Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)
1928-03-18 / 64. szám
2WBCTIBSIB 1928 március 18. vasárnap gandát csináljon. Aki az egész világ figyelmét szenzációs fogásokkal a maga vállalkozására irányította s akinek tanításaiban és beszédeiben az üzleti és vállalkozói rábeszélőképesség soha meg nem közelített géniusza nyilvánult meg. Bruce Barton szerint a világtörténelem folyamán Jézus Krisztus tudta eddig egy akció eredményeképpen a legnagyobb sikert fölmutatni . Adolf Halfeld rámutat arra, hogy az amerikanizmus szemmértéke Krisztust is csakúgy a siker mértékével nézi és aszerint becsüli, mint ahogy egyáltalában a siker istensége az, amely az amerikai élet és közszellem minden területét kizárólag dominálja. De lehet-e csodálkozni rajta, hogy az új kontinens a maga százhúszmilliónyi lakosságával beleszédült ebbe a sikerkultuszba, mikor rövid másfélszázados fejlődése a gazdasági és politikai erőgyarapodásnak soha nem ismert arányait tárja föl. A hatvanhármas polgárháború óta Amerika megvásárolta Alastát, annektálta Hawait, megszállotta Partorikot, részben megvásárolta, részben meghódította a Pilippini szigeteket, megvásárolta Dánkeletindiát és kibérelte a Panama-zónát és az Izland-fokot. Ellenőrzést gyakorol egész sor latinamerikai köztársaság fölött, amelyek imint Kuba, Haiti, Panama és Nikaragua ma már csak névleg független államok, valóságban Az amerikai világbirodalom szerves kiegészítő részei. Ez az amerikai gyarmatbirodalom ma már több mint húszmillió lakost számlál, amelyeknek kereskedelmi és gazdasági forgalma messze felülhaladja a francia vagy olasz kolóniákat. Csak az imént kötöttek ki az amerikai matrózok Nikaraguában, a Mexikóval kitört petróleumkonfliktus miatt és csaknem ezzel egyidejűleg jelentette ki a hírhedt gumimágnás Harvey Firestone a Fehér Házban, hogy az Egyesült Államoknak Libériát, az afrikai néger köztársaságot egyetlen óriási kaucsukültetvénnyé kell alakítania s ezzel bejelentette Amerika igényét egy az amerikai imperializmus által eddig érintetlen világrészre is. Az Egyesült Államok produkálják 51 százalékát a világ egész nyersvastermelésének, 66 százalékát az acéltermelésnek, 51 százalékát a réz-, 62 százalékát a petróleum-, 43 percentjét a szén-, 52 percentjét a fa-, 42 százalékát a foszfát-,62 százalékát az ón-, 55 százalékát a gyapot-és 98 százalékát a világ automobiltermelésének. És ez az óriási gazdasági és pénzhatalom egy pénzarisztokrácia kezén van koncentrálva, a vagyonok olyan tömegét halmozva föl ezekben a kezekben, amelyekről a világ talán sohase álmodott Az 1926. évi hivatalos jelentések szerint hat nagy vállalat rendelkezik a kihasznált vizierők egyharmadával, nyolc nagy vállalat a még ki nem bányászott kőszénkincsek háromnegyed részével, két nagy tröszt a vasérctermelés felével, négy társaság tartja birtokában a rézprodukció felét és három vállalat a petróleumforrások egyhatodát. Az Egyesült Államok huszonnégy államában a lakosság egyharmada rendelkezik az összvagyon hatvan százalékával. A nagyiparban és a forgalmi vállalatok terén öt olyan nagy konszern dominál, amely több mint egymilliárd dollár tőkével rendelkeznek és tizenkét olyan, amelyik több mint félmilliárd dollárt dirigál. 1925- ben tizenöt nagyvállalkozás több mint 35 milliárd dollár tiszta nyereséget mutatott ki. Nem érthető-e ezek után, hogy ez az amerikai pénzarisztokrácia, mint mellékkormány, a háttérben meghúzódva, azaz nem is túlságosan meghúzódva, döntő hatalmat gyakorol az állam és a kormányzat életére? s ha az amerikai polgár a Wall Streetről beszél, a mindenhatóságnak majdnem olyan csodálatával s az ebben való megnyugvásnak majdnem olyan fatalizmusával teszi ezt, mint ahogy valamikor a Kelet elnyomott népei beszéltek a satrapákról. Az úgynevezett Lobby-szenátus rettegett és tisztelt fogalom az amerikai demokrácia szemében. A Lobby a kapitólium folyosóit jelenti, ahol a petróleum-, réz-, szén és gyapot-érdekeltségek megbízottjai Ugyanúgy megjelennek, mint a nép választott képviselői, azzal a különbséggel, hogy ez a folyosói szenátus, ez a folyosói törvényhozás sokkal hatalmasabb, mint az a másik, amely odabenn az ülésteremben tanácskozik. Ez az utóbbi csak függvénye, engedelmes szolgája amannak." Csak az imént jelentette ki Borah szenátor, hogy a középamerikai és mexikói forradalmak mögött ezeknek a nagyipari és bányaérdekeltségeknek ügynökei rángatják a szálakat. Ők szabnak irányt a belpolitikai érdekeknek éppen úgy, mint a külpolitika és a diplomácia döntéseinek. Nemcsak a kormányhatalom, hanem maga az elnök is csak báb ennek a plutokráciának kezében. Ez tartja fenn és ez táplálja sajtójával és kimeríthetetlen pénzügyi segélyforrásaival azokat az óriási pártszervezeteket, amelyek a két egymást váltó irányzat, a demokratikus és a republikánus közvelemény megmozdulásait befolyásolják Coolidge éppen úgy csak báb ezeknek a pártszervezeteknek és ennek a pénz arisztokráciának kezében, mint ahogy az volt Roosevelt vagy Wilson, akiben egyébként ez a demokrácia maga is anynyira megcsalódott, hogy az európai békekötések után sietett eldobni, mint a kifacsart citromot. Annak jellemzésére hogy maga az amerikai demokrácia, a nagy tömegek, mennyire közömbösek és érzéketlenek saját jogaikkal szemben, Adolf Halfeld hivatkozik rá, hogy az 1920-as és az 1924-es választások alkalmával, amikor pedig elnökválasztásról volt szó és amikor Amerikának a versaillesi békekongresszussal szemben kellett magatartásáról döntenie, a szavazásra jogosultaknak alig fele gyakorolta szavazati jogát. Ezzel szemben az 1924-es angol képviselőválasztáson, vagy Németországban a köztársasági elnökválasztáson, melyből Hindenburg került ki győztesen, a választók 76, illetve 82 százaléka leszavazott. Ennek a demokráciának egyik legsajátságosabb vonása a törvénygyártás valóságos mániája, amely az élet minden viszonylatát, a családi otthonok legbelsőbb ügyeit éppúgy hatáskörébe vonja, és ellenőrzése alatt akarja tartani, mint az üzleti vagy a kulturális élet nyilvánulásait. A statisztika azt mutatja, hogy csupán az utolsó öt esztendő alatt a parlament 62.000 törvényt hozott, nem beszélve arról a 49.000 törvényről, amelyet az egyes külön államok léptettek életbe ugyancsak ez idő alatt. Az amerikai állampolgárnak, aki a maga kötelességeit híven akarja teljesíteni, közel kétmillió érvényben lévő törvényt kellene figyelemmel tartania. Átlag több mint 15.000 rendelet az évi eredménye ennek a törvényalkotó nagyüzemnek, amelynek aprólékossága odáig terjed, hogy Kantasz államban például törvény tilalmazza a dohányzás élvezetét, Délkarolinában viszont ugyancsak törvény tiltja a billiárdjátékot. S ez a roppant és szakadatlan tevékenységben tobzódó törvényalkotás mind arra tör, hogy az Egyesült Államok százhúszmilliós lakosságából mintapolgárokat neveljen, persze, ennek a szónak amerikai értelmében. Hogy mi* lyen eszközökkel és milyen eredmé-* nyekkel, ennek a kérdésnek a német szerző külön fejezeteket szentel. Nem lesz érdektelen megállapításait figyelemmel kísérni. régi, vastagfalu, öreg bolthajtásos szobák. A bútorok mind régiek. A sok szőnyeg, három vitrin, nagy álló óra s egyéb díszek gazdaggá, előkelővé tették az ódonhangulatú szobákat. Csipkésujjú, feketeselyemruhás öregasszony jött be, a régi metszetekből kivágott kedves nagymama. — Szervusztok kedvesem. Csak magam vagyok itthon és a kis unokám, Annuska, Emmáék, kirándultak a Királyhegyre. Hozzám fordult: » — A kis cseregyerek? — s már meg is, ölelt és megcsókolt. — Annuska, — kiáltotta németül, — gyere csak, vendéged van. Nagy porcellánbabával a karján bejött Annuska. Megdobbant a szivem, a kocsin látott kislány volt. Éreztem, hogy fülig elpirulok. — Na, menjetek, játszatok. . Annuska minden zavar nélkül kézen fogott s kivitt a fehérbútorzatú gyerekszobába. — Te vagy a cseregyerek? — kérdezte. — Én, — feleltem s kezdett elmúlni a zavarom. — Tudsz már németül? — Nem. — Semmit? — Semmit. ? — De azt csak tudod, hogy mondják azt, hogy: pohár. A fejemmel intettem nemet. — Glas, — mondta Annuska. — Na, v mondd utánam, Glas .— Hallgattam. — Jaj, de buta vagy, — nevetett a fiislány s még kis ideig próbált német szóra fogni, de elunta a hasztalan örölködést s játékba fogott. Bujocskáztunk Akkor délután véglegesen beleszerettem Annuskába. Minden vasárnap náluk voltam, néha pedig ők is eljöttek hozzánk. — Szeret, nem szeret, — találgattam az akácleveleken s úgy éreztem, hogy szeret. Közben a bácsiék és a tanítók mindent elkövettek, hogy német szóra fogjanak, de én hajthatatlan maradtam. Egy vasárnap délután gyermekzsúrt rendeztek Annuskáék. Szép nagy új babát kapott, akkorát, mint magas keresztelőt tartottunk. Tizenketten voltunk gyerekek, kislányok, kisfiúk. De én csak Annuskát láttam, a többi mintha ott se lett volna. — Mi legyen a neve? — kérdezte Annuska átölelve a babáját. — Annuska, — tört ki belőlem s elpirultam, arra gondolva, hogy elárultam magamat. , — Éljen, legyen Annuska, — kiabálták a gyerekek németül, magyarul. — S ki legyen a keresztapa? Hallgattunk. — Legyen Bélá? — indítványozta az egyik kislány. — Géza legyen, — mondta egy másik s én gyűlölködve néztem Gézára, mert ő is mindig Annuskával volt. — Döntsön Annuska, — indítványozta Géza s titokban rám nézett — Jó, legyen Béla, — mondta Annuska és én kimondhatatlanul boldog voltam. Este kilenc órakor mindenki hazament, csak én maradtam, mert úgy volt, hogy tíz felé jönnek értem. — Gyere, mondok valamit, — Kivolt félre Annuska. — Tessék! — Mondd, miért nem akarsz németül beszélni? Csak. — De én akarom. Ösztönszerűen megéreztem, hogy Annuskát a bácsiék közbenjárására kérték meg, hogy hasson rám. — Nem beszélhetek németül. — Miért? — Csak! A kislány gondolkozott. — Mondd utánam. Ich liebe dich! — fordult hozzám s huncutul ragyogott a szeme. Hallgattam. — Mondjad hát, — türelmetlenkedett Annuska, — ich liebe dicht — Szeretlek, — mondtam magyarul. — Németül mondd. Csak a fejemmel intettem, hogy nem. Pár pillanatig gondolkozott Annuska, azután elém állott: — Ha nem mondod, soha többet nem megyek hozzátok s te se gyere hozzánk többet. Csak álltam és hallgattam. — Nem mondod? — kérdezte Annuska s ragyogott a szeme izgatottságában. A keze tele volt virággal. A fejemmel intettem, hogy nem. — Akkor eredj és mig nem mondod, ne gyere el többet, — mondta. Szemem közé csapta a sok virágot s befutott a másik szobába. Én pedig fogtam a kalapomat s szó nélkül elmentem ... Karácsonyig se Annuska nem volt nálunk, se én náluk. Karácsonyra hazautaztam. A nagybátyám mindjárt első nap félrehivott. *— Na, hogy állunk a német szóval?— Egyet se tudok. — Hát ide hallgass. Én csak tréfából fogadtattam meg veled. De magyar gyereknek kötelessége, hogy az ellenségei, nyelvét is megtanulja, mert akkor jobban a lelkükbe lát s könnyebben elbánik velük. Hát húsvétre megtanulj németül! Értetted? — Igen, — feleltem s meg is fogadtam magamban, mert a nagybátyám, volt előttem a legnagyobb tekintély. Elmúlt a vakáció s január második hetében visszautaztam a Szepességre. Az első vasárnap Langéknál voltunk gyerekzsúron. Előre kigondoltam az Annuskával való találkozásomat. Megfogtam a kezét, félrehivtam. Megint tele volt a keze virággal. A szemébe néztem s melegen, pirulva mondtam: — Ich liebe dich! Anuska rám nézett, a szeme kicsit megcsillant, azután elkomolyodott. — Schon spät! — mondta egyszerűen s megint szemembe szórta a virágot s Gézához ment. Egész este együtt voltak... . És én soha többet nem mentem. Annuskáékhoz. Eljött az év vége s úgy beszéltem, mint a folyóvíz. Elutazásom előtti estén belopóztam az Annuskáék kertjébe s egy nagy vadgesztenyefa törzsébe két szivet faragtam s nagy hetükkel alá véstem: Ich liebe dicht ... Elmúlt nyolc év s érettségi utát elmentem látogatóba a kis szepességi városba, feleleveníteni a régi emlékeket. Elmentem Annuskáékhoz is. Külföldön voltak, csak az öreg nagymama volt otthon s elmesélte, hogy Annuska milyen szép nagy lány lett s hogy más menyasszony is. Géza a vőlegénye. Bucsuzás után lementem a kertbe az öreg gesztenyefához. Ott volt a két szív, a betűim, kifúrva, megszélesedve s én néztem elábrándozva: Ich nehe didh! •'•VjHí i?**'/*}'*',*; ji c Leánykájának is Legújabb kötött jumper ruhák VARGA Kossuth Lajos utca 11. és Petőfi Sándor utca 6. A francia kamara befejezte munkásságát és megkezdődött a választási előcsatározás Párisból jelentik: A kamara tizenharmadik ülésszakának munkálatai ma befejeződtek. Buisson, a kamara elnöke, üdvözölte a kamarát, amely fáradhatatlanul támogatta azt a külügyi politikát, amely szerencsés módon a béke útjára érkezett. Emlékeztetett a kamara által elhatározott nagy szociális reformokra, s végül amaz óhajtásának adott kifejezést, hogy e feladatok, megvalósítását a legközelebbi ülésszakban folytassák. A képviselők választókerületeikbe utaztak a választási harc megkezdésére. Egy cseh szociáldemokrata képviselő Magyarország fegyveres támadásától félti Csehországot Prágából jelentik. Derer cseh szociáldemokrata képviselő a képviselőházban interpellációt nyújtott be Bethlen István gróf debreceni beszédével kapcsolatban. Utal a magyar miniszterelnök beszédének arra a passzusára, mely szerint „a magyar—olasz szerződés fordulópontot jelent Magyarország történetében”. Az interpelláló szerint ez a beszéd azt bizonyítja, hogy a két állam között nem közönséges szerződés jött létre, hanem a pénzügyi és gazdasági egyezményen kívül olyan határozmányokat tartalmaz, amelyek a két állam kölcsönös katonai támogatását írják elő. Mivel Magyarországot nem fenyegeti senki, ez a szerződés kétségkívül azt jelenti, hogy Magyarország támadóakciót tervez (t) szomszédai, de elsősorban Csehország ellen. Az interpelláló azt kérdi, van-e erről tudomása a cseh kormánynak, módjában van-e közölni a szerződés tartalmát és azt, hogy a szerződés tartalmaz-e ilyen titkos katonai záradékot.