Nagyszakállu törpét nem láthatsz, — folytatta csicseregve és fennakadás nélkül — mert földi halandó vagy. Ennek helyébe kapja egy sereg élő katonát. Egész picit. A legnagyobb kisebb lesz, mint a hüvelykujjam... Majd kiugrottam a bőrömből. — Ássál egy nagy gödröt, olyan mélyet, amelybe beleférsz. Ezt rakd teli fénylő kaviccsal, ahány kavicsot teszel bele, annyi katonád lesz. A kavicsot földdel befeded és minden nap megöntözöd ... — Igenis! — A három hét alatt pedig gondoskodj fekvőhelyről és kenyérről, mert a kiskatonák az első napos nagyon éhesek és álmosak lesznek. Zúgó fejjel mentem haza és még aznap elloptam az ásót a kamrából. Néhány nap múlva az öntözőkannának is nyoma veszett. Hajnalban katonáimat locsoltam, napközben a padláson lézengtem. Szállást rekviráltam és fantasztikus tervem W MAGYARSÁG 1925 június 3. szerda" - Vass József helyettes miniszterelnök nyilatkozata a Beniczky-ügyről A Beniczky-ügyről Vass József helyettes miniszterelnöknél ma már a kora délelőtti órákban tanácskozás kezdődött, amelyen Walkó Lajos ideiglenes külügyminiszter, Nádassy Imre országos főkapitány és Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkár vett részt A tanácskozásról, amely déli 12 óra tájban ért véget, hivatalos közlést nem adtak ki. Délután, a vidéki üdüléséből visszatért Rakovszky Iván belügyminiszterrel tanácskozott a helyettes miniszterelnök, aki a tanácskozás után fogadta a sajtó képviselőit s előttük a következőket fejtette ki: — A körülmények sajátságos találkozása, hogy amikor a miniszterelnök külföldre utazik, itthon ilyen vagy olyan formában mindig bomba robban. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédügyészségen tett vallomását tartalmazza. — Ez, a vallomás minden objektív szemlélőben erősen azt a benyomást kelti, hogy egyetlen nóvum kedvéért történt, ami a kormányzó személyének az egész ügybe való olyan bevonása, amelyre nem találok más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. Nem kívánom a cikk idevonatkozó részeit ismertetni, mert hiszen azt mindenki ismeri, de megállapítom, hogy a vallomás nem alkalmas arra, hogy fény derüljön az igazi tettesekre, amit Beniczky hónapok óta hirdetett, hacsak azt a hallatlan feltevést nem akarnám belemagyarázni a vallomásba, — amely nem volna talán egészen alaptalan — hogy az egész ügy ódiumát igen magasan álló személyre akarja visszavezetni Beniczky s olyan formában állítja be a kérdést, mintha igen magas helyen kellene keresni a gyilkosság értelmi szerzőjét. — Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van szó és objektív szemmel nézve mérlegre tesszük a vallomást, állításokon, gyanúsításokon és gyanításokon felül nem találunk benne semmit. Az állítások, gyanúsítások s gyanításokközül, amint az egykorú okmányok és feljegyzések betekintése révén, valamint tanúk kihallgatása után megállapítást nyert, egyetlenegy sem tartalmazza az igazságnak egy szemernyijét sem. Nem az volt tehát a fő cél, hogy esokszor emlegetett vallomással rátereljék a tettesekre a nyomozó hatóságok figyelmét, hanem példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszáról van szó a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen is. Nem szeretném feltételezni semmiféle politikai irányzatról sem, hogy elfelejti azt, hogy az állam struktúrájának záróköve a legfőbb tekintély, amelyet az államfő képvisel. Ha ezt feltételezném, azt kellene mondanom, hogy az illető irányzat felülről destruálni akarja az állam egész szerkezetét, sor-