Makói Népujság, 1945. január (1. évfolyam, 1-8. szám)
1945-01-26 / 4. szám
: 2 a kortól, amelyben él, ismeri a követeléseit, és vállalja a harcot és a munkát, hogy felemelje a nyugati szabad, tanult önálló, gazdag parasztság színvonalára. Harcol azért, hogy megkapja a fejlődés alapját, a jogot, a vagyont és a tudást, amelylyel dolgozni tud, hogy azt a helyet foglalja el, amely megilleti számbeli és gazdasági helyzeténél fogva. Magyarország agrárállam, lakosainak javarésze paraszt, mégsem szervezték meg sohasem. Ebben látszik félelmetes ereje, mert elnyomtak minden paraszti vágyat és követelést, nehogy elsöpörje a feudális Magyarország egész korhadt szervezetét. A parasztságnak mozdulni kell, az építés korszaka van, a reformoké, főleg a most megvalósuló földreformé. Álljon együtt a parasztság, legyen hatalmas, megdönthetetlen, megingathatatlan erő, szikla legyen vagy kőfal, amelyről a butaság, a rosszakarat és a reakció hullámai erőtlenül szétaprózva hullanak vissza. __________________________________(H.) Rovás — megrovás Nem tudsz a város olyan elrejtett zugában meghúzódni, ahol valami rémhírt ne súgna valaki a füledbe. A polgármester térdigérő szakállal bujkál a városban, — mondja az egyik — és ellenállásra szervezi a makóiakat. Tavaszra itt lesznek a németek és jaj akkor mindenkinek, aki nem menekült el, — mondja a másik. És Isten tudja, mi más képtelenséget mond a tizedik és századik. — Hát meddig tart még ez a felelőtlen csaholás ? Hát meddig folytatják még a lélekmérgezést és a kedélyek izgatását? Vagy a Népbiróság ítéletét akarják kiprovokálni. Rémhírterjesztők — elég legyen!* Még nem is olyan sok idő telt el, hogy az általuk oly nagyra tartott Németországba menekültek és máris visszakivánkoznak! Ők, a nagyszájúak, a nagydobverők! Tegnap Kiss Ferenc, a Színészkamara vérszopó volt elnöke pojácáskodott a rádióban, ma Fedák Sári ripacskodott és kért bebocsájtatást a magyar szivekbe. Még 46 évvel ezelőtt énekelt szerepeiből is próbált döngicsélni, csakhogy jobban meglágyítsa a magyar sziveket. — Már már elég volt Németországból ? Már jó volna hazajönni a magyar szivekbe ? Megnyugtathatjuk őket, a ripacskodókat, a magyar szívekben Kiss Ferencek és Fedák Sárik részére nem lesz többé hely!* Két típusa az embereknek található ma nálunk. Az egyik fajta párttól-pártig lohol és kér felvételt, hogy múltját levezekelje és a jövőre menlevelet szerezzen. A másik fajta pedig még vár. Sohasem volt jó az a nagy sietség, — mondja. És nem lehessen tudni, hátha . .. ? — Az egyiknek azt mondjuk, hogy ne törje magát olyan nagyon a pártba való bejutással, kutyából úgy sem lesz szalonna. A másiknak pedig csak annyit, hogy hagyjon fel minden reménnyel: nem jön vissza, ami elmúlt!____________ Párthírek A Szociáldemokrata Párt folyó hó 28-án d. e. 10 órakor tisztújító taggyűlést tart saját helyiségében, Széchenyi tér 18. szám alatt, melyre a tagokat ezúton is meghívja az Intéző bizottság. MAKÓI NÉPÚJSÁG A közös munka értéke a mezőgazdaságban Az utóbbi években sok szó esett a szövetkezetek létesítéséről a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében, néha becsületes népmentő céllal. A kérdés felvetéséhez azonnal vita kapcsolódott: alkalmas-e, megfelel-e a magyar paraszt lelkiségének a közösségi életforma ? Megfér-e, belekényszeríthető-e a maga különös egyéniségével például egy szövetkezeti keretbe ? A vita megoszló véleményeket hozott, aszerint, hogy melyik rétegből szóltak a kérdéshez. Hamarosan kitűnt, hogy nagyon is kézzelfogható érdekellentétek tolták a lelkületű síkra a népszövetkezetek gazdasági problémáját s ilyen alapon nyilvánították a parasztot közösségi életre alkalmatlannak. A viták mögött azonban mindig érezte az ember a valóságos cáfolatokat. Mert a magyar parasztság, valahányszor közvetlen létét fenyegette a történelmi sors, igenis egységesen, osztatlanul állt ki. Lázadt, vagy inaszakadtáig dolgozott. Számoljuk fel végre azt a köztudatba becsempészett tévhitet, hogy ez a réteg nem alkalmas közösségi életre, nem tud szövetkezni, nem segít a rászorulón. Mert ez nem így van! Ha nehéz története folyamán tudott közösségben élni ez a parasztság, marháját közös legelőre hajtotta; gabonáját kölcsönös segítéssel nyomtatta, számtalan munkát ma is kalákában végez stb., mert ne fogna össze most, amikor ettől függ a léte, szabadsága, jövője. Amikor kenyérgondja van minden magyarnak, s a szántatlan földek, vetetlen parcellák, elhagyott tanyák mind kemény munkát követelnek s a hiányzó mezőgazdasági gépeket, szerszámokat is munkával kell pótolni. Nemcsak a kormányzatunk vette észre, hogy szövetkezeti vagy községi formában legjobb megszervezni az igaerő és a gépek közös használatát, hanem szerepének becsületes belátásán keresztül maga a parasztság is. Erre máris példát mutatott Kiskunfélegyháza városa. Elhatározta, hogy minden földjét beveti. A tavaszi és az ősszel be nem fejezett munkák elvégzésére minden rendelkezésre álló erő és eszköz felhasználását a legszigorúbban szervezte meg. A város polgárőrsége összeírt minden munkaképes embert, fogatot, gazdasági eszközt, összeírta a vetőmagkészletet, a megművelendő területet, az elvégzendő munkát. A fogatokat a határ és a város közepére gyűjtötte, hogy etetésük, gondozásuk minél kevesebb időt és embert vegyen igénybe. A fogatok állandó együtttartásával azt is elérte, hogy a munkábaállás minden reggel megfelelő időben történhetett, így az idő, munka, munkaerő, eszközök és vetőmag tervszerű beosztásával megkezdték a szántást, vetést, a még kintlevő termés behordását. Az őszvégi eredmény meglepően szép volt. Van más megoldás is, egyszerű, praktikus. Egy makói gazda javaslata szerint a város határát 6 körzetre kell osztani. A fogatokat körzetenként ugyancsak egy helyre kell gyűjteni. Minden körzet elsősorban a saját munkáját köteles elvégezni s azonfelül közös segítéssel az egész határét, sőt a szomszédos községekét is. A tervezet szerint számba kell venni a mezőgazdasági gépeket (eke, taliga, vetőgép, traktor stb.), a hibásakat a tavaszi munka megkezdésére ki kell javítani. Tavaszi vetőmagnak, üzemanyagnak s egyéb szükségleteknek a beszerzését már most meg kell kezdeni akár magyar, akár orosz gazdasági szerveknél. A legtöbb alföldi városból fölhozhatnánk hasonló példákat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a parasztság tudatában van munkája fontosságának s a maga erejéből is törekszik a nehézségek megoldására. Most a Duna- Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara utján a földmivelésügyi kormány első intézkedései jutottak el a magyar városok és községek mezőgazdasági bizottságaihoz a munkaeszköz és üzemanyagszükséglet bejelentéséről és a tavaszi vetőmag biztosításáról. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első intézkedései ezen a téren is igazolják, szentesítik a nép körében megindult saját kezdeményezést. Találkozik a magyar nép törekvése a magyar nép kormányának szándékaival. Ez a tény hatalmas erőt jelent a nehézségek leküzdésében és világosan megmutatja a tovább követendő utat is: folytatni az eddigi kezdeményezéseket a közös munka, közös erőfeszítés minél teljesebb kifejlesztésére. Nemcsak a rendkívüli idők követelik ezt, hanem a fölépülő ország új rendjében is biztosítanunk kell az együttműködés, a szabad közösségi szellem érvényesülését. Nem esik csorba sem a magántulajdonon, sem az egyéni elgondolásokon, sőt igazi értelmét kapja meg mindkettő, ha minél teljesebb mértékben a köz szolgálatába tudjuk állítani. Ma fokozott munkát, gondot, erőkifejtést jelent a közösség vállalása, s holnap ez lesz a legelső szép élményünk a szabadság, a közösségi szellem biztató és termékeny erejéről. Tildi Istvánö vetkeztében rengeteg törpebirtokos és napszámos él városunkban és az, hogy megélhet ekkora területen ennyi ember, csak szorgalmának és élelmességének az eredménye. Ezeknek a földnélkülieknek az életét a földbirtokmegoszlás csak annyiban befolyásolja, hogy a kevés és jó földért magas haszonbért kell fizetni a környező községek földesurainak, mert a város határában bérlet sem nagyon jut már. A hagymatermelők, akiknek Makó a környező városoktól jóval nagyobb kereskedelmi forgalmát, mozgalmasabb életét és magasabb életszínvonalát köszönheti, tehát a tulajdonképeni városfejlesztő réteg még ma is bérleten dolgozik és gazdasági számításából soha ki nem maradhat a haszonbérért fizetendő összeg. Mire való a haszonbér, mikor a megye tele van rosszul kezelt, nagybirtokkal? Minek annak a föld, aki nem maga műveli? Szakítsunk le minden ártalmas cafrangot, szüntessünk meg minden mesterséges kapcsolatot, hozzuk össze a parasztot közvetlenül a földdel, anélkül, hogy bárki közé állna és lehúzná a becsületes munkája után megillető jövőjét biztosító hasznot. Becsületes, emberi haszon kell, nem munkanélküli jövedelem, amely a földbirtokosoknál abból ered legtöbbször, hogy valamelyik őse — valószínűleg erkölcstelen vagy magyarellenes — szolgálatot tett az uralkodó rendszernek vagy csatlósainak. Érdekes történelem, lenne az, amelyik őszintén megírná, miért kapták a „magyar11 főurak birtokaikat. A földreform ezeknek az igazságtalan és magyarellenes adományozásoknak okát és hatásait akarja eltüntetni. Mikor ezeket a földeket adták, a magyarok ellenségei voltak az urak, most a parasztok az urak, és földjeiket csendesen és határozottan visszaveszik. Bebizonyították a birtokban ülők, hogy nem éltek az erkölcs, a becsület és az emberi felebarátság törvényei szerint azzal a joggal, amit a szerencse nekik juttatott, megbontották a természet és társadalomfejlődésének törvényeit. Lejátszották történelmi szerepüket — ha egyáltalán volt — és levonulhatnak a színről. A nép átveszi a helyét. Biztos, hogy máskép fogja teljesíteni a föld által rárótt kötelességet. Örül a földnek és megbecsüli, mint aki tudja mi, mikor nincs. Új levegő kell, friss és csípő, mert a réginek még a fuvallata is bomlaszt. Akik a földreformért harcolnak, tudják kiért teszik. Bíznak a parasztban, hogy megállja helyét most és mindig és tudja, mi a kötelessége a maga és a társadalom jólétével szemben. Mutassa meg Makó parasztsága is, hogy akarja a földreformot, s vállalja a becsületes, kemény munkát, amely magának, családjának, hazájának talpraállítását célozza. Gyűlés a földért Amióta a makóiak letelepedtek a város határában, most vasárnap lesz először alkalmuk, hogy szabadon kinyilváníthassák, hogy földre van szükségük és a földről való jogukról soha le nem mondottak és nem fognak lemondani. A pártok és a parasztok a vasárnapi demonstrációs nagygyűlésen fogják hallhatóan és láthatóan bebizonyítani, hogy akarják a földreformot és a földreform mihamarabbi lebonyolítását. Kell, hogy minél többen legyenek, hogy akaratuk és követelésük minél szélesebb és nagyobb hullámokat verjen. Általában az a vélemény alakult ki Makó földbirtokviszonyairól, hogy a legegészségesebb birtokmegoszlású helyek egyike az országban. Kétségtelen, hogy nem a nagybirtokok árnyékában élünk, s nincsenek mindent elnyomó földesuraink, azonban ezzel szemben a sűrű népesség kö 1945 január 26. Hírnik a harcterekről Tito csapatai a Drávától délre Belovár és Gyurgyevó irányában folytatnak hadműveleteket a náci csapatok megsemmisítésére. Távolkeleten az amerikai csapatok 95 kilométerre vannak Mamiétól, a Fülöp szigetek fővárosától. A bengáli-öbölben angol csapatok szálltak partra.