Magyarság, 1934. május (15. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-01 / 97. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK« *r#TIVTIP 9. PFVC.n VFr.VPnCVBP 14 PFN'RÖ. FŐSZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN J SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. TELEFONI *218—0« (25 MELLÉKÁLL.). LEVÉLCÍM« BUDAPEST 02. EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMARA HÉTKÖZ-inai' in riLb, vAsAitasr SKB fill. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 30 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP FŐMUNKATÁRSI PETHŐ SÁNDOR POSTAFIÓK 129. FIÓKKIADÓHIVATALI BUDAPEST, IV. ELKO-UT 6. FELEM. T.1888 60. (4 MELLÉKÁLL.) POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990. BUDAPEST, 1934 MÁJUS 1. KEDD XV. ÉVFOLYAM, 97. (3940.) SZÁM Az új osztrák alkotmány (y) Május elseje nagy napja Ausztriának. A közel hétévtizedes osztrák népképviseleti rendszer helyébe a tekintély elvén és a rendi tagozódáson fölépült új alkotmány lép. Ezzel a kis Ausztria is elfordul a parlamentáris felelős kormányzatnak és a népképviseleti törvényhozásnak elvétől. Követi lényegében Olaszország és Németország példáját, bár nem megy olyan messzire a demokratikus eszmének, a népakarat befolyásának mellőzésében, mint a fasizmus és a hitlerizmus. Nem felülről lefelé alakulnak meg az új osztrák állami berendezkedésben a törvényhozás és a kormányzás szervei hanem részben alulról is és bizonyos korlátok között beleszólása lesz a közügyek intézésébe a népnek is. A városok és községek önkormányzata jóformán érintetlen marad és úgy tervezik, hogy a választás útján kialakuló rendi szervezetekre bízzák majd az állami feladatokegy részét. A tekintélyi elvnek döntő szerepét világosan jelzi már az alkotmány bevezető mondata: „Minden jog Istentől ered.“ Ezzel szemben a XIX. század alkotmányos rendszereinek uralkodó eszméje tudvalevőleg a népfenség volt: a nép, mint minden jog és hatalom forrása. Rendkívüli széleskörűhatalma lesz az osztrák „szövetségi állam“ elnökének, őt illeti meg a kormány kinevezésének és elbocsátásának joga. A kormány egyedül ez elnöknek felelős és leszavazással meg nem buktatható. A szövetségi elnöknek joga van az alkotmányon is rendeletileg változtatni, kivéve az államformát és ehhez hasonló néhány nagyjelentőségű kérdést. Ha a törvényhozó testületek működésében zavar támad, a kormány javaslatára a szövetségi elnök törvényerejű szükségrendeleteket bocsáthat ki. A törvénykezdeményezési jog egyedül a kormányt illeti meg és ugyancsak övé lesz a döntő befolyás a tartományi és kerületi főnöki állások betöltésénél is. Látható mindebből, hogy Ausztria államfőjét és kormányát az új alkotmány olyan tekintéllyel és hatalommal ruházza fel, hogy azok az állami életnek döntő tényezői, szinte korlátlan urai lesznek. A törvényhozás szerepe megoszlik az előkészítő szervek, a „Bundestag“ (szövetségi gyűlés) és a „Bundesversammlung (szövetségi közgyűlés) között. Az előkészítő szervek lesznek: az államtanács, valamint a kulturális, a gazdasági és tartományi tanácsok. Az ezek által kiküldött 59 tagból alakul meg azután a Bundestag (a szövetségi gyűlés), amely elé a kormány a törvényjavaslatokat terjeszti döntés végett. Nincs helye azonban tárgyalásnak és vitának, a jelentés és ellenjelentés meghallgatása után egyszerű szavazással kell határozni az elfogadás vagy elutasítás tekintetében. Elutasítás esetén a kormány indítványára a szövetségi elnök népszavazást rendelhet el a javaslat felett. A költségvetést a szövetségi gyűlésnek legkésőbb tíz hét alatt el kell intéznie, különben elfogadottnak tekintendő. A szövetségi közgyűlést az előkészítő szervek valamennyi tagja alkotja és hatáskörébe tartoznak: a szövetségi elnök választása, esküjének kivétele és a döntés a hadüzenet, valamint a békekötés kérdésében. Az államtanácsba a szövetségi elnök hív be 40—50 tagot tíz évre szóló hatálylyal, a kulturális tanács az egyházi, oktatási, művészeti és tudományos testületek képviselőiből alakul, míg a gazdasági tanács a foglalkozási ágak szerint létesülő rendek kiküldötteiből. Végül a tartományi tanácsot a tartományi főnökök és a pénzügyi előadók alkotják. Látható ebből, hogy a tulajdonképpeni törvényhozó testületekben, a szövetségi gyűlésben és a szövetségi közgyűlésben a kormány emberei (az államtanács és a tartományi tanács kiküldöttei) — szám szerint 29-en majdnem a felét jelentik a tagoknak és minthogy a kulturális és gazdasági tanácsban is helyet foglalnak a kormánytól függő elemek, az így kialakuló szövetségi gyűlés előreláthatólag mindig kezesbáránya lesz az osztrák kormányoknak. Egyedül a rendek kialakításánál jut szerep a polgárok akaratának, de a rendek együttesen csupán 70—80 képviselőt küldhetnek a gazdasági tanácsba. Különben a lakosság hét hivatásszerű csoportra: „rendre“ fog tagozódni: 1. mező- és erdőgazdaságra, 2. ipar és bányászatra, 3. kézműiparra, 4. kereslfedelem és közlekedésre, 5. pénz-, hitel- és biztosítási ügyre, 6. szabadfoglalkozásra, 7. közszolgálatra. Amint látjuk, eléggé szövevényes és elvi részeiben sem eléggé tisztázott az új osztrák alkotmány. Tehát korántsem tekinthető szervesen fejlődött, az élet követelményeiből fokról-fokra kialakult és így ahhoz számoló állami berendezkedésnek. Mesterkélt, írott alkotmány ez, az életnek kell majd megmutatnia, hogy vájjon megfelel-e a hozzáfűzött várakozásoknak és vájjon ez az új, diktatórikus jellegű államvezetés meg tud-e sikeresen birkózni azokkal a súlyos nemzetközi, belpolitikai, de különösen gazdasági feladatokkal, amelyek a szorongatott helyzetű Ausztria elé merednek. A részleteknek még a gyakorlatban kell kiforrniok és a hatásköri súrlódásokkal, összeütközésekkel, zökkenőkkel eleve számolni kell. Az elnök alkotmánymódosító hatásköre módot nyújt arra ugyan, hogy az új alkotmány kigondolt rendszerét az élet követelményeihez hozzásimítsák, de viszont ez a széleskörű felhatalmazás aligha alkalmas arra, hogy az új állami berendezkedés állandóságába és szilárdságába vetett hitet növelje. Egyelőre minden az osztrák kormány rátermettségén fordul meg, hiszen még jelentős átmeneti időre van szükség, míg az új rendi szervezkedés végrehajtható és a kormány és törvényhozás működésébe bekapcsolható lesz. Épp ezért a hétfőn utoljára ülésező régi nemzeti és szövetségi tanács az átmeneti időre a Dollfuss-kormányt diktatórikus hatalommal ruházta fel. Kívánatos volna, hogy a velünk oly szoros politikai és gazdasági szövetségben levő Ausztriának sikerüljön állami életének válságát, amelybe a szélsőségesen demokratikus, a bolsevista marxizmust uralomra, juttató forradalmi alkotmány sodorta, olyan módon megoldania, hogy az osztrák nép boldogulását előmozdító, annak megelégedésével teljesen találkozó állandó és szilárd kor- mányzás alakuljon ki és vezesse át Ausztriát a mai örvényekkel fenyegető helyzeten. Bécs, április 30 (A Magyarság tudósítójának telefonjelentése.) Hétfőn eltemették az osztrák parlamentet, ezúttal véglegesen és formálisan is; számára, bármiképpen fordul is a politikai helyzet a jövőben itt Ausztriában, nincs többé feltámadás. Másfél évtizeddel ezelőtt jelen voltunk születésénél s tizenötéves múltjának minden nagyobb eseményénél. A káosz szülte, akáosz volt benne úgyszólván mindig a legnagyobb úr. Dicstelenül született, egy nagymultú nép sorsának legtragikusabb pillanatában; öröm nem fogadta születésénél és most dicstelenül tűnik le az élet színpadáról, örömmel legfeljebb csak elmúlása töltheti el az embereket. A hétfői aktus persze nem volt egyéb formalitásnál. Maga a lakosság alig vett tudomást a históriai eseményről, a parlament körül alig őgyelgett néhány bámészkodó, kíváncsiskodó ember, jóllehet az árbocra felhúzott zászlók egyenesen felhívták a Ring járókelőinek figyelmét a küszöbön levő nagy eseményre. Csupán rendőrök és detektívek állták körül a parlament monumentális épületét és őrködtek azon, hogy csak igazolvánnyal ellátott funkcionáriusok, képviselők és újságírók juthassanak be a parlamentbe. аяжв-ьиг—-тяааи Törvénybe iktatták a »harmadik Ausztria” alkotmányát Seipel és Lueger nevét kapta a bécsi Ring a parlament kírül A hétfői napon megszűnt a régi Ausztria s a keddi nappal új korszak virrad az országra, amelynek legfontosabb intézményeiben, így mindenekelőtt alkotmányában, nem sok köze van a régihez. Ez szimbolikusan külsőleg is kifejezésre jut: a Ringnek az a része, amelyen a parlament épülete áll, megválik tizenöt éven viselt nevétől és új nevet kap. Tizenöt évvel ezelőtt az osztrák császárság megalapítójának, Ferenc császárnak nevét viselte, az összeomlás után november 12-ének a nevével díszítették fel a marxisták, míg most a köztársasági Ausztria legnagyobb államférfiénak neve, a Seipel Ignácé kerül fel a parlament épületének útjelző táblájára. A Ring szomszédos része pedig Lueger nevét viseli keddtől kezdve. Másfél évtized alatt Ausztria állami életének harmadik korszakába jutott el a hétfői napon, így Ausztriának is megvan a maga „harmadik birodalma“, amely a keddi nappal kezdődik. Hétfőn délelőtt ,10 óra után már hozzáfogott a csonka parlament a harmadik korszak törvényhozási előkészítéséhez, aminek legfontosabb előfeltétele a régi romok eltakarítása volt. A „forradalmi szemét“ Utolsó maradványainak eltüntetése mindössze három órát vett igénybe. Tíz órakor már bent ültünk az ülésteremben, amelynek , külső képe a múlttal szemben lényegesen megváltozott: a legnagyobb párt, a szociáldemokrata, teljesen hiányzott, a párt feloszlatása következtében a képviselők mandátumát is megszüntették. A keresztényszocialisták utolsó emberig felvonultak. A nagynémetek csak két képviselőt küldtek el az ülésre, a Landbund is csak két emberével képviseltette magát. Ezek egyike (Tauschitz) Ausztria berlini követe, a másik egy aktív miniszteri tanácsos, aki egyébként csak hétfőn lett képviselő. Majd egy tucat képviselővel együtt őt is csak hétfőn hívták be először, hogy aztán három óra múlva örökre és végérvényesen megszűnjék mandátumuk. A Heimwehr-képviselők mind egyenruhában jelentek meg, így Neustedter-Stürmer báró népjóléti miniszter is, aki a képviselőpadokban foglalt helyet. A kormányt csupán Stockinger kereskedelmi miniszter képviselte. Folytatják a képviselőház tavaly megszakított ülését Milyen furcsán hangzott Ramek elnöknek a „Hohes Haus“-hoz intézett az a bejelentése, hogy a félbeszakított ülést újból megnyitja! Ezt az ülést éppen tizennégy hónappal ezelőtt szakították félbe. A megszokott monoton hangon számolt be a ház elnökségéhez érkezett ügyiratokról, épp úgy, mintha az ülés félbeszakítása óta csupán egy negyedóra telt volna el s a Ház üzeme a rendes, megszokott mederben folynék tovább. Erre vallott az is, hogy egy tucat új képviselőt hívott be a Ház legközelebbi ülésére. A megváltozott viszonyokra mindössze egy felszólalás emlékeztetett. Hampel nagynémet képviselő pártja nevében kijelentette, hogy a hétfői ülést házszabályellenesen hívták össze. Az elnök megjegyezte, hogy „a maga részéről a szónok jogi álláspontjához nem csatlakozhat.“ És már be is rekesztette az ülést és összehívta a következőt és pedig — micsoda pontosság! — hétfőre, április 30-ára, délelőtti háromnegyed tizenegy órára. Az ülésterem órájára néztünk: tíz óra harmincöt percet mutatott. Tíz perc múlva megkezdődött a nemzeti tanács százhuszonhatodik ülése. Ezen már az egész kormány részt vett s amidőn Dollfuss vezetésével az ülésterembe vonult, a keresztényszocialisták éljenzésbe törtek ki. Fey alkancellár is egyenruhában jött el, Dollfuss és a kormány tobbi tagja sötét zakóban. Az alkancellár mellett Schönburg-Hartenstein herceg hadügyminiszter foglalt helyet, vezérezredesi egyenruhában, világoskék diszkabátjára valamennyi érdemrendjét feltűzte, a többi között az aranygyapjat is. Az elnök félórát engedélyez a vita számára Mindenekelőtt az új képviselők fogadalomtétele történt meg. Felolvasták az eskümintát — azai persze még a régi volt — s aztán egymásután mindenki Schgelber kiáltással letette a fogadalmat. Csak azután került sor az érdemleges tárgyalásra. Mintha csak egy képviselő szabadságkéréséről lett volna szó, az elnök bejelentette, hogy a kormány a szövetségi kancellári hivatal útján 471 rendeletet küldött át, amelyek közül az egyik az alkotmány megváltoztatására, egy másik pedig a kormánynak rendkívüli hatalommal való felruházására vonatkozik. Valamennyit a Ház alkotmányjogi bizottsága- Ára 16 fillér