Magyarság, 1930. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
Az összes istenBAsidHKei legnagyobb választéka, közismert olcsó Áron r Ramas paszománya mesterek orsz. szövet SHZ8tO IV’ K4ro,a kirAly*nt SS8 (Kczp. Városháza aj helyiségeiben kapható. Fenti cé? n „Magyarság-elövetséff* »egt Életbeléptenek a német kormány gazdasági szükségrendeleteit Berlinből jelentik. A gazdasági és pénzügyi szükségrendeletek este tíz órakor életbe léptek. A kancellári hivatal hivatalos közleménye szerint Hindenburg elnök a késő esti órákban aláírta a kormány részéről előterjesztett rendeletet, amelynek értelmében a kormány a birodalmi alkotmány 48. szakasza alapján különleges felhatalmazást nyer az ország pénzügyi és gazdasági rendjének biztosítására. A szükségrendeletet az elnöki aláírás után azonnal nyomdába adták és este tíz órakor már meg is jelent a birodalmi törvénytárban. Hindenburg elnök és Brüning kancellár hétfői tanácskozásáról a következő jelentéstadták ki: Hindenburg elnök kihallgatáson fogadta Brüning kancellárt, aki részletes jelentést tett az elnöknek a kormány javaslatairól. Az elnök jóváhagyta a javaslatokat, amelyek értelmében szükségrendeletet bocsátanak ki az ország gazdasági és pénzügyi rendjeinek biztosítására. Hindenburg elnök ezután köszönetet mondott Brüning kancellárnak fáradságos munkájáért és fölkérte, hogy tolmácsolja ezt a köszönetét a kormány többi tagjának és Luther dr.-nak, a birodalmi bank elnökének is. Ulabo szerb merénylet olasz vámőrök ellen Milánóból jelentik. A görzi tartományban vasárnap este megint politikai merényletet követtek el olasz állami hivatalnokok ellen. Amikor egy olasz vámőrökből álló nagyobb társaság bérautón hazafelé indult az őrállomásra Canale község vendéglőjéből, a falutól nem messze ismeretlen tettesek több fegyver- és revolverlövést adtak le rájuk. Az egyik olasz vámőrt megölték a golyók. A merénylők megszöktek a sötétben. Az olasz *■<*.›• Vámőrelknél nem volt fegyver, mert nem voltak szolgálatban. A görzi polgármester azonnal mozgósította -az, egész tartomány rendőrségét és körülzárta Canale község környékét. A határőrséget is megerősítették, nehogy a tettesek szerb területre szökhessenek Sándor... . Írta: Szalay László Reménytelen, lucskos, őszi alkonyat volt... Mindszent hava ... A Duna felől fogas szél fésülte az aluszékony mezővároskát ... A tócsákat csillogtató nyomorúságos, néptelen utcákat s a kertekben halottak napjára tartogatott, nehézillatú őszirózsákat... Lámpák nem igen fényeskedtek a sötétségben ... A községháza előtt nyavalyogott— egyetlen ... De világosság helyett ez is csak rossz szagot meg kormot ömlesztett, mintha összejátszott volna a sunyi éjszakában portyázó gonoszokkal ... A városka lakói megbújtak odvaikban ... Mécseket füstölögtettek a sötétség ellen... S csöndben hallgatták a szél zokogását, ahogy vakon ténfergett az éjszakában ... Valamelyik téren — csak pár lépésnyire a községházától — özönviz előtti, hosszas épület terjeszkedett... Beépített kapuszája még a sötétségnél is nagyobb sötétséget árasztva ... S e pokoltornác szörnyű üregéből valami láthatatlan, vén házőrzőeb ugatott makacs elszántsággal. Ez a viharvert, ormótlan épület volt a kaszinó ... Illetve csak az egyik szárnya ... Mert a másik szárnya kocsma volt... Ütni kezdett a toronyóra ... Hatot kongatott egymásután, náthásan ... A hangok, mint a meleg szobából kiebrudalt árvák, minden lendület nélkül potyogtak ki a toronyablakból... S a sötétség hirtelen olyan süni lett, mint a lekvár... Mikor is aztán a hivatalokból az irodákból, meg a nemesi kúriákból elindultak a kaszinóba a honorádorok ... Mint a bosszúszomjas összeesküvők a drámában, innét is, onnét is felvillantak A gyertyavilágitotta kézilámpák... A százgalléros, felleghajtós, szürkekabátos, plédes, bőrbekecses kaszinótagok ... Mire a köszvényes kutya nyöszörögve hátrált ki a boltív alól s az érkezők egymásnak adták a kilincset... Egy időses, rosszkedvű emberke szedegette le róluk a kabátot... Dörmögve, morgolódva ... — Az uraknak is elment a jó dolguk, hogy ilyen kutyának való időben ideballagnak ... Ahelyett, hogy meghúzódnának otthon, a banyakemence enyhén ... Nevették a morgolódó vénembert, akivel olyan baráti viszonyt tartottak . . Aztán az egyik asztalnál elkezdték keverni a kártyát — tarokkhoz gyürköztek —, a másiknál borozgattak, beszélgettek, s a harmadiknál sakkozott a társaság ... Künn meg süvöltött a szél — mintha sárkány torka lökné —, tépte, marta a sötétséget s időnként ugy megverte ferde esővel az ablakokat, mintha puskából lőtt sörét csörgött volna ... Anno, 1844 ... A magyar csillag már feljött, csak még vérszegény, pihegős volt, a mint a télviz idején született bárány ... De gyerünk csak vissza a dunavecsei kaszinóba ... — Te, Petrovics! — mordult a kiszolgáló komor kis emberkére a vadasi nábob, Jankovics ... Ugyanaz a Jankovics, aki negyvennyolcban a Vigyázó-erdőből elsülyesztette ágyúval az osztrák ármádia egyetlen ágyúnaszádját a Dunán ... — Hej, le Petrovics!... Mi van a Sándor fiaddal? .. . Hol van, mit csinál?! ... A szemek Petrovicsra meredtek ... S az öreg megbántottan fordított hátat a nagyúrnak ... — Felelj, Petrovics! — és nagyot ütött öklével az asztalra a nagyúr ... Erre megfordult az öreg, rákvörös ábrázattal: — Minek azt tudakozni?!... Hogy tőlem, az édesapjától halljad a nyomorúságát?!... Hogy éhezik, fázik, rongyoskodik, mert ahelyett, hogy dolgozna, bukfencet árul, meg verseket farag?!.. . Elhülve néztek ... Petrovics folytatta: — Nincs jobb dolgod, mint hogy az apa sebeit tépjed?!... Akiabban a reményben ringatta magát, hogy papot, jegyzőt vagy tanítót nevel a fiából, hogy a halála után ősz édesanyja gyámolitója legyen?!... — Bolond vagy, Petrovics!... — Garasokért verseket ir!... Holdat ugat! ... És uszit az urak ellen!... Forradalmat hirdet!... Nahát!... — Te őrült!... — De megjósolom neked, hogy akasztófán hal meg! ... Vagy maga is belefullad abba a vértengerbe, amit fölidéz!... A hangos szavakra besietett Petrovicsné is ... Csillapítgatta az urát... Most aztán túri Végh József birtokos szólalt meg ... Ugyanaz, aki a szabadságharc után hét évig raboskodott Kufsteinben ... Nekifordult Jankovicsnak: — Igaza van Petrovicsnak! ... Egy busz és egynéhány éves kölyök ne csináljon országos politikát!... Tanuljon! ... — Hallgass, pecsovics!... Nem egy húsz egynéhány éves gyereknől van szó, hanem a magyar jövőről!... A magyar jövő forr, buzog, dübörög abban a gyerekben! ... — Az!... Az!... A magyar jövő!... A forradalom és a fölfordulás!... — Ó, te kishitű!... A népek szabadsága úgy se Magyarországon fog eldőlni! ... És nem lokálpatriotizmus, hanem világeszme az, amit a Petrovicsgyerek hirdet! ... — Jó, jó!... Csak beszélj!... Majd ráfizettek ti még arra a fennen hangoztatott szabadságra — Kossuthtal együtt! — Sári-fári!... Belőled a hódoló meghunyászkodás beszél!... Kántor öcsém! Hogy is mondja „A hazáról“ című költeményében az a «Sándor gyerek?!... A kántor — bizonyos Mizsey — fölemelkedett . . . Megköszörülte a torkát, aztán komoran kongó hangján szavalni kezdte: Lement a nap. De csillagok nem jöttének. Sötét az ég . .. Közel, s távolban semmi fény nincs, Csak mécsvilágom, s honszerlemem ég. Valamennyien tenyérbe hajtott fővel, mélyen elgondolkozva hallgatták ... S mikor készen lett, Jankovics könnyfátyolos szemmel körülnézett: — Hol vagy, Petrovics?!... — Itt vagyok! ... — Hát idehallgass: Mikor várod haza a Sándort? ... — A jó Isten tudja! ... Úgy lehet, mostanában! ... Majd írni fog!... — Hát idefigyelj, öreg! ... Ha írja, hogy jön, nekem te azonnal híradással légy!... — Jó ... — Befogatom a legdrágább hintóm elé a négy szénfekete lovam!... Megértettél? ... — Meg ... — Minden kerékküllőt és mind a négy ló szerszámját telitüzdössük fehér őszirózsákkal! ... — Értem ... — A bakra én magam ülök, oszt úgy megyek élejbe a határba, oszt úgy hozom be ide, az udvarodra!... A nagyúr befejezte ... Irtózatos csönd jön ... Mindenki megmerevedve ült a helyén, csak a szél nyögött, zokogott, sirt és kacagott az ablak alatt... Egyszercsak megkopogtatta valaki az ajtót... Minden szem arra merevült... Kitárult sarkig — s egy sáros, vizes, kopott, betegesen sápadt és vékony, de lángoló tekintetű ifjú lépett be. Petrovics felhördült s a felesége nagyot sikoltott: — Sándor!!!... Egymás nyakába borultak, önfeledten ... Csilléry András személyében új elnök került az igazoló választmány élére Igen rejtélyes körülmények közt történt meg hétfőn az igazolóválasztmány elnökének, Gaál Vilmos dr.-nak visszavonulása az elnöki pozícióból. A szavazóigazolványok és ajánlási ívek szétosztását rábízták, e szétosztás körül olyan feltűnő panaszok voltak, hogy napokon keresztül valamennyi párt a legsúlyosabb kifogásokat hangoztatta. Mindenki azt várta, hogy az elnök a hétfőre összehívott ülésen megjelenik, szembeszáll a vádakkal, erélyesen beigazolja, hogy minden gyanúsítás fölött áll és közli majd azt, hogy ezután minden a legteljesebb rendben megy. Ehelyett azonban az történt, hogy Gaál Vilmos nem jelent meg az igazolóválasztmány illésén, mert vasárnap írásban bejelentette Ripka Ferenc dr. főpolgármesternek azt, hogy erről a tisztségéről megrongált egészségére való hivatkozással lemond. A főpolgármester nyomban intézkedett is az új elnök kijelöléséről, úgy hogy hétfőn délelőtt a választmány ülésén Csilléry András dr. elnökölt. A rapid változás rendkívüli módon meglepte a választmány tagjait. A Magyarság munkatársa beszélt Csilléry András dr. elnökkel, aki a következőket mondotta: — Ebben a pillanatban még nem mondhatok mást, csak annyit, hogy a hivatalt átvettem és azonnal megindítottam a vizsgálatot annak kiderítésére, milyen módon történt a szavazóigazolványok kikézbesítése. Kiterjesztettem a vizsgálatot a szavazóigazolványok kézbesítésének postai végrehajtására is. Az igazolóválasztmány holnapi keddi ülésén már, jelentést fogok tenni a vizsgálat eredményéről és megállapítom, történt-e szabálytalanság. — Már most kijelenthetek annyit, hogy Gaál Vilmos a maga részéről a legkorrektebbül járt el, de 300.000 szavazóigazolvány egyszerre való kikézbesítése olyan nagy és nehéz feladat, hogy ennek minden igényt kielégítő megoldása, majdnem lehetetlen. Lehet, hogy történtek a technikai lebonyolításnál hibák, ezeket majd megkeressük és a legsürgősebben kiküszöböljük. Nem is volt érdemleges ülés a hétfői, ezen Hann Arnold biztosította az új elnököt arról, hogy az ellenzék teljes mértékben támogatja munkáját, ha pártatlanul jár el. Majd egyes hiányos kézbesítéseket tett szóvá, mire az elnök közölte, hogy ezeket is megvizsgáltatja. Farkas Zoltán is megnyugtató intézkedéseket vár az elnök részéről. Biró Dezső pedig azt firtatta, hogy csodálkozik Gaál Vilmos lemondásán, különösen pedig az indokolást furcsállotta, mert vasárnap este még semmi baja sem volt Gaár Vilmosnak. Úgy látszik, hogy a számonkérés alól akart kibújni. Arra kérte az új elnököt, állapítsa meg azt, hogy hány szavazójegy maradt már a városházán. Az összeszámláláshoz hívja meg őket is. Joanovics Pál dr. azt fejtegette, hogy a formális jog Gaár Vilmos oldalán volt, minden párt igazolványainak kézbesítése hiányosan történt, ő maga megkapta például, de a felesége már nem. Lázár Ferenc szintén közölte a választmánnyal, hogy ő sem kapta még meg szavazóigazolványát, pedig a szomszéd ház lakóinak már kikézbesítették. Nem lehet tehát tendenciózus a dolog, meg kell várni, míg a posta lebonyolítja a hatalmas munkát. Miután Bíró Dezső fentartotta azt az Indítványát, hogy a választmány összes tagjai megnézhessék a szavazóigazolványokat, az elnök szavazást rendelt el s mivel szavazategyenlőség volt, az elnöki szavazattal az indítványt elvetették. Csilléry András elnökké való kinevezéséhez tejtől előbben a havas áruházban vásárolhat Tekintse meg kirakataimat/ Kérje divatértés/rémoi! 1930 december 2. kedti Fogyasztóknak gyár! áronl Két meglepetés! Köt egyedárus tt ! », , VICTORIA 200 Kettő plus, egylámpás nagyteljesítmény«, hálózati készülék szavatossággal, TELEFUNKErt L. «M. közismert, közkedvelt és legelterjedtebb conus-hangszóróval csak t* 188.--2 Garanciális esMauM minősége a legjobb árban a legolddbb S 60 00 120 volt 9.72 12.96 összes TELEFUNKEN gyártmányok, valamint Protos porszívó- és padlófényezőgépek előnyös részletfizetésre szerezhetők li Vidékre csomagolást nem számítunk. Viszonteladókat nem szolgálunk ki! Kérje díjmentesen, diszárjegyzékünket. KAMMER ÉS TÁRSA, Budapest, VI., Vilmos császár ut 5. T.: 269—42._______ illetékes helyen még azt fűzték hozzá, hogy erre a tisztségre ő volt a legalkalmasabb, mert mint a törvényhatósági bizottság örökös tagja, egyetlen listán sem vállalt jelöltséget, így tehát érdektelensége vitán felül áll. A Keresztény Községi Párt adminisztratív vezetését pedig már hétfőn reggel átadta Petrovácz Gyulának. A Felvidék fele lakossága kivándorolna, ha szabaddá tennék a határokat Prágából jelentik. Dzurdnyi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, folytatja intervju-sorozatát, amelyet a Felvidék nevezetesebb tényezőivel folytat. Ezúttal Vazus Mártont, a tót nemzeti párt vezetőemberét, a tótság legnagyobb élő költőjét, intervjúvolta meg, aki főleg gazdasági kérdésekről nyilatkozott. A mostani helyzet, Barus szerint, tarthatatlan. A Felvidék nem élhet és nem örülhet is szabadságnak abban a tudatban, hogy gazdaságilag tönkremegy. A Felvidék kenyeret kiván asztalára, ha odaitt, a nyugati részen nyomor lenne, ám legyen itt is, de a kenyeret meg kell felezni. A tótok kénytelenek kivándorolni. Ez a kivándorlás szörnyű vádat jelent. Azelőtt is volt kivándorlás, de ha ma szabaddá tennék a határokat, a Felvidék lakosságának fele kivándorolna. .