Magyarság, 1934. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
* A nyugdíjjavaslat bírói szakasza miatt ellentétek támadtak Lázár Andor igazságügyminiszter és az egységes párt között A párt rossznéven veszi, hogy a felsőházban elfogadta azt a módosítást, aminek elvetését a képviselőházban pártkérdéssé tette Politikai körökben elterjedt hírek szerint a nyugdíjjavaslat körüli viták és alkudozások egyik kellemetlen következményeképpen igen kiélesedett a helyzet Lázár Andor igazságügyminiszter és az egységes párt egy tekintélyes rétege között, ami még heves harcokra és komplikációkra fog vezetni a nemzeti egység táborán belül. Ennek a kiújult, egyelőre még lappangó háborúságnak az oka az, hogy az egységes párt a maga egészében sértve érzi magát Lázár Andor igazságügyminiszter ama eljárása miatt, amelyet a miniszter a nyugdíjjavaslattal kapcsolatban folytatott. A nyugdíjjavaslatban, mint emlékezetes, volt egy kritikus pont, amely a bírói és ügyészi karra vonatkozott és ez a pont lehetővé tette volna, hogy a bírói függetlenség rovására a bíróságok tagjait is nyugdíjazni lehessen a törvény felhatalmazása alapján. Az egységes párt kezdettől fogva igen veszedelmesnek tartotta a javaslatnak ezt a pontját és még mielőtt az tárgyalásra került volna a képviselőházban, a párt értekezletein hevesen ellenezték ennek a pontnak a fenntartását és azt követelték, hogy az igazságügyminiszter a bírákat vonja ki a nyugdíjjavaslat hatálya alól. Lázár Andor igazságügyminiszternek igen heves harcot kellett folytatnia, hogy a bírákra vonatkozó rész a nyugdíjjavaslatban benn maradjon és ezt úgy sikerült elérnie, hogy mint ismeretes, a javaslat megszavazását pártkérdéssé tették és kimondották azt is, hogy kormánypárti képviselő csak a kormány tudtával és beleegyezésével nyújthat be módosítást a törvényjavaslathoz. Az egységes párt tehát akarata ellenére hozzájárult a bírák kényszernyugdíjazásához is és így került a törvényjavaslat a felsőház elé, ahol azután az a fordulat történt, hogy Juhász Andor, a Kúria elnöke módosító indítványt nyújtott be, hogy a bírákat vegyék ki a javaslat keretéből és az igazságügyminiszter ehhez az indítványhoz váratlanul hozzájárult. Az történt ugyanis, hogy míg az igazságügyminiszternek sikerült pártjára ráerőszakolnia a maga véleményét, addig Juhász Andor, a Kúria elnöke, Oszvald István, a Kúria másodelnöke és Vegré Miklós, a budapesti Ítélőtábla elnöke kihallgatáson jelentek meg Gömbös Gyula miniszterelnöknél és ama határozott óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy a bírák javára módosítsák a nyugdíjjavaslatot, mert különben ők az ellen szót emelnek a felsőházban. Gömbös Gyula miniszterelnök belátta, hogy a felsőházban a leszavazás veszélye fenyegeti javaslatát, ha ebben a kérdésben nem enged az ország legmagasabb bírói funkcionáriusainak és ezért a kormány hozzájárult Juhász Andor módosító indítványához. A helyzet most az, hogy a módosítás elfogadása következtében a nyugdíjjavaslat ismét visszakerül a képviselőház bizottsága elé és a parlamentnek is foglalkoznia kell Juhász Andor módosításával. Az egységes párt ilyenformán abba a kínos és kellemetlen helyzetbe kerül, hogy foglalkoznia kell egy olyan módosítással, amelyet hetekkel ezelőtt a párt tagjai is majdnem kivétel nélkül helyeseltek, de akkor leintették őket. Az egységes párt valószínűleg örömmel fog hozzájárulni a Kúria elnökének módosításához, azonban a képviselők nagy felzúdulással beszélnek arról, hogy ha a kormány hozzájárult ehhez a változtatáshoz a magasrangú bírák kedvéért, akkor miért nem járult hozzá már hetekkel ezelőtt, amikor a kormánypárti képviselők követelték azt, így most az egységes párt az igazságügyminiszter kapkodása folytán pont az ellenkezőjét kénytelen pártkérdésnek tartani, mint amit hetekkel ezelőtt a miniszter pártkérdésnek nyilvánított. Az elégedetlenkedők azt mondják, hogy ez az eljárás nem használ a párt tekintélyének, de az igazságügyminiszterének sem, aki csak arra volt erős, hogy a párttal szemben hajtsa végre tervét, de más tényezők előtt végül mégis deferálni volt kénytelen. 1984 január 3. szerda ШьТДИИг. úton delelő biztonságok oly kétségbeejtő sivatag lettek, homok, homok. Szahara a vándorló lába alatt, mely alól kifehérednek generációk karavánjainak kiszáradt csontjai. Ó, csinálni valamit! — gondolta. — Tenni valamit! Menni a lényeg felé, a tartalom felé, a mindennapokon túli megnyugvás, a lázak és célok forrósága felé! A napok pusztító ereje elé szemben a napokkal, harcban a napok ellen és harcba az ár ellen, amely butaságot és megnyugvást parancsol. — Velence! — mondta magában. — Milano! És úgy érezte, hogy szörnyű rabság körülötte minden, konvenciók, szokások, gépi alkatrészek mozgása előre, előre szabályok, rend és fogaskerekek egymásba kapcsolódásának, téglák összeilleszkedésének előírása szerint, séma szerint, ahol elvész az ember, megöli a duvad boldogság, a van, a biztos, a mosolyok és protekciók, a szőnyegek, bérelt páholyok, süppedő ülések és a tizezeresztendős bizonyosság! ... ó! Mi történt vele? Tisztább lett, úgy látszik és ékvendezett. — Nyolc órára — mondta — mennem kellene Elláékhoz! Megállt. Ott himbált a víz egy csónakot kikötve, azt eloldozta és beleugrott. Halászcsónak volt, egyszerű, nehéz és darabos ss körülnézett, hogy nem látták-e meg. Nem. Akkor ellökte a csónakot és belevágta a vízbe az evezőt Kisiklott a folyosó közepére, ott levágta a kabátját és nekiállt dolgozni a két lapáttal. Repült Repült, elöntötte agyát a vér és teljes erejével énekelni kezdett. Valami egyszerű kis nótát, de rikkantva tört ki torkából a dal s úgy hangzott a ragyogó vizen, mint egy erős, boldog forradalmi ének. Pest vármegye kisgyülése üdvözli Bethlen István grófot és Eckhardt Tibort Megbélyegezték Fényes László hazaáruló magatartását Pest vármegye kisgyülése kedden Preszly Elemér főispán elnökletével ülést tartott. Napirend előtt Váry Albert újesztendei jókívánságaival köszöntötte a vármegye vezetőit, majd elismeréssel emlékezett meg Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor angliai útjáról, akik apostoli munkát végeztek a nemzetünkön elkövetett igazságtalanság megszüntetése érdekében. Pártkülönbség nélkül köszönet és szeretet illeti meg őket, mert érezzük azt, hogy munkájuk nem lesz sikertelen. Megdöbbentő, hogy akadt egy magyar ember, Fényes László, aki hazáját hátbatámadva azt állította, amikor területi épségünk visszaállításáért harcolunk, hogy nekünk nincsen igazunk küzdelmünkben. Tiltakozni kell e megtévelyedett és megháborodott magatartás ellen. Az olasz és angol közvélemény már felismerte, hogy velünk igazságtalanság történt, annál felháborítóbbnak tartja tehát, hogy akadt valaki, aki hazáját orvul megtámadta. Fábián Béla is elismeréssel adózott Bethlen és Eckhardt külföldi felvilágosító munkájáért, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy akadt egy Fényes László, aki ellenségeinkhez csatlakozott. Preszly Elemér főispán a vármegye köszönetét tolmácsolta azoknak a férfiaknak, akik külföldön az országért küzdenek. Azt pedig, aki ellenségeink közé állt, kivetjük a nemzet testéből. Mihályi Ferenc szocialista bizottsági tag szerint a szocialisták is egyek abban, hogy meg kell szüntetni Trianon káros rendelkezéseit és csatlakozott Bethlen és Eckhardt üdvözléséhez, valamint Fényes magatartását elítéli beszédében. Kifogásolta ezután, hogy az inségakció nehezen indul meg. Sashalmon az ínségesek tábora úgyszólván a meztelenségig lerongyolódott. Preszly Elemér főispán válaszában hangoztatta, hogy az inségakció az egész megye területén megindult, de az ínségesek létszámát egyes helyeken le kellett szállítani. Vonatkozik ez elsősorban Újpestre, ahol húszezerre rúgott az ellátásban részesülők száma, ami annyira abnormális volt, hogy ezt a számot háromezerre lehetett csökkenteni. A főispán bejelentette azt is, hogy a téli ínségmunkák egy részét tavaszra halasztják. Ezután a kisgyűlés letárgyalta a kétszáznegyven pontból álló tárgysorozatot. £^&гг/гьС'ГЬ , TungsrQm ) fc mode' .Qrtat (áitv° • * . _kw no9Ysa9 f*e \cben ho ni"‘s tó«*“" bégekben Csak'«"', togadÍ°" e'TUNGSRAM Az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre -mondta a kormányzó újévi beszédében Angelo Rotta nuncius tolmácsolta a kormányzónak a diplomaták újévi jókívánságait Az újév alkalmával a Budapesten székelő diplomáciai testület megjelent Horthy Miklós kormányzónál és ünnepélyes külsőségek között fejezte ki az általuk képviselt uralkodók és államfők jókívánságait. A diplomáciai testület nevében Angelo Rotta apostoli nuncius mondotta az üdvözlőbeszédet, hangsúlyozta, hogy ez az év kevéssé örömteljes körülmények jegyében kezdődik, mert a világ egyre tanácstalanabbul áll a fokozódó válsággal szemben. Rámutatott arra, hogy ennek a válságnak gyökerei a lelkivilág és az erkölcs talajába is mélyen belenyúlnak és kizárólag gazdasági és politikai eszközökkel nem orvosolhatók. Kívánatos volna, hogy akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítségével és erélyes munkával végre megvalósíthassák a népek közötti jó egyetértés, a közös boldogulás és az igazi béke érdekében. — Lélekemelő látvány számunkra — mondotta a nuncius —, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig oly keményen sújtanak a gazdasági nehézségek, a kormányzó úr és kormányának bölcs és szilárd vezetése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé. A nuncius ezután a magyar nemzetnek és a kormányzónak szerencsét és boldogságot kívánt. A kormányzó az üdvözlésre a következőképpen válaszolt: — Apostoli nuncius úr! Nagyon köszönöm azokat a szeretetreméltó szavakat, melyekkel nagyméltóságod a Budapesten akkreditált diplomáciai testület újévi jókivonatait tolmácsolni szives volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott át. — Különös öröm volt számomra azokat az elismerő szavakat hallani, amelyekkel nagyméltóságod azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. — Joggal irta nagyméltóságod a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bir, hanem méginkább mély lelki, erkölcsi jellntőséggel is. — Talán mondanom sem kell, hogy a magyar királyi kormány ennek a kérdésnek állandóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szorosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fáradozásai támogatásra fognak találni az emelkedett gondolkodású államférfiaknál, akik, akár népszerűségük veszélyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék. Amikor meleg köszönetet mondok Nagy a méltóságodnak azokért a szíves jóivánságokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte örömmel kívánok szerencsét és boldogságot úgy önöknek, uraim, mint az önök által nálam képviselt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után a kormányzó néhány percnyi beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagját. A kormányzó kíséretében volt Kánya Kálmán külügyminiszter, Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuthy József tábornok, a katonai iroda főnöke és a szolgálattevő szárnysegéd. Újévi tisztelgések a kormányzónál A diplomácia testület tisztelgése előtt szerencsekívánataik előterjesztése végett a kormányzó a következőket fogadta: Gömbös Gyula miniszterelnököt, Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László képviselőházi elnököt, a magyar királyi honvédség részéről vitéz Kárpáthy Kamilló és Vogt Waldemár gyalogsági tábornokot, a katonai Mária Terézia-rend részéről Szurmay Sándor nyugalmazott gyalogsági tábornokot és Lukachich Géza báró nyugalmazott altábornagyot, az Országos Vitézi Szak képviseletében vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott tüzérségi tábornokot, majd Budapest székesfőváros küldöttségét. A tisztelgők sorát déli egy órakor a református egyházi küldöttsége fejezte be. Külföldi üdvözlések Az évforduló alkalmából már eddig is nagyszámú távirat érkezett a királyi palotába. Az elsők között fejezték ki szerencses kívonataikat Hindenburg birodalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Borisz bolgár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a finn és a lengyel köztársaság elnöke, a Máltai-lovagrend magyar asszociációja nevében József főherceg, Sincero bíboros, Unden svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek, magánosok stb. A hercegprímás újéve Serédi Jusztinián dr. bíbornok hercegprímás vasárnap részt vett az esztergomi Bazilikában megtartott évvégi hálaadó ájtatosságon, újév napján pedig a Szentség imádásán. Az évfordulót a hercegprímás esztergomi rezidenciájában töltötte, ahol elhalmozták az ország minden részéből és a határokon túlról is meleg üdvözlésekkel.