Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
1926 juntas 1, kedd __________________ W lCTIRSlB_______________________ _______________/___________3 Tizenkétórás illésekben tárgyalják Pilsudski nem fogadja el a lent az appropriációs javaslatot gyei köztársaság elnöki tiszjét Összeomlottak a Haller István ellen emelt vádak A múlt esztendő elején liberális-radikális körök éles hajszát indítottak Haller István nemzetgyűlési képviselő ellen, aki akkor éppen propagandakörúton volt Amerikában. Azzal vádolták, hogy anyagi ellenszolgáltatások fejében előnyös szerződéshez segítette a kultuszminisztériumban a Mátravidéki Faipari Részvénytársaságot, amelynek igazgatósági tagja volt. Haller csak nagy későre értesült Amerikában az ellene indított hajszáról, amikor már Pakots József a nemzetgyűlésben összeférhetetlenségi bejelentést is tett ellene. A hajsza nagy szerepet játszott abban, hogy Haller sietve visszatérjen Amerikából s szembenézzen ellenségeivel. A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi állandó bizottsága teljes részletességgel megvizsgálta az ügyet s nemrég befejezte az előkészítő eljárást. A plénum elé terjesztett bizottsági jelentés alapján a nemzetgyűlés mai ülésén sorsolták ki Haller ügyében a tizenkéttagú ítélő zsűrit. A zsűri eskütétel után nyomban összeült s Podmaniczky Endre báró korelnök vezetése mellett olyképpen alakult meg, hogy Kenéz Bélát választotta elnökévé és Meskó Zoltánt jegyzőjévé. A megalakulás után Oberhammer Antal előadó ismertette az előkészülő eljárást, majd az ítélethozatal következett. A zsűri tagjainak három kérdés felett kellett dönteniök. Az első kérdés az volt, vájjon részesült-e Haller István az üggyel kapcsolatosan anyagi haszonban? A zsűri tizenegy szavazattal egy ellenében kimondotta, hogy anyagi haszonban Haller nem részesült. A második kérdés arról szólott, hogy történt-e egyáltalán közbenjárás? Tíz szavazattal kettő ellenében megállapították, hogy nem volt közbenjárás. A harmadik kérdés az volt, várjon Haller Istvánra nézve involvált-e összeférhetetlenséget az a körülmény, hogy a Mátravidéki Faipari részvénytársaság összeköttetésbe került a kultuszminisztériummal? Hét szavazattal öt ellenében kimondotta a zsűri, hogy az összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az ítélőzsűri határozata után kétségbevonhatatlanul meg lehet és meg kell állapítani, hogy a baloldal nem nagyon válogatós a harci eszközökben, amikor intranzigens keresztény politikusok ellen kezd támadásba, s alaptalan suttogásokra is könnyen felépíti a legsúlyosabb vádakat, amellyek azután tárgyilagos megvilágításban következetesen összeomlanak. Az ítélőzsűri döntésével egyébként az ügy még nem nyert elintézést, mert Haller bűnvádi feljelentést tett rágalmazói ellen. Varsó, május 31 (A Magyarság kiküldött tudósítójának távirata ) Ma délelőtt 10 órára ült össze a szejm palotájában az elnökválasztó lengyel nemzetgyűlés. A városban mindenütt erős rendőri és katonai készenlét van. Az utcák a szejm felé lezárva és az ember csak sokszoros igazoltatás után juthat tovább. Bent már korán gyülekeztek a képviselők és a közönség. A karzatok zsúfolva diplomatákkal és hölgyekkel. Az újságírók közt nyolcvan külfödi tudósító foglal helyet. Rataj, szejm-marsall 10 óra öt perckor nyitotta meg a gyűlést. A szociáldemokraták nevében Marek képviselő Pilsudski tábornagyot ajánlotta megválasztásra, míg a jobboldali pártok részéről Brinszki Adolf grófnak, Posen vajdájának jelöltségét jelentette be Glembinszki. A pártok tagjai, néhány képviselő kivételével, közük Vitos, volt miniszterelnök, aki távolmaradt , teljes számban megjelentek. A jobboldalon a parasztok nemzeti viseletben és a papok, balról, elől a szocialisták, mögöttük a zsidók és a nemzetiségek foglaltak helyet. A baloldal, természetesen, Pilsudski-párti, a jobboldal Brinszki mellett van, a centrum semleges álláspontra helyezkedett, a Piant-párt szabadkezet engedett tagjainak, a nemzeti munkáspárt viszont elhatározta, hogy fehér lappal szavaznak. Rataj, evikkeres, szürkeruhájú fiatalember, csenget, amikor megnyitja az ülést, majd megnevezi a jegyzőket, ezután az egész nemzetgyűlés imádkozik. Mindenki feláll. A két jelölt nevének bejelentésekor a karzat egyes részein lárma támad. Rataj marsall a csengővel az asztalt verve, erélyesen figyelmezteti a hallgatóságot, elrendeli a zavargók kivezetését és megkezdődik a szavazás. A jegyző olvassa a névsort. Egymásután állnak fel a képviselők, járulnak az urnákhoz. Teljes csendben negyvenöt percig tart a szavazás. Utána Rataj marsall tizenöt percre szünetet rendel el, majd mikor újra megjelenik, jobbról néhány kiáltás hallatszik: — Erőszak, erőszak! Az elnök újra csendre inti ezúttal a képviselőket és kihirdeti az eredményt. Fehér lappal szavazott 61 képviselő, Pilsudski 297 szavazatot kapott, Bninszki 193-at, Rataj marsall bejelenti, hogy a lengyel köztársaság elnökévé Pilsudskit abszolút szótöbbséggel megválasztották. Balról tapszok fel, jobbról zavaró közbekiáltások, majd mikor csend lesz, felolvassák a jegyzőkönyvet, ekkor a középről egy erős hang amnesztiát követel a politikai foglyoknak. Pilsudski tábornagyra szavaztak a baloldali pártokon kívül a nemzetiségi kisebbségi képviselők és a Vitos-párt egy nagy része is, míg a jobboldali pártok, s köztük a keresztény demokraták — ez Korfanty pártja — nagyobbrészt üres szavazólapokat adtak le. Az ukrajnaiak a himnuszt éneklik, a többi képviselő pedig csendben elvonul a teremből, miután az ülést bezárták és a választás teljes rendben, minden zavar nélkül véget ért. A választás eredményét Bataj és Trompcinski szenátus elnök közölték Pilsudskival, aki egész Lengyelország óriási megdöbbenésére kijelentette, hogy a köztársasági elnök tisztét nem fogadja el és maga helyett ajánlja Moscicki professzor, gyárigazgató, vagy Zdziechowski Marian vilnai egyetemi rektor megválasztását. Ez utóbbi, mint ismeretes a Magyarság olvasói előtt, lelkes magyarbarát és országunk kitűnő ismerője. Lengyelországban teljes a tájékozatlanság, Pilsudski magatartását senki sem érti. Pilsudskinak Ratajhoz intézett levele a következőképpen hangzik: Marsall úr! Köszönöm a nemzetgyűlésnek a megválasztást, mely másodszor törvényesíti tetteimet, történelmi szerepemet, mely eddig meglehetősen széles körben találkozott ellenzéssel, vagy legalább is nélkülözte sok alkalommal a rokonszenvet. Köszönöm a megválasztást, — ámbár nem egyhangú, mint 1919 februárjában — de, sajnos, nem fogadhatom el. Nem találok önmagamban feledést, bizalmat a munkához, amelyet egyszer már végeztem és bizalmat azokhoz, akiket állásra hívnak. Sokkal erősebben emlékszem a meggyilkolt Narutovicz elnök tragikus alakjára, akiről a fenyegető sorsot nem tudtam elhárítani és erősebben gyermekeim elleni brutális támadására. Nem mulaszthatom el, hogy ne hangsúlyozzam még egyszer: nem élhetek munka nélkül, márpedig az érvényben lévő alkotmány a szó szoros értelmében eltávolítja az elnököt a komoly munkától. Túlságosan sokat kellene szenvednem és sokba kellene belenyugodnom, ehhez pedig más karakterre lenne szükségem. Bocsánatot kérek a csalódásért, amelyet okoztam azoknak, akik mellettem szavaztak és akik a nemzetgyűlés termén kívül is ugyanezt kívánták. Lelkiismeretem, amelyhez az utolsó napokban ezerszer is fordultam, nem engedi meg, hogy a választást elfogadjam. Amikor még egyszer köszönetet mondok megválasztásomért, kérem, válaszszák meg a köztársaság új elnökét a legrövidebb időn belül, adja Isten, szerencsésen. Pilsudski s. k. Pilsudski megválasztása óriási örömet keltett a városban. Ezernyi tiszt vonult fel a Ponietowski-szoborhoz. A munkásság beszüntette a munkát és tüntető menetekbe tömörült. A házakat fellobogózták és a tüzérség üdvlövéseket adott le. Amikor azonban hire terjedt, hogy Pilsudski elutasította a köztársasági elnökséget, teljes zavar keletkezett. Politikai körökben teljes a tanácstalanság. A helyzet az, hogy Bninski jelölése után Pilsudski a jobboldallal való megegyezést lehetetlennek tartotta és a belső küzdelmek kiélesedésétől félt. A tábornagy nem akar hatalom nélküli államfő lenni és egyesek lehetségesnek tartják, hogy az alkotmány reformja után újra megválasztva, elfogadja majd a köztársasági elnökséget.. A pártok állandóan tanácskoznak. A munkásság és polgárság városszerte Pilsudski mellett tüntet. Thury Lajos — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés többsége ma határozattá emelte az egységes párt részéről előterjesztettet az indítványt, hogy az appropriációs javaslat tárgyalása alatt tizenkétórás üléseket tartson a Ház. Ilyenformán holnaptól kezdve délelőtt tíz órától este tíz óráig egyfolytában ülésezik a nemzetgyűlés. A kormány és pártja arra számít, hogy a tizenkétórás ülések néhány napon belül teljesen kifárasztják az ellenzéket s igy a népszövetségi tanács üléseinek megkezdése előtt törvényerőre emelkedhetik az appropriációs javaslat. A javaslat letárgyalása után Bethlen István gróf miniszterelnök és Bod János pénzügyminiszter hazaérkezéséig a nemzetgyűlés szünetet fog kapni. Az ülés megnyitása után Szcitovszky Béla elnök jelentette, hogy Apponyi Albert gróf levelet intézett hozzá, amelyben köszönetet nyilvánította a nemzetgyűlésnek a nyolcvanadik születésnapjáról való ünnepi megemlékezésért. Ezután folytatták az appropriációs törvényjavaslat vitáját. Az első szónok Tamássy József volt, aki a tisztviselőkérdéssel foglalkozott. A közalkalmazottak rendkívül súlyos áldozatokat hoztak s ezért méltánytalan úgy beállítani a dolgot, mintha érdekükben sújtanák súlyos adókkal a népet. A köztisztviselők létszámáról hamis adatok kerültek a nyilvánoság elé. Az üzemi tisztviselők leszámításával ugyanis a közttisztviselők létszáma békében 99.000 volt, ma pedig 45.000, ami a békebeli létszámnak 46 százaléka. Ez sincs ugyan arányban a területi megcsonkítással, de tekintetbe kell venni, hogy a birói és közigazgatási teendők a békekötés óta rendkívül megszaporodtak. A nyugdíj kérdést nem tartja megoldhatatlan problémának, de külföldi kölcsönnel sem lehet rendezni. Nagy igazságtalanság, hogy a nyugdíjasok között különbséget tesznek a nyugdíjazás időpontja alapján. Arra kérte a kormányt, hogy ezt a sérelmet reparálja. A törvényjavaslatot megszavazta. Strauss István félreértett szavai helyreigazítása címén szólalt fel, majd összeférhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen, mert az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár igazgatósági tagjai sorába választotta. Tudomása szerint a takarékpénztár nincs semmiféle nexusban az állammal, azért mégis szükségét látja annak, hogy az összeférhetetlenségi bizottság foglalkozzék az üggyel. A bejelentést áttették az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz. Az appropriációs vita második szónoka Peyer Károly volt. Nem ismerte el a kormánynak azt a jogát, hogy kétévi költségvetés megajánlását egy javaslatban kérje. Nagy részletességgel foglalkozott az adópolitikával, majd jónak látta nekitámadni a menekült tisztviselőknek, akikkel szemben azt a vádat kockáztatta meg, hogy lerontották a magyar tisztviselő kar nívóját. Végül a munkanélküliség kérdésével foglalkozott. Adatokat olvasott fel, amelyek szerint körülbelül 116.000 munkanélküli van az országban. A szanálással nagy mértékben csökkent a tömegek vásárlóképessége és ez az oka a munkanélküliség rohamos növekedésének. A törvényjavaslatot nem szavazta meg. Az elnök ezután szavazásra bocsátotta Dabasi-Halász Móricnak és társainak azt az indítványát, hogy a felhatalmazási javaslatot holnaptól kezdve tizenkétórás ülésekben tárgyalják. A nemzetgyűlés többsége határozattá emelte az indítványt, mire az elnök bejelentette, hogy a Ház holnaptól kezdve délelőtt tíz órától este tíz óráig egyfolytában ülésezik. Rövid szünet után kisorsolták Haller István ügyében az összeférhetetlenségi ítélő bizottság tizenkét rendes és három póttagját. A bizottság tagjai nyomban letették az esküt, majd az elsőszámú bizottsági terembe vonultak, hogy megkezdjék házszabályszerű működésüket. Az appropriációs javaslat vitáját holnap folytatják. Az ülés három órakor ért véget. A miniszterelnök megérkezett Genfbe Genfből jelentik: Bethlen István gróf miniszterelnök ma délben 1 órakor Bod János pénzügyminiszter, Szabóky Alajos államtitkár, Jakari Oszkár miniszteri tanácsos, Lukács György pénzügyminisztériumi titkár és Vágó Kálmán külügyminisztériumi titkár kíséretében Genfbe érkezett. meghajoltak, amerre ők mentek, a réten, a dombon fel, ahol egyszer Annet láttam táncolni, réges-régen. Az emberek tágrameredt szeméből kibuggyant a könny. A fák hullatták leveleiket, a virágok a szirmokat, megfeketedtek a füvek. Csak néhány talpalatnyi föld volt üde, zöld, a lábnyomok, a dombra felfelé, az égbe vezettek. Sokáig, sokáig álltunk ott és mikor lassan hazatértünk, mindegyikünk meggyújtotta a mécsest, a halottakért égőt és sírtunk egész éjjel. Nem tudom, miért mesélem én el ezt nektek? Talán nem is értitek meg, hogy mit meséltem. Ha visszagondolok a történtekre, úgy, ahogy mindezt láttam, boldog vagyok. Én láttam őt, láttam a másikat is. Hallottam őket és ott voltam, amikor elmentek ... Ha városunkban valaki meghal, halála órájában hallja őket... A leányt és a hegedűst. Ők kísérik át a dombon túlra, ahol talán nem peregtek le a virágszirmok, nem pusztul el a virágos mező... Mindnyájan odajutunk. Te is, én is. Én előbb ... Talán azért meséltem el ezt a mesét, mert hallom a halkan búgó, zúgó szelet, hallom nagyon messziről, sejtelmesen, lágyan a gyönyörű duót... Lassan elfordulok mindentől. Hiszen szép itt, hiszen jó itt, de ... Mindnyájan meghalunk. Én is, te is. A hangok közelednek és lassan kint nem érzem azt, hogy testem van. Olyan jó érzés. Észrevétlenül hátat fordítottam mindennek. Megyek eléjük. Most még egy pillanatra megnézlek benneteket jól. De sokan vagytok, akik nem tudjátok a tekintetemet kiállani! Én szeretlek titeket... A szeretet veletek! _ Már itt vannak! És én megyek, s velük énekelek és a fekete füvön, ahová a lábam lép, dús pompába szöknek a virágok. kávéházakban, vendéglőkben, éttermekben a Magyarságot kérjél Pilsudski kijelntette, hogy a parlament jogait meg kell nyirbálni Pilsudski marsall nyilatkozott azokról a változtatásokról, amelyeket az alkotmányban végre óhajt hajtani. Rámutatott arra, hogy a lengyelországi események annak az általános válságnak következményei, amelyek a parlamentarizmus életében világszerte megnyilvánulnak. Ennek a válságnak orvossága abban áll, hogy az ügyeket olyan felelős kormány vezesse, amely a pártoktól függetlenül is határozhasson. Ma a helyzet az, hogy a minisztereknek elsősorban a parlamenti csetszövényekhez kell érteniök. Ezek a cselszövények annyi idejüket rabolják el, hogy naponként alig egy félórát tudnak szentelni annak a munkának, amelyért felelősek. Pilsudski nem helyesli, hogy a képviselők nem tartoznak semmiféle felelősséggel, továbbá, hogy az államéletben a pártok és klikkek protekciója érvényesül. Ellensége annak, hogy a parlament bárminő befolyást is gyakoroljon a kormány megalakítására. Ennek az utóbbi álláspontjának megindokolásában Pilsudski rámutatott arra, hogy ha az elnök csalódik a miniszterek megválasztásában, ennek a hibának a kijavítása sokkal könnyebb, mintha a kormány kötelezettségeket vállal a pártokkal és klikkekkel szemben. — Remélem, — fejezte be Pilsudski nyilatkozatát — hogy a szenátus és a diéta nem ragaszkodik majd a parlamentarizmus rossz hagyományainak fenntartásához, mert ez csak arra vezetne, hogy újabb és még élesebb válság támadna, márpedig úgy a törvényhozó testületeknek, mint az országnak az az érdeke, hogy ezt elkerüljük. 9 Fritt A?0: nyári takarók legszebb, le■jóbb és legolcsóbban VILCSEK VILMOS vászon- é fehérnemű raktárában Budapest, IV., Kecskeméti utca 9. szám