Magyarság, 1928. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-14 / 234. szám

n Ernest Thompson Seton magyar-indián közös faji eredetben hisz Greenwich, október hó­tában a magántáborban, amelyben a nyár nyolc hetét töltöttem, ISO fia volt 9 —17 éves korig. Ezeknek alkalomadtán legalább két­­hannadrészét kérdeztem meg négyszemközt, hogy mi a legkedvesebb olvasmánya, ki a kedvenc írója, melyik a kedvenc könyve? Minden korabeli fiú nyolcvan százaléka be­hozás nélkül felelte: — Legjobban Ernest Thompson Selon könyveit szeretem. A könyvei tekintetében elágaztak a véle­mények, mégis a ,.Woodcraft and Indian­­More“, a „Life Stories“ és a „Two little savages“ a legolvasottabbak. Az érdekes az, hogy a fiúk az európa nagyságú ország min­den szegkiteb­ől kerültek össze a táborban. A vélemény így keresztmetszet és általánosít­ható. Nálunk odahaza is nagyon rajonganak Sefonért, de az egész világnak is egyik leg­olvasottabb írója. Egy középiskolai (college) tanár magyarázta: — Már a nyolcéves gyermeket megragad­ják élettörténetei és nincs vele összehason­lítható nevelőérté­kű írónk. De a legöregebb ember is szívesen olvassa a könyveit Magyar fordítása nincs. Elmentem hozzá ezt elrendezni. Sikerrel. Sürgönyválaszban hívott meg ebédre és éjszakára Newryork Zugligetjébe, Greenwichbe, ahol 90 holdas „udvarházában" magaépítette házban lakik, egyórányira Newyork közepétől. Amint az ötórai villamos vonat befut, ott áll személyesen a nagy Scion, aki 47 év óta járja az indián területeket. Szikár, 186 centiméter magas, őszülő, széphajú ember, kackiásra sodorintott bajuszkával. Iia nem ismertem volna arcát a képekről, sehogyse hittem volna, hogy nem saját magának a fia. Hatvannyolc éves, de a fellépése nem f­utat negyvenet. Agg helyett mosolygós, inas, javakorbeli férfi. Az angol szívósság (angol születésű és teljesen angol ma is) pá­rosulva azzal a szabad természeti életmóddal, amelyet mindenkor folytatott, csodálatos eredményeket mutat. Életrajzi vázlatról se lehet szó egy cikk keretében, ő maga éppen készül megírni auto­­biográfiáját, mégis tudni kell, hogy 35 éves korában, mint átható sikerű, világhírű szerző, vagyonnal vonult vissza minden al­kalmaztatástól és azóta éli kedve szerint an­golosan előkelő stílusú életét. Soffer (négy autó a házban!), szobalány, szakácsné, tit­károk — ez csak a legelső amerikai házak­ban járja. Végigmegyünk állandóan nyitott „wood­craft“ táborán, aminek, úgy látszik, a legjobb fordítása az, hogy „nomád.“ A központ egy, az indán történelemben szerepet játszott „szent kő", amely sok indián gyűlélő tanúja volt századokon át, mint „tanácsszikla­“ . — Azok a fiatalabb mozgalmak, így a cserkészet is, — magyarázza, — amelyek az őst, az 1902-ben megszervezett „Nomádok ligáját“ követték, sokban eltértek tőlem. Az én célom csak üdülés az emberek számára, négytől—kilencvennégy éves korig. A ta­nácskor közepén „tábortűz“ világítja meg a mi keresztünk négy végét, amelyeken jel­­lemnevelési programunk szimbólumait látja. — Mi az a négy pont ? —­ A test szépsége, a hűség, a szeretet szolgálata, a vitézség szelleme. Íme, itt a fő­hely, itt ül a „chief“, a szertartások egész tartama alatt. (A chief, a festők, ez Ő.) Bemegyünk a házba: kívülről kunyhó, be­lülről palota, ő építette saját tervei szerint. Egy padlásszoba jut nekem, gerendamenye­­zettel, luxusberendezéssel. A „primitív" éle­tet grandiózus kényelemmel köti össze. Lát­hatatlan kezek mindent mindig elrendeznek. Nyolcvanégy bőrkötésű, tenyérnyi vastag kötetet mutat, útijegyzeteinek kéziratai, telve eredeti rajzaival. Londonban két évig, Pa­risban három évig tanult rajzolni, festeni. Azt hiszi, hogy százhét olyan utat tart meg, amely legalább egy hónapig tartotta in­diánok között a Nyugaton és az Északnyuga­ton, már mint Canadában Alaskáig. Har­minc kötete jelent meg eddig, önéletrajzát a télen­ szándékozik megírni. Fő kötetei, így a Nomádok kézikönyve is, évenkint húszezres új kiadásban szoktak megjelenni. Este hosszan elbeszélgettünk. Nagyon ér­deklődik Magyarország iránt, régóta vágyik meglátni és elveit személyesen akarja hirdetni a mindkét nembeli magyar ifjúságnak. Látja kissé megszeppent arcomat és ezért ezt a ma­gyarázatot adja: — Wellsnek adok igazat, amit „The out­­tines of Historis"-jában megírt a mongolok­ról, mert régóta hiszem. Kiváncsi vagyok, mit szól hozzá. A nagy mongol ősnép — sok természetes okból — szétszóródván, sok törzse, nemzetsége ment keletnek és jutott a csukesi és alaszkai félszigeten át Amerikába. Más törzsek nyugatnak mentek és a nagy ázsiai síkságokon századokon át nomadi­­táivá, egyik ág eljutott Európába és megszál­lotta Magyarországot. Ezért önöknél nem in­dián alapokon, hanem eredeti magyar nem­­zeti alapokon, mese, tánc, énei segítségével lehetne és kellene férfiasságra nevelni a fiu­kat. * Felemlítem Roy Chapman Andrews­­ázsiai sivatagi expedícióinak csodás eredményeit, azzal a kérdéssel, hogy tőle vette-e a bizonyí­tékokat a magyar-indián közös eredetre vo­natkozólag. — Közvetlen bizonyíték erre még nincs, én is következtetés alján jutottam rá, mint Wells. Egyik angol kritikusa azt írja Setonról, hogy Mark Twain és Beechen Stowe mellett („Tamás bátya kunyhója") Amerika legna­gyobb, legolvasottabb és legnépszerűbb írója. Az ifjúsági mozgalomban a szabadban való életmnek Don Canlen Beard-jal együtt legré­gibb és legnagyobb hirdetője, ő írta az első amerikai cserkészkönyvet é­s öt évig, 1910—15 volt Amerika első főcserkésze. Nem is válasz­tottak mást helyébe. Felesége szintén írónő és élénk résztve­vője a hazája szellemi mozgalmainak. Jelen­leg pánamerikai kongresszuson Hawaii szige­tén, Honoluluban tartózkodik októberig. Ernest Thompson Seton, aki elbűvölő kedvességű házigazda, igen egyszerű és igen munkás életet élt. Titkárnője beszéli, hogy mielőtt tavaly a legnagyobb irodalmi díjat, a John Burroughs memorial modell megnyerte, 13—14 órát diktált naponta — váltott előfo­­gatoknak. Három pazar kötésű fóliánst írt, amely előre elkelt: összesen 176 számozott és aláírt példányban jelent meg. Csak igen gaz­dag ember vehette meg. Most is naponta hét­kor ül íróasztalhoz (engem is felvett hajnali fél hétkor) és legalább négy órát dolgozik itt, aztán legalább öt óra hosszat végzi manu­ális munkáját. Jelenleg egy fedett gyűléster­­met épít, amelyben szabad tűzhely köré fog­nak gyűlni. — Amikor az irodalmi nagydíjat szóba hozom, Seton mosolyogva fordul titkárnőjé­hez, egy mindentudó korosabb asszonyhoz­. Kérem, hozzon egy marokkai érmeket Temesi Győző MICf­RSII. Légy köszöntve öreg Európa Chicago, október hó Az utazási vállalatok irodáiban lázasan folyik a munka. Egyes hajóstársaságok vo­nalaira már hónapokkal ezelőtt n­em lehetett jegyet kapni. Évről-évre emelkedik az Euró­pát látogató amerikai turisták száma, amit három körülménynek lehet betudni. A dollár magas vásárló képességének, az italtilalom­­nak és a háború által előidézett migrációs folyamat rendszeres üzletileg megszervezett kihasználásának. A társas és egyéni utazásokat organizáló vállalatok gombamódra elszaporodtak és a kevésbé tehetős, pár hetes szünidővel rendel­kező középosztálybeliek három-négyszáz dollár költséggel legalább kóstolót kapnak az eddig csak leírásokból, vagy hallásból tudott óvilágról. Ezek a kispénzű, de nagytömegekben át­­ránduló turisták leginkább csak Franciaor­szágot és Angliát keresik fel, mert Paris ál­mainak vágya minden átlagos amerikainak. Amint az igazhívőnek életében legalább egy­­szer el kell zarándokolni Mekkába, úgy min­den valamirevaló amerikai okvetlenül fel­keresi azt a várost, melyet ismerni vél a mozivászonról, vagy fő szellemi tápláléka a magazinok hasábjairól. Pária képviseli Európát és minden intelligens európai be­vándorolt, — a németet kivéve, — melyet akcentusáról könnyen felismer, francia a legtöbbek szemében. Más nemzetek és or­szágok nem igen érdeklik és nem is vesz tu­domást azokról. Innét van az, hogy kora tavasztól késő őszig Páris szívében és a közismert helyeken több angol beszédet lehet hallani, mint fran­ciát és dacára a francia kereskedő, szállós tisztes üzleti hasznának , mert dupla áron mér mindent az americain-nek, yanke-ek mégis elragadtatással beszélnek az olcsó árakról. De az Európát vizitelők között van egy ré­teg, mely nem azért kel át a nagy vizen, hogy Badecker­rel kezében végignyargalja az előírt látnivalókat, sem pedig, hogy valódi — nem bootlegertől — beszerzett italt sza­badon fogyasszon, hanem hogy véreit felke­resse és azt a levegőt szívja, amely új erőt ad tüdejének és színeket, szépségeket telké­nek. Vannak — habár kevesen — intelligens amerikaiak is, akik bizonyos Európában töl­tött idő után, megkapják ezt az ösztönös vá­gyakozást, mely benne él minden, nemzeti érzéssel telitett kulturált európaiban. Mit tud­ják azt az „ó­hazában“ élők, hogy milyen látszólagos kicsiségek, amelyekben odaát benne élnek az emberek és amelyek fel sem tűnnek, újra megpillantva, mit jelentenek nekünk. A világháborút követő néhány esztendőben aránytalanul sokkal több képzelt, szellemi pályákon működő intelektuel vándorolt ki az ű­j­ világba, mint a megelőző évtizedekben együttvéve. Ezek az emberek, ha sikerült is jól-rosszul elhelyezkedni és ekszisztenciát te­remteni maguknak, mégis sokszorosan érzik azoknak a kicsiny, de európai életet színessé tevő dolgoknak hiányát. Otthon irigyelik a Kovács Jánosokat, meg Nagy Pétereket az autójukért, meg bungalonjukért. Hát igen, talán a Kovácsok, meg a többi kis emberek mindent megtaláltak Amerikában, de so­kunknak felcsillan a szeme, amint partra lépve, ismét rendes ablakokat látunk. Igenis, kettős és teljes egészében kinyitható ablakot, nem pedig nehezen járó, a szobát alig szel­lőző fel és lezárható szerkezetet. Talán nin­csenek olyan nyílegyenes, szabályos utak, kocka rendszerben épített sivár épületekkel, de vannak görbén kanyargó kis utcák, öreg­tetős, meghitt, változatos képű házakkal. Az utcasarkon kávéház, rendes szabályszerű ká­véház, nem a mi megszokott unalmas „drug­­stre“-unk, hol a rossz fagylalttól az orvos­ságig, bélyegen és cipőzsinóron keresztül mindent lehet kapni és ahol a kiszolgáló kisasszony, ha kell, közjegyzői (public no­tary) funkciót is végez. Csak Amerikában élve lehet eléggé meg­érteni és megbecsülni az­­európai kávéház bölcs szépségeit, amelyben van egy kevés Kelet romantikájából. Amit itt „cafehouse“, vagy cafeteria név alatt ismernek, az meg csak nem is korcs és úgy viszonylik a valódi kávéházhoz, mint a texasi „Grand Opera“ — hol tingli-tanglit adnak, — a Hofoperhez. Ha berendezésében szerényebb is némely európai szálló és nélkülözi azokat a luxus és kényelmi berendezéseket, amelyekkel talán joggal kérkedhetünk, mégis a szállás patriár­­kális kedvessége, a szobák és helyiségek régi bútorzata a nyugalom és meghittség kedves hangulatát váltják ki bennünk. Ódon kated­­rálisok, történelmi emlékekkel gazdag épüle­tek elvezetnek a múltba, kiragadnak abból a csak jelen és jövőnek élő vágtató világból. Nem ragyognak vakító transzparensek és ki­világított keresztek a templomok faláról, vagy tornyáról, szemedbe kiáltva, hogy itt prédikál a híres X. Y. lelkész, vagy ez­ rugby játékosból lett „evangélista“, mert az üzleti konkurrencia kell, hogy bevonuljon oda is, hol kétszáznál többféle felekezet igyekszik nyújtani az üdvösséget. Színházat élvezhetni, jó előadásokkal és nem csupán Ziegfeld foliest, meg émelygős mozidarabokat. A városokon kívül erdőt, me­zőt láthatni, nem pedig füstöt okádó gyár­kéményeket és ha nincs is aszfaltozott és vil­lannyal világított országút, de van párzsozsip és falusi élet. Nem baj, ha nem repít fel a felvonó az emeletre, de legalább nem kell élvezni a lif­tes boy undok jazz melódiás fütyülését, vagy ami még felemelőbb érzés, egy időre meg­szabadulunk az állati kérődzésre emlékez­tető rágás automataszerű állkapocs munká­nak látásától. Mert ez már az idegekre megy­és elkísér a társaskocsitól a moziba minden­felé. Gumit rág bájos dupla festékréteggel kikészített, magazint olvasó flapper szom­szédnőt, avagy termetes néger vis-a-vis-ed, erős dohányból készített külön bagót a rendőr, kalauz, tűzoltó, portás, soffőr, szó­val akinek hivatása közben nem lehet dohá­nyozni. A rágást megfelelő köpködés kíséri, amelynek akaratlan szemlélete szintén nem a legnagyobb gyönyör. Aki pedig nem rág, hát az dohányzik. A szivarcsutka elengedhetetlen kelléke az ame­­riaki férfinak, de míg az európai szivja szi­varját a kedélyes amerikai inkább rágja azt. Innét van aztán, hogy a szivarszipka itt jó­formán ismeretlen fogalom. Áldott szabadság, mely ifjúságunknak mindent megenged, deh jó, hogy az öreg Európában még korlátok között mozog. Mi­csoda jó érzés tudni, hogy nem­ gázolnak le maszatos ifjú óriások siux-indian harci kiál­ 1928 október 14. vasárnap tások között és nem rakja fel lábait mellet­ted az ülésre valamilyen „független“ csemete. Mennyei érzés látni nevelésben részesült, ud­varias gyermekeket, akik a rágógumit nem lökik cipőnk orrára. Vigasztalódj európai embertársam, ha nincs is autód, vagy gőz­­fűtéses lakásod, nyújt sok olyan szép és kel­lemes dolgot a lossunak csúfolt európai élet, amiért bel sokszor sír a lelkünk és amelyet megbecsülni és felismerni csak akkor tu­­dunk, mikor észrevesszük annak hiányát. Légy üdvözölve drága, jó öreg Európa és maradj olyan, amilyen voltál. H. E. dr. Hfilasztgalosn­á.1 íi A 1­6 • , ebédlő­, m­íszobdh Jitiliáml Hitelképes vevőknek Ifj. Tóth Kálmál szetiti kedvezmény mnasztatcs. IV. Semmelweis u. 4 Házasulandók és­ részletre vásárlók! figyelmébe ajánlott cégek. E rovatra hi­vatkozók kedvezményben részesülnek tÍRFABSZERK­ BÚTORHITEL Rendelésszerűen készült és raktáron levő bútorokat s minden 108 pengő után 5 pengős havi törlesztésre­ vásárolhatja 1 éven belüli törlesztésnél a kamato­­­­kat visszatéritjük KAJUWJS TESTVÉREK bútoráru­­háza­­ezelőtt István uo. MOST- WESSELÉNYI UTCA | tizennyolc. (Kazinczy*u. sarok) errolcsóba beszerzése (FiLfflES BERTSUUftnflL I Károly-kam­at Hl- Városházával ! szemben Alapítva 1 16001 BU­TORHITEL készpénzárban. Évtizedek óta közismert bútor hitelosztályunkban hálószobák, ebédlők, úri szobák legkedvezőbb fizetési feltételek mellett kaphatók BOG-D­IL kereskedelmi Rt. ezel. Balázs és Társa bútoráruház R., Bpest,VI. Vilmos császár­­ut 43. Köztisztviselőknek legna­gyobb kedvezmény Részféfi­­zetésre^ő^rsoéi^ nők takaróval szaloncarniturák, matracok szőnye­gek sodronyok paplanok — Készpénzárban első­­rendűek Magyar-utca nyolc Kárpitosmühelyben jófömíssi •fűn­.iltisesu tsularok. Fizetési kesvezmeny­árban, minőségben ato­ érthetetlen VIII., iSaruss - cica 47, József-körut saroknál) Kesslelre is Ernst Béla BÚTOR intőn AZi-ünO,bearatO'Ä-3.15 F,Ze,é" legolcsóbbat UHácsnál kedvezmény! 6-tól 10 hónapigAiMAX serlo takarók, berzselyek, szalongarniturák, sző­nyegek, vasbatoro­s, matracok, paplanok béSz­­pénzárban. Ráday Mutra SS., kárpitosüzlet ELILEB SÉMIÜL cattól-tíz havi rész­let­re sezlonok, mat­racok, Bergére ée ?zajongítzsiturák,ebédlőszékek, árverők, szőnyegek, pap­lanok, sodronyok, vaságyak Réka ,Wesselényi utca tíz elsőrendű minőségben íl T asztalos- D U E sa mesternél Bernáth utca 46. BUTORHITEL .f A E. A I­ O A keszpíurzárban 18 havi részletfizetésre. Ezer rendkívüli fizetési kedvezményt vidéki vevőknek is meg adom Sivistor Ignác bútoráruháza, Budapest VI. Des se w ifi'.y - 18-20. sz. Vilmos császár-ütés .Nagymezei BUTORWi SARLÓK! Válogatott hálók, m­iszofcák, konyhák kárpitoséra! SZENZÁCIÓS OLCSÓ ÁBBAN. kedvező RÉSZLET FIZETÉSI FELTÉTELEKKEL Köztisztviselőknek en­gedrvény. Vidékre ingyen csomagolás. ..Orioni Andráss? itt ötvenkettő. Bej. Eötvös-a sarok Feasr faradon isamrasa fiai:- ús KBriyna&Btoroi? legjobb legolcsóbb kivitelben rendelés.« is kap­hatók BENDA műasztalos­nál. kedvező fizetési felté­­telek mellett. Gyár: Damjanich utca harminchárom Városi mintaraktor: Wesselényi-utca tizenegy Telefon Komáromi jan­tss ulassic KSnpei: Jegenyék a szélben .......... p 6­_ Vidróczky...........P 8.40 Hé, kozákok! »«a,«,,,,,,,,,,, P 2.40 Pataki diákok P 6.— Hat vőlegény ............... P 4.— Az idegen leány P 4.— Reménytelen szerelem .,,,,, P 6. Cs. és kir szép napok........ P 6.­Magyarsán Kiadóhiystaiaban és *In­d *n könyvkereskedésben

Next