Magyarság, 1927. május (8. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
2 tündökölt a hódítás vörös fényében, és elsöttő az elnyomás árnyéka; a tietek ragyog a szabadság sugarában. A régi beolvasztotta a világot a maga centralizált dicsőségébe; a tietek megvédi a nemzetet, hogy önálló maradhasson. A régi rettenetes volt korlátlan hatalma által; a tietek dicsőséges azáltal, hogy a hatalmat korlátolja. A réginek láttára rettegtek a nemzetek; ha az emberiség a tieteket szemléli, remélni kezd. A régiben a rettenetes vae victis volt a szabály; a tietekben az elnyomottak védelme, az elnyomók megbélyegzése és a legyőzött, igazságos ügy vigasztalása. Ott oly férfiak ültek, kik kérkedtek, hogy akaratuk előtt meghajlik a világ; itt olyanok ülnek, kiknek dicsősége, hogy elismerik a természet törvényét s azt teszik mindig, amit fejedelmük , a nép kíván ... Ezt majdnem száz évvel ezelőtt mondták, azonfelül angolból magyarra van fordítva, s mégis egyszerre, mintha keselyük ragadnák meg az embert és emelnék mérhetetlen magasságokba. És Kossuthnál akárhány ilyen tíz sort talál az ember. Mussolini beszédeiben csak egyet is alig. Tegyük hozzá mindjárt, hogy mindez semmit sem von le Mussolini igazi nagyságából, államférfiul és politikai teljesítményeinek értékéből. Ha az ember azokat a fültanúkat olvassa, akiknek érzékében és ítéletében föltétlenül megbízhatik, újságírókat, politikusokat, vagy diplomatákat, akik Szovjetoroszországban jártak és Lenint itt vagy ott alkalmuk volt hallani, mind megegyeznek abban, hogy unalmasabb dolgot a szovjetdiktátor s a tömegbálvány Lenin szónoklatainál, alig lehet elképzelni. És ezek a szónoklatok mégis gyújtottak, a legszélsőségesebb indulatokat, a leglángolóbb fanatizmust tudták fölkelteni ott, abban a környezetben, ahol elmondották őket. Miben van hát az erejük ezeknek a tömeghipnotizőröknek, akik így írásba öntve, vagy a tömeghipnózis forró, delejes légköréből kiszakítva ilyen szárazaknak és jelentékteleneknek és érdekteleneknek hatnak? Nyilván csak egy lehet a magyarázat: ők a tettek emberei. A tett és szó egyenértékű náluk. Ezenfelül nagy, romantikus, fantáziát csigázó élet áll mögöttük s tetteik és sikereik vonják misztikus fénybe alakjukat s ezek adnak ellenállhatatlan hitelt és szuggesztiv erőt szavaiknak. Nincs szükségük a szónoklatnak, mint belletrisztikai műfajnak külsőségeire. Úgy látszik különben, hogy a szónoki művészetnek hatástörvényei is a világ elektrifikálásával, technizálódásával kapcsolatban egészen mások lettek, mint amilyenek voltak a postakocsi, vagy a gőzmozdony korában. A belletrisztikai, lírai, művészi elem helyett a szónoklat hatóerőiben is a moziszerű elem uralkodik el, jut túlsúlyhoz és jelentőséghez. Az analízis és elvont fejtegetés helyett az akció. Ez a technikás elem, Kayserling azt mondaná: soffőri elem jelentkezik a komplikált dolgok leegyszerűsítésében s ez a leegyszerűsítés teszi a naivság benyomását, persze, csak azokra, akik a dolgokat komplikáltaknak ismerik, tehát az intellektuell elmére és értelmiségre. A Mussolini beszédeiben élőszóval, a I-----------------------in maguk környezetében elmondva, mindezek a tényezők hatnak: tettei, heroikus élete, egyénisége, ennek az egyéniségnek a szóban, a beszédmodorban való varázsa, harcai, sikerei, a közhangulat, a lelkek diszponáltsága s a hit és bizalom, melyet magukkal szemben a tömegben pályafutásukkal fölgerjeszteni tudnak. Ezek adnak együttvéve és külön-külön Mussolini beszédeiben minden szónak olyan sajátságos dinamikai erőt. És ezek adják meg a titkok kulcsát, amit az írott és könyvbegyűjtött beszédekben hiába keresünk. és a szellemvilág minden rajongó héroszának, hivőknek és szkeptikusoknak művei borultak egymásra. Amint lassanként a nap feljebb hágott a horizonton, bent a szobában is feljebb kúsztak a sugarai és már megvillantak a hátsó falak szögletébe akasztott pipatórium politúrján s nemsokára ott csillogtak a sublótra állított zenélőórán. Őrlőé Gáspár nem látta már ezt. A még nyugtalankodó, de utolsót vergődő gondolatait figyelte ... Hanyatt feküdt, kimerülten, halálra csigázva. Karját összefonta a mellén s félig nyitott szájjal, pihegve várta az álmot. Szíve zakatolása lassan enyhülni kezdett, meleg zsibbadás bújt a csontjai közé, s öntudata már csak derengve pislant föl, úgy mint a gyertya elhaló fénye szokott a szoba falán. Elszunnyadt. Az utcáról tompa dübörgés, fájdalmas, monoton beszéd, majd nagy, nagy mestereségből, siró, jajongó ének foszlányai szivárogtak be az ablakréseken. őrlőé Gáspár neszelni kezdett. A hanghullám légydongásként bizsergett a dobhártyája körül, zsibbadni kezdő idegeiből kiverte az álmot s amint pillái lassan szétnyíltak, eszmélkedő gondolatával már az utcáról beszűrődő hangokat figyelte. _ Mintha temetnének _ susogta és a gondolatra az idegei hirtelen fölrezzentek s agyába tüzes ujjal vájt bele a föllobbanó kérdés ... Mi is hát a halál!? Melyik az örökkévaló? ... Az élet? ... A halál? Gondolkozott. Szétfeszített pillái alól szemgolyója a menyezet felé gömbölyödött, fényszilánkjai a végtelenség útjait kutatták és már újra a tépelődés kínzókamrájába került. — Melyik az örökkévaló? Az élet? A halál? __ szaggatta gondolataival a probléma köntösét és ettől kezdve pillanatra sem birt megnyugodni... Mert nincs megnyugvás! Nincs! Nem terelheti el a gondolatot a szörnyű problémáról az élet lármája, a kenyérszerzés gondja, a szerelem elbűvölő májusi zenéje, a porhüvely gyarlósága, orgonák búgása és hárfák zengése, de a prédikátorok megnyugtató igéi sem. Nem nyomhatják el a fenséges gondolatot, mely a végtelenség felé szárnyal és az emberi értelemtől elzárt, titkokat hasogatja... Nincs megnyugvás! _ rebbent föl és az ágy előtt, a padlón heverő dolmány után kapaszkodott. De erőtlenül elhanyatlott a karja és úgy érezte, hogy az agyonhajszolt koponyájában megrakott társzekerek és ágyuk dübörögnek. _ Nem bírja ez a nyomorult porhüvely __ lihegte és közben már a homlokáról a verejtéket törölgette... — Nem bírja ez a rozoga porsátor, nem, pedig még fel kell építenem a nagy opuszt, a másodikat... fel kell tépni a nagy titkot, a szörnyű problémát... de a test, ez a nyomorult... Ó, csak addig bírná!... Tekintete most a zenélőórára esett. Nézte a porcellánangyalok aranyos szárnyán és a mutatók cirádáin sziporkázó fényszilánkokat, majd egy hirtelen fölszökött emlékre az arca keserű mosolyra torzult. Eszébe jutott a tabáni ezermester, a kuruzsló és álomfejtő Kömény Lázár ... Esztendeje éppen, hogy elhivatta egyszer magához és megbízta, hogy javítsa meg az óra zenélő szerkezetét. El is vitte mindjárt. De már másnap korán reggel vissza is hozta a vén habókos ... — Nem javíthatom én ezt meg, nagy jó uram __jelentette ki, de úgy mondta ezt, olyan sokat jelentő, de titokzatos hangon, mint aki szörnyű dolognak jött a nyitjára. __ Hát aztán már miért nem javíthatod? __ kérdezte akkor felmosolygó csodálkozással. __Hát csak azért, mert nagy jó uram életének fonala eme instrumentumhoz van kötve ... Nagy álmom volt nékem az elmúlt éjtszakán. Hulló csillaggal álmodék, vörösszínű, lángoló üstökössel, amely énekelve szaladt le az égről... Eme álomnak pedig okos értelme van ám. Mégpedig az, hogy amikor újra megszólal eme zenélő instrumentum, akkor a kigyelmed csillaga is leszalad az égről... Hát azért nem javítom én meg, csak hadd maradjon néma ez a szerszám, __ mondta és sebtiben vissza is állította a sublótra ... Most is ott áll, ugyanúgy, némán. Örlőc Gáspár gondolkozni kezdett. Azon elmélkedett, amit esztendő előtt az ezermester mondott. Néha elmosolyodott rajta, de a hasogató, tüzes fájdalom, mely a csigolyái között bujkált, eltorzította a mosolyát. Szíve döngő taktussal verte fölfelé a fejébe a vért, feszítette a halántékát és elködösítette agyában a gondolatokat. Arcán bizonytalan, ijedt vonalak cikáztak. __ Hátha... ki tudja.... az a vén kótyagos ösmeri az álmok titkát... hátha igazat beszélt? ... Ki tudja? ... Én is azt írtam be művembe, hogy az emberek és a csillagok sorát titokzatos szálak fűzik össze ... és ki tudja? ... Megszólalhat ez az instrumentum ... feszenghet benne a gyászmelódia ... talán most mindjárt... és akkor végem ... vége mindennek, a nagy terveknek... csak már addig, addig ne szólaljon meg, amíg bevégzem az uj ópuszt, addig ne ... ez a gonosz ... ez a... Feltápászkodott az ágyban és összegörnyedve, pihegve nézett előre. Véresen lobogó szeme dühösen rámeredt a zenélőórára. __ Ez a cudar megszólalhat, meg is dohogta és már belekapaszkodott az ágy oldaldeszkájába, féllábát lenyujtotta s az elcsigázott test irtózatos fájdalmával kivergődött az ágyból. Pidergő szavak vacogtak a fogai között, amint lábujhegyen, ide-oda billegve előre óvakodott. Az óra előtt állott meg. __Nem fog megszólalni, nem fog megszólalni, _ ismételgette indulatosan s reszkető kezével felnyitotta az óraláda oldalajtaját, azt, amely mögött a szerkezet áll. A fogaskerekek között mélyenzengő hangot adva felkattant a rugó, amikor körmével a csavarokat babrálgatta. De nem engedett a rézszerkezet. Örlőc Gáspárt elkapta a düh. Belemarkolt az óraládába és egyetlen rántással kitépte belőle a zenélő instrumentumot. __Most szólalj meg, ha tudsz, — mondta kaján vigyorgással és a kitépett rézhengert begyömöszölte a sublót legalsó fiókjába, betemette az ócska bundaprémek, a kimustrált rongydarabok és molyrágott posztómaradékok közé. Az ablak felé fordult. __Most már megkezdem az uj művet — susogta és előrevánszorgott. Megállóit az Íróasztal előtt. Mintha sugárzó trónra ülne, úgy ereszkedett le a székre. Megilletődve, büszkén és diadalmasan. Lúdtollát mindjárt be is mártotta és friss erőre kapva, az új árkusra felírta a tételt... Opusz Az örökkévalóságról, Melyben Az WHEEHBNC A váci választás ellen benyújtott panasz ügyében elrendelték a teljes bizonyítást A közigazgatási bíróság Landl-tanácsa többrendbeli izgalmas tárgyalás után ma hirdette ki végzését a Szabóky Alajos váci mandátuma ellen beadott petíció ügyében. A bíróság a választási panaszokat huszonnégy pontban csoportosítva, elrendelte a teljes bizonyítást s megkereste a királyi Ítélőtábla elnökét, hogy saját hatáskörében rendeljen ki egy táblabírót a tanúkihallgatások eszközlésére és a bizonyítási eljárás lefolytatására. A bizonyítási eljárás elsősorban a jelölési ajánlások megszerzése során, másodsorban a választás előtt történt és harmadsorban a választás alatt elkövetett visszaélésekre fog kiterjedni. Elrendelte a bíróság a bizonyítást arra vonatkozólag, megfelel-e az Andrássypárti peticionálók ama állítása, hogy Vácott Szabóky Alajos kortesei azzal íratták alá az ajánlóiveket, hogy népszámlálás van és hogy az iveket köteles mindenki aláirni. Elrendelte a bizonyítást arra vonatkozólag is, hogy itattak-e Vácott Szabóky kortesei. Megfelel-e a valóságnak, hogy Felsőgödön a községi bíró és tanító hordozták körül Szabóky ajánlóíveit, s aki megtagadta az aláírást, azt megfenyegették. Megfelel-e a valóságnak, hogy a kerületi gazdasági uradalmakban a gazdasági munkásokat az esetben, ha nem Szabókyra szavaznak, munkakizárással fenyegették meg. Ami a szavazás előtt történt visszaéléseket illeti, elrendelte a bíróság a bizonyítást arra, igaz-e, hogy Vácott a nyugdíjasokat nyugdíjuk elvételével, a közalkalmazottakat áthelyezéssel fenyegették, ha nem Szabókyra szavaznak. Igaz-e, hogy Vácrátóton a választás előtt bort és szivart osztogattak és több Andrássy-párti szavazót letartóztattak és csak a szavazás után bocsátották őket szabadon. Igaz-e, hogy a váci helyettes polgármester az egyik községben etetéssel és itatással próbálta megakadályozni azt, hogy Andrássy Gyula programbeszédét a községbeliek meghallgassák. A peticionálók szerint Alsógödön is folyt az etetés-itatás. Ami a választás napján elkövetett visszaéléseket illeti, bizonyítást rendelt el a bíróság arra, igaz-e, hogy Vácott Andrássy bizalmiemebereit letartóztatták és többeket előállítottak. Schiller adóhivatali főtanácsos a peticionálók szerint Vácott a szavazóhelyiség folyosóján többeket befolyásolt és rábeszélni igyekezett arra, hogy Szabóky Alajosra szavazzanak. Elrendelte a bizonyítást a közigazgatási bíróság arra, hogy megfelel-e a valóságnak az, hogy Vácott 300.000 koronát adott a Szabókypárt egy szavazatért. A peticionálók szerint 84 tanú tudja igazolni, hogy Vácrátóton volt a legtöbb visszaélés. Etetés, itatás, fenyegetés, letartóztatás. A váchartyáni, sződi és kisnémedi panaszok tárgyában szintén bizonyítást rendelt el a közigazgatási bíróság. Ezenkívül a bíróság elrendelte a vácrátóti vérengzés ügyében a csendőrségi iratok beszerzését is. Kimondotta a végzés, hogy ha a peticionálók által lefizetett költségelőleget az Ítélőtábla nem találja elegendőnek, hívja fel a peticionálókat, hogy a költségeket pótolják. Szép csempemunkát láthat a Tavaszi Vásár 132. sz. fülkéjében. BALOG FERENC ÉS TSA Tovéb lényege vár Newyorkból jelentik:1. Mississippi gátjának felrobbantása, bár az ekrazit több mint négyszáz láb széles rést vágott a töltésen, nem járt a kivánt eredménnyel. Péntekről szombatra forduló éjszaka alig vehető észre a víz színének apadása. Egész éjjel folyt a munkamérnökök vezetése alatt. Ha meg akarják menteni New Orleans városát a biztos pusztulástól, másodpercenként háromszázezer köbláb vizet kell levezetni, úgy, hogy arra kellett magukat elhatározniuk a műszaki tiszteknek és mérnököknek, hogy ma tovább folytatják a robbantásokat. A Mississippi mentén víz alá került terület körülbelül egész Anglia területe egyötödének felel meg. A hajléktalanok száma félmillió fölött mozog már. A Mississippi legnagyobb mellékfolyója, az Arkanzas, amelynek gátjain két hét óta sokszáz munkás dolgozott, hogy a töltéseket megerősítse, ma reggel kétszáz méter szélességben átszakította a gátat. Arkansas állam délkeleti részét az árvíz elöntötte. A messzebbfekvő helységek népét repülőgépek figyelmeztetik a veszedelemre. Az országutakon szekérkaravánok és automobilok rohannak emberekkel zsúfoltan északnyugat felé. Noticello és Gradi városokban már egy talapattnyi föld sincs szárazon. A lakosság az emletes házakba menekült, s aki nem fért a lakásokba, a házfedeleken helyezkedett el. Coolidge elnök újabb felhívást intéz adakozásra, mert a Vöröskereszt részére eddig öszszegyűjtött ötmillió dollár a mentési munkálatokra és segélyre nem elegendő. Szeplök ellen Sí maifoltok pörsenések ellen Créme Montreuil Edy Biztosi Gyors! Kellemes! Figyelmeztetési Vigyázzon, mivel a Montreuil-féle Créme Er» és Savon Éva neve megváltozott! Ügyeljen, — hogy eredeti „Montreuil-Pásis-féle“erémet és szappant kapjon! — Utánzatot utasítsa vissza« Magyarországi főraktár , TÖRÖK PATIKA Budapest, VL kérőjét, Király utca 12. szám.