Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-28 / 270. szám
A bölcsészkari dékán kérésére rendőrök távolították el az egyetemről a tüntető diákokat Rendkívüli izgalmat okozott az ifjúság körében a gumibotos rendcsintás A budapesti tudományegyetem falai hétfőn olyan eseményeknek voltak tanúi, amilyenekhez hasonlót még bizonyára nem látott az ősi Alma Mater. Rendőrök nyomultak be az egyetemre, amelynek autonómiáját eddig oly féltékeny gonddal őrizte az egyetem tanácsa, gumibotok csattogtak egyetemi hallgatónők és hallgatók fején és vállán, karhatalmi roham tisztította meg az egyetem épületét attól a diákságtól, amely a dékanátus egyik tisztviselője ellen tüntetett. Az egyetemi ifjúság, amint erről időrőlidőre beszámoltunk, hetek óta egyre fokozódó nyugtalansággal látja a numerus clausus-törvény végrehajtása körüli jelenségeket. Az ifjúság mind nagyobb megdöbbenéssel figyeli azokat a tényeket, amelyek azt mutatják, hogy a numerus-clausus-törvény félretétele után folyton újabb és nagyobb zsidó hullámok öntötték el az egyetemeket és egyes helyeken mármár a háború előtti arányoknak megfelelően kaptak bebocsátást az egyetemi fakultásokra. Az egyetemek diáksága teljesen kifogástalan és méltóságteljes módon hívta fel feletteseinek, az egyetemi tanácsoknak és kormánynak a figyelmét ezekre az aggasztó jelenségekre, amelyeknek következményeivel mindenki tisztában lehet. A diákság fegyelmezett és komoly megnyilatkozásaira a túlsó oldalról azonban olyan válaszok érkeztek, amelyek a hangulatot mindjobban elmérgesítették. Mind idegesebbek, nyugtalanabbak lettek a diáktömegek és bizonyára ez a nyugtalanság vezetett a hétfőn kirobbant incidensekhez és tüntetésekhez. Nem hisszük azonban, hogy ezek a tüntetések csakugyan olyan formát vettek volna fel, hogy ezt már csak rendőri beavatkozással és gumibottal lehetett volna megrendszabályozni. Az egyetemi autonómia olyan drága kincs, amelyre féltékeny gonddal kell vigyáznia elsősorban az egyetemek vezetőinek. Ha történtek sajnálatos és tumultuózus kihágások és erőszakosságok, azt hisszük, kissé nyugodtabb idegekkel helyre lehetett volna állítani a rendet ilyen erőszakos és sebesülésekkel végződő beavatkozás nélkül is. Az egyetemi tanács bizonyára maga is módot talál arra, hogy hétfői veszedelmes precedens még egyszer meg ne ismétlődjék, de egyúttal azt is remélni kell, hogy az egyetem ifjúság izzó tiltakozása és egyre növekvő nyugtalansága rábírja majd az illetékes kormánytényezőket is arra, hogy most már komolyan és határozottan orvosolják a numerus clansus félretétele folytán előállott aggasztó helyzetet. A Frigyessy-klinikán kirobbannak az izgalmak Az elmúlt héten napról-napi nagyobb nyugtalanság és idegesség volt tapasztalható az egyetemi ifjúság körében az egész országban. A Magyarság beszámolt az ifjúság mozgalmáról, amellyel a numerus clausus törvény régi formájában való érvényesítését igyekeztek kikényszeríteni, azokra a demonstrációkra, amelyekkel az ifjúság rámutatott arra, hogy a numerus clausus alkalmazása körül egészen visszás állapotok uralkodnak, a zsidóság újból messze arányszámán felül vesz részt a főiskolai oktatásban. Az ifjúság akciója eredménnyel nem járt, semmiféle intézkedés nem történt, sőt az illetékesek még csak nem is foglalkoztak komoly formában ezzel a kérdéssel. Ennek következtében napról-napra fokozódott a nyugtalanság az egyetemen, ahol hétfőn m—-------------ЭЕЯЯ gán, mint nyilvános módon többször megintették? Felelet: Másként nem tehetek és míg a Kollégiumban való maradás lehetősége és a praeceptori szolgálat tőlem meg nem vonatik, továbbra is így fogok cselekedni. Bizony súlyos dolgok voltak ezek a kollégiumi rend és fegyelem szigorú világában. És az iskolai törvényszék mégis megbocsátott Csokonainak. 1794 december 19-én tartott ülésében csak arra ítélte, hogy „nevezett Csokonai Mihály a poéták publicus praeceptori állásából elmozdittassék, továbbá tiz legénnyel hátrább vettessék és hogy e megsértett clarissimus professzort kövesse meg.“ Az ítélet enyhe és kegyelmes volt, Csokonai meg is köszönte. De nem fogott rajta. Szeszélyes és állhatatlan természete nem birta a rendet és fegyelmet, a következő évben mind súlyosabb mulasztásokat és visszaéléseket követett el. Tanárai béketűrése elapadt. 1795 június 20-án az iskolaszék kimondotta rá, hogy, mivel félni lehet, hogy az ő gondolkodása a fegyelem tekintélyét harapódzó ragályként megrontja, a kollégiumba való belépésben akadályoztassák meg és a tanulóknak minden vele való barátkozás és társalgás tiltassék meg.“ Csokonait kicsapták. Az ítélet kimondása után megszólalt az iskola harangja. A kollégium halottjainak is ez szokott szólani. Az ifjúság összegyűlt a nagy auditóriumban, hova a rektor vezetésével az iskola egész tisztviselőkara is bevonult. Itt a szenior az ítéletet felolvasta s végrehajtását rábízta az iskola kurátorára, ki a kitaszított diákot megfosztotta tógájától és útnak eresztette. Csokonai ment, megalázóban, keseirtás alkalommal ugyanezt a professzort a nagyerdőn „szóval és tettel megtámadta“; a gondjaira bízott kis diákoknak megengedte a pipázást, az őszi vizsga idején gyakori ivásokat szokott rendezni a tanteremben és ... most jön a legsúlyosabb vádpont: „Csokonai uram gyakran szokta az éjszakát a tanteremben tölteni és növendékeit ott visszatartani."“ Csokonai perének kihallgatási jegyzőkönyvei teljes egészükben, kérdésekben és feleletekben maradtak fenn és némely részükben olyan érdekesek, mint egy mai szenzációs törvényszéki tárgyalásról szóló hírlapi tudósítás. Lássunkegy pár részletet például az imént utolsónak közölt vádpont kihallgatási jegyzőkönyvéből. A kollégiumi tanteremben való éjszakázásra Csokonai így felel: — Nem tagadom. Ezt tennem azonban szükséges volt. Gyakorta sokáig nem tudtam elaludni, vagy akaratom ellenére éjszakáznom kellett. Mivel lakótársaimnak nem akartam kellemetlenkedni, az osztályba vonultam tehát két-három tanítványommal beszélgetésbe merülve, mindig nagy megkönynyebbülést találtam, máskor engem annyi sokféle gond gyötör. De az osztályba nem vitettem le minden vackomat, csak egy s más párnafélét. Kérdés: Kik azok, akiket tanítványai közül legtöbbször hívott magához? Felelet: Sokan vannak, főleg mégis azok, akik a Kollégium szomszédságában laknak; a múlt éjszaka Győry József és Rhédei László volt, kivel az éjszakát együtt töltöttem. Kérdés: Maguk szántából mentek-e ezek Csokonai uramhoz, vagy pedig mindig hivatni kellett őket? Felelet: Gyakran én hivattam. Sokszor hívatlan is jöttek, hogy velem töltsék az éjszakát, mivel említett természetemet már jól ismerték. Kérdés: Miért nem hagyott fel a csefijén a maga sorsos útjára, lekedettel, mikor miatta már úgy ma- D. J. délelőtt azután egészen váratlan és szokatlan események következtek be. Az események központja a bölcsészeti fakultás épülete volt, az első, kisebb arányú tüntetések azonban az orvosi fakultás különböző intézeteiben játszódtak le. A Baross utcai Fripresso-klinikán és Farkas Géza dr. élettani intézetében folyt le az első tüntetés. A Frigyessy-klinika kapujában reggel nyolc óra tájban elhelyezkedtek a bajtársi egyesületek tagjai és megkezdték az érkező hallgatók igazoltatását Körülbelül 14—15 zsidó hallgató érkezett egy csoportban és be akartak vonulni a klinika épületébe, a bajtársak azonban közölték velük, hogy helye sen teszik, ha a mai napra távol maradnak a klinikától. Ekkor lement a kapuba Frigyessy tanár és felvezette a zsidó hallgatókat a klinika előadótermébe, amelyben körülbelül százötven keresztény hallgató tartózkodott. A keresztény diákok erre valamennyien fölálltak helyükről és eltávoztak a klinikáról. Frigyessy tanár ezek után a megmaradt csekélyszámú hallgatóságnak nem tartotta meg előadását, hanem beteglátogatásra vitte a diákokat. Egészen hasonló események játszódtak le Farkas Géza dr. élettani intézetében. A zsidó hallgatókat itt tanársegédek vezették be az Az *Orion“ rádiók kaphatók a aгБЕПЕ^ IV., Ferenciek tere 2. (Részlett* II.) előadóterembe, ahonnan erre a keresztény diákok kivonultak. Az előadás itt is elmaradt. Rabbin Kamill egyetemi tisztviselő inzultál egy tüntető diákot A diákok az orvosi fakultás intézeteiből a bölcsészetkar épületébe mentek át. Több száz diák helyezkedett el részben az épület aulájában, részben kinn a Trefort-kertben és hangosan tüntettek a numerus clausus törvény mellett, követelték azt is, hogy a zsidó hallgatók hagyják el az épületet. Ekkor jött lefelé az aulába Rüblein Kamill egyetemi tisztviselő, aki a lépcsőkön az egyik diákot igazolásra szólította fel. A diák megtagadta az igazolást, amire Rüblein Kamill lekapta fejéről az amerikánusok zöld diáksapkáját, a fiatalembert pofonütötte, ezzel sarkon fordult és fölszaladt a lépcsőn, egyenesen beszaladt a dékáni hivatalba. Ez az eset óriási izgalmat keltett a diákság körében. Néhányan Rablein Kamill után vetették magukat, de nem érhették utól, a többiek hangosan méltatlankodtak és mind nagyobb erővel kezdték éltetni a numerus clausus törvényt és abcugolták a zsidókat. Viharos tüntetés a dékáni hivatal előtt Kornis Gyula dr., a bölcsészeti kar dékánja ment le ezután az aulába és felszólította a hallgatókat, hogy hagyják el az egyetem épületét. Ennek a felszólításnak ellentmondás nélkül engedelmeskedtek, az egész tömeg kivonult a Trefort-kertbe, ahol azután mind izgalmasabb hangulatban tárgyalták az eseményeket. Hamarosan kialakult az a vélemény, hogy a Rablein Kamis által elkövetett inzultust nem hagyják szó nélkül, tehát visszamennek az épületbe és felkérik Kornis dékánt, hogy járjon el a tisztvelővel szemben az inzultusért. Ekkor kiderült, hogy az épület főkapuját az egyetemi altisztek időközben bezárták, a diákok zárva találták a hátsó kis ajtót is. Az izgatott tömeg isa kizndult ennek a kiskapunak, amelyet betörtek és azon át újból bevonultak az épületbe. A diákok tömege a dékáni hivatal előtt gyülekezett, ahol először Rüblein Kamillt keresték a titkári hivatalban. A nagy tolongásban, tumultusban betörték a titkári hivatal ajtajának két üvegablakát is. Rüblein Kamillt nem találták meg, amire a folyosón folytatták a tüntetést a numerus clausus mellett. Kornis dákán ekkor kiüzent az egyetemi hallgatóknak, hogy válasszanak magukból öttagú küldöttséget, amelyet hajlandók fogadni. Ez meg is történt; öttagú küldöttség jelent meg a dékánnál, akinek beszámoltak a Rüblein-féle incidensről és kérték a kellő megtorlást. Kornis dékán azt válaszolta, hogy hivatalos útra fogja terelni az ügyet és a vizsgálatot ő maga fogja vezetni. A küldöttség szónoka ezzel szemben Rablein Kamis azonnali elbocsátását kérte, amit a dékán megtagadott. A küldöttség tagjai erre elhagyták a dékán szobáját és kinn a folyosón beszámoltak bajtársaiknak arról, hogy milyen eredménnyel jártak. Az egyetemi hatóság rendőri segítséget kér Az ifjúság hangulata ilyen körülményeket kért. Közölte azt is, hogy engedélyt ad között még jobban kiélesedett. Négy-ötszáz diák lepte el ekkor a bölcsészetkari fakultás épületének folyosóit, a lépcsőházat és az aulát, ahol a legnagyobb erővel folyt a tüntetés. Az ifjúság szakadatlanul abcugolta a zsidókat, sokan pedig Kornis Gyula dékán lemondását kezdték követelni. Kornis dékán délben tizenkét óra tájban telefonon érintkezésbe lépett Angyal Pál dr. egyetemi rektorral és jóváhagyását kérte ahhoz, hogy a rendőrség segítségét vegye igénybe az ifjúsággal szemben. A rektor hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrség behatoljon az egyetem épületébe. .A déktín erre felhívta telefonon a Mosonyi utcai rendőrfőparancsnokságot és rendőri segítség rendőröknek az egyetemi épületbe való belépésre. Fél egy előtt néhány perccel rendőri riadóautó érkezett a Múzeum-körútra az egyetem épülete elé. A riadóautó harminc rendőrt hozott Barcs Tibor rendőrfelügyelő vezetésével. A rendőrök kiugráltak az autóból, felsorakoztak az egyetem épülete előtt, a rendőrfelügyelő pedig fölment Komnis dékánhoz, hogy beszámoljon neki, milyen intézkedéseket akar tenni az egyetemen. Az ifjúság nagy megdöbbenéssel fogadta a rendőrség érkezését, a lépcsőn fölfelé haladó rendőrfelügyelőt zajosan megabcugolták, azután pedig teljes erővel az egyetem autonómiáját kezdték éltetni. A rendőrség gumibottal behatol az épületbe Barcs rendőrfelügyelő csak néhány percig tartózkodott Kornis dékán szobájában, azután újból lement az utcára és rendőreinek kiadta az utasítást, hogy vonuljanak be az épületbe. A harminc rendőr gumibottal a kezében lépte át az egyetem kapuját. Az aulában először nagy zaj, kavarodás és elkeseredett kiáltozás fogadta őket, azután hirtelen csend lett. A diákok mintegy adott jelre felsorakoztak és a Himnuszt kezdték énekelni. Barcs rendőrfelügyelő ezzel nem törődve, felszólította az ifjakat, hogy azonnal távozzanak az épületből, amikor pedig a diákok a felszólításra nem mozdultak és tovább énekelték a Himnuszt, a rendőrök gumibottal megtámadták a diákokat. Az egyik rendőr mindjárt az első pillanatokban fejbevágta gumibotjával Domonkos Béla orvostanhallgatót, aki nyomban összeesett és elájult. A rendőrök az összeesett diák testén keresztül folytatták előnyomulásukat A diákok egy része ellenállt, nagy kavarodásban lökdösték egymást a diákok és rendőrök. A gumibot végül természetesen érvényesült, a rendőrök kiszorították az egyetemi hallgatókat az utcára. Néhány perc alatt a lépcsőházból és az emeleti folyosókról is eltávolítottak mindenkit az épület kiürült Az épületből kivert diákok a Múzeumkörúton gyülekeztek és elkeseredetten tüntettek tovább. Követelték Kornis dékán lemondását és éltették az egyetemi autonómiát. Ekkor újabb riadóautó érkezett a VIII. kerületi rendőrkapitányságról. Ennek az autónak legénysége a Múzeum-körúton tüntető diákok ellen fordult, újból teljes erővel működött a gumibot. A gumibot az ifjúság soraiban lévő egyetemi hallgatónőket sem kímélte. Szántó Hedvig bölcsészethallgatónő több gumibotütést kapott, majd odaszomlották a rendőri autóhoz és így újabb sérülése шпмбтттщют propasanda-iMasa FARKAS GYULA) A magyar irodalom története ................................................ . p 3.40 ECKHARDT FERENC: Magyarország története ........................................................p 3.— Gyönyörű kötésben! Kapható: Könyvosztályunkban, IV. Eskünt S. félemelet.