Magyarság, 1991 (66. évfolyam, 2-20. szám)
1991-01-31 / 2. szám
Ja Lejár Mut a fw, — Z RiCAN TM«SaFL, 3oo somerset strppt NDr NEW BRUNSWICKITN008903 AMERICAN IN SPIRIT I HUNGARIAN LANGUAGE, SZERKESZTŐ-KIADÓ VOLUME LXVI évf. No. 2. szám 1991. január 31. Egyes szám ára: 85 cent GÖNCZ ELNÖK ÉS A KÁRPÁTALJAI MAGYAROK Megható együttérzéssel könyvelhetjük el, hogy Göncz államelnök Petőfi-szobrot avatott az elrabolt Ungvár egyik közterén tavaly ősszel. A negyedmillióról szándékosan kétszázezerre lesorvasztott kárpátaljai magyarság szomorú sorsát már évtizedek óta figyelemmel kísérem. Nyilván a glasznoszty és peresztrojka légkörében sikerült az utóbbi években az ottani derék magyar vezetőknek olyan engedményeket elérni, amelyek szívünket a hála érzetével töltik el. Erről az örvendetes magyar nemzetiségi felkelésről olvashattunk a MAGYARSÁG december 26-iki számában. Ugyanott arról is értesülhettünk, hogy a Kárpátok gerincéig és a Vereckeihágóig húzódó Bereg vármegye egykori székhelye BEREGSZÁSZ magyar neve ezentúl hivatalosan ismét használható. Említsük meg azt is, hogy a közel kilencven kárpátaljai magyar iskola megnyitásához a jelenlegi magyar kormánynak semmi köze. Visszaállításuk kizárólag az ottani őshonos magyar nemzeti kisebbség érdeme Ezekből, a temlomukhoz és iskolájukhoz ragaszkodó magyarokból kerültek ki azok a testvéreink, akik az ungvári "kerítésen kívül rekedt többezres, harsogó, magyar zászlót lengető tömeget alkották, amely a magyar államelnök üdvözlésére kivonult az ungvári repülőtérre. Szerintem ezeket az erőszakkal a Szovjet Unióhoz csatolt magyarokat csakis nemzeti érzésük (a rossznyelvek szerint: nacionalista) érzésük lelkesíthette. Ha csak magyarul beszélő szovjet alattvalóknak tartanák magukat, akkor a magyarokat megvető szovjetorosz imperialista gőg semmi esetre sem tette volna őket harsogóvá, még kevésbbé késztette volna őket magyar zászlók lengetésére. A 'Magyar Nemzet' tudósítója szerint Göncz Árpádnak erőt kellett vennie mélységes megindultságán, amint a repülőgépből kilépve, tekintete a szemközti "lepedőnyi transzparensre" szegeződött és a neki szóló 'Isten hozta elnök úr'felirat keverte fel érzelmeit... Vájjon, agyának rejtett zugában mit gondolhatott Göncz a magyar nemzetiszínű zászlókat lengető ungvári magyarokról? - Talán őket is 'horthysta sovinisztáknak' merészeli bélyegezni, mert hiszen a piros-fehér-zöld színű zászlók lengetése olyan érzelmek gyakorlati kifejezésmódja, amelyet az anyaországhoz való tartozás olthatatlan vágya sugall. Csakis a nemzeti összetartozás lenyűgöző érzése válthatta ki azt a torokszorító hangulatot, amit egyébként Göncz és kozmopolita társai úton-útfélen "nacionalista indulatnak" igyekeznek beállítani. Ilyen határtalan vágyakozással, ilyen szívből jövő lelkesedéssel a trianoni határokon belül aligha foganának Göncz elnököt. Mert a csonka hazaiak jelentős hányadából - a bolsevista elnemzetietlenítés következtében - hiányzik a közös haza, a minden magyart egyesítő ezeréves magyar hon utáni olthatatlan vágy. Ellentétben: a trianoni határokon kívüli, jóval többet szenvedett magyarokkal, akiknek tudatából még a kettős járom sem volt képes kitörölni a KÖZÖS HAZA egyesítő szükségességét! (Folytatás a 6. oldalon) FELTÁMADÁS ELSÜLLYEDÉS ??? - Révffy László (London) - Az optimista és a pesszimista keveredik bennem az 1991-es év első heteiben. Nem tudom eldönteni magamban, higyyek-e a magyar feltámadásban, vagy törődjek bele abba - elsüllyedésre vagyunk ítélve. Nem rajtam múlik, mint Hazájáért aggódó magyar - méltán teszem fel a kérdést - mi lesz Magyarországgal? Az első év elmúlt, ami meghozta a szabadságot. Az ország lerázta magáról a kommunizmus 40 éves rabláncát és megtartotta az első szabad választásokat 1945 óta. Az elmúlt pár hónap azonban az ország vezetését illetőleg egészen katasztrófális volt. Soha, még a kommunizmus legsötétebb idejében sem volt ilyen nehéz a magyar polgár élete, mint napjainkban. A pénz rohamos romlása, az árak állandó emelkedése országszerte elkeseredést váltott ki az emberekből, joggal. A legszomorúbb, hogy a jelenlegi kormánynak semmi elképzelése, normális porgramja sincs a jövőt illetőleg. A miniszterelnök bevallása szerint a Parlamenti képviselők száma 90%-ban, ami a parlamenti munkákat illeti, teljesen analfabéta és politikai gyakorlatuk egyenlő a nullával. Egyedül azt írja a javukra, hogy jószándékú emberek, akik vállalkoztak Magyar(Folytatás a 7. oldalon) KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA Amikor ezeket a sorokat írom, mert a jelenlegi világesemények gyorsvonati tempóban követik egymást az a mostani helyzet Litvániában, hogy az ország függetlenségi akaratát és kinyilvánítását a Szovjet Unió erőszakkal letörte. Bevonultak a tankok, elfoglalták a fontos középületeket és a legutóbbi hírek szerint már több halálos áldozata is van az összetűzésnek. Vagyis Gorbacsov és társai nem tudják lenyelni, hogy a szomszédságukban lévő három kis Balti- állam 50 év után visszanyerje függetlenségét. A Balti kis államok, mint ismeretes, nagyszerűen termelnek és kitűnően dolgoznak. A hírek szerint, többszörösen felülmúlják a szovjet termelés eredményeit és nagyban segítik a szovjet gazdálkodást. Az elvesztésük végleg, további kiesést jelentene a SZU iparának, mert az kétségtelen, hogy a nyugati piacon jobban és előnyösebb feltételek mellett tudnák termékeiket értékesíteni. Az ír problémához hasonlóan, ami már évszázadok óta folyik, a Balti államokban is megtörtént, hogy az őslakossághoz erőszakosan beköltöztették a skótokat, angolokat és ott az oroszokat, keverve más népekkel is. Mindkét esetben polgárháború veszélye fenyegetne, ha az írek egyesülhetnének, vagy a Balti államok szabadok és függetlenek lennének. Nem vitatom, hogy így lenne, vagy sem, de előbbutóbb az emberek rájönnek a békés élet előnyeire és pár év alatt a problémákat megoldaná a békés jólét. Gorbacsov mindenesetre a Nyugat előtt nehezen megszerzett becsületét elvesztette... Egy ember, aki (Folytatás a 3. oldalon) KATYN IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSEI Egyre halmozódnak azok az égbekiáltó bizonyítékok, amelyek a volt szövetségesek - nem csak a szovjetek, hanem a többiek is, főként amerikaiak, britek és franciák - által elkövetett háborús és egyéb bűncselekményeket igazolják. Feltűnő, hogy ezen vérlázító hírek mellett az egyébként [ha volt ellenségeikről van szó] oly könnyen háborgó széplelkek, tollnokok és vezércikkírók árva megjegyzés nélkül mennek el. Ilyenkor eltompul erkölcsi érzékük? Bedugják a fülüket és eltakarják szemüket? Hol van az agyonhangoztatott pártatlanságuk és elfogulatlanságuk? Avagy közel fél évszázad távlatából még mindig a gyűlölet szemüvegén át szemlélik az ártatlan áldozatokat is? Reájuk talán nem (Folytatás a 3. oldalon) ’ TANULSÁGOS TÖRTÉNET ... !" ■ Írta: Dr. Barátosi Bibófalvy Kupanovics A Bush Streeten lakó Sanfrancisco-i barátom, CEMENT FROGI mesélte el nekem nemrég az alatt tanulságos történetet... " Nagyon untam magam. Az ablaknál álltam és figyeltem az utcát, de nem volt rajta mit figyelni. Szemben, a szűk utca túlsó oldalán, velem szemben áll egy háromemeletes ház. Nézzük, mi van rajta látnivaló. A második emelet három ablaka balról, leeresztett vasrolókkal szomorkodik. Innen, úgy látszik, valahová elutaztak. De nicsak, ott a második szárnyon élnek még, a nyitott ablak elöl elhúzták a függönyt, mi van odabent? Egy karosszék az ablak előtt, távolabb könyvesállvány. Nagy íróasztal. Az íróasztal előtt egy testes, kissé kövérkés ember. Középkorú lehet. Úgy látszik, ír valamit, most unottan ásít és álmatagon hátradől a székében és az orrát piszkálja. Ejnye, ki lehet ez az ember? (Folytatás a 6. oldalon)