Magyarság, 1925. augusztus (6. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
4 Már jelentkezik a nagy dinnyebőség a dumaparti piacon — A Magyarság tudósítójától — A gyümölcs vasúti tarifájának mérséklése a szakemberek szerint aránylag csak igen csekély mértékben fogja befolyásolni a hazai piac gyümlölcsárait, vagyis más szóval: az olcsóbb vasúti szállítási lehetőség a rendkívül nagy feleslegek elhelyezését nem fogja lehetővé tenni, mert hiszen nagyon sokszor megállapított tény az, hogy a gyümölcskivitelünk legtöbb akadálya a megfelelő kereskedelmi szerződések hiánya és ennek következtében a régi piacaink elvesztése. Ezeken a hajókon pedig az idén most már aligha tudnék segíteni, miután az idő meglehetősen előhaladott. Különösen a dinnyetermelőket fogja érzékenyen sújtani a nagy termés folytán bekövetkező katasztrofális helyzet. A dinnye tudvalévően minden esztendőben a legolcsóbb tömeggyümölcsök közé tartozik és még a tavalyi nem túlságosan nagy termés mellett is rengeteget ráfizettek a hazai dinnyetermelők, mert a kivitel nehézségei már akkor is jelentkeztek, másrészről pedig a hazai piac képtelen volt az idedobott nagy készleteket felvenni. A dinnyetermelők az idén annál inkább félnek a katasztrófától, mert köztudomás szerint a csonkaország dinnyetermelése az idén meg fogja haladni a tavalyinak a kétszeresét, sőt egyes szakértők becslése szerint helyenként mintegy háromszorosa is lesz a dinnyetermés a tavalyinak. Tavaly óta az exportlehetőség szempontjából nagymértékben romlott a helyzet, amit főleg az idézett elő, hogy Lengyelország lehetetlenül nagy vámot vetett ki a magyar gyümölcsre, köztük a dinnyére is. Legjobb dinnyepiacunkat, Lengyelországot tehát az idén aligha tudjuk megközelíteni. Legközelebbi gyümölcspiacunk pedig, Bécs, nem kedvelője a görögdinnyének. Ausztria tehát a dinnyekivitel szempontjából nem jöhet számításba. Maradnának tehát Németország és a körülöttünk lévő úgynevezett »utódállamok«, melyek azonban szintén dinnyetermelők is így bevitelre adig szorulnak. A budapesti piacon máris mutatkozni." a dinnyebőség előjelei, pedig még nincs is itt a tulajdonképpeni szezon. A dunaparti nagypiac hetek óta bőségesen el van látva korai érésű nemesített sárgadinnyével és ma már 6000 koronáért is adták kilóját, de volt iOOO koronás ár is. A termelők és gyümülcskereskedők szerint ez a mostani ár még a nyers termelési költségeket is alig fedezi, holott a mostani stádiumban nagyobb primőrárakat kellene kapni a nemesfalu sárgadinnye után. Néhány napnal ezelőtt a görögdinnye is megjelent a Dunasoron és az ára majdnem minden átmenet nélkül egyszerre 6000 koronáignett le. Később azután 1000 koronáért is lehetett kapni, de még így sem volt nagy kelendősége, mert a többi gyümölcsárakhoz képest a közönség a dinnyét még mindig megfizethetetlenül drágának találja és egyszerűen nem vásárolja. Ma is hoztak több szekér görögdinnyét a dunaparti nagy idénypiacra, de bizony a vásárló közönség alig vett róla tudomást. Ez természetesen érthető akkor, amikor tudjuk, hogy 2000—3000 koronás almával, körtével és szilvával van elárasztva a piac és a közönség nagyobb tömege inkább adja a pénzét ezekért az aránylag kiadósabb és élvezhetőbb gyümölcsökért, mint a nagy víztartalommal rendelkező dinnyéért. — A vége mégis csak az lesz — panaszolta nekünk ma reggel a dunaparti piacon egyik dinnyetermelő, hogy dinnyetermésünk javát nem hozzuk be a budapesti piacra, hanem letetetjük a disznókkal. Mert, elképzelhetetlennek tartom, hogy a mai nagy termelési és szállítási költségek mellett néhány száz koronáért oda vesztegessük a dinnye kilogramját. Akár vasúton, akár tengelyen hozom be a görögdinnyét, a szállítás költsége kilónkint benne van legalább 400—500 koronába. Hol van még azután az egyéb költség, a forgalmi adó és a kereskedő, szállító, viszonteladó haszna? A kivitelre szánt dinnye 30—35 százalékos vasúti tarifa leszálítása a gyakorlatban alig jelent valamit azon egyszerű oknál fogva, mert jóformán nincs hová szállítani a rengeteg dinnyefeleslegünket. Tavaly is sok panasz volt a dinnyekivitel körül, de szerencsének tarthatnánk, ha az idén legalább is ilyen mennyiségben tudnánk exportálni. Valami sok reménységünk nincsen, de legalább a tavalyi arányokat el kellene valahogyan érnünk, hogy a termelő nagy munkája és fáradtsága ne essen teljesen hiába. tam^tammmsmaeumtBaanesmaemBimms MAGYARSÁG A német császári csalási Amerikától várné a békeszerződés revízióját Newyork, július hó (A Magyarság tudósítójától) A Newyork Times-ban egy fiatal amerikai hölgy Miss Cushman közzéteszi a doorni számkivetésben élő német császári családdal folytatott kétesztendős levelezését. Az amerikai hölgy nem tagadja, hogy a »háborús császár«, a farmerkedő német trónörökös, aki ősi birtokán gazdálkodik és Hermina excsászárné nagyon rokonszenves emberek s különösen, a német trónörököst magasztalja, aki ráolvasta apjára a háború folyamán elkövetett hibáit. Miss Cushman a háború előtt, 1913-ban utazott Bostonból Németországba, hogy ott zenei tanulmányokat folytasson. Befolyásos barátai besegítették a német udvarhoz, megismerkedett a császárral, a trónörökössel és számos német előkelőséggel. Még a háború kitörése után is Berlinben maradt, egészen addig, míg Amerika be nem avatkozott a háborúba. Az Egyesült Államok akcióba lépéséről Vilmos császár 1923 december 15-én a következő megjegyzéseket írta amerikai ismerősének, a most közzétett levél szerint: Kedves Miss Cushman! Sok köszönet szíves leveléért és a Doornba elküldött újságszemelvényekért. Az elnöknek (Wilson) az a gondolata, melyről ön írt, hogy Amerika a német császári család detronizálása gondolatával ment bele a háborúba, holdkóros eszme. Ki adta volna a kongresszusnak, az elnöknek azt a hatalmat, hogy egy barátságos idegen állammal felbontsa az akkori jóviszonyt s ráerőszakoljon egy új államformát s megingassa egy ország ötszázéves uralkodóházát. Egy ilyen gondolat, bárhol is merült fel, kihívja az elmeszakértők hivatalos közbelépését. Wilson St.Louisban megmondta, hogy nem politikai, hanem kereskedelmi tényezők voltak okozói a háború keletkezésének. Az volt a jelszó, hogy meg kell szabadulni a kereskedelmi konkurrenstől. Nevetséges gondolat elképzelni, hogy a Hohenzollernek háborút kezdtek volna Amerikával, hogy felforgassák konstitucióját, elkergessék elnökét és kongresszusát, s monarchikus államformát erőszakoljanak az Egyesült Államokra. Mikor Washington Amerika függetlenségéért harcolt, ki segítette? Nagy Frigyes: Ki vitt bele fegyelmet, katonai akcióképességet a szabadságvivő csapatokba? Steuben, a nagy porosz tiszt. Ki ismerte el legelőbb az amerikai kormányzatot? Frigyes, a nagy Hohenzollern. Ki kezdte el az első kereskedelmi összeköttetést Amerikával? Nagy Frigyes. Ez a história!íme, ezt tették a Hohenzollernek Amerikáért És Wilson, s az ő követői? S hogyan hálálja meg Amerika, s hogyan fizeti tartozását vissza! A tizennégy pontot először úgy tüntették fel, mint az ellentétek méltányos áthidalását, aztán elejtették az aztán jött Versailles! Szégyen Amerikára — mondja a császár. — »Amerika becsülete bemocskolva«. Most már Amerika erkölcsi kötelessége feladni a varseillesi békekötést s visszatérni a tizennégy ponthoz, úgy amint azokat először akarták. A német trónörökös azt írta rövidesen azután, hogy apja levelét elküldte Cushmannak, hogy tökéletesen egyetért apjával, akinek nagyon nehéz a helyzete, mivel Hollandiában kell maradnia. »Mindaddig, amíg a versaillesi béke megáll, a császár kiadatása egyik pontja a békének«. Apám elvesztette a játszmáját. Én óvtam őt ezerszer, hogy izolálva lesz, ha Angliával, vagy Oroszországgal nem keres megegyezést, de ő nem hitte, hogy a világháború mint egy »végzet«, felmerülhet, melyben őt elseprik. Én tiszt voltam, engedelmeskednem kellett a parancsnak, holott láttam a bekövetkező összeomlást. Nekem húsz év alatt nagyon sokat kellett nyernem. Elképzelheti — folytatja a trónörökös , hogy milyen boldogság nekem ismét otthon lenni. Nagyon nyugodtan élünk az ősi kastélyban. Én keményen dolgozom és gazdálkodom. Egyetlen bajunk a rendkívüli nagy adóteher. 1924-ben írott levelében a német trónörökös bejelenti azt az óhaját Miss Cuchmannak, hogy az amerikai kormány beleegyezésével szeretne látogatást tenni Amerikában, persze, ez csak terv. Egy másik levélben írja (a múlt év derekán), hogy amerikai utazását az antantsajtó valószínűleg úgy fogná fel, mint monarchista propagandát. De elérkezik az ideje, egyelőre örömére szolgál hallani, hogy az amerikai nép rájött arra, hogy milyen »rossz oldalon« harcolt. A német trónörökös leveleiben a háború utáni francia politikát e szóval jellemzi: »őrület«, »Franciaország veszett kutya«. Az a baj, — írja a trónörökös — hogy Anglia el van foglalva a saját gyarmati és munkásügyeivel s nem ülhet Franciaország körmére. Amerika sokat tehetne értünk, ha nyomást gyakorolna Franciaországra, hogy fizesse meg tartozásait. Amerika pénzügyi körei, megtehetnék, hogy a frank a zéróval lenne egyenlő. Most nem az a kérdés, hogy» Németország köztársaság vagy monarchia lesz-e, de egész Németországnak össze kell tartania. Ha Amerika nem segíti meg Németországot s nem téríti észre a franciákat, Európa a pokol tornácára kerül. A társadalmi segítés sokat lendített Németországon, amerikai jótékonyság enyhített egy kissé a nyomorúságon, de a szenvedés oly nagy, hogy ez csak egy csöpp a tengerben. A német nép dolgozni akar, de nem lesz a franciák rabszolgája. Ha nem veszik revízió alá az »őrült« versaillesi békét, a viszonyok egyre rosszabbodni fognak és újabb ezreket taszítanak nyomorúságba. Miss Cushman a békekötés óta két izben járt Doornban és Wieringen. A német császári családról közölt leírásai mozaikszerűek. Vilmos császárról azt írja, hogy szívósan egészséges és kitűnően beleélte magát öt mostohagyermekeinek apai szerepébe. Sokat dolgozik, állandóan jegyzeteket készít, figyeli az otthoni és a külföldi politikát. Leveleit rendszerint kék ceruzával írja. A német trónörökös egy »kiábrándult« középkori férfi benyomását kelti. Hermina excsászárné legutóbbi 1925 május 13-ától kelt sürgönyében közölte amerikai barátnőjével, hogy reuma kínozza s néhány hétre el kell hagynia a császárt, de ezenkívül a doorni klíma mindkettőjüknek borzalmas. A császári család a legolcsóbb levélpapirost használja levelezéseire, a trónörökös vonalazott papiroson is, amilyet az iskolákban vesznek a tanulók. 1925 augusztus 1- szombat A Times a német császárt, feleségét s a trónörököst legújabb fényképfelvételekben mutatja be és képeket közöl a coorni kastélyról, továbbá a trónörökös oelsi birtokáról. • ■ Szirmay Ödön. Az angol Miig segít- e a bányáknál! A már-már veszedelmes sztrájkká fajuló angol bányakrízisben váratlan fordulat történt. Tegnap már egészen reménytelennek tekintették a bányászválságot, minthogy a bányatulajdonosok kimondották, hogy nem tudnak hozzájárulni a kizárások elhalasztásához, a munkásság pedig minden előkészületet megtett a legélesebb sztrájkra. A vasutas szakszervezetek hivatalosan bejelentették, hogy ma éjszaka tizenkét óra után egyetlen vagon szenet sem kapcsolnak a vonatokhoz, minden úton lévő szenes vagont kikapcsolnak és vakvágányra tolnak. Baldwin miniszterelnök a tegnapi nap folyamán külön megbeszélést folytatott a bányatulajdonosok, a bányászok, valamint a vasutasok képviselőivel. A tanácskozások után a kormány tagjait rendkívüli minisztertanácsra hívta egybe, hogy a helyzetet megvitassák. Minthogy az összes megelőző tárgyalások és megbeszélések eredménytelenül végződtek, Baldwin miniszterelnök tegnap késő este a minisztertanács után még egyszer összehívta a bányatulajdonosok és a bányamunkások képviselőit és az egybegyűltek előtt azt a váratlan kijelentést tette, hogy az angol kormány hajlandó a szempárnak jövő lovászig államsegélyt folyósítani. Egyidejűleg új vizsgálóbizottságot küldenek ki, amely a kormány közreműködésével behatóan megvizsgálja a bányatormáléa javításának minden eshetőségét. Baldwin egyidejűleg felkérte a bányatulajdonosokat, hogy a bérszerződések felmondását két hétre vonják vissza. A tárgyalásokat ezen az alapon folytatták tovább ma délelőtt. A bányászok képviselői máris hozzájárultak ahhoz, hogy a miniszterelnök részéről javasolt vizsgálatban résztvegyenek. A bányatulajdonosok két hétre felfüggesztették a megállapodások felmondását Londonból jelentik hivatalosan. A bányatulajdonosok Baldwin miniszterelnök tegnapi közvetítő javaslata értelmében tizennégy napra felfüggesztették az eddigi megállapodás felmondását, hogy a közbeeső időben a kormány ideiglenes pénzügyi segélyének hovafordítása ügyében megtarthassák a szükséges megbeszéléseket. Előfizetőinket és olvasóinkat kérjük, minden nekünk szánt küldeményt a következőképen címezzenek : M1 Magyarság szerkesztőségének /vagy kiadóhivatalának/ Budapest 741 Postafiók 1 9