Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-17 / 13. szám
1931 január 17, szombat 73EK8BEBZ9 Ktsmi Huszonkét külügyminiszter és öt miniszterelnök jelent meg a páneurópai konferencián Genfből jelentik: Briand francia külügyminiszter elnöklésével pénteken délelőtt egynegyed 12 órakor megkezdődött a Népszövetség európai bizottságának második ülésszaka, a nagy érdeklődéssel várt „páneurópai konferencia". Az ülést a népszövetség főtitkári hivatalának üvegverandatermében tartották, amely az utolsó helyig megtelt. Mind a 27 európai kormány elküldte megbízottját, vagy miniszterellökét vagy külügyminiszterét. Huszonkét külügyminiszter és öt miniszterelnök jött el. Az egyes politikusokat számos magasrangú főtisztviselő és szakértő kiséri. A nemzetközi sajtó részéről példátlan érdeklődés nyilvánul meg a páneurópai konferencia iránt s a teremben hemzsgenek az újságírók. A délelőtt 11 órára kitűzött ülést negyedórás késéssel nyitották meg. A tanácskozás megkezdése előtt kisebb csoportok alakultak s az egyes miniszterek élénken társalogtak egymással. A legnagyobb csoport Grandi olasz külügyminiszter körül képződött, aki Curtius német külügyminiszterrel elegyedett beszélgetésbe. Az ülést Briand beszéde nyitotta meg. Briand kiemelte, hogy a háború utáni idők történelmében még sohasem ült az európai nemzeteken a gazdasági nyomornak oly hatalmas nyomása, mint manapság. Végül azt javasolta, hogy mindenekelőtt az európai vámbékekonferencia elnöke, Colijn tegyen jelentést az európai vámcsökkentések kérdéséről, azután pedig kezdjék meg az európai agrárhitelek rendkívül fontos kérdésének megvitatását. Csak a teljes egyenrangúság alapján! Briand után Curtius német külgyminiszter beszélt. A birodalmi kormány már az első francia páneurópai memorandumra adott válaszában leszögezte álláspontját az európai államszövetség kérdésében — mondotta Curtius — s ezt az álláspontját most is fentartja. Németország is készséggel hajlandó részt venni a békepolitikában és az európai nemzetek együttműködésében, elvárja azonban, hogy a közös munka az érdekek kiegyenlítése és a teljes egyenrangúság alapján folyik. Munkarendet és programot kell felállítani a tanácskozások menetére nézve és meg kell vitatni azt a kérdést is, hogy bevonják-e a bizottság tanácskozásaiba azokat az európai államokat is, amelyek nem tagjai a népszövetségnek. Szovjetoroszországot és Törökországot Véleménye szerint mindezek olyan kérdések, amelyek felett a legsürgősebben dönteni kell s ezért azt kérdi Briandtól, mi az álláspontja ezekben a dolgokban. Briand azt válaszolta, hogy helyesli Curtius javaslatait és nincs kifogása az ellen, hogy a bizottság megvitassa a német külügyminiszter által felvetett problémákat. A következő szónok Grandi olasz külügyminiszter volt. Szovjetoroszországot és Törökországot feltétlenül meg kell hívni a bizottságba — mondotta — hiszen a bizottság európai államszövetséget akar létrehozni, nem pedig néhány állam szövetségét. Nem szabad megtörténnie annak, hogy Európa ismét két táborra szakadjon. Az olasz kormánynak az a meggyőződése, hogy az európai államszövetség keretén belül minden egyes államnak teljesen azonos politikai, gazdasági és jogi helyzetet kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban az olasz kormány reméli, hogy az általános leszerelés is egyenlő mértékben fog történni. Az egyenlő leszerelés az alapja Európa biztonságának és békéjének. Henderson angol külügyminiszter helyeselte Grandi fejtegetéseit és azt mondotta, hogy a Grandi által felvetett problémákat komoly megfontolás tárgyává kell tenni. Az angol külügyminiszter éppen ezért azt javasolta, alakítsanak egy bizottságot, amely megvitatná mindezeket a kérdéseket. Briand mindjárt magáévá tette Henderson javaslatát és felszólította az európai bizottságot, alakítsa meg ezt az albizottságot, ami rögtön meg is történt. Az albizottság nyolc tagja Briand, Henderson, Curlins, Grands, Hymans, Bel-Jerst van Bloekland, Alba herceg és Michaelakopulosz lett. A népszövetség sorozatos kudarcai Az európai tanulmányi bizottság negyedötkor ült össze, hogy meghallgassa Colijn holland delegátus, a vámbékekonferencia elnökének jelentését. Colijn a lehető legsötétebb színekben ecsetelte azokat a sorozatos kudarcokat, amelyek a népszövetség gazdasági munkálatait 1925 óta érték. Négy évi munka után azt kell látni, hogy a mai helyzet javulás helyett rosszabodást mutat 1927-el szemben. Tisztában kell lenni azzal, hogy a népszövetség fáradozásait, amelyekkel az 1927. évi világgazdasági értekezlet határozatait meg akarta valósítani, meghiúsultnak kell tekinteni. A gazdasági helyzet az 1927. évi világgazdasági értekezlet óta nem javult, sőt rosszabbodott. Ennek következménye az, hogy nem egy országban az emberek elvesztették minden reményüket a népszövetségben. E helyzet azzal a szörnyű veszéllyel jár, hogy a jövőben azok az államok, ame- is késem, hát egész évre elbuktat. Ezt mégse szeretném... Megnyugodtam s most már vidáman beszélgettünk sok mindenről, hiszen bőven volt időnk s amikor becsöngettek, én is bementem a vizsgára. — Csak a fizikát figyeld, öregem, abból olyan remeklések lesznek, hogy olyat még nem pipált ez a vén Európa! Majd meglátod, hogyan fújom én az elktrolízist, meg a Gay—Lussac Boyle—Mariotte-törvényt. Ezt a kettőt úgy tudom, hogy kilencvenéves koromban is hibátlanul fogom elmondani az ükunokáimnak! — súgta Jóska a bucsúzkodásnál. Hiába tagadnám, nem egészen így történt. Először magyar volt s abból Jóska csakugyan remekelt. A miniszteri biztos külön meg is dicsérte és azt mondta, hogy tiz év óta nem hallott ilyen feleletet. Aztán algebra következett. Jóskát csak tessék-lássék kérdezték, alig irt föl pár számot a táblára, már rendben is volt a dolog.. Hanem aztán a fizika! A baj ott történt, hogy fizikából is húzni kellett a kérdést ! És a fiuk, bizony, mind azt húzták ki, amit tudtak. Jóska olyan ábrázattal nézett a tanárra, mintha azt kérdezte volna: Na, mit gondol, tanár úr, mi lesz ebből? Bizony, mi lett. A cédulán nyoma sem volt az elektrolízisnek, sem Gaya Lussacéknak. Az első kérdés a fény terjedési sebességének meghatározása volt. Jóska, mint valami látnok, a múltba mélyesztette a tekintetét s a ritkán látott fizika könyvet idézte maga elé. Emlékezni kezdett valamire s amikor sor került rá, kilyögte Römer Olaf nevét, habogott pár pillanatig, aztán — néma csönd. ..— Halljuk a másik kérdést! — mondta a miniszteri biztos. Jóskában megfagyott a szusz s alig hallhatóan rebegte. A fajhő. Aztán villámgyorsan fölkelt, a táblához ment, kezébe vette a krétát meg a szivacsot és rajzolni kezdett. Szép fehér kört rajzolt, befehérítette a belsejét nagy gonddal, aztán hátrafordult és elegánsan az ábrára mutatva, így szólt: — Ez az E. — És oda is írta mindjárt ezt a betűt. Aztán egy jó hosszú sugarat eresztett ki az E-ből: — Ez az E. Majd egy másodikat, harmadikat s így tovább. A tizedik sugárnál megállt, gondolkozott egy pillanatig, majd habozás nélkül letörölte az egészet. Mindezt roppant gonddal, csínnal és elegánsan. Amikor a tábla tiszta volt, újra fölrajzolta a gömböt és szónokias hangsúllyal jelentette be: — Ez az E. — És újra nekiveselkedett a sugaraknak. — De, kérem, ez az elektromos potenciál ... — kezdte a tanár úr, de a biztos elhallgattatta és arcát a kezébe rejtve, úgy nevetett, hogy az egész osztályt elfogta a jókedv. — Elég, elég — hallatszott aztán, s ez alkalmasint a nevetőknek szólt, de Jóska máris meghajolt és könnyed léptekkel lejtett helyre. — Hát mi van a farhővel? — kérdeztem tőle,, amikor hazafelé mentünk. — A guta jobban tudja — felelte indignálódva Jóska. — Ha egyszer elmagyarázta volna, azt hiszed, nem tudnám? De mindig csak elektrolízis, meg Gay— Lussac ... — Hát akkor mi az ördögöt rajzoltál a táblára? — Tudom is én! Emlékeztem erre az ábrára és gondoltam, lerajzolom nekik szépen, hadd teljék az idő . .. így esett, hogy a második alkalommal se tudhattam meg: mi a fajhő? És most már csak az a gondolat nyugtalanít: ha megtudtam volna, várjon hogy telt volna az életem?. _______________E lyek eddig liberális kereskedelmi politikát folytattak, módosítják kereskedelemi politikai rendszerüket és ennek folytán még fokozódik Európa gazdasági szétdaraboltsága, amely a többi kontinenssel szemben gyöngíti. Általános európai gazdasági háborúnak katasztrofális politikai következményei lennének. Colijn beszéde mély hatást tett az értekezletre. Hendersoo az ülés felfüggesztését indítványozta, hogy a delegátusok elkészülhessenek a felmérési kérdések megvitatására. Az értekezlet egy ülését szombatra halasztotta. Eltűnt az Oustric-bank lefoglalt iratainak egy része A botrány miatt újjabb kormányválságot várnak Franciaországban Parisból jelentik. Az Oustric botránnyal kapcsolatos ügyek kivizsgálására alakított parlamenti bizottság néhány napon belül befejezi működését és beterjeszti jelentését a kamara plénumának. A jelentéssel kapcsolatban nagy viharokat várnak a kamarában. Politikai körökben az a felfogás alakult ki, hogy az Ouskic-ügy minden kormányra végzetes lehet, legyen az jobb-, vagy akár baloldali kormány.Steeg miniszterelnöknek nagyon ügyes taktikát kell alkalmaznia, ha el akarja kerülni a kormány lukását. A kormány helyzetét az a körülmény is megnehezíti, hogy Chéron igazságügyminiszter éppen most ágyban fekvő beteg, holott az Austricügyben elsősorban neki kellene állania az ellenzék ostromát, mint igazságügyminiszternek. A miniszterelnök pénteken felkérte Barthou hadügyminisztert, hogy vállalja ideiglenesen az igazságügyi tárcát. Steegen kívül tehát Barthou válaszol majd a kamarában a kormány ellen felhozott súlyos vádakra. Pérez volt igazságügyminiszter szerepe egyre kedvezőtlenebb színben tűnik fel. A parlamenti vizsgálóbizottság pénteki ülésén szembesítették a volt igazságügyminisztert a Quai d'Orsay kereskedelmi osztályának volt főtitkárával, Delendával, aki azt állítja Pérezről, hogy ő szorgalmazta a Sina Viscosa-részvények tőzsdei bevezetését. Dolenda a szembesítés alkalmával szemébe mondotta Péreznek, hogy egy nappal a részvények bevezetése előtt telefonált Seydouxnak, a kereskedelmi osztályakkori igazgatójának, hogy készítsen sürgősen kedvező szakvéleményt a részvények tőzsdei bevezetésére. Péret az első szembesítésnél tagadta, hogy valaha is telefonált Seydouxnak, vagy akár a tanírnak. Delenda erre elmondotta, hogy Seydoux őt kérte fel jelentéstételre s miután tájékoztatta Seydouxt, az igazgató hosszas telefonbeszélgetést folytatott Pérervel, megígérve neki, hogy elkészíti a kedvező szakvéleményt. Pérer erre a kijelentésre már csak azt mondotta, hogy nem emlékszik ilyen telefonbeszélgetésre, de lehet, hogy a beszélgetés valóban megtörtént. Az ülés további folyamán az egyik lenti érdekes adatokkal világította meg a francia parlamenti és gazdasági életben kialakult szokásokat. Jaubre tanú, Paris volt polgármestere előadta, hogy egy ízben elkísérte Oustric bankárt a pénzügyminisztériumba. Oustric valami kérvényt akart átadni egyik vállalata érdekében. Semmit sem fog elérni ■ — mondta a tanú akkoriban Oustricnak —, ha nincs valami befolyásos politikus barátja. Politikai intervenció nélkül — folytatta Jaubre vallomását — sohasem sikerült volna a részvények tőzsdei bevezetése. A vizsgálóbizottság ülésének végén az Oustric-banknál megejtett legutóbbi házkutatás különös eredménye került szóba. A vizsgálóbizottság tagjai pénteken délelőtt megjelentek az Ouskic bankban és több iratot találtak, amelyek különösképpen nem voltak lepecsételve. Ezek az iratok a Sina Viscosa-éftalat levelei, csodálatosképpen azonban egyetlen levél sincs közöttük, amely ezeknek a részvényeknek tőzsdei bevezetésére vonatkozik. A dátumok után ítélve, feltétlenül voltak más levelek is, amelyek azonban nyomtalanul eltűntek. A vizsgálóbizottság tagjai átiratot küldtek az igazságügyminiszterhez, amelyben tiltakoznak ez ellen a gondatlanság ellen. A belügyminiszter megakadályozta, hogy a főváros „fekete listával* védekezzék a lelkiismeretlen vállalkozók ellen A főváros különböző bizottságaiban többen és számos alkalommal szóvátették, hogy a közmunkákban és közszállításokban résztvevő egyes vállalkozók, cégek lelkiismeretlenül járnak el, rossz anyagot adnak, rossz munkát végeznek és más tekintetben sem tartják be a szerződéses feltételeket. Illetékes helyen már felvetették azt a gondolatot, hogy az ilyen vállalkozókkal szemben a főváros erélyes megtorlással lépjen fel és indítvány is hangzott el olyan értelemben, hogy a főváros állítson fel feketelistát, jegyezze oda be az elégedetlenségre okot szolgáltató vállalkozókat és ezeket zárja ki a későbbi közmunkákból és közszállításokból. Most egy konkrét esetből kifolyóan a főváros élt is ezzel a jogával.Nemrégen zajlott le egy nagyobb versenytárgyalás a főváros egyik nagyüzeménél, amely az alkalmazottak ruhaszükségletét szerezte be nyilvános versenytárgyalás útján. A pályázaton résztvett az egyik ismert posztóáru nagykereskedés is, amely megkapta a szállítási megbízást. Amikor azonban a ruhák leszállítására sor került, a fővárosi anyagvizsgáló intézet megállapította, hogy a leszállított ruhaanyag lényegesen silányabb minőségű, mint az a minta, amelynek alapján a cég a szállítást elnyerte. A főváros nem adta vissza a ruhákat, hanem az anyagminőség differenciának megfelelő összeget a vételárból levonta. Nem elégedett azonban meg ezzel a retorzióval, hanem az illető céget a kereskedelmi, és iparkamaránál fel is jelentené. A kereskedelmi és iparkamara átiratban értesítette a fővárost, hogy a kereskedő cég eljárása a vállalkozói jó hírnévbe ütközik, és fel is kérte a polgármestert, hogy a cég eljárását megfelelő büntető eszközzel bélyegezze meg. A polgármester el is rendelte, hogy a szóban levő vállalkozót helyezzék feketelistára és az 1931. év folyamán zárják ki az összes fővárosi versenytárgyalásokon való részvételből. A polgármester végzését közölték a céggel, amely nem nyugodott bele ebbe az intézkedésibe, hahera panasszal fordult a kereskedelemügyi miniszterhez. Az ügy innen átkerült a belügyminisztériumba és most érkezett meg a belügyminiszter válaszlóirata ebben az ügyben. A belügyminiszter értesítette a polgármestert, hogy a cégnek feketelistára való helyezését s a polgármesteri határozatot megsemmisíti, mégpedig azzal az indokolással, hogy a közszállítási szabályzat nem teszi lehetővé egyes vállalkozóknak a közszállításokból való kizárását és igy a fővárosnak nem volt joga, hogy a rossz anyagot szállító céget a folyó évben kizárja a városi versenytárgyalásokon való részvételből. A belügyminisztériumnak ez a különös döntése kínos feltűnést keltett a városházán s teljesen érthetetlennek találják azt a messzemenő védelmet, amelyet a minisztérium biztosít a lelkiismeretlen vállalkozóknak. Táviratait telefonon is feladhatja, előzetes engedély nem kell.