Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-28 / 270. szám

A bölcsészkari dékán kérésére rendőrök távolították el az egyetemről a tüntető diákokat Rendkívüli izgalmat okozott az ifjúság körében a gumibotos rendcsintás A budapesti tudományegyetem falai hét­főn olyan eseményeknek voltak tanúi, ami­lyenekhez hasonlót még bizonyára nem lá­tott az ősi Alma Mater. Rendőrök nyomul­tak be az egyetemre, amelynek autonómiá­ját eddig oly féltékeny gonddal őrizte az egyetem tanácsa, gumibotok csattogtak egye­temi hallgatónők és hallgatók fején és vál­lán, karhatalmi roham tisztította meg az egyetem épületét attól a diákságtól, amely a dékanátus egyik tisztviselője ellen tüntetett. Az egyetemi ifjúság, amint erről időről­­időre beszámoltunk, hetek óta egyre foko­zódó nyugtalansággal látja a numerus clau­sus-törvény végrehajtása körüli jelenségeket. Az ifjúság mind nagyobb megdöbbenéssel figyeli azokat a tényeket, amelyek azt mu­tatják, hogy a numerus-clausus-törvény félretétele után folyton újabb és nagyobb zsidó hullámok öntötték el az egyetemeket és egyes helyeken mármár a háború előtti arányoknak megfelelően kaptak bebocsátást az egyetemi fakultásokra. Az egyetemek diáksága teljesen kifogástalan és méltóság­teljes módon hívta fel feletteseinek, az egye­temi tanácsoknak és kormánynak a figyelmét ezekre az aggasztó jelenségekre, amelyeknek következményeivel mindenki tisztában le­het. A diákság fegyelmezett és komoly meg­nyilatkozásaira a túlsó oldalról azonban olyan válaszok érkeztek, amelyek a hangu­latot mindjobban el­mérgesítették. Mind ide­gesebbek, nyugtalanabbak lettek a diáktö­megek és bizonyára ez a nyugtalanság ve­zetett a hétfőn kirobbant incidensekhez és tüntetésekhez. Nem hisszük azonban, hogy ezek a tüntetések csakugyan olyan formát vettek volna fel, hogy ezt már csak rendőri beavatkozással és gumibottal lehetett volna megrendszabályozni. Az egyetemi autonó­mia olyan drága kincs, amelyre féltékeny gonddal kell vigyáznia elsősorban az egyete­mek vezetőinek. Ha történtek sajnálatos és tumultuózus kihágások és erőszakosságok, azt hisszük, kissé nyugodtabb idegekkel helyre lehetett volna állítani a rendet ilyen erőszakos és sebesülésekkel végződő beavat­kozás nélkül is. Az egyetemi tanács bizo­nyára maga is módot talál arra, hogy hétfői veszedelmes precedens még egyszer meg ne ismétlődjék, de egyúttal azt is re­mélni kell, hogy az egyetem ifjúság izzó tiltakozása és egyre növekvő nyugtalansága rábírja majd az illetékes kormánytényező­ket is arra, hogy most már komolyan és határozottan orvosolják a numerus clansus félretétele folytán előállott aggasztó hely­zetet. A Frigyessy-klinikán kirobbannak az izgalmak Az elmúlt héten napról-napi nagyobb nyugtalanság és idegesség volt tapasztalható az egyetemi ifjúság körében az egész ország­ban. A Magyarság beszámolt az ifjúság mozgalmáról, amellyel a numerus clausus törvény régi formájában való érvényesítését igyekeztek kikényszeríteni, azokra a de­monstrációkra, amelyekkel az ifjúság rámu­tatott arra, hogy a numerus clausus alkal­mazása körül egészen visszás állapotok uralkodnak, a zsidóság újból messze arány­­számán felül vesz részt a főiskolai oktatás­ban. Az ifjúság akciója eredménnyel nem járt, semmiféle intézkedés nem történt, sőt az illetékesek még csak nem is foglalkoztak komoly formában ezzel a kérdéssel. Ennek következtében napról-napra fokozódott a nyugtalanság az egyetemen, ahol hétfőn m—-------------­ЭЕЯЯ gán, mint nyilvános módon többször megintették? Felelet: Másként nem tehetek és míg a Kollégiumban való maradás lehető­sége és a praeceptori szolgálat tőlem meg nem vonatik, továbbra is így fogok cselekedni. Bizony súlyos dolgok voltak ezek a kollégiumi rend és fegyelem szigorú világában. És az iskolai törvényszék mégis megbocsátott Csokonainak. 1794 december 19-én tartott ülésében csak arra ítélte, hogy „nevezett Csokonai Mihály a poéták publicus praeceptori állásából elmozdittassék, továbbá tiz le­génnyel hátrább vettessék és hogy e megsértett clarissimus professzort kö­vesse meg.“ Az ítélet enyhe és kegyelmes volt, Csokonai meg is köszönte. De nem fo­gott rajta. Szeszélyes és állhatatlan ter­mészete nem birta a rendet és fegyel­met, a következő évben mind súlyosabb mulasztásokat és visszaéléseket köve­tett el. Tanárai béketűrése elapadt. 1795 június 20-án az iskolaszék kimondotta rá, hogy, mivel félni lehet, hogy az ő gondolkodása a fegyelem tekintélyét harapódzó ragályként megrontja, a kol­légiumba való belépésben akadályoztas­sák meg és a tanulóknak minden vele való barátkozás és társalgás tiltassék meg.“ Csokonait kicsapták. Az ítélet kimon­dása után megszólalt az iskola ha­rangja. A kollégium halottjainak is ez szokott szólani. Az ifjúság összegyűlt a nagy auditóriumban, hova a rektor ve­zetésével az iskola egész tisztviselőkara is bevonult. Itt a szenior az ítéletet fel­olvasta s végrehajtását rábízta az iskola kurátorára, ki a kitaszított diákot meg­fosztotta tógájától és útnak eresztette. Csokonai ment, megalázóban, kese­irtás alkalommal ugyanezt a professzort a nagyerdőn „szóval és tettel meg­támadta“; a gondjaira bízott kis diákok­nak megengedte a pipázást, az őszi vizsga idején gyakori ivásokat szokott rendezni a tanteremben és ... most jön a legsúlyosabb vádpont: „Csokonai uram gyakran szokta az éjszakát a tanterem­ben tölteni és növendékeit ott vissza­tartani."“ Csokonai perének kihallgatási jegyző­könyvei teljes egészükben, kérdésekben és feleletekben maradtak fenn és né­mely részükben olyan érdekesek, mint egy mai szenzációs törvényszéki tárgya­lásról szóló hírlapi tudósítás. Lássunk­­egy pár részletet például az imént utol­sónak közölt vádpont kihallgatási jegy­zőkönyvéből. A kollégiumi tanteremben való éjszakázásra Csokonai így felel: — Nem tagadom. Ezt tennem azon­ban szükséges volt. Gyakorta sokáig nem tudtam elaludni, vagy akaratom el­lenére éjszakáznom kellett. Mivel lakó­társaimnak nem akartam kellemetlen­kedni, az osztályba vonultam tehát két-három tanítványommal beszélge­tésbe merülve, mindig nagy megköny­­nyebbülést találtam, máskor engem annyi sokféle gond gyötör. De az osz­tályba nem vitettem le minden vacko­mat, csak egy s más párnafélét. Kérdés: Kik azok, akiket tanítványai közül legtöbbször hívott magához? Felelet: Sokan vannak, főleg mégis azok, akik a Kollégium szomszédságá­ban laknak; a múlt éjszaka Győry Jó­zsef és Rhédei László volt, kivel az éj­szakát együtt töl­töttem. Kérdés: Maguk szántából mentek-e ezek Csokonai uramhoz, vagy pedig mindig hivatni kellett őket? Felelet: Gyakran én hivattam. Sok­szor hívatlan is jöttek, hogy velem tölt­sék az éjszakát, mivel említett természe­temet már jól ismerték. Kérdés: Miért nem hagyott fel a cse­­fijén a maga sorsos útjára, lekedettel, mikor miatta már úgy ma-­ D. J. délelőtt azután egészen váratlan és szokat­lan események következtek be. Az események központja a bölcsészeti fakultás épülete volt, az első, kisebb arányú tüntetések azonban az orvosi fakultás kü­lönböző intézeteiben játszódtak le. A Ba­­ross­ utcai Fripr­esso-klinikán és Farkas Géza dr. élettani intézetében folyt le az első tün­tetés. A Frigyessy-klinika kapujában reggel nyolc óra tájban elhelyezkedtek a bajtársi egyesületek tagjai és megkezdték az érkező hallgatók igazoltatását Körülbelül 14—15 zsidó hallgató érkezett egy csoportban és be akartak vonulni a klinika épületébe, a baj­­­társak azonban közölték velük, hogy helye­­ sen teszik, ha a mai napra távol maradnak a klinikától. Ekkor lement a kapuba Fri­­gye­ssy tanár és felvezette a zsidó hallgató­­kat a klinika előadótermébe, amelyben kö­rülbelül százötven keresztény hallgató tar­tózkodott. A keresztény diákok erre vala­mennyien fölálltak helyükről és eltávoztak a klinikáról. Frigyessy tanár ezek után a megmaradt csekélyszámú hallgatóságnak nem tartotta meg előadását, hanem beteg­­látogatásra vitte a diákokat. Egészen hasonló események játszódtak le Farkas Géza dr. élettani intézetében. A zsidó hallgatókat itt tanársegédek vezették be az Az *Orion“ rádiók kaphatók a aгБЕПЕ^ IV., Ferenciek­ tere 2. (Részlett* II.) előadóterembe, ahonnan erre a keresztény diákok kivonultak. Az előadás itt is elmaradt. Rabb­in Kamill egyetemi tisztviselő inzultál egy tüntető diákot A diákok az orvosi fakultás intézeteiből a bölcsészetkar épületébe mentek át. Több száz diák helyezkedett el részben az épület aulájában, részben kinn a Trefort-kertben és hangosan tüntettek a numerus clausus törvény mellett, követelték azt is, hogy a zsidó hallgatók hagyják el az épületet. Ekkor jött lefelé az aulába Rüblein Kamill egyetemi tisztviselő, aki a lépcsőkön az egyik diákot igazolásra szólította fel. A diák megtagadta az igazolást, amire Rüblein Ka­mill lekapta fejéről az amerikánusok zöld diáksapkáját, a fiatalembert pofonütötte, ez­zel sarkon fordult és fölszaladt a lépcsőn, egyenesen beszaladt a dékáni hivatalba. Ez az eset óriási izgalmat keltett a diák­ság körében. Néhányan Rablein Kamill után vetették magukat, de nem érhették utól, a többiek hangosan méltatlankodtak és mind nagyobb erővel kezdték éltetni a numerus clausus törvényt és abcugolták a zsidókat. Viharos tüntetés a dékáni hivatal előtt Kornis Gyula dr., a bölcsészeti kar dékánja ment le ezután az aulába és felszólította a hallgatókat, hogy hagyják el az egyetem épületét. Ennek a felszólításnak ellentmon­dás nélkül engedelmeskedtek, az egész tömeg kivonult a Trefort-kertbe, ahol azután mind izgalmasabb hangulatban tárgyalták az ese­ményeket. Hamarosan kialakult az a véle­mény, hogy a Rablein Kamis által elkövetett inzultust nem hagyják szó nélkül, tehát visszamennek az épületbe és felkérik Kor­nis dékánt, hogy járjon el a tisztvelővel szemben az inzultusért. Ekkor kiderült, hogy az épület főkapuját az egyetemi altisz­tek időközben bezárták, a diákok zárva ta­lálták a hátsó kis ajtót is. Az izgatott tömeg isa kizn­dult ennek a kiskapunak, amelyet betörtek és azon át újból bevonultak az épületbe. A diákok tömege a dékáni hivatal előtt gyülekezett, ahol először Rüblein Kamillt keresték a titkári hivatalban. A nagy tolon­gásban, tumultusban betörték a titkári hi­vatal ajtajának két üvegablakát is. Rüblein Kamillt nem találták meg, amire a folyosón folytatták a tüntetést a numerus clausus mellett. Kornis dákán ekkor kiüzent az egyetemi hallgatóknak, hogy válasszanak magukból öttagú küldöttséget, amelyet haj­landók fogadni. Ez meg is történt; öttagú küldöttség jelent meg a dékánnál, akinek beszámoltak a Rüblein-féle incidensről és kérték a kellő megtorlást. Kornis dékán azt válaszolta, hogy hivatalos útra fogja terelni az ügyet és a vizsgálatot ő maga fogja ve­zetni. A küldöttség szónoka ezzel szemben Rablein Kamis azonnali elbocsátását kérte, amit a dékán megtagadott. A küldöttség tagjai erre elhagyták a dékán szobáját és kinn a folyosón beszámoltak bajtársaiknak arról, hogy milyen eredménnyel jártak. Az egyetemi hatóság rendőri segítséget kér Az ifjúság hangulata ilyen körülmények­­et kért. Közölte azt is, hogy engedélyt ad között még jobban kiélesedett. Négy-ötszáz diák lepte el ekkor a bölcsészetkari fakultás épületének folyosóit, a lépcsőházat és az aulát, ahol a legnagyobb erővel folyt a tün­tetés. Az ifjúság szakadatlanul abcugolta a zsidókat, sokan pedig Kornis Gyula dékán lemondását kezdték követelni. Kornis dékán délben tizenkét óra tájban telefonon érintkezésbe lépett Angyal Pál dr. egyetemi rektorral és jóváhagyását kérte ahhoz, hogy a rendőrség segítségét vegye igénybe az ifjúsággal szemben. A rektor hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrség be­hatoljon az egyetem épületébe. .A déktín erre felhívta telefonon a Mosonyi­ utcai rendőrfőparancsnokságot és rendőri segítsé­g rendőröknek az egyetemi épületbe való belépésre. Fél egy előtt néhány perccel rendőri riadó­­autó érkezett a Múzeum-körútra az egyetem épülete elé. A riadóautó harminc rendőrt hozott Barcs Tibor rendőrfelügyelő vezeté­sével. A rendőrök kiugráltak az autóból, felsorakoztak az egyetem épülete előtt, a rendőrfelügyelő pedig fölment Komnis dé­kánhoz, hogy beszámoljon neki, milyen in­tézkedéseket akar tenni az egyetemen. Az ifjúság nagy megdöbbenéssel fogadta a rendőrség érkezését, a lépcsőn fölfelé haladó rendőr­felügyelőt zajosan megabcugolták, az­után pedig teljes erővel az egyetem autonó­miáját kezdték éltetni. A rendőrség gumibottal behatol az épületbe Barcs rendőrfelügyelő csak néhány percig tartózkodott Kornis dékán szobájában, az­után újból lement az utcára és rendőreinek kiadta az utasítást, hogy vonuljanak be az épületbe. A harminc rendőr gumibottal a kezében lépte át az egyetem kapuját. Az aulában először nagy zaj, kavarodás és el­keseredett kiáltozás fogadta őket, azután hirtelen csend lett. A diákok mintegy adott jelre felsorakoztak és a Himnuszt kezdték énekelni. Barcs rendőrfelügyelő ezzel nem törődve, felszólította az ifjakat, hogy azon­nal távozzanak az épületből, amikor pedig a diákok a felszólításra nem mozdultak és tovább énekelték a Himnuszt, a rendőrök gumibottal megtámadták a diákokat. Az egyik rendőr mindjárt az első pillanatok­ban fejbevágta gumibotjával Domonkos Béla orvostanhallgatót, aki nyomban összeesett és elájult. A rendőrök az összeesett diák tes­tén keresztül folytatták előnyomulásukat A diákok egy része ellenállt, nagy kavarodás­ban lökdösték egymást a diákok és rend­őrök. A gumibot végül természetesen érvé­nyesült, a rendőrök kiszorították az egye­temi hallgatókat az utcára. Néhány perc alatt a lépcsőházból és az emeleti folyosók­ról is eltávolítottak mindenkit az épület ki­ürült Az épületből kivert diákok a Múzeum­­körúton gyülekeztek és elkeseredetten tün­tettek tovább. Követelték Kornis dékán le­mondását és éltették az egyetemi autonó­miát. Ekkor újabb riadóautó érkezett a VIII. kerületi rendőrkapitányságról. Ennek az autónak legénysége a Múzeum-körúton tün­tető diákok ellen fordult, újból teljes erővel működött a gumibot. A gum­ibot az ifjúság soraiban lévő egyetemi hallgatónőket sem kímélte. Szántó Hedvig bölcsészethallgatónő több gumibotütést kapott, majd odaszom­lot­­ták a rendőri autóhoz és így újabb sérülése­ шпмбтттщют propasanda-iMasa FARKAS GYULA) A magyar irodalom tör­ténete ................................................ . p 3.40 ECKHARDT FERENC: Magyarország törté­nete ........................................................p 3.— Gyönyörű kötésben! Kapható: Könyvosztályunkban, IV. Eskü­nt S. félemelet.

Next