Magyarság, 1956 (32. évfolyam, 2-44. szám)
1956-01-13 / 2. szám
Vol. XXXII. Évf. — PITTSBURGH PA. — U. S. A. — 1956. január 13. VÁLASZ Mr. RAYMONDNAK írta OLÁH GYÖRGY Az északamerikai magyar kommunisták egyik hetilapjában ujjongó cikket olvastam Jack Raymondnak, a New York Times levelezőjének beszámolóiról, amelyeket a Vasfüggöny mögötti országok életéről küldött Jack Raymond tíz hetet töltött Lengyelországban, Csehországban, Romániában, Magyarországon és Berlin orosz zónájában. Berlinből keltezett beszámolóiban nyíltan felveti: megérett az idő arra, hogy az Egyesült Államok megváltoztassák eddigi szigorú magatartásukat a csatlós államokkal szmben... Több látogatót kéne virrdélni ezekbe az országokba, kiállásokat kellene rendezni, részt, kéne venni az ott rendezett nemzetközi összejöveteleken. “Megbízható megfigyelők semmi bizonyítékát sem látják annak, hogy e népköztársaságok bármelyike kiválna a szovjettömbből... Kevés hitelt adnak annak a felfogásnak, hogy elégedetlen elemek megdönthetnék ez országok kormányzatlaát. Az az általános benyomás, hogy a szocialista rendszerek még hosszú-hosszú ideig uralmon maradna...” stb Raymond szerint ezekben a csatlós országokban a politikai és gazdasági nehézségek véget értek. További javulás várható. Megrója, persze, mások szájába adva, a szabad világból odairányított rövidhullámú rádóadásokat. Azok csak arra jók, hogy nevetségessé tegyék és aláásák az USA tekintélyét a tömeg előtt. A népi demokratikus kormányzat minden országban másfajta. De erejük és egymással való kapcsolatuk kiérdemlik úgy a nép, mint a külföldi megfigyelők tiszteletét. — Azért adjuk mindezt, amin a kommunisták méltán ujjonganak, ily részletesen, hogy a magyar antiboige’dta olvasó — hadd lássa, milyen egyszerű dolog a vörös diktatúrák irányítóinak elszédíteni még egy nemzetközi tekintélyű, nagy újság emberét is. Nem tudjuk,icsoda M •. ppy ■7 — Azegészen biztos, hogy sem magyarul sem románul, sem csehül, vagy lengyelül nem beszél. Ta ezek közül a nyelvek közül csak törve is beszélné valamelyiket, a vendéglátók ismert eszközökkel gondoskodtak volna róla, hogy abban az országban a nép igazi fiaival ne beszélhessen. Abban is biztosak vagyunk,a beszámolók egy-két sora után, hogy Raymond azelőtt, a szabad időkben ezeknek az országoknak nagyrészében nem jár. Hírből sem ismerhette életüket. Amit róluk tud, az egyrészt a bolseista-ellenes propaganda hírveréséből származik. Tehát kivégzésekről, elnyomatásról, üldözésről, deportálásról, a nép jajkiáltásairól szólt. Másrészt egyes “felvilágosultláabb, haladóbb” intellektuel barátok suttogásiból, hogy “azért az nem egészen úgy ,van...” Ezeken a területeken “mégis egy régi feudális társadalomberendezést döntöttek meg most” ... “van jó is abban, ami ott történik ” Mr. Raymond, bizonyára igen nagy belső izgalommal és boldogan vette át vízumait a népi demokratikus követségeként Ő most majd saját szemével meg fogja látni az igazságot és azt majd ki is mondja Aztán, hogy vesztőhelyeket sehol sem mutattak neki, mindenütt elsőrendű szállodákba vitték, mindenütt nyugati eleganciával, öltözött emberek jöttek érte, angolul kitűnően beszéltek, nagyon udvariasak és előzékenyek éltak vele szemben. Mindenütt nagyszabású építkezéseket, vadomatt, új szociális intézményeket láthatott, először is dühös kezdett lenni a nyugati anti-bolsevista propagandára... — Hol itt az üldözés, az ordító nyomár? — Ők ne csapják be ! Itt sehol és senkit nem hajtanak az utcán fegyveres oroszok. Itt mindenki dolgozik, ugyanúgy, mint odaát. Hogy autó kevesebb fán? Az élet azért ugyanúgy lüktet. Ne felejtsük el, ho£y keleten vagyunk. Mégis csak elmaradkoztabib világtájon. Ez az új rendszer azért, látszik, mi,t"dent megtesz, hogy ez a világ haladjon... Pesten vidám cigánymuzsikát hallgathatott, és kitűnő bikás halászlével ehetett a népművészeti originaliasokkal díszített étkezőben. — Akár a Walesi Herceg is valamikor.. . Prágában népi nemzeti operákat hallhatott, gyönyörűkiáll-' Irtásban. Varsóban bizonyára megcsodáltatták vele a híres Chopin -kultuszt. Mr. Raymond beszámolója jellegzetes példája annak a nemzetközi újságírásnak, mely éppen azért szédül bele mindjárt a bolsevizmusba is, mert mindent jobban akar tudni. És főleg, mert eleve haragszik mindenütt a régi nemzeti társadalmakra. Amit RaymondLark Rá,kosiék megmutattak, az valóban alkotás, szervezés, sőt sokszor igen is túlhajszolt munka eredménye. Csak éppen nem volt módja arra,hogy — összehasonlítsa, miként volt azelőtt é. nem tűnődött el azzon, hogy miként lehetne, ha ott is olyan szabad lenne a fejlődés, mint pl. a mai Nyugat Németországban, vagy Olaszországban. Rikkeel Raymond összekerült, azok valóbancsak úgy sugározták magukból a nagy Rendszer iránti bizalmat és hűséget. — Hiszen, hogy más igazság is van, arról csak a börtönökben, a fővároson kívüli deportált tanyákon értesülhetett volna. Olyan elkeseredett, emberi lényekből, akiknek már úgyis minden mindegy... A többi tíz év alatt igazán megtanulhatta, mit mondhat el egy külföldinek, akár négyszemközti, ha azt úgy akarja. Ha az illető azt akarja, hogy feje másnap is a nyakán maradjon. Ha Mr. Raymond, minden reakció, feudalizmus, klerika- izmus, cs al többi esküdt ellensége, fütyül arra, ami Mindszentig, bíborossal, Kovács Bélával, Bárdossyval s a magyar nemzet többi régi nagyjaival történt és csak a jelen számadatait, hajlandó tisztelni, akkor esik bele a legkezdetlegesebb csapdába. Dr. Nitscher svájci újságírót tavaly, az angol-magyar futball-meccs után, hos,szú könyörgésrére elvitték egy pestkörnyéki minta kolhorszba... A Mitsurinról elnevezett kollektív gazdaságba, valahol Alsódabas körül. Ott elbüszkélkedtek, hogy a tehenértzetnek van tehene, amely napi húsz liter tejet ad. Azt, hogy arégi “reakciós” világban egy rendes, szakszerű magyar tehenészetből a húsz literül aluli teheneket kiselejtezték, senki sem mondta el neki az új rendszer legelső gazdaságában. De ő tudta! Ilgen, Rákosi és Gheorghi- Dej gazdasági rendszere minden nap eldicsekedhet valami fejlődésivel. Csak az ilyen Mr. Raymond-féle újságírók nemMindják, hogy pl. amikor a bihari grai tógazdaság elhemceg jelentésében, hogy már száz munkást és tizenkét tisztviselőt foglalkoztat a régi idők két tisztítviselőjével és tizenkét munkájsával szeemben, ugyanakkor nem teszi hozzá, hogy az elért haltermelési ‘rekord’ hányadrésze annak, amiit azelőtt hetedrésznyi emberrel mindig elértek. És azt sem árulja el, mennyivel kevesebbet keres, pl. szalonnába átszámítva az új, “felszabadított” tógazdasági munkás elvtárs, a régi, egyszerű napszámossal szemben... E sorok írója, aki a Hárommillió Koldus c. könyv szerzője, — sohasem tagadta azt, hogy a régi Magyarországon volt egy mély nyomorba, sülylyedt, mezítlábas réteg. De a nagy többség életszínvonallá öltözködése, étkezése ma, — annyi év hajszolt kényszermunkája, a jelszavak folytonos harsogása közben, mélyen alatta van arégi országénak... A mezőgazdasági termelés eredményei elképzelhetetlenül visszestek. És ez a süllyedés még riasztóbb méretű, ha a minőségi termelő oldalára nézünk. Ami ezenaz aránylag kis területen e régi népnél a legnagyobb nemzetközi érték volt, az álagból messze kiemelkedő minőség, — a tokaji és a badacsonyi bortermelés, a barackunk, hagymánk, a sikértartalmú búzánk, baromfink minőségi sajátságai mind — pusztidéban vannak. Szellem, téren ugyanilyen katasztrofális a minőség esése. A pártirodalom zöld fűrészporral telfüllt, csinált nagyságai mellett –az igazi, kifinomult évek régen elhallgatott, vagy lázasan félrebeszél, hogy ehessen. De, hogy is vehette volna észbe mindezt Mr. Raymond, aki csupa megnyugtató, szilárd statisztikát látott csak az állami szállók cigánymuzsikái és ínycsiklandozó halászlevei mellett, a legkitűnőbb badacsonyi bor társaságában... Raymond az összeomlás előtti Magyarországon valóban nem láthatott volna maga körül olyan pompát,, mint amilyennel körülették most. Akkoriban mehetett volna a maga pénzén, ahova kedve és kíváncsisága hajtotta volna. Állami kísérők nélkül. Senki sem vezette volna csak a szép és jó helyekre. Akkor talán nem is láthatott volna olyan gigászi kohókat, mint most ‘ ‘ Szttatinvárosban ”. Olyan folyami építkezést sem, mint az új tiszai duzzasztómű. Az óskori utasoknak is elállt a szemüük szájuk, amikor a Fáraók építkezéseihez értek. A boldog és szabad föníciai városálla(Folytatás a 3. oldalon) . rjuuA vji A iew runswick. . . No. 2. szám. Közelítő események JAN. 13-án, pénteken este Zilahy színház a Magyar Házban JAN. 14-én, szombaton este a pittsburghi Magyar Ház “Miss Pittsburgh 1955* ’ műsoros táncmulatság JAN. 14-én este Teghze Miklós “Csárdás” zenekarának műsoros táncmulatsága (daisytowni Magyar Ház) JAN. 20-án, pénteken este 8 órakor az AMSZ nagypittsburghi csoportja havi gyűlését tartja a Verhovay Building-ban. JAN. 21-én, szombaton este a Magyar Házban a két napilap létesítése javára a Pittsburgh szervezet műsoros estét rendez JAN. 29-én, vasárnap este 8- kor a duquesnei Carnegie Libraryban a Damaszkuszi Szt. János énekkar tart hangversenyt.. FEBR. 5-én d. u. 2 órakor a pittsburghi Magyar Házban UMCA-gyűlés lesz. FEBR. 5-én, vasárna este 6- kor disznótoros vacsora a hazelwoodi ev. egyháznál FEBR. 12-én, vasárnap este a pittsburghi ref. egyház tisztviselői vacsorája. FEBR. 12-én, vasárnap este a a Szt. Anna r. k. egyház disznótoros vacsorája. FEBR. 12-én, vasárnap este a Ref. Egyház tisztviselői vacsorája Révész Kálmán az élen! Mint ismeretes, az új esztendő első napján vette át a két nagy magyar biztosító egyletnek az egyesítésével a vezetést az amerikai magyar élet egyik közismert, tehetséges egyénisége, Révész Kálmán, mint az országos William Penn Fraternális Egyesületnek központi elnöke. Révész Kálmán, a volt Verhovay Egyesület országos központi titkára a tavaly megtartott Rákóczi-Verhovay konvenciók egyhangú döntése alapján ,került a William Penn elnöki székébe. Működéséhez sok sikert kívánunk!