Magyarság, 1989 (64. évfolyam, 3-26. szám)
1989-04-17 / 7. szám
1989. április 17. ... Ceausescu — a XX. század Drakulája New York polgármestere az erdélyi magyarokért New York háromszor ward I. Koch, fortélyos újraválasztott polgár módon igyekszik segítőmestere (ezidén eddig ii a romániai magyar példanélküli negyedik kisebbség sorsán: levemandátumért folyamolot írt ezügyben Mihail dik polgáraihoz) Ed Gorbacsovnak, Mihail Gorbacsov Őexellenciájának a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója Legfelső Tanácsa Elnökének. Kreml, Moszkva USSR Kedves Elnök Úr: Azért fordulok Önhöz, hogy hangot adjak aggodalmamnak, amelyet Románia két és félmilliónyi magyar kisebbségének sorsa felett érzek és, hogy arra kérjem növelje erőfeszítéseit sorsuk megjavítására. Glasznoszty és peresztrojka, az Ön kormányzatának két jelszava, a nagyobb politikai és vallásszabadság reményét ébreszi milliókban nem csupán a Szovjetunióban, hanem Kelet-Európában is és szerte a világon. De Romániában az ottani magyar kisebbséghez még nem jutott el ez a reménysugár. Helyette ott a szocializmus nevében otthonaikat, falvaikat és kulturális központjaikat pusztítják. Amennyiben a Ceausescu rendszer keresztül viheti a kilakoltatás, pusztítás és áttelepítésnek ezt a politikáját, úgy sikerülni fog kiirtania a magyar életet Romániában. Mint Románia legerősebb szövetségese, a Szovjetunió jelentős befolyással bír Ceausescu rendszerére. Ezért sürgetem önt, álljon a fenyegetett magyar kisebbség védelmére és mentse meg őket. Tudom, hogy 1987 májusában, amikor felkereste Romániát és találkozott Mr. Ceausescuval, bírálta kormányának túlkapásait. Tragikus módon azonban ezek nem csupán folytatódnak, hanem felfokozódtak, így a falupusztítás terve is érvényben van és előrehalad. A magyar kisebbség gyermekeit arra kényszerítik, hogy családjuktól, otthonaiktól száz és száz mérföldekre fekvő iskolákba járjanak. A magyar kultúrát a cenzúra és a megfélemlítés fojtja el. Románia politikája nyíltan lábbal tiporja a nemzetközi törvényt. Amikor kihívóan nyilvánítja, hogy nem hajlandó a nemrégiben Bécsben Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia által elfogadott emberi jogokat magára nézve kötelezőnek tartani, ugyanez a konferencia 1991-ben Moszkvában ül majd össze, Románia az univerzálisan elfogadott humanitárius értékekkel száll szembe és ezzel tovább távolodik az Európai Közösségtől. Túl mindazon a nyomáson, amit Ön képes közvetlenül gyakorolni a Ceausescu kormányra, azt sürgetem, hogy a Szovjetunió vigye Románia ügyét az Egyesült Nemzetek Genfi Emberjogi Bizottsága elé. Közös erőfeszítésre van szükség ott, hogy arra kényszerítsék Romániát, hogy csatlakozzon a reformpolitikához és mindenekfelett állítsa le a falvak pusztítását. Az Ön segítségével egy küszöbön álló tragédia, Európa egyik legősibb kisebbségének elpusztítása elkerülhető. Meg vagyok győződve, hogy a világ cinikusai kicsúfolják majd a javaslatot, hogy a Szovjetunió folyamodjon az Egyesült Nemzetekhez egyik szövetségesének megrovására, mert az sérti az emberi jogokat. Ugyanakkor azonban milyen kiváló alkalom ez arra, hogy Ön rácáfoljon a cinikusokra, éspedig különösen most amikor azon fáradozik, hogy Moszkvában rendezze az 1991-es Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciát. A legjobb kívánságokkal: Ed Koch New York polgármestere - A suszter dikicstől a királyi jogarig - Albert Flórián a Ferencváros egykori világhírű „aranylabdás” középcsatára, nagysikerű new yorki élménybeszámolója után vitéz Serényi Istvánnal egykori távfutóbajnokkal üdvözlik egymást. (Palotás 1. felvétele) MAGYARSÁG 3. oldal (Folytatás az 1. oldalról) Történeti tény, hogy magyar nemzetünk emberi erőforrását a falvak és nagy testvéreik, a mezővárosok képezték. A falusiak és a kisiparosok sokgyermekes családjai nemcsak katonákat neveltek a hazának, hanem papokat, tanítókat, jegyzőket, rendőröket, csendőröket és egyéb szakképzett altiszteket is. A falu társadalma nemcsak lelkiségével, vallásosságával, hanem hagyománytisztelő szellemiségével nevelte ki az Arany Jánosokat és Petőfi Sándorokat. Dalkincsükből merített a Bartók és Kodály által világhírűvé tett magyar zenénk. A falusi ember lelkiségét kifejező népi zenénk ihlette Liszt Ferencet, Brahmsot, Berliozt, Léhárt stb. örökéletű alkotásra. A magyar nemzet lelki és lélektani erőforrását a negyvenötben reánk tört kommunista rémuralom minden lehető eszközzel és gonoszsággal igyekszik felszámolni, tönkretenni. Ennek a nemzetpusztító áradatnak szándékozik most gátat építeni a bilincseit lazító magyarság. A vallásüldözésen és az iskolák államosításán kívül a község-összevonások is a lelki és erkölcsi züllesztés célját hivatottak szolgálni. A helynevek ősi származását tükröző formáját vagy megváltoztatták, vagy eltüntették a térképről azáltal, hogy az apróbb falvakat összevonva, egy-egy nagyobb községi közösségbe olvasztották be azokat. Ezért számos község felbecsülhetetlenül értékes középkori eredetű nevével együtt megszűnt létezni a térképen. Nyugati végeink aprófalu-hálózata miatt nem véletlenül vitatták meg azok helyzetét a Magyar Demokrata Fórum 1988. december 10-i szombathelyi tanácskozásán. Hiszen Vas vármegyében található az ország legkisebb lakott települése, Nemesmedves, ahol 1986-ban tizenhatan éltek. Szín katolikus lakosságának zömét 1946-ban Németországba deportálta az ú.n. “demokratikus” rendszer. Ez a törpefalu még arról is ‘nevezetes’, hogy mint csonkahazánk utolsó elesett községe, haranglábára 1945. április 4-én tűzte ki Sztálin hordája a rabság sarlókalapácsos vörös rongyát. A kommuista rémuralom falupusztításának szomorú tényeként említem meg a teljesen elnéptelenedett Iharkutat [Veszprém vm.] és Gyürűföt [Baranya vm. A kommunista nagyzási hóbort a járások helyett 139 vidéket “városkörnyék” rangra emelve, számos kisközséget nagyközséggé vont össze. A városok száma 12 év alatt 83-ról 109-re emelkedett, viszont a községek száma az összevonások folytán 3,106-ról 2,955-re csökkent. Az említett szombathelyi fórum résztvevői között az a megyőződés alakult ki, hogy szükséges a falunak, mint településszerkezeti egységnek a megőrzése, továbbá a kistelepülések népsségmegtartó erejének a növelése. Korszakalkotó annak a kijelentése, miszerint “ahol kívánják, végre kell hajtani az összevont települések közigazgatási, gazdasági és kulturális szétválasztását. A gazdasági szerkezet átfogó reformjával összhangban agrárreformot óhajtanak”. Így jött létre aztán az az indítvány, hogy 1990-ben az országgyűlés tűzze napirendre az “és aprófalvak és a mezőgazdasági reform kérdéseit.” Ugyancsak itt, Vas vármegyében a terrorral végrehajtott beszolgáltatás és a kolhászosítás majdnem kegyelemdöfést jelentett a falvaknak. Moldova György írja könyvében: “Az emberek látták, hogy itt a határsávban nehezebb az élet, mint az ország belsejében, sorra elhagyták a falvakat és Budapesten, vagy más városokban próbáltak szerencsét. 1949-től 1960-ig Őriszentpéter lakosságának 14,6, Kondorfa 17,2 százalékát vesztette el, az egész körmendi járás lélekszáma pedig majdnem 20 százalékkal csökkent.” Ehhez képest a gyakran emlegetett negyvenöt előtti kivándorlás elenyészően csekély! Bezzeg, Moldovai feljegyzett még kétségbeejtőbbeket is: “Egy statisztika szerint a vasmegyei őrségben 1960-65 között a kivándorlás mértéke több mint hatszorosát tette ki a természetes szaporodásnak, azaz minden hat távozót csak egy újszülött pótol. Az okok némelyikét egyik őriszentpéteri gazdával mondatja el: “Ha az ép apám visszajönne és megnézné a világot, visszaszállna a sírjába. ” Az erőltetett iskoláztatás fonákságát, - amit kiterjedt rokonságom körében is tapasztalok - így jellemezte a derék vasi atyafi: “Aki tanul, abból már nem lesz paraszt”. Sokatmondó a természetadta emberi büszkeség kiemelés is: “Ma már lassan szégyen egy téesz-taggal (Folytatás a 7. oldalon)