Magyarság, 1935. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

tele vannak küzdelemmel. Ki törődik velük? A világon senki. * Vérem minden cseppjével tisztelőjük vagyok, mert egyrészt belőlük szakad­tam. Gőgös, gazdag, ahogy akkor mondták, „m­ungó-nagyúr“ volt az egyik nagyapám, négyesfogaton járta a me­gyét, s a másik Kossuth-szakállas, egy­­magyar istent hivő, gyönyörű szavú ta­kács. Persze, nem állhatták egymást. Én az iparoshoz vonzódtam. Csodaabroszt szövő, nagybajszú legényeinek a térdén lovagolva hallgattam meséiket Mátyás királyról, meg Garibaldiról. Micsoda magyarok voltak ezek! Töretlen, haj­nallal kelő, vaserejü, páncélkebtű­ legé­nyek s öregek. Hol vannak ma? Ma az ország mostohasorsát viselő, igen szegény, igen küzdelmes létű­ ré­tege a kisiparos. Feje fölött örökkön a Damokles-kard, az adó réme. Napról­­napra rettegnek egzisztenciájukért, hiszen a nagyipar gépei ontják a termékeket. A gép ma percek alatt ezer gyertyát önt ki, naponként a gyár tízezrével ontja a cipőt, gép gyalulja a bútort, gép szövi a vásznat, a gombot, gép okádja magából a kalapot, a pantallót, mindent, de min­dent. De azért a kisiparos ott ü­l három lábú székén, kezéből nem hull ki az ár és a diklcs, kézzel varrt cipőjét meg­bámulja a londoni divatgavallér is, a kisiparos barázdákkal beszántott arccal dolgozik kis műhelyében és hiszi, hogy észreveszik újra. Fizeti az adóját derekas igyekezettel, odaadja maradék kis pengő­jét, ha arról van szó, hogy segíteni kell elesett honfitársain. Él szerényen, műveli az iparát, ha deresedő is már a feje­s tan­folyamokról hall, amelyeken a modern kor praktikumait lesheti el, beiratkozok s vén, kötényes diák lesz belőle újra és tanul. Élülről kezdi az „oskolát". Azon a napon, amikor véletlenül szem­lét tarthattam a Magyarság nagy családja fölött s láttam, hogy ehhez a családhoz mennyi szorgoskezű­ kisiparos tartozik, akkor bizsergett meg bennem a szeretet­tel emlékező indulat: betűt vetni a pa­pírra róluk. Igen, mesélni róluk, vándor­­legény és vándoriparos őseikről, idézni kis műhelyeik hangulatát, a betű meleg fényét vetíteni pompásan dolgozó két fá­radhatatlan kezükre s arra kérni a Ma­gyarság hatalmas táborának többi réte­gét: forduljanak pártfogásukkal a mi lapunk kisiparosai felé! Én — nem sze­rénytelenségből mondom ezt — soha el nem fordultam tőlük. Mert tudom, hogy az a szék, amit Gergely bácsi font be szí­nes szalmával, azon még ma is üldögél öreg dadám, a keménykontyű Radetzki néni. Az a kötél, amit Gigán Csana kö­tött, azon még ma is száríthatnak ruhái a padláson. A roppant erejű, öntudatú és önbecsü­­lésű brit nemzet nem hagyja az ő kis­iparosait. Törvényeik védik és erősítik valamennyit. Ne csak az adó pontos be­fizetése legyen a kisiparos államfőim tartó feladata, ne csak a kötelességek, közigazgatási és ipartörvényi szigor ska­tulyázza be őket egy társadalomrétegi keretbe, hanem a kormányzati megsegí­tés is válhasson osztályrészéül. A Ma­gyarság éppen ezért akciót indított, mely­nek feltételei értelmében közöljük a Ma­­gyarság­hoz tartozó ama kisiparosok ne­vét, akiket olvasóink meleg pártfogásába ajánlunk. Nem sikerült a szerb Londonból jelentik. A Daily Mail belgrádi levelezője azt táviratozza hogy a délszláv politikai fegyverszünet reményei megsemmi­sültek. M­tcsek Vladimír dr., a horvátok ve­zére, akit a régenstanács most bocsáttatott szabadon, nem hajlandó megelégedni azok­kal a kisebb ígéretekkel, amelyeket a Jestics­­kormány a politikai béke helyreállítása cél­jából a bonátoknak tett, hanem teljes aj­kor­mányref­ormot követel a horvát területek szabad önkormányzatával egy délszláv ál­lamszövetség keretén belül, továbbá teljes politikai mozgásszabadságot a feloszlatott horvát parasztpártnak, a dinár árfolyamának­ ­horvát megegyezés csökkentését és mindezek elérésére passzív ellenállást hirdet. B­jar­set, a norvég Aftenposten Belgrádbban járt szerkesztője, beszélgetést folytatott ott egy horvát politikussal és'ez a köveke­ző nyi­­lin­k'JZatot tette előtte: -- Ma még gyöngék vagytok, de várjuk a leszámolás napját. .4 szerb kamarillával le­­heletien, minden megegyezés.' .4 *délszláv egy­ség történelmi valótlanság, amely sohasem állott fenn. A kisebbségek Délszláviá­­ban előbb-utóbb fel fogják szabadítani magukat a szerbek elviselhetetlen ter­rorja alól. A független Kisgazdapárt teljes bukása a pécsi választásokon Hetek óta tartó készülődés után vasárnap tartották meg Pécsett a nagy érdeklődéssel várt törvényhatósági bizottsági tagválasztá­sokat. Pécs város társadalma impozáns számban járult a szavazóurnákhoz, mert a hetek óta tartó politikai agitáció és az a körülmény, hogy a választáson három párt indult, felfokozta a választópolgárok figyel­mét a választások iránt. A szavazás az ösz­­szes kerületekben csendben folyt le és amint előrelátható volt, az a városi párt győzelmét eredményezte. A független kisgazdapárt, amely szintén nagy korteshadjárattal és győzelmi remé­nyekkel indult a választáson, teljes bukást szenvedett. A független kisgazdapárt ugyanis független polgári és munkás ellenzék cím­mel egy szerencsétlen paktumot kötött olyan liberális, radikális, sőt szabadkőműves ele­mekkel is, akiknek Pécsett egyáltalán nincs talajuk. A független kisgazdáknak sikerült a keresztény ellenzék egy csoportját is bele­vonni ebbe a paktumba, de még ez a ke­resztény ellenzék sem tudta megakadályozni a független kisgazdapárt vereségét. Ez a párt ugyanis már az alakulásakor elvesztette a győzelem minden reményét, mert a függet­len kisgazdáknak Pécsett egyáltalán nincs talajuk. Sajnálatos Pécs katolikus érdekeinek szempontjából, hogy a szerencsétlen kom­promisszum miatt olyan értékes elemek is, mint­­ Bozóky Géza dr. egyetemi tanár, Krisztics Sándor dr. egyetemi tanár, Vértessy Frigyes dr. teológiai tanár és Gosztomyi Ele­mér dr., a fiatal értelmiség pécsi vezető­egyéniségei sem jutottak mandátumhoz. Mert ha ez a néhány tekintélyes keresztény ellenzéki férfiú nem a független kisgazdák­kal indult volna, úgy minden bizonnyal meg­szerezték volna a mandátumokat. A függet­len kisgazdák veresége annál is súlyosabb, mert ezáltal a szociáldemokraták is előtörtek és három kerületben is mandátumhoz ju­tottak. .A független kisgazdák ugyanis megbontot­ t­ták Pécs társadalmának polgári egységét, amely ha összefog, úgy Esztergályos János szociáldemokrata képviselő és társaival szemben is eredményesen vehette volna fel a harcot. Azonban a polgári és munkáspárt, az úgynevezett hivatalos párt győzelme még így is imponáló, mert a tizenkét kerületből kilenc kerületben az ő jelöltjeik szerezték meg a szavazatok abszolút többségét és a független kisgazdajelöltek még egy póttag­sághoz sem tudtak jutni. A városi polgári és munkáspárt győzelmét egyébként az is alá­támasztotta, hogy a vezetőség, élén Visnya Ernő felsőházi taggal, gondosan ügyelt arra, hogy az egyház, a felekezetek, az állami tisztviselők és a társadalom minden rétege képviselőt kapott a most megválasztott város­atyák soraiban. Többek között megválasztot­ták vitéz Maróty Géza ny. ezredest, a front­harcosok elnökét, Seidl József MÁV üzlet­igazgatót, továbbá Szapáry Lajos gróf fő­ispánt, Siptár Lajos takarékpénztári igazga­tót, Magyar Károlyt, az állami iskolák fel­ügyelő-igazgatóját, Gyö­kös József leány­gimnáziumi igazgatót, az Actio Catholica pécsi elnökét, Wirffy Aladár dr. postaigaz­gatót, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. bel­ügyminisztert, Fekete Zoltán MÁV főtaná­csost, Takó István evangélikus lelkészt, Baumann Emil vezérigazgatót, Pekár Mi­hály dr. egyetemi tanárt, Sebestyén Károly gyárvárosi plébánost, Horváth Viktor dr. reáliskolai igazgatót, Kerekes Kálmán dr. or­vost, Matyasovszky Zsolnai­ Margittát, a pécsi Stefánia Szövetség ü­gyv. elnöknőjét és a vá­ros társadalmának még számos előkelőségét. A választások ellen a XI. kerületben petí­cióval éltek, ugyanis a szavazóurnában több szavazócédulát találtak, mint amennyi vá­lasztó leszavazott, így valószínű, hogy ebben a kerületben új választást tűznek ki. Az ér­dekképviseleti választások január első felé­ben zajlanak le. Legelőzékenyeb­­ben bemutatja és kiszolgálja: Brangszergyár, Rákóczi -út 60. Nem sok remény van a francia-olasz megegyezésre Laval római útja kezd már a világsajtó­ban egészen tengerikígyóvá lenni és az egész olasz—francia egyezkedési tárgyalás veszedelmesen halad azon az úton, hogy ugyanolyan posványba jusson, mint azelőtt a fegyverkezés kérdése. Újságírónak és új­ságolvasónak egyaránt réme lett ez a tár­gyalás, amelyről egyik nap diadalmámor­­ban jelenti a francia sajtó, hogy teljes sikerre vezetett, a másik nap szomorúan számol be arról, hogy megfeneklett, hogy harmadnap, azután újra kezdődjék ez a játék. Az olasz sajtó ezzel szemben mélyen hallgat és még csak emlité-t sem tett két ór a j.i' et S '1 a" ’ * h • Óin át V á rNf k 0z f r1 ‘ 1S rg*y a I ft -1 sokról. Ilyen körülmények között ezekről a tár­gyalásokról semmiféle hiteles hírt nem hoz­hatunk, a francia lapok napszakonként váltakozó találgatásaiból pedig már elég volt. A helyzet az, hogy a szilveszteresli párisi lapok nyiltan a francia—olasz tár­gyalások csődjéről beszélnek és ezt főleg annak tudják be, hogy Mussolini erélyesen kitartott a középeurópai kérdésben elfoglalt álláspontja mellett, vagyis nem volt haj­landó arra, hogy a mai országhatárok ga­rantálásába belemenjen. Megkezdődtek ezért a francia sajtóban a súlyos szemrehányá­sok Ausztria ellen, minthogy az osztrák kormány csak a nagyhatalmak részéről kí­vánja Ausztria függetlenségének szavatolá­sát, de a kissántáni hozzájárulásából a ga­ranciális paktumhoz, nem kér. Természetes, hogy holnapra már Magyarország lesz a bűnbak. A párisi reményt­len hangulatot igazolja az angol lapok értesülése is. film­arilonak Laval római útját Londonból jelentik. A Reuter-iroda párisi levelezője francia körökben úgy értesül, hogy Laval római útját váratlan nehézségek miatt valósz­ínűleg el kell halasztani. A nehéz­ségek a következők: 1. Ausztria kívánja ugyan a nagyhatalmak szavatolását, de határozottan hűvösen visel­kedik a kisántami részéről ajánlott biztosíté­kokkal szemben. 2. Mussolini vonakodik szövetségesének, Magyarországnak békemódosítási reményei ellen nyilatkozni. Az Exchange Telegraph jelenti Párisból. Már majdnem bizonyos, hogy Olaszország és Franciaország elejti azt a tervet, hogy az Ausztria függetlenségét biztosító egyezményt a kisántántra is kiterjessze. A Manchester Guardian párisi levelezője szerint Laval javaslatát természetesen szívvel­­lélekkel támogatja a kisántánt, amelynek revízióellenes álláspontját szentesíti, Rómá­ban azonban azt a francia tervet, hogy az Ausztria függetlenségét szavatoló hatalmak kölcsönösen biztosítsák egymás határait, igen sok fenntartással fogadják. A javaslat ilyen körülmények között úgy érzik, hogy ha nem találnak az utolsó pillanatban­­ kinyitja a francia revízióellenes és az olasz valami megoldást, akkor még nem érett meg a revíziópártoló álláspontok közötti ellentéte­­az idő Laval római látogatására.­­ két. Olaszország nem hajlandó lemondani a héregmódosításról Londonból jelentik. A News Chronicle­s franciák Mussoliniban sokkal keményebb párisi levelezője szerint kitűnt, hogy az ellenfélre akadtak, semmint gondolták és DUPLASPI&ÁLLÁMMVAL MÉG TÖBBET

Next