Magyarság, 1940. július (21. évfolyam, 141-166. szám)
1940-07-10 / 148. szám
4 NYILATKOZAT. Mint a Turul Szövetség sajtó és propaganda ügyosztályának országos vezére a következő nyilatkozat megtételét tartom szükségesnek. A június 10-én tartott fővezérségi tábor Hubay Kálmán országgyűlési képviselőt a mostanában benyújtott Hubay—Vágó-féle kisebbségi törvényjavaslat miatt törölte a Turul Szövetség tagjai sorából. Ki kell jelentenem, hogy a fővezérség határozatával nem értek egyet. A Turul Szövetségnek nem feladata napi és különösen pártpolitikával foglalkozni. Az akkor sebtében megtartott csonka fővezérségi tábor ezzel olyan térre sodorta magát a Szövetséget, ami nagy mértékben veszélyezteti annak egységét és további működésében annak egységes munkáját. Azonkívül a megbízott fővezér bajtársnak nem is volt joga ilyen határozatot hozni, mert egy dominusnak a tagok sorából való törlése nem az ő hatáskörébe tartozik, hanem a Gyulaszék feladata ebben az ügyben dönteni. Ezen alapszabályellenes ténykedés miatt a mb. fővezér bajtársnak teljes mértékben kell vállalnia a felelősséget felettes fórumai előtt, mert az alapszabályok betartása elsősorban a fővezérnek kötelessége. A szabálytalan és a napi politika terére sodródó ténykedéssel nem értek egyet és nem értenek egyet a Turul Szövetség széles tömegei sem, amelyek máris felelősségre vonást követelnek egy követtáboron. Hédi László a Turul Szövetség sajtó és propaganda ügyosztályának országos vezére. NYILATKOZAT. A Turul Szövetség július hó 10-i fővezérségi táborán Hubay Kálmán országgyűlési képviselőt Turul dominust, az általa benyújtott „nemzetiségi törvényjavaslat’’ miatt a szövetségből alapszabályellenesen kizárta. Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ezzel kapcsolatosan a következőket jelentsem ki: — Én a Turul Szövetség országos alvezére, ezen a fővezérségi táboron nem vettem részt. Ezzel az alapszabályellenesen hozott határozattal nem azonosítom magam és azt a legteljesebb mértékben elítélem. Véleményem szerint a Turul fővezérsége olyan napi politikai térre lépett, ahol semmi keresnivalója nincs. Ugyancsak mélységesen felháborított az is, hogy Fitos Vilmos megbízott fővezérségi bajtárs ezt a fővezérségi határozatot utcai hangú röplapban publikálta és a röplapot a zsidóságnak is megküldötte. A fővezérbajtárs a magyar ifjúság keservesen összeszedett filléreiből zsidók között csinált szimpátiapropagandát és így lábbal taposta azokat a célkitűzéseket, melyeket a Turul alapítói húsz évvel ezelőtt a szövetség zászlajára írtak. A fővezérbajtársnak ezért a tettéért a szenátus és a rendkívüli követtábor előtt azonnal felelnie kell. Budapest, 1940. évi július hó 8-án. ____ Bottyán Árpád In1" a Turul Szövetség orsz. alvezére. A TURUL SZÖVETSÉG FŐVEZÉRSÉGÉNEK! Tisztelettel bejelentem, hogy a gróf Bercsényi Miklós Bajtársi Egyesület tagjai sorában viselt tiszteletbeli vezéri valamint dominusi tagságomról lemondok, és az egyesület, valamint a Turul Szövetség tagjai sorából kilépek. Nem azonosítom magam a Turul Szövetség Utóbbi időben tanúsított, kormánytámogató, politikai szegénylegényeket jellemző magatartásával, mely semmi körülmények között nem felel meg a Turul Szövetség hagyományos szellemének, de a kor szellemének sem. A Nyilaskeresztes Párt célkitűzéseivel azonosítom magam, így hát a liberális, feudálkapitalista kormányrendszert támogató Turul Szövetség tagjai között semmi helyem. Dr. Bán Imre orvos. TEKINTETES SZERKESZTŐSÉG! Nem dicsekvésképen, de bánatos magyar lelkem bánatának némileg való megosztásaképen közlöm, hogy mint a Turul Szépmives Céh patrónusa a Turulból való kilépésemet a mai napon a vezérségnek bejelentettem. Hogy miért? — ne kérdezzék. Tudják. Végtelen nagy seb számomra, hogy a maradék magyarok még mindig a régi átkot dédelgetik szivükben, — s a közeledés, egymás keresés helyett, éket kovácsolnak, egymást szennyezik, ölik, — a zsidóság és álmagyarság végtelen örömére. Őszinte nagyrabecsüléssel és tisztelettel: Móra László szerkesztő. Fiam Gábor a (Nyilaskeresztes Párt) váci vezetője katonai szolgálatra bevonult, helyettese: Müller Károly háznagy. Párthelyiség: Vác, Csányi krt. 22. szám (Kultur-palota mellett) Hivatalos órák: mindennap 18 órától 22 óráig. Tagdíjbefizetések, igazolványok kiállítása, felvilágosítás a párthelyiségben. DR. DÉNES ISTVÁN: Vám közösség A karteluzsora halála. Ara 1—v Az összeg előzetes beküldése esetén 12 fillér portét számítunk. — Kapható: a Magyarság könyvosztályában, Budapest, II., Hunyadi János út 2. * , Quo vadis Marianne? Irja: Lohonyai Sándor Hibáig 1934-iki február híres hatodika után valamelyik francia szatirikus politikai hetilap karrikatúrája alatt olvastam a fenti kérdést. Marianne (ha valaki véletlenül nem tudná) Franciaország, mint ahogy John Bull-t emlegetnek Anglia és Uncle Sam-ot Amerika helyett a politikai élclapok. A mondott dátum pedig azért híres, mert akkor lövette Páris népét a Franciaország egyik legnépszerűbb politikusának kormánya, Daladier minisztersége alatt, akinek azonnal távoznia kellett. Az ismert Stavisky világbotrány volt a közvetlen oka, amelyben az akkori Franciaország majdnem minden forgalomban levő politikai személyiség kompromittálva volt. Magyarul pedig a kérdés annyit tesz: „Hová megy Marianne?” Alig lehetett az ügyet elsimítani. De hoszszas fáradozások árán ez is sikerült, olyan formán, hogy egy új botránnyal feledtették az elsőt. Ekkor kezdődött a tömegek kiábrándulása a „demokratikus” formákból. Ettől kezdve vált láthatóvá, hogy mennyi szennyet-mocskot bír eltakarni az imádott és imádtatott rendszer. S ettől kezdve nyertek hatalmas tömegeket a szélsőséges pártok. Az alsóbb rétegek között, a munkásság és a kisemberek között a kommunizmus hódított rohamosan, a polgárság és az értelmi rétegekben pedig de la Roque ezredes új pártja, — a szélsőjobboldal P. S. F. (Partie Social Francais), A „filmkeresztesek“ Az induláskor ,,tűzkeresztes”-nek hívták magukat — ezután pedig feloszlattatván, átalakultak az említett néven politikai párttá. Nemzetiszocialisztikus irányba indítva gyűjtőtábora lett a frontharcosok mellett az értelmi osztály fiatal és legdinamikusabb erőinek. De la Roque katonás szervezetet hozott létre parlamentellenes tendenciával , átvette az olasz fascio minden bevált formáját, és ebben az irányban iparkodott fejlődni. Valószínű volt, hogy Coty ,a híres korzikai parfümgyáros állt anyagilag mögöttük. Kitűnő munkatársai: Ybarnegaray, — a korzikai Pozzo di Borgo herceg — a világháborús Duseigneur tábornokhős, — a népszerű Deloncle testvérek, Parant mérnök voltak. Rokonszenves érdeklődéssel figyelték a mozgalmat az összes többi jobboldali pártok. Az első időben különösen Tardieu, aztán pedig Laval, Tardieu örök ellenlába. A nagylapok közül az összes jobboldaliak mellett különösen a ,tre suis partout” és a Candide”. A többi közéleti szereplő, mint a híres párisi rendőrfőnök, a Chiappe, a politikusok, mint Flandin, — aztán a királypárti Daudet, — Maurras Charles a francia „Halhatatlanok” tagja, Tallinger, Louis Marin, Fernand Laurent, Xavier Vallat, Caliaux, Abel Gardey, Leon Bailley, — valamennyien elsőrangú politikai személyiségek, újságírók, képviselők és szenátorok, — volt, vagy leendő miniszterek, — sőt Lacare admirális és Weygand tábornok is, — élénk érdeklődéssel figyelték a mozgalmat. Ez a volt kommunista vezető — Doriot — St. Denis város (párisi munkáskülváros) polgármestere és kommunista képviselője volt. Mint ilyen, hosszabb tanulmányúton járt Oroszországban, — s amit ott látott, olyan kiábrándító hatással volt rá, hogy amint hazatért, azonnal 360 fokos fordulatot véve, a — kommunizmus leghevesebb ellenségévé — és egy új, pompásan induló jobboldali munkás- és parasztmozgalom vezérévé vált. Hiába próbálkozott az „áruló” ellen az egész hivatalos „népfront” minden hatalmi apparátusa, — pártja országos párttá, — és olyan erővé fejlődött, hogy ma azt hiszem, ebből a magból indulhat ki a teljes megújhodás. De la Roque-ékkal ellentétben semmivel nem lehetett őket kompromittálni, —s amíg amazok hatalmas táborba apró csoportokra oszlott, — ők mindig jobban és jobban erősödtek. Vihar- és fagyállónak bizonyult. Az öszszes jobboldali pártok más és más célkitűzéseik folytán nem voltak összehozhatók egy táborba. Flandin németbarátsága. — egyéni akció; pártja minden hangzatos párteim és program dacára inkább reakciós, mint szociális. Egyébként is az 1938-as Hitlerhez intézett távirata óta a francia tömegek előtt nem nagyon népszerű. Ez nem annyit jelent, hogy a francia — még a háború alatt is — gyűlölte volna a németet. Nem! Lovagias ellenfél, s mindig így is gondolkodik. Erre jellemző, hogy most, amikor a német legyőzte, már nem „Bochnak csúfolta, hanem új mondás kelt szárnyra a francia katonák közt: „Les Fritz sont forts-quand même”. (Hiába,a Fritzek mégis csak erősek”.) Tudomásul vették a fölényt — és lovagiasan nyugtázzák, — és a Bochból „Fritz” lett. Csak nem barátok még. Érzelmileg még nem vonzódnak egymás felé — és ezért nem lesz egyelőre Frundin-kormány. De la Roque-kormány sem, — mert ő még személy szerint hagyta magát legyőzni a belső arénán, holott mindenki, még az ellenfelei is a befutására tippeltek. Mindegy, hogy hogyan, legyőzték és csalódtak a személyben. A testvérharc szétrobbantja a francia szélsőjobboldalt! Mindaddig, míg a francia baloldalnak elgáncsolása nem sikerült. Éspedig 1936-os választások során, amikor a „front populaire" (népfront) címen a radikálisoktól a szélsőbalig a baloldali pártok megsemmisítő győzelmet arattak. Akkor, mint katonailag szervezett alakulatok, feloszlatták a „tűzkereszteseket” — és hiába alakultak át a P. S. F. című politikai párttá, mindig vesztettek jelentőségükből, amíg Chautemps meg nem adta nekik a kegyelemdöfést. Ez 1937-ben történt. Chautemps rajtuk keresztül akarta Tardieut politikailag kivégezni, amiért emennek meg a Stavisky-féle botránynyal majdnem sikerült az ő nyakát kitörni. Chautempsnek a jelszava — és legfőbb ereje volt: „divide et impera”. A legzseniálisabb viszályszítója volt az újabb francia politikának. Azzal kezdte, hogy összeveszítette a monarchista „Action Francais”-t a de la Roque-pártikkal. Azután elhintette a viszályt a de la Roque-párt különböző frakcióiban, amíg csak a pártban belháború ki nem tört, discreditált rengeteg egyéb jobbpárti politikust, köztük Tardieu-t. Ez volt 1947-ben. Ekkor szűnt meg de la Roque mint politikai tényező. Az ő érdeme, hogy óriási tömegek álltak össze Franciaországban demokráciaellenes táborba. Az ő hibája, hogy gyenge lévén, sok apró csoportra volt szétrombolható az a tábor, amely induláskor olyan erő volt, hogy egy igazi vezérnek a kezében a legrövidebb időn belül átvehette volna a hatalmat. ■ Volt Kommunista megteremti az új nacionalista mozgalmat nista munkásság között hozott létre egy volt kommunista vezető egy új, jobboldali tekintélyuralmat kívánó politikai pártot. Majdnem egyidőben vele, de a kommu-s zi a jövő embere? Dobot sem jöhet egyelőre. Ő a jövő embere, — de még „nem vette be” az egész közvélemény. A második, harmadik ,ezután következő kormányban mint „kezdő” miniszter bemutatkozhatik majd — s tán az 5-iknél lesz Dobot-kormány. Ez a szabály Franciaországban — előbb minden oldalról, nemcsak a jóról, de a rosszról is meg kell ismerni, — mint pld. Lávait. Laval a politika összes színeit végigvitte. Kezdte a vörösön, — amíg legutóbb — 1935-ben — már halvány rózsaszínben, később már majdnem fehéren tárgyalt az olasszal. Meg is egyezett velük. Nem az ő hibája, hogy az egyezmény holt betű maradt. — Emiatt húzódott aztán a képviselőházból a szenátusba, — és emiatt lehetett olyan ritkán hallani a szavát — azóta. Pedig a francia gyakran lesett feléje. Mit szól Laval? De csak legutóbb szólalt meg Laval, a flandriai katasztrófa után, amikor Mandel belügyminiszter keresztülvitte, hogy „néhány előkelőséget” lefogtak, „mert alapos a gyanú, hogy az ellenséges fascizmussal kokettálnak”. Ekkor Laval „erélyesen tiltakozott” sőt az államfőnél is eljárt, hogy „nagyobb baklövéseket” megakadályozzon. Ő hozta a Petaint miniszterelnöknek, — sőt maga lett a helyettese. — Ha az öreg, dicsőséges „Marechal” befejezte és végezte, amivel az ország megbízta, az ország megmentését, — akkor csak Laval jöhet, aki becsületes, latin orientációt — olasszal, spanyollal összefogva. Hanem aztán, a későbbi jövőben — Doriot-nak az egyeduralma a valószínű. De előbb a politikai porondon be kell mutatnia minden „egyéb” képességét is — és bebizonyítani, hogy nemcsak egy nagy pártnak a vezére, hanem tud lenni egy országé is — az egész Franciaországé! Menekülők segélyezése Franciaországban A nemzetiszocialista népjóléti szervezet (Nationalsozialistische Volkswohlfahrt) Közép-Franciaországban is átvette — akárcsak Hollandiában és Belgiumban — a szülőföldjéről elmenekült és most, a hadműveletek lezajlása után visszaözönlő polgári lakosság védelmét. A menekülteket Páris előtt osztják be nagyobb csoportokba, miközben a betegeket és gyengélkedőket gondosan elkülönítik, mindenekelőtt pedig a gyermekek tejellátásáról gondoskodnak. A csoportokba osztott menekülőket azután sorban visszavezetik a szülőföldjükre. Budapest, 1940. július 10. Hel alakult Makón a magyar Nemzeti Szocialista Párt Szöllősi Jenő Makó város országgyűlési képviselője vasárnap délután három órára alakuló ülésre hívta össze a makói ellenzéki párt százas nagybizottságát. Ez az ülés alakuló ülése úia a Magyar Nemzeti Szocialista Perm makói csoportjának. Az ülésen részt vett Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő is. Az elnöki tisztet Szöllősi Jenő országgyűlési képviselő töltötte be Az ülésen olyan sokan jelentek meg, hogy zsúfolásig megtöltötték a párt helyiségét és hatamas tömeg állt a párthelyiség udvarán is. Szöllősi Jenő megnyitó beszédében megemlékezett Magyarország jelenlegi helyzetéről. Kitörő lelkesedéssel kísérte beszédének azt a részét, amelyben Magyarország kormányzójáról és a tengelyhatalmak két nagy vezéréről Hitlerről és Mussoliniról emlékezett meg. A magyar nemzetiszocialista mozgalomról megállapította, hogy az eszme magyar földről indult világhódító útjára, ami kétségtelen, bizonyítéka annak, hogy a nemzetiszocialista eszme nem idegen. Hazánk — mondotta — együtt bukott a hatalmas Németországgal és most együttog emelkedni azzal. Matolcsy Mátyás emelkedett ezután szólásra. Méltatta Szöllősi Jenőnek a parlamentben végzett komoly, felelősségteljes munkáját, majd ismertette hazánk szociális, gazdasági és kulturális helyzetét. Hangoztatta, hogy a mai szociális gondoskodás helyett egy sokkal szélesebb gondoskodásra van szükség, amelynek alapja a magyar föld igazságos és a mai kor szelelemének megfelelő elosztása. Revíziót követelünk —gondotta —, de ugyanakkor belső vízióra van szükség és teljes rends* változásra. A magyar vágyak teljesei, „sbe fognak menni s ezért a győzelemért egy emberként áll ki a nemzet, abban a biztos útban, hogy közvetlen utána egy olyan, teljes rendszerváltozás fog bekövetkezni, amely alapja lesz az új magyar életnek. Az ülés kitörő lelkesedéssel és tapssal jutalmazta Szöllősi és Matolcsy beszédét és nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy a pártot megalakítottnak tekinti és hogy a pártba belépett Szöllősi Jenő országgyűlési képviselő is. ..............................." Az Ili Vilaubdii törtön! Kedden Moszkvába érkezett Glaise Horstenau tábornok egy hadi sírgondozó bizottság élén. A bizottság tárgyalásokat folytat a lengyel háborúban hősi halált halt és a mostani orosz területen eltemetett német katonák hamvainak hazahozatala érdekében. * Berlinben számos előkelő külföldi vendég — közöttük Alfieri olasz nagykövet — jelenlétében szerdán megnyitották a jelenkori német szobrászművészet remekeinek kiállítását. A megnyitó beszédet Rosenberg birodalmi vezető mondotta. * A német vöröskereszt javára rendezett segélymozgalom első utcai gyűjtése során az eddigi jelentések szerint 23.039.606 márkát adományoztak. Ezzel az 1920—40. évi háborús téli segélyakció első utcai gyűjtésének eredményét ötven százalékkal túlhaladták. * A német keleti vasutak igazgatósága július 1-i hatállyal a főkormányzóság területén jelentékenyen leszállította a személy és csomagszállítást, valamint az expressküldemények díjszabását. * Az utóbbi hetekben több, mint ezer dán munkás érkezett Hamburgba, hogy ott a hajógyárakban és más ipari vállalatoknál munkát vállaljon. Lübeck és Kiel német kikötővárosokban is számos dán munkást alkalmaztak. A koppenhágai német munkahivatalokban igen nagy az érdeklődés, mivel a dán munkanélküliek ki akarják használni az alkalmat, hogy Németországban kereshessenek. Csaknem minden másodnap megy egy hatszáz főnyi munkáscsoport Dániából Hamburg felé. * A Völkischer Beobachter élesen kikelt az Egyesült Államokban folytatott németellenes propaganda miatt. A lap szó szerint a következőket írta: — Hiába kísérletezik az Egyesület Államok elnöke Európa-ellenes blokád szervezésével. Dél- és Középamerika nem csatlakozik hozzá. És a háború győzelmes befejezése után az Egyesült Államok liberális gazdasági körei és politikusai szemben találják magukat a németek által újjászervezett Európával. A németek sohasem fogják elfelejteni, hogy a nehéz harcokban kik voltak a barátai és kik fordultak velük szembe. Európa nem szorul többé gazdaságilag az Egyesült Államokra. Annál súlyosabban érinti majd őket a nagy tengerentúli piacok elvesztése.