Magyarság, 1977 (52. évfolyam, 1-47. szám)
1977-01-07 / 1. szám
1977. január 7. WASS ALBERT: Mint az Erdélyi Világszövetség 1976- ra megválasztott elnöke és az Amerikai Magyar Szövetség kulturosztályának elnöke még 76 elején benyújtottam egyegy gondosan kidolgozott munkatervet mindkét intézményhez. —Ezek a munkatervezetek magukba foglalták mindazokat a tennivalókat, melyekről úgy éreztem, hogy megvalósításuk nem csak szükséges és időszerű, de kellő összefogással lehetséges is. Sajnos, tévedtem. Az AMSz-hez benyújtott “bicentenniális” programból, pénzhiány miatt, semmit sem sikerült megvalósítani. Az Erdélyi Világszövetség számára előirányzott munkatervből pedig mindössze a Nánay Júlia “Transylvania, the Hungarian Minority in Rumania” című pompás munkájának a kiadását tudtuk elvégezni, — Nyárády Elemér honfitársunk példás áldozatkészsége által, amiért illesse őt ezúton is külön hála, köszönet és elismerés. Amint ma már tudvalévő, a június hónapban szép kilátásokkal indult közös erőfeszítésünk, hogy a román kormány magyarüldöző tevékenységeit lefékezzük, és az erdélyi magyarság számára legalább azokat a szabadságjogokat megszerezzük, amelyeket úgy a békeszerződések, mint a román köztársaság tulajdon alkotmánya írásban is biztosítanak, kellő felkészültség hiányában kudarcot vallottak. — Október folyamán Románia újra megkapta az amerikai kormánytól a kívánt kereskedelmi kedvezményeket egy újabb esztendőre, anélkül, hogy az erdélyi magyarság helyzetén valamit is könynyített volna. Jogos vádjainkra a román kormány hatalmas példányszámban szétküldött propagada-könyvet felelt, mely hamis adatokkal, hamis statisztikákkal és a legorcátlanabb szemfényvesztéssel igyekszik elhitetni a világgal, hogy Erdély — *alig maroknyi’ magyarjainak soha olyan jó dolguk nem volt, mint ma. Ugyanakkor a román emigráció panaszt emelt ellenünk az Egyesült Államok kormányánál, hogy “revizionisták” vagyunk (ami igaz!), a míg bzonyos magyar körök azzal vádoltak New Yorkban és Chicagóban, hogy “túl sokat” kívánunk, “megharagítjuk a románokat” és ezzel ártunk a “román-magyar jóviszony” kialakulásának. Hogy miféle “jóviszonyt” féltenek ezek a gyöngéd lelkű urak, azt érdekes lenne tudni, mivel tapasztalatom szó- MAGYAR SZEMMEL hnt ilyesmit még egy félszázad alatt se tudott senki megteremteni. A tüntetéseket pompásan megszervező fiataljaink lelkesedése, az idősebbek áldozatkészsége, az Amerikai Magyar Szövetség és az Erdélyi Világszövetség tisztikarának megfeszített munkája, valamint Béky Zoltán püspök idegölő és egészségrombló szereplése Genfben és Nairobiban azonban mégsem volt hiábavaló. — Erdély ügye a vág elé került! Megemlékezett róla a német, francia és angol sajtó. Rákerült a Congressional Records lapjaira és azt onnan soha többé kitörölni nem lehet. Az emberi jogok tiszteletét zászlaján viselő új világ közvélemény vizsgáló szemei elöl nem lehet többé elrejteni, szőnyeg alá söpörni Európa legnagyobb létszámú és legelnyomottabb kisebbségének ügyét. A mi kötelességünk tehát az kell legyen, hogy minél hangosabban, minél alaposabb felkészültséggel hívjuk fel a világ figyelmét arra, ami Erdélyben történt és történik. Tegyünk fogadalmat valamennyien az új év elején, hogy személyi torzsalkodásokat, egyéni érdekeket szolgáló célokat, sértődéseket s minden egyéb akadályt félretéve valóban összefogunk végre és minden erőnket bevetjük ebbe a küzdelembe, Erdély jövendőjéért! Ne bízzunk újra az erdélyi magyarság sorsát egyedül egynéhány Washhingtonban élő honfitársunkra,hanem helyezzük a felelősséget oda, ahová való: az amerikai és kanadai összmagyarságnak a lelkiismeretére! Tartsuk erkölcsi kötelessségünknek mindannyian, kik szétszórtan élünk ennek a hatalmas országnak különböző államaiban, hogy személyesen keressük föl újra meg újra illetékes szenátorainkat, képviselőinket, mint körzeteik választópolgárai, ismertessük meg velük a valóságot, nyerjük meg rokonszenvüket szenvedő erdélyi véreink ügye mellé, hogy 1977 júniusában az amerikai Kongresszus többsége követelje a kormánytól, hogy a románoknak ne adjanak több kedvezményt az amerikai adófizetők pénzéből mindaddig, amíg kötelezettségeiknek a magyar őslakossággal szemben eleget nem tesznek! Mindazok, akik ezt a magyar feladatot hajlandók vállalni, lépjenek érintkezésbe az Amerikai Magyar Szépmíves Céh irodájával (Astor, Florida, 32002.), hogy megkaphassák a rendelkezésre álló hiteles dokumentált, angol nyelvű felvilágosító anyagot. Zathureczky: “Transylvania, the Citadel of the West” Erdély múltját mutatja be, míg Nánay Júlia “Transsylvania, the Hungarian Minority in Rumania” a majdnem hárommilliós és Románia minden tájára erőszakkal széttelepített erdélyi magyarok mai helyzetét ismerteti. Két hónapon belül kezünkben lesz ezeken kívül Dr. Horváth Jenő munkája is, “Transylvania, and the History of the Rumanians”, amely egyszerűen, világosan és komoly bizonyító erővel dönti meg a “,dákó-román elmélet” politikai célokból összekalapált történelem-hamisítását, míg legkésőbb májusra bevetésre kerül majd legkomolyabb és leghatásosabb fegyverünk is, a „Documented Facts and Figures on Transylvania, Past and Present” mely lexikonszerű tömörséggel és alapossággal mutatja be Erdély múltját, jelenjét, történelmét, földrajzát, kultúráját, vagyis mindazt, amit Erdélyt jelent, mint fogalom, az emberi ismeret minden síkján. Hogy azonban ezeket a harci eszközökket, szellemi fegyvereinket megfelelő számban dobhassuk be a küzdelembe, ahhoz nélkülözhetetlenül szükséges ám az is,— hogy valamennyien hozzájáruljunk a magunk “magyar adójával”, ahhoz az ERDÉLYI KÖNYV ALAPhoz, mely ezeknek a könyveknek a kinyomtatására szolgál. — Nem adminisztrációs költségekre, nem fizetésekre vagy napidíjakra, még csak nem is írói vagy fordítói tiszteletdíjakra, — mert ebben a harcban mindenki meghozza a maga áldozatát, — hanem kimondottan és csakis az előállítási költségekre szolgál, vagyis arra, hogy a lehető legnagyobb takarékossággal s a lehető legmagasabb példányszámban hozhassuk ki ezt a két könyvet! (Az Erdélyi Könyalap címe: Amerikai Magyar Szépmíves Céh, “Erdélyi Könyvalap” — Astor, Florida, USA, 32002. — * * * Legyen Isten szeretete minden magyarral, ki hűséget és szeretetet hordoz a szivében nemzete iránt! KÖLTÖZIK A CLEVELANDI MAGYAR ISKOLA A nyugat-clevelandi Magyar Iskola, amely hoszszú éveken át az ottan magyar ev. egyház helyiségei- ben működött. Majd amikor ezek szűkeknek bizonyultak, a nyugat-clevelandi magyar ref. egyház új templomának épületében folytatta tevékenységét. A Magyar Iskola ismét költözik, mert megint nagyobb helyre van szüksége Új helyiségei a clevelandi Board of Education jóvoltából a ‘ Clara E. Westropp Junior High School‘ épületének első emeletén (8 külön teremben) lesznek, ahol az egyes osztályok külön-külön, a legmodernebb felszereléssel rendelkező környezetben végezhüik magyarságmentő munkájukat. Az új helyen (a Magyar Iskola osztályaival párhuzamosan, de azoktól teljesen függetlenül, külön teremben) a Magyarságismereti Kollégium több tanfolyama, szemináriuma is működik majd. Felnőtteknek, szülőknek szánt előadás-sorozatok lesznek. A Magyar Iskolát alapítója, Dr. Papp Gábor vezeti. A középiskolai tagozat vezetője vitéz Bócsay Zoltán. A Magyarságismereti Kollégium igazgatója, Dr. Somogyi Ferenc egy tanár, aki az Árpád Akadémia magyarságtudományi munkaközösségének is vezetője. Az előadások 1977 január 11-én, kedden este 7 órakor kezdődnek s a továbbiakban minden este 7-től 9-g lesznek. ----A Magyar Iskola új, pontos címe: 19101 Paritas Avenue, Cleveland, OH., 44135. A „MAGYARSÁG” más, mint a többi! Kérjük, küldjön egy próba-előfizetést! Akár hiszi,akár nem... Ott szakad a kötél, ahol a leggyengébb. MAGYARSÁG ~'r . oldal