Magyarság, 1941. október (22. évfolyam, 213-239. szám)

1941-10-01 / 213. szám

Aa(I. ÉVFOLYAM 213. (5­9 7­8.) SZÁM BUDAPEST, 1941. OKTÓBER 1. SZERDA KIADOTULAJDONOSMAGYARSAG LAPKIADÓ RX. . ■ , Bm Ah* J H . FELELŐS SZERKESZTŐ: ,­­ elnök-vezérigazgató mBgjsS&BEw \ rJf­­ ,4jll| ________ DATTKAY D. KALMAN OQ fŐSZERKESZTŐ ÉS FELELOS KIADÓ' T B­r JOf \ \ ^ Hj H. FELELŐS SZERKESZTŐ: D­IF). VIOTSONGI PUPPRECHTOLIVER DP. MATTYASOVSZKY KOPNÁL Moszkvai angol szász-szovjet értekezleten megállapították: A Szovjetunió kétségbeesett helyzetben van Amerika felfüggesztette a Szovjetunióba irányuló szállításokat Utolsó figyelmeztetés a cseheknek: 24 embert kivégeztek Prágában Plackensen német tábornok napiparancsa az olasz expedíciós hadosztályok hősiességéről 210 szovjet kiserődöt rohammal foglalt el egy német gyalogos hadosztály az északi fronton AZ ELSŐ FECSKE Másodnapja folynak Moszkvában a szov­jet megsegítését célzó tárgyalások. Lapunk e helyén egy korábbi összefoglalónkban már utaltunk arra, hogy milyen nehéz döntés előtt áll most az angolszász világkoalíció, amikor határoznia kell, hogy megsegíti-e és milyen mértékben a szovjetet ? Egyetlen po­zitívum, csak három hónapi háború, után került sor ezekre a moszkvai tárgyalásokra. Eddig csak ígéretek röpdöstek London és­­Washington felől Moszkva felé,­­ kétség­telenül azzal­ a céllal, hogy pusztán ezen ígéretekkel fokozzák a Szovjet ellenállását. Lehetetlen azonban nem gondolni arra, hog szándékosság volt ebben a háromhónapi el­húzásban, a tényleges segélynyújtás előtt ar­ról szerettek volna meggyőződni az angol­szász demokráciák, hogy valóban olyan küz­dőtársat segítenek-e meg, amelynek hadse­rege a siker valamilyen reményével vette fel a harcot előbb a német, majd az egyesült európai koalíció hadseregével. Nos, az első három háborús hónap jogo­san ingatta meg London és Moszkva bi­zalmát a nagy áldozatokkal járó megsegítés feltétlen sikerességében. Az angolszász vi­lágkoalíció természetesen meg akarja nyer­ni ezt a háborút. Ha e célját a szovjet foko­zott megsegítésével elérheti,­­ akkor semmi áldozatot nem sajnál. De épp ezért nehéz ma a döntés, mert nem tudhatják London­ban és Washingtonban azt, hogy a megsegí­téssel ma már elérhető-e a cél, — a háború megnyerése? Ha nem segítik a szovjetet, — annak veresége biztos, de ha megsegítik, — tekintve a megingott szovjet front hely­zetét,­­ akkor sem biztos az, hogy a vörös haderő a siker legcsekélyebb kilátásával harcolhat tovább. A szovjet hadvezetés kedvezőtlen kilátá­sai, a pillanatnyi katasztrofális hadihelyzet mindenesetre a mértéken felüli megsegítés ellen szól. Ha viszont nem érkezik sürgős és nagymértékű megsegítés, — a szovjet el­lenállás közeli, gyors összeomlásával józanul kell számolni. Ha pedig ez az összeomlás, amelyet ma már közismert katonai szakte­kintélyek is bejósolnak Angliában és Ame­rikában, ■— valóban bekövetkezik, akkor Németország és szövetségesei az óriási szov­jet birodalomból újabb hatalmas és termé­szeti kincsekben páratlanul gazdag óriási területek uraivá válnak s ezzel a tengely- Európa oly mértékben megerősödik, hogy e fordulat után Angliának fel kell vetnie a kérdést: váljon harcát és ellenállását a si­ker legcsekélyebb reményében folytathat­ja-e ? Nem könnyebb e pillanatban Sztálin hely­zete sem, amikor nyílt feleletadásra szólít­ják föl most Moszkvában az angol és ameri­kai szakértőbizottságok. Ha őszintén feltár­ja a szovjet haderő válságos helyzetét , bevallja a modern háborúban nélkülözhetet­len ütőképes repülőflottának és páncélos­állományának elvesztését, valamint azt, hogy a háromhónapos háború, felmorzsolta­­ a vörös hadsereg elit hadosztályainak nagy­részét, — ezen őszinte gyónás után nem várhat mást, mint azt, hogy az angol és az amerikai bizottságok udvariasan elköszön­nek, mondván: kolerás emberrel nem fek­szünk le egy ágyba! Viszont, ha letagadja a vörös haderő válságos helyzetét, ha azt nem állítja be a legsötétebb színben, a­z a­k­­kor nem tudja valószínűsííteni a legsürgő­sebb megsegítés szükségét! Az első fecske befutott már a mai napon: hír érkezik Washingtonból, hogy a Moszk­vában tárgyaló amerikai bizottság első­ je­lentésének beérkezte után Washington egy­előre felfüggesztette a Szovjetunióba irá­nyított hadiszer szállítmányok további kül­dését. Sztálin a kiszivárgott hírek szerint nem volt hajlandó részletes felvilágosítás­­sal szolgálni sem a vörös front pillanatnyi helyzetéről, sem az elszenvedett katasztro­fális hadianyagveszteségről. Logikai össze­függés állapítható meg Sztálin leleplezése és a washingtoni hadiszer szállítmányok felfüggesztése között. Egyébként pompás színjátékot nyújt ez a moszkvai társasjáték: a tárgyaló felek mindegyike minden hájjal megkent üzletem­ber, akik azzal a feltett szándékkal ültek le, hogy becsapják egymást. De ha mind a két fél becsapásra dolgozik, csak nem kí­vánhatnak egymástól őszinteséget? Úgy tárgyalnak egymással, mint ravasz ügynö­kök, akiknél a becsapás biztosítja­­ az üz­leti hasznot. A nagy ír gúnyolódó, B. Shaw jut eszünkbe, aki „Ember és felsőbbrendű ember” című szatirikus darabjában főhős­ként a világ két legnagyobb kizsákmányo­ló­ját szerepelteti: a brit plutokratát és a zsidó rablóvezért. A zsidó Mendoza így mu­tatkozik be: „Én egy rablóvezér vagyok, aki a gazdagok kifosztásából élek”. Erre így válaszol John Tanner, a modern angol plutokrata: „Én gentleman vagyok,­­ aki a szegény emberek kirablásából élek: fogjunk kezet!” Csak a teljesség okából jegyezzük meg, hogy a zsidó Mendoza és az angol „gentleman” színpadi összefogásából semmi jó nem származott — Shaw darabjában sem. saillesben megbontott európai egyensúlyt, — az őt megillető mértékre szorította le a maroknyi cseh nemzet szerepét. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a csehszlovák köztársaság összeomlása után nem mért neki rosszabb és nehezebb sorsot, a cseh nép számára, mint amilyet "v­selnie kell a háborúban álló Európa bár­ui ely más nemzetének. És ezzel a tűrhető sorssal nem voltak megelégedve a cseh­­morva fantaszták, a pánszlávizmus és pán­­bolsevizmus eszelősei és­ azok az­­elvakult demokrata politikusok, akik az utolsó pilla­natig is a világd­emokráciák erejében bíztak,­­ és nem­ látták meg a saját erejéből új­jáéledő Európa páratlan fölényét. Lehetet­len elzárkózni a feltevés ellen, hogy ez a most megtorolt cseh-morva összeesküvés London és Moszkva felől kapta az ösztön­zést és irányítást. Ugyanaz a kéz dolgozott most Cseh- és Morvaországban, mint amely Zágrábban postaépületet robbantott, Bulgá­riában szabotázsokat szervezett, Párisban éjjel és orozva merényletet követett el né­met katonák ellen, Svédországban hajókat robbantott föl, stb. Egy nagyarányú euró­­paellenes összeesküvés bontogatta itt az el­múlt hetekben megnyirbált szárnyait. De az összeesküvők nem számoltak azzal, hogy ez az Európa a két év óta tartó páratlan győ­zelmekben erősödött meg, talált önmagára, úgy, hogy ma már játszi könnyedséggel ve­ri vissza a Moszkvából és Londonból útnak indított „ötödik hadoszlopok” kísérletezé­seit. A prágai megtörl­ás keménysége ne bánt­son senkit: a tét, amelyért ma e gigászi küzdelem folyik, valóban óriási: egy új és fejlődésképes Európa vívja a leszámolás nagy harcát egyik oldalról az angolszász plutokrata kizsákmányolással, a másikon az ázsiai terrorral. És valóban nehéz eldönteni, hogy Európa e két elvakult és fanatikus el­lensége közül melyik jelentene győzelmük esetén nagyobb veszedelmet Európa népei számára? Az-e, amely kizsákmányolással a dolgozó Európa verítékét akarja aranyra változtatni? avagy a másik, amely Európa magas kultúráját és civilizációját fenyegeti pusztulással. Ha ilyen nagy a tét,­­ ke­mények a megtorlás eszközei is mindazok ellen, akik a halálos küzdelmet vívó új Euró­pa nagy életérdekeit veszélyeztetik. A cseh példa is csak egyre bizonyíték: arra, hogy ma már nincs Európában mér­sékelt „polgári” középút. Mindenkinek csak egy választás adódik: vagy az új Eu­rópával, vagy az ellen! Azok a nemzetek, amelyek ma még tétováznak, — szerencsé­re alig akad egy-kettő ilyen — ellenségei a saját jobb jövőjüknek. Mert ha majd el­érkezik e háború győzelmes befejezése után a végleges rendezés, — nem kérhet­nek az új Európa terített asztaláról sem­mit azok, akik a nagy küzdelem nehéz óráiban kívülről, messziről és biztonságból figyelték a világtörténelem e páratlan mérkőzését. ELREPÜLTEK ... Egy kis csemege: 200 kanadai, újzélandi és ausztráliai repülő megszökött arról a hajóról, amelyen útnak indították a szál­lítmányt Anglia felé. A kanadai hadfelsze­relési miniszter közölte e baljóslatú hírt a nagy nyilvánossággal. Lényegében semmi nem történt, csak az, hogy a repülésre ki­képzett harcosai a világ demokráciáknak valóban éltek a repülés tudományával és idejében, a tél beállta előtt, naposabb tá­jakra repültek. Még élénken emlékszünk arra, amikor Anglia minden repülőjét, aki ledobta bombáját német terület fölött, 5 font külön jutalomban részesítette. Nagy hatalom a pénz,­­ de épp ezért néha visz­­szalő. A lepénzelt, megfizetett zsoldos csak addig hű, amíg emelik a zsoldot. Ha egy­szer elmarad a zsold, avagy másutt többet kínálnak,­­ „angolosan” távozik. Mint ez a kétszáz angol harcos, aki a zsoldot zsebre­­vágta s most az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát. Ruttkay R. Kálmán AZ ÚJ EURÓPÁVAL, VAGY ELLENE? A cseh-morva protektorátus nyugodt élete váratlanul a szakadék szélére sodródott; huszonnégy halálos ítéletet mondottak ki tegnap, s közöttük három tábornok elitélt van. Ez volt a gyors és kemény német in­tézkedés egy összeesküvő szervezettel szem­ben, amely nem kisebb célra vállalkozott, mint arra, hogy felkelést szervezzen meg és adott pillanatban támadást intézzen német birodalom ellen. Szinte beékelve a nagy germán testbe, mégis arra a lehetetlen szerepre vállalko­zott, hogy a germán óriás mellének szege­zett revolver szerepét töltse be, amely re­volverhez a töltényt a nyugati demokráciák szállították,­­ a tavaszán pedig Sztálin tar­totta az útját. Amikor a német erő termé­szetes érvénylenülése helyreállította a Ver­ Válasz Tóih Lászlónak 400 ezer lakást építenek a sokgyermekes családoknak Németországban Riport a furcsa őrségváltásról A háború hírűi Német hivatalos jelentés: Egy német gyaloghadosztály az északi frontszakaszon rohammal elfoglalt 210 szovjet kísérődal Vezéri főhadiszállás, szept. 30. (Német Távirati Iroda.) A véderő fő­parancsnoksága közli: Olasz csapatok a Dnyepertől keletre folytatott hadműveletek végrehajtása so­rán az ellenség nagyobb erőit morzsolták fel és többezer foglyot ejtettek. Egy gyaloghadosztály szeptember 28-án és 29-én a keleti arcvonal cenaisi Kakaósán sikeres támadást hajtott végr­e egy szí­vósan védelmezett hadiállás ellen. 210 ellenséges kiserődöt rohammal vett be. Repülőkötelékek Charkov vidékén sikeres hadműveleteket folytattak vasúton folyó szállítások ellen és folytatták a Leningrád­­t ír kötetbe bejévő vasúthálókat, valamint . ÁRA 72 P­ILLÉR

Next