Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)
1970-04-10 / 15. szám
6. oldal ARAB gyerekek tömege elégett izraeli tűzbombáktól... NO P0LI0 VACCINE CAN HELP THIS CHILD. While Science works to protect henlthy kids against polio, those already stricken are fighting to live and play again. They need expert treatment. They need costly equipment— írón lungs, rocking beds, braces. They need YOUR financial support to meet tbe crushing cost of rehabilitation. Help them fight back—give voluntarily! MEGVÉTELRE KERESEK MAGYAR-AMERIKAI KIADÁSÚ RÉGI KÖNYVEKET, NAPTÁRAKAT EGYHÁZI és EGYLETI KIADVÁNYOKAT — és SZAKÁCSKÖNYVET, — MINDENNEMŰ JÓ ÁLLAPOTBAN LÉVŐ MAGYARNYELVŰ és MAGYAR VONATKOZÁSÚ NYOMTATVÁNYT. Ajánlatokat a Kiadóba kérek! SAJTÓALAP A LAP egyik ALAPJA.1 BÉLYEGROVAT (Használatlan és használt magyar újdonságok nagy választékban!) — Elsőnapot boriékoki — Lajos Bátori HUNNIA HOUSE 1 5 9 2 Second Avenue New York, N. Y., 10028 Potyázok. Irta SZATHMÁRY LAJOS Több, mint harminc éve már, hogy Marosvásárhelyt, Szilágyi Olivér úrlapjánál, a Székely Szónál újságíróskodtam, mint diák. Szász Endre volt a főszerkesztő s a munkatársak között olyan nevek voltak, mint Bözödi György, Jakab Antal, Terescsényi György, időnkénti cikkírókként pedig Nyírő József, Tamási Áron s a később árulóvá lett, tehetséges, de gyenge jellemű Kovács György. Aztán Molter Károly, Kemény János, Kabdebó Erna, — Istenem, ki tudná mindnyájukat felsorolni? Fiatalok voltunk a legtöbben és néhányon (velem együtt) nemcsak fiatalok, de bohók és — mi tűrés, tagadás — kissé könnyelműek is. Pénzünk sohasem volt. Egyszer beültünk Polgár Istvánnal, a kitűnő költővel vasárnap délben ebédelni a Transsylvania Nagyszálló kitűnő vendéglőjébe, egyetlen lyukas fitying nélkül a zsebünkben. Rendeltünk, pedig hitelünk nem volt. Rendeltünk, mint a királyok, vagy mint az akasztás előtti vacsorát fogasztó rabok. Barnásszőke húslevest rendelünk, melyben aranysárga marok, elefántcsontszínű petrezselyemgyökar meg márványszürke zellergumó úszott a hajszálnál vékonyabbra metélt levestészta gomolygó hínárjában. Szalvétába burkolt, kétökölnyi velőscsontot küldött vele a szakács, meg a tűzhely ajtajánál, hosszú villára bökött kenyérből készült pirítást. Hogy remegett az a pompás, párolgó velő a pirosbarna, illatos pirításon! Milyen falatokban röppent a szánkba, sóval, magyarborssal, peprikával meghintve! Pár asztallal odább egy findzsa kávé mellett a két Gyalul ült. Az öreg Gyalul, aki már hatvan fölött járt, meg a fia, aki harminc körül lehetett. Újságírók voltak ők is, volt egy kis, párszáz példányban tengődő, négyoldalas lapocskájuk —— két oldal hirdetéssel, egy oldal ollózással és egy oldal “eredeti” anyaggal. Ez az “eredeti anyag” — a Gyalulok büszkesége és kenyere — ‘tarháló' cikkek és szerkesztőségi mondanivaló álruhájába öltöztetett hirdetések egyvelege volt. Ilyeneket írtak: “ÖRÖMÜNNEP VÁROSUNKBAN” “Az orszgszerte ismert bádogosmester, Kajzsi Márton és közkedvelt neje harmincötödik házassági évfordulójukat tartották Csatófalvi Mózes világhírű, ízekben gazdag éttermében, melyen maga az esketést végző Takács József hitoktató segédlelkész is megjelent, kinek egyházi beszédeire az Obsevatore Romano többször felfigyelt. A múlt héten többen felhívták, hogy megdicsérjék a pompásabbnál pompásabb fogásokat, melyekről helyszűke miatt nem tudunk beszámolni. Még a budapesti vendégket, Kingli József zálogházi albecsüshelyettest és kedves nejét, Kajszi Márton Jozefa húgát is meglepte az ételek gazdagsága. A fiatal párnak és a kiváló ízekben annyira gazdag ételremekek mesteri főszakácsának őszinte szívből kíván minden jót Erdély és a visszacsatolt Anyaország miden lakosa, — azaz olvasótáborunk!” Ezért, persze, egy potyavacsorát vágott le magának is Gyalui főszerkesztő-kiadó-laptulajdonos úr. A Transsylvániában persze, nem volt potya — azokat nem érdekelte a Gyaluiak lapja, de még maga a Pesti Hírlap se! Aki a Transsylvániában enni akart, annak fizetnie kellett! Ezért ültek a findzsa kávé mellett a Gyaluiak. Mi meg ettünk. Havasi pisztrángot vajban, petrezselymes újkrumplival (azaz fiatal pityókával) a húsleves után. Utána meg flekként — pestiesen: fatányéros. Nincs a világnak olyan húsétele, mint a marosvásárhelyi flekken! Vannak ugyan tisztességtelen, lelkiismeretlen, kapzsi kifőzdések, facér éttermesek még itt Amerikában is, akik margarinban sült rántottcsirke-maradványokat, halálra potyolt borjú-mócsingot, száraz sertéskarajt, meg rágós tehénbélszínt céklával, burgonyasalátával meg egyéb vadságokkal összegezembélve flekkenként, azaz ‘fatányérosként’ szolgálnak fel, — lelkül (és testük) rajta! Mert hát az igazi flekken — az más! Hatalmas fatányér kerül az asztalra, mellé egy tányérka sarvakkáposztával, egy másik meg valamely, az idényhez illő salátával. Azután a főpincér pillanatok alatt finomra metél a tányér egyik pereménél 3-4 apró, méregerős zöldpaprikát , s addigra már rohan is a pikoló egy fehérkarajjal meg egy nyakas karajjal. A főúr villámgyorsan falásnyi darabokra szabja az illatos, fűszeres, parázson sült, rózsás húsú, fehér-kövérjés, mézszínűen ropogósbőrű bordákat ■ és mire a villák mohón beledöfnek, már tölti is a szászrégeni vörösbort a savanyúvízbe, melyet Háromszékből hozott le a szekeres. Igen, a bort tölti a vízbe, mert attól a víz jobbá lesz — viszont ha a vizet töltené a borba, akkor a bort rontaná. Vesepecsenye következett a karajok után, jégen omlósított, angolosra sütött vesepecsenye, majd szűzpecsenye, azután borjúborda, majd malac porzsolt füle, farka, fokhagymás kolbász ■— közben egyik fröccs a másik utam,. A két Gyalui, — akik ismertek minket s tudtak anyagi helyzetünkről, — egyre nagyobb csodálkozással bámult. Mi meg rendeltünk, rendületlenül. A javából. Aztán meg Stühmer expresso kávét, és szivart. Konyakot a kávé mellé. Közben egyre az ajtót figyeltük. — Végre! — végre bejött a főtéri rikkancsgyerek. Odaintettem. — Mennyi pénz van nálad, Ábris? — Tizenegy pengő, kisszerkesztő úr! (mert annak hívott engem Abris). — Add ide, adok érte egy tizenkétpengős áltontó cédulát. Bernáthné beváltja holnap. Apró, tízfilléres tornyocskákkal fizettem a számlát. Valami nyolc pengő hatvan fillér körül lehetett. Pengőnegyvenet borravalónak hagytam. Ahogy a Gyaluiak asztala előtt elmasíroztunk, lelassítottam és odaszóltam barátaimnak: — Remek volt ez a potyaebéd! A két Gyalui, apa meg a fia, halálsápadtan néztek. A hűlő kávé cigányútra szaladt az öreg Gyalui bácsi torkán, a fia csendesen paskolgatta a hátát. — Bizony, a potyaebéd a legjobb! — kontrázott rám Polgár Pista, a kitűnő fiatal költő. Jóllakottan, pöfékelve, megelégedetten sétáltunk a főtére. —• egyszeresük • kit látunk? — A két Gyalult! — A fiú elől, csörtetve, az apja utána, kotogva, át a Főtéren, fel a domboldalon, egyenesen a Csatófalvi Mózes légypiszkos kis lebújja felé, — potyavacsorára! — Figyeld csak meg holnap a ‘Reggel'-t,ez volt a lapjuk címer, — mondta Polgár Pista. Micsoda cikk lesz benne... — Igen — feleltem, “az ízekben gazdag” potyavacsoráról. .... Régen történt ez, több mint harminc éve már. Nem is tudom, hogyan jutott eszembe. Hiszen itt, a gazdag, boldog Amerikában nem potyázik senki. Legkevésbbé az újságírók. És, ha potyáznak is, semmi esetre se egy másodrendű étkezde harmadrangú vacsoráját potyázza. • • • Ugye?!? MAGYARSÁG 1970. április 10. MINDENT EGY HELYEN — ANYANYELVÉN! TUZEX IRKA PODAROGIFT — VALLEY-ék útján — 6 napon belül kerülnek kézbesítésre. — UTAZÁS. — Rokon-kihozatal 30 hónapos részletfizetésre, hazatelepülés nyugdíjjal, vizum és egyéb okmányokkal. OKMÁNYOK: magyar, német, tót, román és orosz nyelven. — Hiteles fordítások és egyéb közjegyzői ügy, gyorsszolgálattal. — ÉPÍTKEZÉS: Tanácsadó szolgálat, tkv-s tulajdon-vizsgálat, — engedélyezési eljárások, rajz. és műleírással. INGYEN utazhat az óhazába és vissza, ha nálunk vásárolt új autóját európai gyártelepen veszi át! — INSURANCE: családi-, mortgage, munkanélküliségre szóló-és tanulmányi biztosítások. — További tájékozásra hívja (bármely időben) ezt a számot: Code: 412 241-8920 vagy írjon: TRAVELER FOREIGN EXCHANGE 736 Hill Ave., Pittsburgh, PA., 15221 — címre!