Magyarság, 1934. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

*­­ A nyugdíjjavaslat bírói szakasza miatt ellentétek támadtak Lázár Andor igazságügyminiszter és az egységes párt között A párt rossznéven veszi, hogy a felsőházban elfogadta azt a módosítást, aminek elvetését a képviselőházban pártkérdéssé tette Politikai körökben elterjedt hírek szerint a nyugdíjjavaslat körüli viták és alkudozások egyik kellemetlen következményeképpen igen kiélesedett a helyzet Lázár Andor igazság­ügyminiszter és az egységes párt egy tekin­télyes rétege között, ami még heves harcokra és komplikációkra fog vezetni a nemzeti egység táborán belül. Ennek a kiújult, egyelőre még lappangó háborúságnak az oka az, hogy az egységes párt a maga egészé­ben sértve érzi magát Lázár Andor igazság­ügyminiszter ama eljárása miatt, amelyet a miniszter a nyugdíj­javaslattal kapcsolatban folytatott. A nyugdíjjavaslatban, mint emlé­kezetes, volt egy kritikus pont, amely a bírói és ügyészi karra vonatkozott és ez a pont lehetővé tette volna, hogy a bírói független­ség rovására a bíróságok tagjait is nyugdí­jazni lehessen a törvény felhatalmazása alapján. Az egységes párt kezdettől fogva igen veszedelmesnek tartotta a javaslatnak ezt a pontját és még mielőtt az tárgyalásra került volna a képviselőházban, a párt érte­kezletein hevesen ellenezték ennek a pont­nak a fenntartását és azt követelték, hogy az igazságügyminiszter a bírákat vonja ki a nyug­díjjavaslat hatálya alól. Lázár Andor igazságügyminiszternek igen heves harcot kellett folytatnia, hogy a bí­rákra vonatkozó rész a nyugdíjjavaslatban benn maradjon és ezt úgy sikerült elérnie, hogy mint ismeretes, a javaslat megszavazá­sát pártkérdéssé tették és kimondották azt is, hogy kormánypárti képviselő csak a kor­mány tudtával és beleegyezésével nyújthat be módosítást a törvényjavaslathoz. Az egy­séges párt tehát akarata ellenére hozzájárult a bírák kényszernyugdíjazásához is és így került a törvényjavaslat a felsőház elé, ahol azután az a fordulat történt, hogy Juhász Andor, a Kúria elnöke módosító indítványt nyújtott be, hogy a bírákat vegyék ki a ja­vaslat keretéből és az igazságügyminiszter ehhez az indítványhoz­­ váratlanul hozzá­járult. Az történt ugyanis, hogy míg az igazságügyminiszternek sikerült pártjára ráerőszakolnia a maga véleményét, addig Juhász Andor, a Kúria elnöke, Oszvald Ist­ván, a Kúria másodelnöke és Vegré Miklós, a budapesti Ítélőtábla elnöke kihallgatáson jelentek meg Gömbös Gyula miniszterelnök­nél és ama határozott óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy a bírák javára módosítsák a nyugdíjjavaslatot, mert különben ők az ellen szót emelnek a felsőházban. Gömbös Gyula miniszterelnök belátta, hogy a felső­házban a leszavazás veszélye fenyegeti javas­latát, ha ebben a kérdésben nem enged az ország legmagasabb bírói funkcionáriusainak és ezért a kormány hozzájárult Juhász Andor módosító indítványához. A helyzet most az, hogy a módosítás el­fogadása következtében a nyugdíjjavaslat ismét visszakerül a képviselőház bizottsága elé és a parlamentnek is foglalkoznia kell Juhász Andor módosításával. Az egységes párt ilyenformán abba a kínos és kellemetlen helyzetbe kerül, hogy foglalkoznia kell egy olyan módosítással, amelyet hetekkel ez­előtt a párt tagjai is majdnem kivétel nél­kül helyeseltek, de akkor leintették őket. Az egységes párt valószínűleg örömmel fog hozzájárulni a Kúria elnökének módosításá­hoz, azonban a képviselők nagy felzúdulás­sal beszélnek arról, hogy ha a kormány hozzájárult ehhez a változtatáshoz a magas­­rangú bírák kedvéért, akkor miért nem já­rult hozzá már hetekkel ezelőtt, amikor a kormánypárti képviselők követelték azt, így most az egységes párt az igazságügymi­niszter kapkodása folytán pont az ellen­kezőjét kénytelen pártkérdésnek tartani, mint amit hetekkel ezelőtt a miniszter párt­kérdésnek nyilvánított. Az elégedetlenkedők azt mondják, hogy ez az eljárás nem hasz­nál a párt tekintélyének, de az igazságügy­miniszterének sem, aki csak arra volt erős, hogy a párttal szemben hajtsa végre tervét, de más tényezők előtt végül mégis deferálni volt kénytelen. 1984 január 3. szerda ШьТДИИг. ú­ton delelő biztonságok oly kétségbeejtő sivatag lettek, homok, homok. Szahara a vándorló lába alatt, mely alól kifehé­rednek generációk karavánjainak ki­száradt csontjai. Ó, csinálni valamit! — gondolta. — Tenni valamit! Menni a lényeg felé, a tartalom felé, a minden­napokon túli megnyugvás, a lázak és célok forrósága felé! A napok pusztító ereje elé szemben a napokkal, harcban a napok ellen és harcba az ár ellen, amely butaságot és megnyugvást pa­rancsol. — Velence! — mondta magában. — Milano! És úgy érezte, hogy szörnyű rabság körülötte minden, konvenciók, szoká­sok, gépi alkatrészek mozgása előre, előre szabályok, rend és fogaskerekek egymásba kapcsolódásának, téglák össze­­illeszkedésének előírása szerint, séma szerint, ahol elvész az ember, megöli a duvad boldogság, a van, a biztos, a mo­solyok és protekciók, a szőnyegek, bé­relt páholyok, süppedő ülések és a tiz­­ezeresztendős bizonyosság! ... ó! Mi történt vele? Tisztább lett, úgy lát­szik és ékvendezett. — Nyolc órára — mondta — mennem kellene Elláékhoz! Megállt. Ott himbált a víz egy csónakot ki­kötve, azt eloldozta és beleugrott. Ha­lászcsónak volt, egyszerű, nehéz és dara­bos s­s körülnézett, hogy nem látták-e meg. Nem. Akkor ellökte a csónakot és belevágta a vízbe az evezőt Kisiklott a folyosó közepére, ott levágta a kabátját és nekiállt dolgozni a két lapáttal. Re­pült Repült, elöntötte agyát a vér és teljes erejével énekelni kezdett. Valami egyszerű kis nótát, de rikkantva tört ki torkából a dal s úgy hangzott a ragyogó vizen, mint egy erős, boldog forradalmi ének. Pest vármegye kisgyülése üdvözli Bethlen István grófot és Eckhardt Tibort Megbélyegezték Fényes László hazaáruló magatartását Pest vármegye kisgyülése kedden Preszly Elemér főispán elnökletével ülést tartott. Napirend előtt Váry Albert újesztendei jó­kívánságaival köszöntötte a vármegye veze­tőit, majd elismeréssel emlékezett meg Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor angliai útjáról, akik apostoli munkát végez­tek a nemzetünkön elkövetett igazságtalan­ság megszüntetése érdekében. Pártkülönb­ség nélkül köszönet és szeretet illeti meg őket, mert érezzük azt, hogy munkájuk nem lesz sikertelen. Megdöbbentő, hogy akadt egy magyar ember, Fényes László, aki hazáját hátbatámadva azt állította, ami­kor területi épségünk visszaállításáért har­colunk, hogy nekünk nincsen igazunk küz­delmünkben. Tiltakozni kell e megtévelye­­dett és megháborodott magatartás ellen. Az olasz és angol közvélemény már felismerte, hogy velünk igazságtalanság történt, annál felháborítóbbnak tartja tehát, hogy akadt valaki, aki hazáját orvul megtámadta. Fábián Béla is elismeréssel adózott Bethlen és Eckhardt külföldi felvilágosító munká­jáért, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy akadt egy Fényes László, aki ellen­ségeinkhez csatlakozott. Preszly Elemér főispán a vármegye köszö­netét tolmácsolta azoknak a férfiaknak, akik külföldön az országért küzdenek. Azt pedig, aki ellenségeink közé állt, kivetjük a nemzet testéből. Mihályi Ferenc szocialista bizottsági tag szerint a szocialisták is egyek abban, hogy meg kell szüntetni Trianon káros rendelkezéseit és csatlakozott Bethlen és Eckhardt üdvözléséhez, valamint Fényes magatartását elítéli beszédében. Kifogásolta ezután, hogy az inségakció nehezen indul meg. Sashalmon az ínségesek tábora úgy­szólván a meztelenségig lerongyolódott. Preszly Elemér főispán válaszában hangoz­tatta, hogy az inségakció az egész megye területén megindult, de az ínségesek létszá­mát egyes helyeken le kellett szállítani. Vo­natkozik ez elsősorban Újpestre, ahol húsz­ezerre rúgott az ellátásban részesülők száma, ami annyira abnormális volt, hogy ezt a számot háromezerre lehetett csökkenteni. A főispán bejelentette azt is, hogy a téli ínség­­munkák egy részét tavaszra halasztják. Ezután a kisgyűlés letárgyalta a kétszáz­­negyven pontból álló tárgysorozatot. £^&гг/гьС­'ГЬ , TungsrQm ) fc mode' .Qrtat (áitv° • * . _k­w no9Ysa9 f*e \cben ho ni"‘s tó«*“" bégekben Csak'«"', togadÍ°" e'­TUNGSRAM Az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre -mondta a kormányzó újévi beszédében Angelo Rotta nuncius tolmácsolta a kormányzónak a diplomaták újévi jókívánságait Az újév alkalmával a Budapesten székelő diplomáciai testület megjelent Horthy Miklós kormányzónál és ünnepélyes külsőségek kö­zött fejezte ki az általuk képviselt uralko­dók és államfők jókívánságait. A diplomáciai testület nevében Angelo Rotta apostoli nun­cius mondotta az üdvözlőbeszédet, hangsú­lyozta, hogy ez az év kevéssé örömteljes körülmények jegyében kezdődik, mert a vi­lág egyre tanácstalanabbul áll a fokozódó válsággal szemben. Rámutatott arra, hogy ennek a válságnak gyökerei a lelkivilág és az erkölcs talajába is mélyen belenyúlnak és kizárólag gazdasági és politikai eszközök­kel nem orvosolhatók. Kívánatos volna, hogy akik a nemzetek vezetésének súlyos felelős­ségét viselik, Isten segítségével és erélyes munkával végre megvalósíthassák a népek közötti jó egyetértés, a közös boldogulás és az igazi béke érdekében. — Lélekemelő látvány számunkra — mon­dotta a nuncius —, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig oly keményen sújtanak a gaz­dasági nehézségek, a kormányzó úr és kor­mányának bölcs és szilárd vezetése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé.­­ A nuncius ezután a ma­gyar nemzetnek és a kormányzónak szeren­csét és boldogságot kívánt. A kormányzó az üdvözlésre a következő­képpen válaszolt: — Apostoli nuncius úr! Nagyon köszö­nöm azokat a szeretetreméltó szavakat, me­lyekkel nagyméltóságod a Budapesten akkre­ditált diplomáciai testület újévi jókivonatait tolmácsolni szives volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott át. — Különös öröm volt számomra azokat az elismerő szavakat hallani, amelyekkel nagyméltóságod azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. — Joggal irta nagyméltóságod a most el­­múlt év mérlegének teheroldalára azt a vál­­ságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jel­­leggel bir, hanem méginkább mély lelki, er­­kölcsi jellntőséggel is. — Talán mondanom sem kell, hogy a ma­­gyar királyi kormány ennek a kérdésnek ál­­landóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szo­­rosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irány­­ban való fáradozásai támogatásra fognak találni az emelkedett gondolkodású állam­férfiaknál, akik, akár népszerűségük veszé­lyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék. Amikor meleg köszönetet mondok Nagy a méltóságodnak azokért a szíves jó­­ivánsá­gokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte örömmel kívánok szerencsét és bol­­dogságot úgy önöknek, uraim, mint az önök által nálam képviselt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után a kormányzó néhány percnyi beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagját. A kormányzó kíséretében volt Kánya Kálmán külügyminiszter, Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuthy József tábornok, a katonai iroda főnöke és a szol­­gálattevő szárnysegéd. Újévi tisztelgések a kormányzónál A diplomácia testület tisztelgése előtt sze­­rencsekívánataik előterjesztése végett a kor­mányzó a következőket fogadta: Gömbös Gyula miniszterelnököt, Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László képviselő­­házi elnököt, a magyar királyi honvédség részéről vitéz Kárpáthy Kamilló és Vogt Waldemár gyalogsági tábornokot, a kato­nai Mária Terézia-rend részéről Szurmay Sándor nyugalmazott gyalogsági tábornokot és Lukachich Géza báró nyugalmazott al­tábornagyot, az Országos Vitézi Szak kép­viseletében vitéz Hellebronth Antal nyugal­mazott tüzérségi tábornokot, majd Budapest székesfőváros küldöttségét. A tisztelgők so­rát déli egy órakor a református egyházi küldöttsége fejezte be. Külföldi üdvözlések Az évforduló alkalmából már eddig is nagyszámú távirat érkezett a királyi palo­tába. Az elsők között fejezték ki szerencses kívonataikat Hindenburg birodalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Borisz bol­gár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a finn és a lengyel köztársaság elnöke, a Máltai-lovagrend magyar asszociációja nevé­ben József főherceg, Sincero bíboros, Unden svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek, magáno­sok stb. A hercegprímás újéve Serédi Jusztinián dr. bíbornok herceg­­prímás vasárnap részt vett az esztergomi Bazilikában megtartott évvégi hálaadó ájta­­tosságon, újév napján pedig a Szentség imádásán. Az évfordulót a hercegprímás esztergomi rezidenciájában töltötte, ahol el­halmozták az ország minden részéből és a határokon túlról is meleg üdvözlésekkel.

Next