Községi Zrínyi Ilona Polgári Leányiskola, Makó, 1929
az 1880—1901. közé eső hősi korban. Ez különben a dolog természetében leli magyarázatát. Erre az időre már szép eredmények biztos alapján nyugodott az intézet és tanárainak nem kellett nap-nap után bizonyságot tenni arról, hogy a város művelődésében fontos küldetést töltenek be. A jó lélekkel végzett nevelői munka mellett most is főleg a pompás ünnepélyek szereztek becsületet az iskolának. A szokásos évzárók műsorát szemlélve látszik, hogy hosszú és gondos előkészületet igényeltek, de nem estek hiába, mert állandóan növelték az intézet erkölcsi tőkéjét. Az előírt és szokásba vett alkalmakon kívül is több ízben adott magáról életjelt az iskola. Így 1913. május 10-én a városháza nagytermében pompás műsorú és nagysikerű ünnepélyt rendez, melynek 161 K. 88 fill. tiszta jövedelmét egy harmonium beszerzésére fordítja. 1903. október 17-én, Deák Ferenc születésének centenáriumán szintén nagyszabású ünnepség volt. Idő haladtával azonban mind szűkebbé vált az épület, azért az ünnepélyek már csak házi keretek közé szorultak. 1912-től kezdve csak az órákon emlékeznek meg a jelentős évfordulókról és csak a záróünnepélyeket tartják meg. A nagyobb igényű szülőket most is igyekezett kielégíteni az iskola. A rendszeresen megtartott tánctanfolyamokon sok növendék vett részt. 1906—914. között a francia nyelvet, mint rendkívüli tárgyat — több növendék tanulta. Ezeken kívül az egész korszak alatt igen népes és sikeres zenetanfolyamok is voltak. A szülők és iskolabarátok részvételével rendezett évi majálisok és helyi kirándulások igazán családias hangulatban zajlottak le és a tanulók szórakoztatásán kívül az iskola társadalmi kapcsolatait is sikerrel erősítették. 1913. május 24-én egy hetes tanulmányútra vállalkozott 31 növendék. A minteszerűen előkészített kirándulás a déli végek és az Alduna vidékére irányult és emléke olyan mélyen vésődött a résztvevők lelkébe, hogy még ma is örömmel beszélnek az út szépségeiről. Az iskola és a társadalom viszonya ebben a korban szíves és közvetlen ugyan, de koránt sem olyan élénk, mint évtizedek előtt. Az akkor gyenge kis palántát az intelligencia tagjai sűrű adományokkal istápolták, szertárait értékes tárgyakkal gazdagították. Később, a szükség múltával a helyzet megváltozott és az adakozók száma mindinkább csökkent. A már előbb is említett helybeli pénzintézetek korábbi dicséretes szokásukat azonban most is megtartották és jelentős adományaikkal minden évet nevezetessé tesznek. Ezek mellett még Poór Endre gyógyszerész, iskolaszéki alelnök, Madzsar Gusztáv