Magyarság, 1940. szeptember (21. évfolyam, 192-214. szám)

1940-09-27 / 214. szám

12 S­Z­Í­N­H­Á­Z VIDÁM SZÜRET­­ . Bemutató a Nemzetiben A híres spanyol Lope de Vega mese­játéká­nak, délies szüreti derűjéből sokat átmentet­tek a magyarosított háromfelvonásos, helyen­ként kissé operettszerű vígjátékba Asztalos Miklós és­ a pattogó rímeivel, jó ritmusával excelláló Liszt Nándor. Magyar itt a környe­zet s a jellemrazs is az. Ennek a darabnak legfőbb erénye a vonalvezetés egyöntetűsége, valamint az, hogy nem akar a kelleténél igé­nyesebb, fontoskodóbb lenni. Jókedvet akar árasztani s ezt a célját el is éri. Alapjában egészen egyszerű, de bűbájos eszközöket al­kalmaz, hogy megmutassa: a szerelem, épp úgy, mint a magányosság és a függetlenség vágya a férfihoz s a nőhöz is akkor méltó, ha nem puszta érzés és szándék, de, tettre­­készséggel, küzdelemre való rátermettséggel is párosul. Pilisi Péter gerinces, konok ma­gyar köznemes meg akarja óvni gyermekeit attól a csalódástól, amely oly gyakran vele­járója minden nagyratörésnek. Ezért a ta­nyáján átvonuló király elöl elrejtőzik s fiá­nak, házanépének is ehhez hasonló magatar­tást parancsol. A királyt azonban éppen az ő elzárkózása vonzza, álruhába, „rangrejtve” bekéredzkedik házába s hamarosan megba­rátkozik vele. Mint budai bíró szerepel s mi­után két kísérője Pilisi két lányának házas­ságot ígért, ezeknek megparancsolja, utasítsák vissza a lányokat, ha azok közelednek hoz­zájuk. Ily módon éri el, hogy az apai büszke­ségben megsértett Pilisi feljön hozzá a várba. Itt aztán igazságot szolgáltat, fiát lovaggá emeli, a lányait boldoggá teszi. A darab helyenként egy kicsit édeskés, et­től eltekintve azonban ritkán látni oly tisz­tult eszközökkel alkotott vígjátékot, mint ami­lyen ez. Liszt Nándor eleven, lüktető vers­sorai nagyon illenek a legendás események­hez. Nemcsak a szereplőknek, a szerzőknek is nagy előnye, hogy határt ismernek s ez ad emlékezetes realitást, kontúrt ennek a vidám szüretnek. Abonyi Géza királya jó egyensúly­ban tartja a méltóságot és a barátságos paj­táskodást. Legszebb jelenetei a II. felvonás­beliek, de általában ritkán kapott lényéhez il­lőbb, rokonszenvesebb szerepet, mint ebben a darabban. Lehotay Árpád konok magyarja emlékezetünkbe edződő alakítás, emellett ki­vált erőteljes dikciójával tűnt fel, ami való­sággal szárnyat adott a történéseknek. Eöry Kató a királyné szerepében kissé merev volt, hangjába is több ércet, meleg erőt kell öntenie. Utolsó jelenetében azonban ragyo­gott. Somogyi Erzsi és Olthy Magda, Ungvá­ri és Pataki, Pethes és Tapolczai nagyjában egy szinten mozogtak, az együttes, a rende­zés kitűnő, Jaschik Almosné díszletei, kivált a II. és III. felvonásbeliek, megragadók­. A közönség nagy örömmel fogadta, kitörő taps­sal üdvözölte hol pajzán, hol fökép a II. fel­vonásban pompázó jeleneteket, Laurisin Miklós zenéje plasztikusan emeli ki a cselek­ményt Marconnay Tibor Kiváló magyar énekesek kávéházi pódiumon Egy évtizeddel ezelőtt külföldön már nem volt ritka, nálunk azonban még nehezen tud­tuk elképzelni, hogy komoly, értékes művészek kávéházi szereplésre vállalkozzanak. Ma már egészen más a helyzet, amelynek megítélése bi­zonyos átértékelésen ment keresztül. Sajátos budapesti viszonyaink, a zenés színházak szá­mának csökkentése, — volt idő, amikor teljes hiánya, — s nem utolsó sorban az a körülmény, hogy a színházak zsidó kézben voltak (e té­ren sajnos a zsidótörvény is igen gyenge ered­ményt hozott) arra vezetett, hogy kiváló ke­resztény énekesek nemzetiszính­ázi és városi­színházi tagság után kénytelenek voltak kávé­házi szerepléseket vállalni, hogy élni tudjanak. Cselényi Józsefre, Vargha Imrére gondolunk és a többire: Orbán Sándorra, Kalmár Pálra, László Imrére stb. Ezek a magyar művészek nívót adtak a ká­véházi énekes műsoroknak. Működésük alakí­totta át a felfogást az ilyenfajta szereplések megítéléséről. Kétségtelen, hogy ezek a kitűnő magyar mű­vészek éppoly megbecsülésben részesülnek, épp­oly szívesen látott vendégei hangversenyek­nek, magyar esteknek, mint azelőtt, sőt a gya­kori rádióközvetítéseken át népszerűségük még növekedett. * A kávéházi műsoradás színvonala most is­mét emelkedik: köztesen Zeneművészeti Fő­iskolát végzett, képzett operaénekesnő, arany­koszorús dal­énekesnő, Utry Anna vállal ilyen szerepet. Utry Anna ma a legnépszerűbb ma­gyar dalénekesnő, akinek a magyar dalkultúra terén komoly érdemei vannak, s akit ország­szerte való személyes, nemkülönben rádiósze­repléséből mindenütt ismernek és szeretnek. Legutóbb, amikor a rádióban énekelt, szóvátet­­tük a hozzánk érkezett levelekben kifejezett kívánságot, hogy gyakrabban szeretnék hal­lani. A kívánságnak a rádió hamarosan eleget tett s a mai vasárnapon, déli fél egykor énekel Utry Anna,, azonfelül közvetíteni fogja a rádió ma­gyar nótáit új működési teréről is, ahol estén­­ként hallgathatják hívei. Utry Anna az elmúlt éveken kapott igen tekintélyes honoráriummal csábító ajánlatokat, de eddig nem fogadta el. Beszélgettünk a kitűnő művésznővel, s megkér­deztük, mi indította most a szerződés vállalá­sára. Ezt válaszolta: — Szeretnénk többet dolgozni, mint a­mennyire a hangversenyek lehetőséget adnak, ezért fogadtam el a budai Flórián-kávéház meghívását. Sajnos, színházhoz, operához való bejutáshoz nem elég az, hogy tudjon valaki, még súlyos protekció is kell. Ter­mészetesen nagyobb örömmel vállalnék állan­dó szereplést színpadon, ha azonban erre nincs lehetőség, el kell fogadni ezt a munkaalkal­mat is, amelyet nem szabad lebecsülni, hiszen ha valaki művészi teljesítményt ad, akkor ez is komoly pódiummá válik. Mint erdélyi szár­mazású, természetesen nagy örömmel mennék a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, amely sok kiváló művészt nevelt. Egyéb­ként szerződésem lehetővé teszi, hogy úgy a fővárosban, mint vidéki városokban, tehát a visszatért Erdélyben is hangversenyeken sze­repelhessek. A rádió is méltányolja a fenti szempontokat s örülök, hogy én leszek az első női előadó, akit a rádió ilyenfajta külső sze­replésről közvetít.­­ Elismerjük: értékes munkáját minden működési területen lehet kifejteni, tehát a kávéházi pódiumon is, amelynek színvonalát — mint mondottuk — kiváló művészeink emelték. Mégis, hinnünk kell abban, hogy a megnagyobbodott, új életet váró Magyaror­szágon a jobb időkkel elkövetkezik olyan színházi éra is, amelyben az Utry Annák­, Cselényi Józsefek, Kubányi Györgyök, Varga Imrék és a többi, nagyobb feladatra hivatott jeles keresztény énekesek visszakerülnek a művészetükhöz méltóbb keretbe, a nemzeti és keresztény eszmék szolgálatában álló szín­padra. Ezt se lehet? Most, hogy az ország Erdély északi részé­nek visszatértével túljutott a külpolitikai szempontból kényes időszakon, a magyar saj­tónak jogos az a kívánsága, hogy a rengeteg nehézséget okozó, szigorú cenzúrán enyhít­sen a kormány és ha már teljesen nem törli el, legalább újból vezesse be a fakultatív cen­zúrát. Díszes csokrot tudnánk összegyűjteni az indokolatlanul kihagyott cikkekből, de most csak egy furcsaságot kívánunk szóvátenni. A napokban hazaérkezett erdélyi útjáról a szí­nészkamara főtitkára és tapasztalatairól be­számolt a Magyarság munkatársának. Erről cikket írtunk, a Cenzúra — érthetetlen mó­don — teljes egészében törölte a cikket. An­nál nagyobb volt m­eglepetésünk, hogy más­nap délután az egyik liberális esti lapban a főtitkár útjáról megjelenhetett a beszámoló. Nem értjük, mi ez? A liberálisnak szabad az, ami nekünk nem szabad? Igaz, hogy ez nem írt arról — mint mi —, hogy például az er­délyi színházak jórészt zsidó kézben voltak a román uralom­ alatt és most keresztény ve­zetés alatt folyik tovább a munka. Azt sem írta meg, hogy a kamarai törvény végrehaj­tása nemcsak a zsidókérdés szempontjából fontos, hanem az erdélyi magyar színészek szociális helyzetének javítása érdekében is, mert korábban bizony kiszolgáltatottjai vol­tak az élelmes színházi váltakozóknak. Mind­ezt nem lehet megírni az új európai rend ki­alakítása idején? Ez is amellett bizonyít, hogy sürgősen változtatni kell a cenzúra mos­tani rendszerén. lWAGTilRSif. Vasárnap, 1940. szeptember 7.. mÚZEUmi IMIKÉK 2&SSV­** Rád bízom a feleségem Felújítással nyitott az Andrássy Színház Andrássy Színház szombaton tartotta évadnyitó előadását. Vaszary János: „Rád bízom a feleségem” című franciás bohózatát újította fel a színház. A szerző a közben már filmre is vitt kacagtató darabot némileg át­dolgozta és megtűzdelték zene és táncszá­mokkal is. Délutántól másnap reggelig zajlik le az etikai szempontból kifogásolható, itt­­ott borsos história. A cselkmény soványságát epizódok, helyzetkomikumok ellensúlyozzák és bár sok szellemesség, ötlet sziporkázik a darabban, néhol visszaesik a tempó és vonta­­tottá válik, míg aztán újra rákapcsol. A kö­zönség általában jól mulat. Új és sikerült részlete a darabnak az az epizód szerep, amelyet a szerző Vaszary Piri számára írt. A kacagtatásban ezúttal is elviszi a pálmát a kitűnő művésznő. Bilicsi Tivadar egyéni­ségének megfelelő nagy szerepet kapott, jó­formán állandóan a színpadon van. Pompás, egyéni humora a legfőbb erőssége az elő­adásnak. Lázár Mária a temperamentumos asszony szerepében kitűnő, mint mindig. Szakács Zoltán, Lázár Tihamér, Kéry Panni és Bihari Nándor jeleskednek még. Losonczy Dezső muzsikája kedves, finoman melodikus, persze a zenekar előadásában nagyobb a si­kere, mint a prózai színészek tolmácsolásá­ban. Nem értjük, miért kell újabban minden színházban prózai színészekkel énekeltetni. S. X A hangversenyévad eseményei A zene és a háború általában nem félnek meg egymással. Ezt mutatta hangverseny­életünk a háború kitörésekor. Azóta azonban mind a közönség, mind pedig a hangversenye­ző művészek rájöttek arra, hogy az élet a maga medrében tovább zajlik és hazánk az a nyugodt sziget, ahol semmi akadálya a mű­vészi élet fejlődésének. A zsidótörvény miatt is volt némi ellenállás, később azonban úgy- látszik a hangversenyrendező vállalatok is belátták, hogy csak akkor működhetnek to­vábbra is eredményesen, ha gondoskodnak megfelelő keresztény utánpótlásról és helyt adnak azoknak a művészeknek, akik eddig nem juthattak szóhoz. Az idei zeneévad ér­dekesnek ígérkezik. Pesten fog vezényelni Tullio Serafini, a római kir. Opera igazgató­ja, aki Toscanini utódja volt a newyorki Metropolitann operában. Serafini Mussolini ha­tározott kívánságára vette át a római Opera­­ház igazgatását. Benedict Bobtschewsky, a bolgár Opera karnagya is ad egy estet ná­lunk. Dohnányi Ernő és Telmányi Emil há­rom­ szonáta-estje az évad egyik legérdeke­sebb eseményének ígérkezik. Műsorukon Bee­thoven összes zongora-hegedű szonátái sze­repelnek. Rácz Aladár, a világ legkiválóbb dalomművésze, szóló­estje mellett zenekar­ral is játszik. Stravinszky „Rag-Time”-jét mutatja be. A Magyar Női Vonósnégyes is ad néhány estet. Az olasz művészek közül Wanda Luzzato, a hazánkban is jól ismert Giorgio Ciompi, valamint Luigi Magistretti, a kiváló hárfaművész látogat el hozzánk. A húsz éves zongoraművésznek, Arturo Bene­­detti Michelangelnek fellépte külön esemény. A múzeumi matinék ismét szép műsorral lce­­■icgtetnek. Érdekes lesz Nijinskyné Pulski Romola előadása „Férjemről és a táncról”. A hazai zongoraművészek közül Vásárhelyi Mag­da, Szegedi Ernő, ditrói Csiby József adnak többek között szóló- és zenekari­ estet. Stefá­niai Imre és Lászlóffy Margit kétzongorás estje külön érdekesség. A magyar énekesnők közül Durigó Ilona, Basilides Mária, Kreszné- Sztojanovits Lily, stb. koncerteznek. A fel­sorolt néhány néven kívül természetesen még nagyon sokan adnak hangversenyt, amelye­ken remélhetőleg számos magyar tehetség fog szóhoz jutni. ANSERMET, DOHNANYI, FAILONI, GUI, WIENI FILHARMONIKUSOK, FURTWANG­­LERREL: a Filharmóniai Társaság nyolc bérleti hang­versenyének keretében. Bérletváltás, felvilá­gosítások, prospektusok a Filharmónia irodá­jában. Operaház (Hajós-ucca). Tel.: 11­45-55. A kis­mama Rádius Vihar a kisbaba körül címet is adhatták volna ennek az amerikai vígjátéknak, melynek főhőse egy csecsemő, akit isme­retlen anyja elhagy. A gyermeket az egyik nagy áruház fiatal leány elárusítókisasz­­szonya találja meg. A helyzet olyan foná­­kuk alakul, hogy az elárusítóleány kényte­len magáénak vallani a csecsemőt s vele együtt a leányanyák nehéz helyzetét is vi­selnie kell. Félreértések,­­ enyhe becsü­letügyi kérdések közepette az áruház tu­lajdonosának fián keresztül a magát nagy­apának képzelő tulajdonos oldja meg a helyzetet, akinek mindegy, hogy ki a pa­pa, csak megmaradhasson régi álmának — továbbra is nagypapának. A főszereplő Ginger Rogers, aki kivételesen csak egy­szer táncol. Maga a történet jól kevert li­monádéként hat. Rutinos rendezés, s az amerikai film nagyobb dicsőségére — sok zsidó szerepelő. (G. L.) Nagy hűhó René körül Az egyik reggeli lap azt írta, hogy a Szín­művészeti Kamara a vidéki Staggione tár­sulatok számára nem engedélyezte a Vígszín­ház új darabjának, a XIV. René­nek előadá­sát. A zsidók, esthajnali kúrirja nyilatkozatot közöl az egyik szerzőtől, Harsányi Zsolttól, aki éles hangon tiltakozik a kamara beavat­kozása ellen, amely szerinte már a magán­színházak fennállását veszélyezteti. A lap ve­zércikkében mondja el sirámait, s kifogá­solja, hogy a kamara a darab előadását az­zal az indokolással nem engedélyezi a vidé­ken, hogy irányzata destruktív. Védelmébe veszi Harsányi Zsoltot, akinek írásaiban — mint mondja — romboló irányzatnak még nyoma sem fedezhető fel. Megtagadja a ka­marától azt a ténykedést, hogy felülbírálja, vájjon sérti-e a közerkölcsöt, valamilyen da­rab. Bizakodását fejezi ki, hogy a felügyeleti hatóság sürgősen megváltoztatja ezt a jog­talan intézkedést. Mindjárt oldalvágást is ad a szélsőjobboldal sajtó felé. René körül kitört nagy hűhó és a zsidó liberális lap közleményei után néhány soros hivatalos közleményt adtak a színész kamara részéről, amelyben megállapítják, hogy a betiltással kapcsolatos cikkek állásfoglalása korai, mert a kamara vezetősége még nem látta a darabot ,annak vidéki előadását nem tiltotta be, csupán függőben tartotta addig, míg az előadást megnézheti és felettes ható­ságának arról jelentést tehet.­­ A zsidó liberális lap oldalvágása nyilván­valóan felénk szólt. Mert mi voltunk bátrak megmondani erről a darabról őszinte véle­ményünket, amelynek valószínűleg szerepe volt abban, hogy a kamara a darab vidéki előadását függőben tartotta. Kritikánkban megállapítottuk, hogy Harsányi regényéből a darabot olyan humorista írta, aki már a zsidótörvény előtt sem maradhatott kérést a tény lap kötelékében, s a mesét az átültető szójátékokkal, közmondásokkal, kissé avatag vicékkel tűzdelte tele. Megállapítottuk azt is, hogy a darabban szereplő „királyi udvar tónusa nagyon lipótvárosi, sok sikamlósság­­gal, két, —­sőt a magyarul is érthető „illír halandzsában” — vaskos egyértelműséggel és persze az itt tradicionális vetkőzési jelenet sem maradhat el. Mindez amellett szól, hogy a színháznál az átalakulás nem könnyű és hogy még a régi, lipótvárosi igényeket is ki kell elégíteni”. Hiába tiltakoznak a zsidó liberális oldal­ról, igenis véget kell vetni annak a romboló hatásnak, amelyet az ilyenfajta darabok az erkölcsi felfogásra gyakorolnak. Csak helye­selni tudjuk, hogy a kultuszminiszter rende­­lete kötelezte a staggione társulatok igazga­tóit évi műsortervük kamarai bemutatására. A társulatok eszerint csak azt a darabot ad­hatják elő, amelyet a kamara elnöke jóvá­hagy. E rendelkezés célja és a kamara törek­vése az, hogy az erkölcsi szempontból kifo­gásolható darabokat kiirtsa a magyar szín­padról. Minden jóízlésű keresztnév színház­­látogató tudja, hogy ez az intézkedés még fokozottabb mértékben­ szükséges. Kár a nagy hűhóért és felesleges erőlködés a szín­ház szellemi fertőzésének megakadályozására irányuló tevékenység elleni tiltakozás. Ha a kamara vezetősége megtekinti a szóbanforgó darabot, valószínű, hogy a „függőbentartás­­ból” végleges tilalom lesz. A tisztelt szerző urak pedig tanulják meg végre, hogy a szín­pad hivatása az új Európában helyet foglaló új Magyarországon is az lesz a jövőben, hogy tisztultabb erkölcsöt sugározzon. S. L ^ STEIN WAY Képviselet. yIt! . EHALL Zongoraterem r^ubi^ssy-ÚT 15. Változások a Zeneakadémia tanári karában A Zeneakadémia tanári karában az idei tan­­évtől kezdődően változások lesznek. Bartók Béla, miután a magyar népdal törzskönyvezé­sének munkájából a ráeső részt befejezte, nyugdíjaztatását kérte s októberi Búcsúhang­versenye után Feleségével, Pásztory Dittával együtt Amerikába utazik. A népdal törzsköny­vezés hátralévő munkáját Kodály Zoltán vég­zi, aki erre az időre szabadságot kapott. Bartha Dénes dr. megbízatást kapott egy tu­dományos munka elvégzésére, ezért egy évig ő sem tanít. Unger Imre tanár munkakörét Ádám Jenő veszi át. A változásokkal kapcso­latban Kókay Rezső dr. fogja tanítani a zene­­esztétikát, a pedagógiát, vezeti a zongora­­tanárképzőt, tanítja a zenetörténetet és a ze­neesztétikát. A kiszenekar vezetését Vaszy Viktor veszi át. BOBULA LAJOS harmonikaestje 6-án, vasárnap 7. 09. Fellegi Teri Chappy zenekar, Szendy Lajos, Regös András, H. Gilliam, Tabány-trió felléptével. Jegyek 1—3 P. a 111—111 jegyirodában és a Zeneakadémián. Megnyílt a dési magyar színház A dési magyar színházba is a románok tele­pedtek be az elmúlt két évtizedben és a ma­gyar színészetet alkalmi helyiségekbe szorí­tották vissza. A magyar színészek most is­mét birtokukba vették a színházat. Lelkes ün­nepi est keretében nyílt meg a dési magyar színház, a nézőtéren magyar ruhás közönség­gel, a színpadon Az álvinci huszárok-­kal, meg­tűzdelve időszerű dalokkal. székesfővárosi zenekar, mesterbér­lete A VÁROSIBAN, 10 NAGY ZENEKARI­EST. Mengelberg, 5 est (Beethoven összes szim­fóniái), Molinári, Schuricht, Ferencsik, Vaszy, Csilléry. Bérletek tíz estére 8-tól 60 pengőig 5 részletben is (Népművelési Bizottságnál) IV., Szép­ u. 5. és Koncertnél. Búcsúzik a cirkusz A nyári Budapest szórakoztatója, a Fényes Nagycirkusz hétfőn este bezárja kapuit. Fé­nyes György igazgató európai színvonalra emelte a Cirkusz műsorát s a június végétől szeptember végéig terjedő előadásokat zsú­folt nézőtér tapsolta végig. Hétfőn délután a kis Zolinak lesz jutalomjátéka, a teljes mű­sorral s este búcsúzik Budapest közönségétől a 3 Turul és a Pickard déltengeri zenekar. DIZÖZP­ARÁDÉ utolérhetetlen műsorral 5-én, szombaton 7. 19. Anita Best, Türk Berta, Neményi Lili, Szabó Kálmán, Jazz-trió, Kiss Manyi, Med­­gyasszay Vilma, Rácz 1?,ak­i Szilágyi M., Cse­lényi, Jeyek 1—1 P. a 111—111 jegyirodá­ban és a Zeneakadémián.

Next