Makói Ujság, 1936. július (2. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
" / « — 'tr / ara £$ fillér. Szerda, 1936. július 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy vi-Telefon: 33. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda- és Felelős szerkesztőt: délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hára lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR 2 P 40 fül. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek. „Építsetek fel minden romban heverő templom .. Lélekemelő, impozáns nemzet! ünnepély keretében szentelte fel ss ómenéül püspök e kopéncmi pusztai templomot. Hat hétszáz évre visszamenően nem fordult meg, s ki tudja, hány évvel előreszámítva nem fordul meg annyi ember s olyan válogatott, előkelő közönség a kopáncsi pusztai kápolnánál, mint most, Péter-Pál napjának délelőttjén. A vakolat nélküli restaurált templom világosan mutatja a régi, árpád kori rommaradványokat. Nemzetiezvi, kék-piros és kék- fehér (városi és megyei) lobogók lengenek róla, mintha repülni, az égbe lendülni készülne a kopáncsi ősi templom, de viharvert gyökerei mélyen a magyar múltba és humuszba gyökereznek, így példázza a magyar nemzetet az egyszerű és mégis fenséges hatású pusztai templom. Kocsikon, autóbuszokon, autókon már a kora reggeli órákban megindult a zarándoklás a közeli és meszszi környékről. A rendtartás tisztét a makói frontharcosok vállalták. Formaruhás diszszakaszuk majdnem egyidőben érkezett reggel a templomhoz a földeáki frontharcosok kerékpáros osztagával, amelyet vitéz Molnár Dezső vezetőtiszt vezeti. A bajtársi szolgálat gyönyörű példáját mutatták a földeáki frontharcosok. Közel száz kilométert töltöttek nyeregben, csak hogy kimutassák áldozatos, lelkes tiszteletüket az egyháznak és a magyar nemzeti történelemnek segítő bajtársi szeretetüket a makói bajtársaknak. Az enyhén felhős ég kellemessé tette a templomhoz való zarándoklást, csak az ünnepségek végén sütött ki a nap s vált szinte elviselhetetlenné a hőség. Nem vállalkozhatunk arra, hogy a megjelent notabilitásokról kimerítő névsorral szolgáljunk, csak úgy kapásból jegyeztünk fel néhány nevet inkább annak dokumentálására, hogy ez a templomszentelés magasan túl nőtt a felekezeti kereteken s a legszélesebb rétegeket átfogó nemzeti ünneppé magasztosult. Ott láttuk e közönség soraiban: féri Fáy István főispánt feleségével, Tarnay Ivor alispánt, dr. Nikelszky Jenő polgármestert, Szirbik Sándor református lelkészt, vitéz Vén Jakab ezredest, vitéz dr. Galamb Sándor kormányfőtanácsost, vitéz dr. Nagy Zoltánt, a Műemlékek Országos Bizottságának képviselőjét, dr. Eperjessy Kálmán egyetemi magántanárt, a Magyar Történelmi Társulat hivatalos kiküldöttét, Brommer Ödön járásbírósági elnököt, Dr. Kerekes Vilmost, dr. Kisparti János tankerületi főigezgetőt Redetzky Károly pénzügyigazgatót, dr. Joó Imre vármegyei tiszti főorvost, Zombory Gyula rendőrtanácsost, Szabó Imre városi főmérnököt, a templom restaurátorát, Gémes Mihályt, az államépítészeti hivatal vezetőjét, Jung Miklós tanfelügyelőt, dr Uray Vilmos kórházigazgató főorvost, dr. Galambos Emilt, Bogsán Károlyt, Návay Lászlót, dr. Bálint Alajost, a kopáncsi sírok feltáróját és a szegedi egyetem archeológiai intézetének képviselőjét, dr. Nagy Gyula főszolgabírót, dr. Bécsy Bertalan h. városi főjegyzőt, dr. Felföldi Károlyt, Schiff Jánost, a környékbeli községek főjegyzőit, az egyházi és társadalmi élet kiválóságait és notabilitásait , a puszták egyszerű, dolgos, hivő népét. A Magyar Filmhíradó filmriporterének kézi felvevő gépe sűrűn berregett, de kattogtak az alkalmi fotóriporterek gépei is. Pontosan 10 órakor megérkezett a püspök autója. Dr. moóri Glattfelder Gyula püspök Sopsich János prépost kíséretében érkezett. A püspököt a templom kapuja előtt dr. Csepregi pápai prelátus fogadta és üdvözölte abból az alkalomból, hogy püspöki jubileuma óta először lépett Makó földjére. Glattfelder Gyula püspök az üdvözlésre válaszolva rámutatott arra, hogy az idők múltával változtak a viszonyok és változott a földi uraság, de a lelkek gondozásának az ügye megmaradt minden változás nélkül azoknak a Csanádi papoknak a kezében, akik Szent Gellért óta ennek a népnek ügyes-bajos dolgait intézték s igyekeztek a lelki erőt megőrizni ebben a népben, jól tudva, hogy ha ép marad az Isten-félelem és szeretet s ha a nép nemcsak a föld szolgálatában fárad, hanem az apák nyomdokain haladva tovább ápolja a hitet, a földi áldás mellé ez égi áldás sem fog elmaradni. Ez a kis templom a legjobban példázza a múltat s nemzeti életünket. Abból, amit az ősök építettek, alig maradt néhány kis töredék, de a lelket nem sikerült semmiféle fegyverrel és erőszakkal leigázni. Aki a lelket épen tudja tartani, az a romokból mindig új életet tud elővarázsolni. A mai napon is megújul lelki szemeink előtt a múlt s abból reménységgel tele jelentkezik a jelennek ígérete s a jövő reménysége, mert a romjaiból újjáépült templom is jelképe?" a magyar lelkiségnek mindig foglalni kész és a hazát visszaszerezni t. ., hazát alapítani kész erejét. Legyen ez a templom annak a reménységnek kifejezője, hogy akármilyen megpróbáltatások érik is a hazát és ezt a népet, a magyar lélekben rejlő erő mindig meg fogja találni az eszközöket, amelyekkel a nehéz viszonyok közül kivezeti hazánkat és népünket a jobb, boldogabb jövőbe. Úgy ünnepeljük a múltat, hogy a szebb jövő reménységét ápoljuk lelkünkben , ennek értékes munkásai tudjunk lenni. A püspök teljes főpapi díszben körüljárta s beszentelte a pusztai kápolnát, majd az oltárt szentelte fel. A nagy papi segédlettel pontifikált szentmise végeztével a püspök kijött papjai kíséretében a templom elé s az ott felállított szószékről beszédet intézett az egybesereglett tömeghez. A püspök beszéde. Beszéde bevezetésében törénelmi visszapillantást tett a magyarság első keresztény térítőire, Szent Istvánra és Szent Gellértre. Ez a szent király, ez a szent püspök és ez a szentségre törekvő nép vetették meg ősi fundamentumát ennek a templomnak. Azután századok jöttek, melyek alatt ez a nép termékennyé tette a pusztaságot, de termékennyé tette saját lelkét, saját életét is a keresztény erények gyarapításával. Ezzel szerzett tulajdonképen hazát itt, de munkája gyümölcsét, lelkének gyarapodását nem élvezhette sokáig, mert ha volt valaha nemzet a történelem folyamán, amely harcolt, tűrt, szenvedett és újra harcolt, akkor ez a magyar volt. Első szent királyaink óta szüntelenül pogányok betörését látjuk e földre. Kunok, besenyők, majd mongol és tatár hordák rombolták le a templomokat, végül pedig másfél évszázadon át tartó török pogányuralom következett. Ezekben a zavaros időkben omlott össze a kopáncsi templom is, mondhatni kő kövön nem maradt, csupán néhány téglából álló omlatag falrészlet. Templomokat, iskolákat, kórházakat emelt a kereszténység s ugyanezeket rombolta le a pogányság mindenütt Az egyik az alkotás, a boldog béke és áldásos munka, a másik a pusztítás, rombolás ősi szelleme. A pogány szellem nem annak örül, ha az emberek Istennek emelnek hajlékot, hanem ha a bűnnek és gyűlöletnek teremtenek otthont. Nem a szeretetnek, békének és kölcsönös megsegítésnek a hajlékában érzik magukat a pogányok jól, hanem a rombolásban, pusztulásban és gyűlölködésben. Mikor lerombolták az Isten házait, ezt azzal a gondolattal tették, hogy ezzel a lelkek ellenállását is megtörik s a keresztény szent hitüktől megfosztott népek felett könnyű lesz uralkodniok. Ma is, amikor újból azt látjuk, hogy a gyölölet pogány szelleme akar úrrá lenni a népek felett, sőt ugyanannak a népnek a gyermekeit is szent testvériségükből kiforgatni kívánja, értsük meg, tartsuk meg a templomépítő, istenkereső keresztény erényeket. Ne csak téglából és kőből építsünk templomot, hanem lelkünkben, családunkban is szeretetből. Istenfélelemből, hűségből és kötelességteljesítésből. Ha valaki annak tudatára ébred, hogy lelkében is összeomlott a templom, amelyet valamikor a gondos édesanya kezdett építeni, amelyet a jó tanító az iskolában igyekezett az élet számára biztosítani, erősíteni, a templom, amelyet a lelkipásztor hoszszú évek tanításával, biztatásával és áldástosztó munkásságéval igyekezett magasra emelni Isten emlékezetére, ha összeomlott volna ez a templom s ma talán csak romjai volnának meg annak a hűségnek, hitnek és erénynek, ébredjünk kötelességünk tudatára, újra építsük fel a templomot, mert a lélekben épült templomnak nem szabad romokban heverne, mert a romok felett könynyen úrrá lesz a pogány szellem, a gyűlöletnek, az ártalomnak a szelleme, a pusztulásnak és felfordulás- PAKK MOZI Mai, szenzációs műsorunkon misfii ária kapagja Sióik és Pán legújabb bohózatán A két skót. Majd pádig fil úrin it is ilmiskodás Ga csodálat a Dragonoff Duó orosz művész tánc- pár színpadi csodálatos táncszámain. Részletes műsor a belső oldalon. g Búzát későbbi elszámolásra Átveszünk Zsákokat a beszállításhoz díjmentesen kölcsönadunk. TÓTH-MALOM.