Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-01 / 73. szám
Ára rádiómelléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL. VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28900 LEVÉLCÍM:1 BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 ÁPRILIS 1, PÉNTEK ............. FŐSZERKESZTŐ: PETHŐ SÁNDOR POUMICATAR9) AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: IL. HUNYADI JÁNOS UT 2 TELEFON: *15-60-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG VL, ARADI UTCA 8. TELEFON: 11-54 61,11 54 62. HIRDETÉSI OSZTÁLY IV, VÁCI UTCA 34. TELEFON: *18-88 66. MENETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY IV, ESKÜ-UT 6. TELEFON: 18-12-10 XIX. ÉVFOLYÁM: 73 (5099) SZÁM A tót-magyar Felvidék autonómiája felé Írta: Gogolák Lajos Mióta Ausztria az új nagynémet birodalom része lett, Csehországot három oldalról özönli körül a német veszedelem. A cseh állam eredete, léte s egész beállítottsága elsőrendűen külpolitikai természetű s külpolitikai tényezőktől függő; világos tehát, hogy a szomszédban végbement változások nem maradhatnak belpolitikai kihatások nélkül. A német—osztrák egyesülés a népi-nemzetiségi elv alapján történt s a népi-nemzetiségi gondolat hullámai most újult erővel csapnak át a cseh állam határain. A szudéták erős és tömör négyszöge adott eddig földrajzi és történeti formát a cseh népnek és államának több mint egy évezreden át, de az új német népi törekvés ellen ez a zárt hegykoszorú sem jelenthet többé védekezést: az ellenség, a több mint három és félmillió német ott van a határokon belül s a német népi érzület közösségtudata szabja meg magatartását s nem a régi cseh állameszme, mint volt ez a XIX-ik század elejéig. Mióta a cseh nemzeti öntudatosodás a XIX-ik század elején végbement, a németséget a cseh nacioializmus kíméletlensége nem szűnt meg untalan provokálni. A kíméletlen cseh előretörés, mely szellemileg elidegenítette a német népet a történeti cseh állameszmétől és gazdaságilag ee nkileg évszázadok óta brit otthonában támadta meg, a bűnös abban, hogy a németség végleg eltávolodott a közös cseh — német haza gondolatától s mindig vágyóbban tekintett a határokon túlra, különösen akkor, hogy az osztrák államhatalom sem tudta többé megvédeni a csehek elől. A cseh nacionalizmus a történeti cseh államjogot a XIX-ik század második felében a saját nacionalista önzésének eszközévé sajátította ki s nem volt tekintettel reá, hogy hiszen csehek és németek mindig egyenrangú nemzet voltak a történeti Csehországban s az ottani sajátos viszonyok miatt már a középkortól kezdve a németség államnemzete volt a csehek mellett a cseh államnak. A cseh nacionalizmus úttörői, gondolkozók és politikusok nemhiába féltették viszont már százötven év óta nemzetüket a német veszedelemtől, mert érezték, mit jelent a német nép jelenléte s a történeti cseh határokon belül akkor, mikor a cseh nép teljes nemzeti és államjogi kizárólagosságra törekedett s mert sehol sem érte el népisége a szudéták természetes határait, hát a határokon sűrűn lakó régi németség visszaszorítására tört. A cseh nacionalizmus azzal igazolta a maga nagyralátását, hogy Csehország Európa földrajzi középpontja, Középeurópa valóságos citadellája. S most éppen ez a geopolitikai törvényszerűség bosszulja meg magát: a német erő egyre félelmetesebben tolul a szudéták négyszöge felé, melyről már Bismarck is azt hirdette, hogy aki Csehország ura, az ura Európának is. A világháború utáni francia politika Csehországból uralkodott Középeurópa fölött s Csehországból tartotta féken a német törekvéseket is, most meg az új német erő ismét Csehország által akarná végleg biztosítani uralmát Középeurópa fölött. Ha a németség számára is nyilvánvaló veszedelmet jelent a német népbe és tájba ékelt cseh hegyrendszer és cseh népiség, a francia politika mai gyöngesége mellett a cseh-nnémet probléma most a cseh nép számára a gond terhesebb. Az 1918 óta eltelt húsz esztendő nem volt elég ahhoz, hogy összeforrassza a történeti cseh földből és a Magyarországról leszakasztott tájakból mesterségesen alakított cseh államot. A történeti cseh terület valamely formában mindig belekényszerült a német hűbériségbe s mindig erőtlenül lankadtak el a cseheknek a németek elleni kétségbeesett lázongásai s utánuk mély, hosszú aléltság következett. Hogy Csehország önálló tényezője legyen az európai politikának, ehhez az a területi nyereség segítette, melyhez a Magyarországból kihasított tájak révén jutott. A szudéták veszélyeztetett négyszögét és a cseh népiséget a cseh nemzeti akarat így akarta biztosítani kelet felől; csak a Kárpátok s a Duna birtokában űzhetett a kis cseh nép arányainál nagyobb európai politikát; a Kárpátok birtoka által kapcsolódott a német élettérbe ékelt cseh nép Kelet- és Középeurópába s a kisantant-politika lehetőségeihez is igy jutott el, akárcsak az orosz—francia szövetséghez is. Már a XIX-ik század első felétől tartanak azok az aspirációk, amelyekkel a cseh törekvések fordultak Magyarország felé s elsősorban is a szlovák nép felé. A csehek rájöttek, hogy önmagukban a németek között sohá meg nem állhatnak, hátvédet kellett keresniük a szlovák népben és a szlovák nép által lakott hosszan elnyúló területen, mely Magyarország északi pereme volt. A XIX-ik századtól máig a legkülönfélébb cseh törekvések igyekeztek szellemileg és politikailag a cseh nemzettel azonosítani a szlovákokat. Mialatt a csehek a monarchia fölbontásán — s ma látszik, mennyire saját érdekeik ellen is! — dolgoztak s mig e törekvéseiket, a szlovák nép és föld felé irányuló tendenciáikat természetjogi, népi jogcímekkel igazolták — különös dogmatikus merevséggel vallván a „csehszlovák"* nemzetegység hazug hitét —, addig ugyanekkor ők saját történeti területeiken kitartottak a történeti cseh államjog és integritás mellett. 1918-ban, s már sokkal 1918 előtt, a csehországi németség érvényesíteni akarta magára nézve a népek önrendelkezésének eleiit: a csehek erővel, kegyetlenül törték le e fölszabadulási törekvéseket. Mikor pedig a szlovák nép — épp a népi természetjog alapján — százötven éve már egyebet sem tett, mint küzködött a cseh abszorbeáló törekvések ellen, a csehek ugyanilyen kemény önzéssel utasították el a világ színe előtt, kívül is, belül is, a szlovák nép szellemi és politikai önállósági törekvéseit. Az uj cseh állam igy a népek joga ellen született. Az uj cseh állam igy lett népei börtöne. A csehek addig vallották a nemzeti elvet, mig az saját javukra volt s államuk megvalósításában mit sem törődtek a népek saját külön történeti és emberi egyéniségével, a tájak által meghatározott geopolitikai törvényszerűségekkel; azt hitték, materialista, mechanikus baloldali gondolkozásuk, kíméletlen centralizmusuk biztosítani tudja államuk létét. Bíztak benne, hogy a világpolitika nekik kedvez s bíztak benne, hogy nekik kedvező neveléssel, közigazgatási és gazdasági és szellemi centralizációval megsemmisíthetik az erővel s ravaszsággal 1918 bomlása idején szerzett népek és tájak történeti és emberi szellemét. Az új cseh állam megtagadta saját régi történeti alapjait is s létében több része volt az ügyes propagandának, mint Szent Vencel tradícióinak s ugyanily mértékben tagadta a nemzetiségi elvet is a valóságban, mely pedig eszmeileg oly nagy mértékben ott szerepelt az államalakulás eszmei kellékei között. Midőn most a régi Felvidék, a mai Szlovenszkó összes népei: magyarok, szlovákok, németek és hozzájuk még a rutének is, fölemelték szavukat az autonómia mellett s ennek érdekében baráti egységre is léptek az államuk létét és integritását féltő csehek véghetetlen megdöbbenésére, akkor az eltagadott és meggyalázott nemzetiségi elv, a népek önrendelkezésének joga kér magának a cseh államban uj teret és uj lehetőségeket. A szudétanémetek a maguk szervezettségével és tömegeivel jóval előttük vannak s mögöttük ottan áll oltalmazón a nagy Németország. De a szlovenszkói népcsoportok a maguk kicsinységében és magányában mégis hatalmas erkölcsi eszmét jelentenek: egy sokat szenvedett, életlehetőségeiből és jogaiból kiforgatott föld népei kérnek új életet Szlovenszkói magyarok, németek, szlovákok és a ruszinok története és élete közös sorsból, közös történetből, közös otthoni tájból növekedett a mába s a cseh centralizációnak, a cseh divide et impera politikának húsz év konok munkája ellenére sem sikerülhetett megsemmisítenie ezeket a közös szellemi adottságokat. Az autonomista követelések közös vállalásában a közös otthon és a közös hagyomány szava szólalt meg és öltött politikai formát. Szlovenszkó népei utat mutatnak arra, mint kell közös megértéssel és közös, munkáival békésen és tisztességesen érvényesíteni korunk nagy elvét, a népi-nemzeti gondolatot. A népi-nemzeti gondolat lehetőségei természetszerűen mások a Kárpátok medencéjében, mint például a nagy német népközösségen belül. A mi viszonyaink arra késztetnek s arra nevelt a történeti magyar hagyomány is, hogy kölcsönös méltányossággal, megértéssel igyekezzünk a népek jogát, a történeti és természetjogi elveket, a közös és összefűző táji adottságokat érvényesíteni. Ma idegen államhatárok szabdalják át a Kárpátok medencéjének természeti és eszmei közösségét, de minden határon túl a közös szlovenszkói autonomista megmozdulás arra mutat, hogy határok, erőszakok és mesterséges idegen intézmények nem semmisíthetik meg a táj és a történet lappangón és elnyomottan is élő szellemét. A nemzetiségi elv, melyet a csehek kiforgattak értékeiből, szépségeiből, őszinteségéből és igazságaiból, most ellenük fordul. A csehek felelősek elsősorban benne, hogy az Anschluss bekövetkezhetett s a történelem bűneikért talán már készíti is számukra a méltó büntetést. Amennyire jogosultnak kell elismernünk a cseh nép létét saját határain belül, annyira megbosszulja most magát e kis nép mérhetetlen falánksága, mellyel a sorsot kihívta maga ellen. A cseh határokon köröskörül mindenütt föltámadt a külön akaratú, szabadságra vágyó népek önálló politikai akarása a mechanisztikus koncepciók, erőszakolt centralizáció, elnemzetietlenítés ellen s a népek és a tájak széthúzása között többé nehezen állhat csak meg a gyökértelen cseh államgondolat. Szlovenszkó sokat szenvedett földje és népe most új történelmi fordulatok határaihoz érkezett. Prága húsvétig diplomáciai fegyverszünetet kér Berlintől A román kormány nem engedne át szovjet csapatokat Prága megsegítésére — Angol—olasz megegyezés Palesztina és a Vöres-tenger ügyében — Lengyel demars a cseh kommunista propaganda miatt Halifax: Anglia nem lehet közömbös máshol történt támadásokkal szemben A párisi Matin prágai jelentése szerint prágai politikai körök több vezető férfia azon fáradozik, hogy húsvétig fegyverszünetet hozzon létre a pártok között. A fegyverszünet értelmében húsvéttól kezdve egy hónapon át valamennyi párt szüneteltetné tevékenységét, nem tartanának nyilvános gyűléseket és nem hangoznának f el pártpolitikai beszédek. A lap szerint kétséges, hogy a németek hozzájárulnak ehhez a fegyverszünethez. A Völkischer Beobachter részletesen foglalkozik azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket a prágai parlamentben az egyes kisebbségek képviselői tettek. A szudétanémetek, a szlovákok, a magyarok és a lengyelek képviselőinek nyilatkozatai — írja a Völkischer Beobachter vezércikke — egyszers mindenkorra szertefoszlatták a cseh nemzeti államról szóló legendát. A szudétanémetek óva intették a cseh kormányt látszólagos megoldásoktól és szenvedélyesen követelték jogaik elismerését, a szlovákok pedig nem kevésbé szenvedélyesen a pittsburgi egyezmény pontjainak betartását sürgették. A magyarság szószólója megállapította, hogy a magyarok sem kulturális, sem gazdasági, vagy közjogi téren nem kapták meg azokat a jogokat, amelyeket Csehország megalakulásakor biztosítottak számukra és valamennyi többi kisebbség képviselőjéhez hasonlóan védelmet követelt a további elnemzetlenítés ellen, valamint viszszatérést az 1918. évi állapothoz. Az egyesült magyar párt elnöksége egyébként felhívást intézett a Felvidék magyarságához, amelyben közli, hogy miután egyes lapjelentések szerint a cseh kormány a közeljövőben az állam lakosságát közhivatalokban, közszállításokban és más egzisztenciális lehetőségekben a nemzetiségi arányszámnak megfelelően akarja részesíteni, a csehszlovákiai magyarságot képviselő egyesült párt szigorúan őrködni kívált. Ellegi csak a népszámláláskor magukat magyaroknak vallók tekintessenek magyaroknak a kiadandó kormányrendelet értelmében. Az egyesült párt elnöksége megbízta a pozsonyi magyar jogvédő irodát, hogy minden magyar részére szerezze be a statisztikai hivatal tanúsítványát. Szilassy Béla dr., az egyesült magyar párt szenátora a következő két interpellációt nyújtotta be a postaügyi miniszterhez: 1. A pozsonyi magyar rádióleadás városnév használata, 2. a magyar nemzeti ünnep használata.